Csőstül jön a baj: se uniós, se magyar állami pénzek, a magyar gazdaság fontos ágazatai álltak le

A Telexen nemrég részletes cikkben foglalkoztunk azzal, hogy Magyarország relációjában miként is állnak az uniós források, mi jön, mi nem jön, mire számíthatunk. A visszatartott, több ezermilliárd forintnyi forrás folyósítása közben egyre tolódik. Johannes Hahn az EU költségvetési biztosa szerint a Magyarországgal kapcsolatos problémák lezárása akár átcsúszhat a 2024-es európai parlamenti választások utánra is.

Mostani írásunkban nem ismételjük meg a kórismét, a pénzek állását, ugyanakkor a piac magánszereplőit, pályázati tanácsadót, illetve négy tőzsdei céget, autókereskedőt, informatikai vállalkozást, megújuló energiás és építőanyag-gyártót kérdeztünk arról, hogy az ő üzlete szempontjából mit jelent az uniós források késlekedése, és hogyan ékelődik ez a probléma a magyar gazdaság általános nehézségeibe. Másokkal is beszéltünk, de ők csak a háttérben mondták el a gondolataikat.

A pályázatíró minden szektorra rálát

Kezdjük egy általánosabb képpel, hiszen a sok ügyféllel kapcsolatban álló pályázati tanácsadó cégek igen sok szektorra rálátnak. Lukács János, a Vanessia Kft. ügyvezető igazgatója szerint több okot kell egyszerre megemlíteni:

• vannak cégek, amelyek a saját beruházásaik elmaradása, csúszása miatt érintettek;
• mások azért, mert olyan piacra dolgoztak be, például önkormányzati fejlesztésekhez, közoktatásba, egészségügybe szállítottak, ahol most uniós forrás hiányában megállt minden, egyáltalán nincsenek pályázatok;
• végül vannak, akik azért járnak pórul, például a mezőgazdasági gépgyártók, mert az ügyfeleik várnak a pályázatokra, így elhalasztják a vásárlásaikat.

Sajnos egy magyar vállalkozás életében most gyakran kéz a kézben jár az uniós forráshiány, a magyar kormányzati megszorítások és a magas piaci kamatszint, utóbbi ugyanis azt is determinálja, hogy piaci alapon, saját erőből és bankhitelből még a megszokottnál is drágább és kockázatosabb lett egy fejlesztés elindítása.

Az építőiparban a legrosszabb

Tibor Dávid, a Masterplast Nyrt. tőzsdén jegyzett építőanyag-gyártó elnöke szerint az építőiparban mindez együtt van, így most

„tényleg elég nagy a baj”.

Az üzletember egyben az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) hazai építőanyag-gyártó tagozatát is vezeti, így a többiekre is rálát.

„Sajnos azt kell mondanom, hogy most amolyan 70-30 százalékos időszak van az építőanyag-iparban. Aki a projektek munkafolyamatainak az elejére szállít be – téglások, cserepesek –, ők 70 százalékos visszaesést szenvednek el 2022 elejéhez képest. Aki a projektek második felében vagy a végén vonul fel, mint mi a szigetelőanyagainkkal, mi eddig még csak 30 százalékosat.”

De a „nihil” végigfut az ágazaton, mert ami nem kezdődik el, az nem is fejeződik be, vagyis ha nem történik valami, a második félév már nagyon nehéz lesz, majd a 2024-es év még nehezebb – mondta Tibor Dávid.

A hazai építőipart ráadásul nemcsak az uniós forráshiány bántja, de az is, hogy az állam a gazdasági nehézségek miatt gyakorlatilag tejesen leállította az addig még el nem indított beruházásait. Említettük, hogy a piaci kamatok is magasak, és kifújt a tavalyi nagy lakossági program, a 3+3 millió forintos Otthonfelújítási Program is.

Mindez már most is eléggé fáj, annak ellenére, hogy még a régebbi projektek végső fázisai zajlanak, de a második félévben és a jövő évben már a mostani helyzetnél is kisebb lesz a megrendelésállomány.

Ráadásul a lassan csepegtetett új közbeszerzések immár egy új szabályozási és informatikai keretrendszerben, a BIM (Building Information Modelling) rendszerben indulnak, ennyi hatás eredőjeként a magyar építőanyag-kereslet előreláthatóan legkorábban 2025-ben épülhet vissza.

Pedig feladat lenne. Úgy tudjuk, az RRF helyreállítási eszköz hitellábára benyújtott magyar koncepcióban 250 milliárd forintot szeretett volna a kormány allokálni lakossági épületenergetikára, és még ezenkívül is lettek volna hasonló állami, illetve önkormányzati projektek, de amíg ez nincs, addig is lépni kellene valamit.

Az ÉVOSZ ezért azt javasolja, hogy a kormány legalább kisebb összegben finanszírozzon ilyen projekteket, mert a jelenlegi helyzet ellehetetleníti a hazai építőanyag-gyártókat. Részben azért, amit már korábban is említettünk, hogy ilyenkor az is kivár, akinek lenne pénze egy energetikai korszerűsítésre, részben pedig azért, mert ha Magyarország mindent halogat, akkor a vállalt klímacéljait nem fogja teljesíteni.

A megújuló energia is nagy vesztes

A fenti helyzet úgy is leírható, hogy Magyarország dilemma előtt áll. Melyik kezembe harapjak? Az is mínusz, ha nem teljesítjük a megfelelő karbonlábnyom-csökkentési célokat, de az is, ha a forráshiányos időszakban állami pénzt kell költeni. Keresztes Attila, a napenergiával foglalkozó, szintén tőzsdei Astrasun Nyrt. elnöke is elég borús képet festett a Telexnek.

Szerinte a felzárkóztatási pénzek hiánya miatt a hazai energiapiac hatalmas lemaradásba került. Általában véve elmaradt a hálózatkorszerűsítés, ami lehetővé tenné újabb megújulók rendszerbe állítását. Emiatt viszont a nagyobb fogyasztók sem tudnak a hálózatra csatlakozni. Csúszott a lakossági HMKE (háztartási méretű kiserőművek) támogatásának kifizetése, ami miatt sok projekt meg sem valósul. Pedig ez csak 40 ezer pályázat volt, holott 3 millió feletti a háztartások száma. A lakások szigeteléséhez is elkelne a támogatás.

„A piac nagyjából befagyott. Józan befektető nem indít most projektet támogatás nélkül. Támogatás viszont nincsen. A mostani kamatok mellett megújuló energia beruházás piaci alapon már nem térül meg, csak nagyon speciális esetben és olyan technológiai megoldások mellett, amelyet a hazai szereplők csak ritkán ismernek.”

A cég azért azt mondja, hogy neki van ilyen projektje is, nemrégiben például egy hibrid erőművet adott át Temesváron.

Szinte mindenhol vannak zavarok

Lukács János konkrét cégnevek ismertetése nélkül további szektorokból is hozott példát. Egy évi 1,5-2 milliárdos forgalmú iparigép-forgalmazónak az idén volt „nullás” hónapja, vagyis minden ügyfele elhalasztotta a vásárlásait. De érkeztek negatív jelzések autókereskedő cégtől, épületgépészeti szerelőtől, villamosipari kereskedőtől.

Elindultak a körbetartozások is, illetve már nem jellemző a készletfeltöltő rendelés, mindenki inkább csak azt viszi el, ami nagyon szükséges, és sokan mondják, hogy a második félévet még így sem látják.

A kisebb önkormányzatoknál például uniós forrás nélkül gyakorlatilag egyáltalán nincsenek fejlesztések. Márpedig minden megyében vannak olyan építőipari cégek, amelyek közel vannak az önkormányzatokhoz, és aránylag sok megbízást nyertek tőlük. Számukra 2022-ben, 2023-ban már nem volt pályázat, és nekik nincsenek magánpiaci nagy munkáik, mint a fővárosi nagyoknak, akik országosan dolgoznak. Sőt, ma már az is állandó tapasztalat, hogy a nagy cégek lemennek árazással a kicsik alá, lehajolnak a kisebb megbízásokért is, ne kelljen annyi embert elküldeni, de ez a kicsiknél még jelentősebb hiányt generál.

Autókereskedelem

Székely Gábor, az AutoWallis Nyrt. befektetői kapcsolatok és ESG igazgatója mindenkinél optimistább volt.

Szerinte az autókereskedelmi és mobilitási üzletágban közvetetten nem jelentkezik az uniós források késedelme, elakadása. Ez szekunder hatásként az uniós forrásokra számító vállalkozások finanszírozási mozgásterét csökkentheti, így ezen vállalkozások kénytelenek átcsoportosítani a forrásaikat, illetve beruházásaikat elhalasztani, ami így érintheti a flottacseréket, cégautó-beszerzéseket is.

A szakember szerint az AutoWallis Csoport múlt évi aktív, magas megrendelésállománya ebben az évben várhatóan kompenzálja a kereslet esetleges átmeneti megtorpanását, ráadásul a szállítási határidők is jelentősen megrövidültek.

A gépjárműbeszerzés (flottafrissítés) a flottamárkák esetében egy idő után már nem halogatható, hisz a fenntartási költségek, finanszírozás, adózási szempontok tekintetében három év az optimális futamidő. Prémium- vagy luxusmárkák esetében a vásárlók kevésbé érzékenyek a gazdasági turbulenciákra, így ez a szegmens is válságálló, nem jellemző a vásárlás halogatása.

Más azonban nem ilyen optimista, hallottunk olyan autókereskedőről, aki egy olyan elemzést végzett, illetve javaslatot fogalmazott meg, amely szerint 2024
végéig szükséges lenne fenntartani a jelenlegi NHP forgóeszköz-, illetve folyószámlahiteleket. Mint hallottuk, azt a megnövekedett kamatszint miatt ez a kezdeményezés is belátta, hogy már nem 2,5 százalékon, de legalább 4,5 százalékon tovább ketyeghetnének ezek a hitelek 2024 végéig. Ha továbbiakat hallunk erről a javaslatról, természetesen jelezzük.

Informatikai, agrárpiaci kiesés

Anonim informatikai válaszadóink is azt jelezték, hogy az állami szférában nagyon is érezhető a visszaesés. Az államot mint vevőt nem illik szidni, hiszen sokaknak csak a közületi szállítások jelentik a piacot, de volt, aki azt mondta, hogy „elméletben és hitelből” az utolsó fillérig előre szétosztották a digitalizációs forrásokat.

A privát szféra sem áll jól, de legalábbis nem homogén. Akinek jól megy, például a Mol vagy egyes pénzintézetek, folytatják a beruházásaikat, viszont akiket „bántanak”, például az élelmiszerláncokat, azok alig. Pedig azért van pénzük, lenne fejlesztési feladatuk, de rossz a hangulatuk. Aki pedig einstandtól fél, az nem költ. Így az IT-ben is sok helyen várakozó álláspont érezhető, mert tényleg drága a piaci forrás, ez a kkv-knak nem opció. Ezért sokan mantrázzák maguknak, hogy nemsokára itt lesz az uniós forrás, és ezt az álhírt kapják a politikától is, halogatnak, ettől pedig még jobban lefagynak a nekik szállító cégek.

A tőzsdén jegyzett Delta-csoport már „pozitívabb képet” festett, de legalábbis vegyes helyzetről számolt be. A cég szerint a hazai informatikai fejlesztések, valamint az államigazgatás alrendszereinek digitalizációja jellemzően 1–3 éves projekteket jelent. A jelenlegi geopolitikai helyzetben az uniós források beérkezésével kapcsolatos bizonytalanság egyelőre még csak részben érezteti hatását, hiszen az eldöntött és kivitelezési fázisban levő fejlesztéseket nem feltétlen állítják meg.

Azonban a jövőbeni projektek, a friss megrendelések körében érezhető a döntéshozók hezitálása, kivárása.

A Delta azt is elmondta, hogy milyen projektekben vennének részt szívesen. Ilyen például a digitális oktatás, az innovatív képzésformák, a közlekedés digitalizációja (központi forgalomirányítás kiépítése TEN-T vasútvonalakon, egységes országos tarifa- és utastájékoztatási rendszer), az intelligens, innovatív és fenntartható ipar és másodnyersanyag piac erősítése. Érdeklődnek az energiatárolás, de akár még a vízgazdálkodás monitoringrendszerének létrehozása, az egészségügy digitális átalakulásának támogatása vagy az idős emberek biztonságát és életvédelmét szolgáló egészségügyi távfelügyeleti digitalizációs program iránt is.

Mezőgazdaság

Hasonló a probléma a mezőgazdaságban is. Egy ideig azt hihették az érintettek, hogy itt az aranyeső. Az agráriumban eleve megmaradtak bizonyos források, a támogatott agrárhitelek is segítettek, ráadásul volt egy olyan kormányzati ígéret, hogy a 25-75 megfordul 75-25-re, vagyis a 75 százalékos uniós és 25 százalékos magyar forrás helyett annyi kormányzati kiegészítés érkezik majd a projektekre, hogy az uniós forrás lesz a 25 százalék és a magyar a 75 százalék. „Na, erre jött a teljes lefagyás, és a költségvetésnek most erre biztosan nincsen pénze.”

Aki igazán keserű, azt is megemlíti, hogy bőven van magyaros önsorsrontás is a rendszerben.

A korábban beadott pályázatoknál annyira elhúzódtak a bírálatok, hogy a projektek fele nem bírta ki a magas inflációt, így 50 százalékban ellehetetlenültek a 2021-es pályázati győzelmek, mert végül a győztesek sem tudják finanszírozni a megnövekedett önerőt.

Vannak persze programok, amelyeket a kieső források és a recesszió ellen hoz a kormány, mint a Baross Gábor Újraiparosítási Hitelprogram, de az olyan gyorsan elfogyott a nagyvállalati körben, hogy mire a valódi „piac” megismerte, kérdezett volna, már nem is volt érdemi keret.

A problémának van egy tovagyűrűző hatása is, egy olyan komoly áttételes hatása, ami arról szól, hogy egy alapvetően nehezedő gazdasági környezetben a cégeknek sokszor kihívássá vált a havi likviditás biztosítása.

Legalább a piacra figyeljünk!

Természetesen aki anonim módon segítette a munkánkat, az bátrabban volt kritikus. Többen felvetették, hogy a cégük ezer szállal kötődik az unióhoz, a Nyugathoz.

Fáj, ha nincs forrás, de az unió legnagyobb értéke nem az ingyenpénz, hanem a piac.

Amikor arról hallani, hogy forrást nem kapunk, vagy a szavazásoknál kialakult vétórendszer ellen szervezkednek a nagyobb országok, akkor azért kell imádkoznunk, hogy a tagság legalább még fontos legyen a magyar hatalomnak, mert a legtöbb magyar vállalkozás abból él, hogy az unióban vagyunk.

„Az a hatalomgyakorlási módszertan, ahogyan Magyarországot irányítják, eddig sem illeszkedett az európai értékekhez, ám amíg ez csak szakpolitikai kérdés volt, addig a Bizottsággal elmeccselgettünk, nem volt komolyabb következmény. Amikor azonban a politika is felemelte ezeket a kérdéseket, és az Európai Parlament szintjére került a magyar különutasság, nagyobb lett a baj.

De a legszomorúbb az, hogy nem látom, hogy a kormányzat összeszorított foggal küzdene a forrásokért, hanem továbbra is fontosabb neki az, hogy jelképes ügyekben trollkodjon” – vélte egy beszélgetőpartnerünk.

Jövőkép: kinél kellett már lépni?

Forrásaink eltérő válaszokat adtak arra, hogy a helyzetben kellett-e már lépniük.

Lukács János azt mondta, hogy 2023-at és 2024-et látja, ha utána sem lesz forrás, vagyis nekik pályázatokkal kapcsolatos munkájuk, akkor tényleg el kell gondolkodni.

A Tibor Dávid által vezetett Masterplast csoport 200 főt bocsát el ebben a negyedévben, vagyis június 30-ig, ezzel 1500 főről 1300-ra apad a létszám.

Egyelőre műszakokat kellett leépíteni, teljes gyárbezárásra még nem került sor. Ahhoz, hogy ne is kelljen, jó lenne valami olyan kormányzati lépés, ami még az idén kifejti a hatását – mondta a vezérigazgató.

A napenergiával foglalkozó Keresztes Attila számolt azzal, hogy az eddig is magas országkockázat akár tovább emelkedhet. „Ezért minket semmilyen értelemben nem érint negatívan a hazai piac beszakadása: fejlesztési terveinkben szinte csak külföldi projektek vannak. Tervezünk azért egy nagy hazai kombinált technológiai projektet is, de az még csak elképzelés szinten létezik” – mondta a cégvezető.

A Delta úgy számolt, hogy az RRF keretében az informatikai projektekre akár 680 milliárd forint állhatna rendelkezésre, amit 2027-ig lehetne felhasználni. Az ágazati kilátások ismeretében azonban a Delta nem módosította a saját előrejelzéseit.

Ugyanakkor a teljes informatikai szektorhoz hasonlóan mi is várakozásokkal tekintünk a Magyarországnak járó RRF-forrásokra, hiszen ekkora fejlesztési forrás a hazai digitalizáció és versenyképesség növeléséhez, élénkítéséhez elengedhetetlen.

Végül az AutoWallis csupa pozitívumot írt a helyzetéről. A cég 2022-ben már a negyedik rekordévet zárta, pedig az üzleti környezet egyáltalán nem volt kihívásoktól mentes. Az árbevétel közel 40 százalékkal 270 milliárd forintra emelkedett, miközben az EBITDA (a kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény) az előző évi majdnem duplájára bővült. A cég abban bízik, hogy a forgalom 2025-re további akvizíciók nélkül is meghaladhatja akár a 400 milliárd forintot, vagyis a társaság nem érez megtorpanást.