Negatív árak is voltak január 1-jén az áramtőzsdén – de akkor mi miért fizetünk olyan sokat az energiáért?

Negatív árak is voltak január 1-jén az áramtőzsdén – de akkor mi miért fizetünk olyan sokat az energiáért?
Gázátemelő állomás a magyar–ukrán határ közelében – Fotó: H. Szabó Sándor / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Ha a piaci árak tartósan alacsonyak lesznek, akkor nekünk sem lesz drága az energia. A mechanizmus azonban sajnos nem olyan egyszerű, hogy amikor január 1-jén alacsony árakat látunk, akkor rögtön kisebb számlákban is reménykedhetünk.

Január 1-jén különös jelenségre lehetett figyelmes a hazai energiapiac. A HUPX magyar áramtőzsdén azt lehetett látni, hogy a kora reggeli és a reggeli idősávokban mínuszos ára volt az áramnak. Na, nem nagyon, de

aki hajlandó volt elvinni a reggel 5 és 8 óra közötti vagy a 7 és 10 óra közötti áramot, még pár eurócentet is kapott mellé.

Hogyan állhatott elő ilyen helyzet? Az árampiacon a keresletnek és a kínálatnak mindig egybe kell esnie. Amikor január 1-jén szokatlanul meleg volt, ráadásul a szilveszter után mindenki otthon józanodott, a gyárak, cégek sem nagyon működtek, vagy csak alacsony hatásfokon és energiafelhasználással, ilyen extra árhelyzet is kialakulhatott.

De pontosan mit is jelent a negatív ár? A tőzsdei áramár 0,83 és 0,32 euró/MWh volt, ami azt jelenti, hogy aki elvállalta 1 MWh áram elfogyasztását, elszállítását, az kapott mellé 83 illetve 32 centet. Ez azért jelképes szint, mert az ár amúgy ugyanennyi villanyra plusz 100–600 euró szokott inkább lenni – vagyis nem néhány tíz eurócentet kap, hanem százas nagyságrendű eurót fizet a vevő.

Mi vezethetett ide? Eleve elég jó volt a kiinduló helyzet. Az európai országok gáztárolói tele voltak, az új esztendőnek 83 százalékos tárolói töltöttséggel futott neki az EU. (A magyar töltöttség csak 70 százalék körül van, de ez szinte még jobb adat is, mint az uniós, mert nekünk sok a tárolási kapacitásunk.) A tél pedig eddig nagyon enyhe, így valóban mindenki pozitív lett a piacon.

Ez nem reális, de tényleg alacsonyak az árak

A negatív ár persze nem lehet reális árszint, elég, ha visszanézünk a szilveszter esti árakra, amikor 178 euró volt egy MWh-nyi villany. De tény, hogy a folyamatos áramellátást jelentő zsinórtermék is mindössze 17-18 euró/MWh volt az év első napján. Ráadásul az áramárak rendre 100 euró/MWh alatt alakultak más piacokon is.

Ha ehhez hozzátesszük, hogy a gáz elszámolása szempontjából lényeges holland TTF gáztőzsde jegyzései szintén alacsonyak voltak, bőven 100 euró/MWh alatt mozogtak, akkor joggal merülhet fel néhány kérdés:

  • Miért kell egyes cégeknek, önkormányzatoknak olyan magas árat fizetniük ma az energiáért Magyarországon?
  • Olyanokat, amelyek még a sokkal magasabb jegyzések idején voltak reálisak?
  • Illetve mikor kaphatnak a fogyasztók alacsonyabb árat?
  • Akár a lakosságnak nem lehetne már mérsékeltebb piaci árat felszámolni?

A válaszok keresése közben az euróban megadott tőzsdei árak és a forgalmi adóval és egyéb szolgáltatási díjakkal megemelt, forintban meghatározott fogyasztói árak között majd igyekszünk kapcsolatot teremteni. Korábban itt írtunk a fogyasztók piaci árairól. Ez az áram esetében 70,1 forint/kWh, a gáz esetében 22 forint/MJ, illetve 747 forint/köbméter. Közületi fogyasztóknál egyedi az ár, de hallani háromszoros és kétszeres árakról is, vagyis 230 forint/kWh feletti villany- és 1400 forint/köbméter feletti gázárakról.

Ezek valóban jó hírek

Kezdjük az alapvetéssel! Ha valóban alacsonyabb a világpiacon az energia ára (a gázé, az áramé, illetve kevésbé tartozik ide, de az olajé is), akkor az minden fogyasztónak jó, mert előbb-utóbb mindenki nyer a mérsékeltebb árakkal. (Az árazásról itt olvashat részletesebben.)

Ugyanakkor ahhoz, hogy azt lássuk, hogy az energiakereskedők, kiemelten a magyar lakosságot is – nagyrészt rezsicsökkentett áron – kiszolgáló MVM-csoport milyen áron tudja adni az energiát, az a legfontosabb, hogy ő hol tudja beszerezni. Nagy mennyiségű áramot sok fogyasztónak a napi vagy akár órás árak alapján nem lehet biztonsággal szolgáltatni, ahhoz hosszabb időszakra kell rendelkezni forrásokkal.

Az említett HUPX tőzsdében a P betű valójában „powert” (áramot) és nem promptot, vagyis azonnalit jelent, de talán a P-ről mégis jobban megjegyezhető a különbség. Tehát a HUPX jó piac a kereslet és a kínálat gyors kiegyenlítésére, de hosszabb időszakra, negyedévre, évre a HUDEX-en, vagyis a származtatott (a D jelentése derivatív) piacon lehet terméket venni.

Sajnos ott már azt láthatjuk, hogy a hosszabb időszakra az áram 200 vagy 250, esetleg 300 euróért köthető csak le MWh-nként. A magyar állam is valószínűleg ezt tette a napokban, hiszen a piac ma még mindig kockázatokra számít (sorra sérülnek a háborúban a vezetékek, az infrastrukturális elemek, tombol a háború), valóban érdemes lehetett befixálni egy alacsonyabb árat is. Milyen áron lehetett befixálni importáramot három-négy hónapra, itt ez volt a kérdés. (Most azt a kérdést nem hozzuk ide, arról már többször írtunk, hogy az állam mennyire engedi át a Paks I. olcsó termelését a magyar fogyasztóknak.)

Vagyis az árampiacon a baj az, hogy az aktuális azonnali tőzsdei árakból lebontott, forgalmi adót is tartalmazó, kWh-ban megadott árak most elég alacsonyra jönnének ki, de nem azok a reálisak, hanem inkább a nagyobb időszakra áramot generáló szerződések árai.

A gáz beszerzése

A magyar földgázbeszerzéseknél a legnagyobb probléma a teljes sebezhetőségünk. A piacon állítólag – hiszen erről hivatalos információt a kormány nem közöl – egy nem nagyon késleltetett TTF-, azaz holland tőzsdei árazást fizetünk az orosz gázért. (Azt hallottuk, hogy minden hónapban a megelőző hónap záróárainak az átlagán számolunk el.) Ez már rövid távon is kedvezőbb, ha alacsonyabbak a tőzsdei jegyzések, és egyelőre Magyarországnak a Gazpromtól kapott ajándékkal sem kell élnie (ez volt az a bizonyos hitel vagy késleltetés, arra az esetre, ha magas az ár, de most nem magas). De miért mehetett így le az ár?

Ahogy egy nemzetközi forrásunk mondta: leszoktunk az oroszokról, Európa nincs már annyira kiszolgáltatva, nem véletlen, hogy az oroszok hirtelen bedobták, hogy a Jamal gázvezetéken már újra szállítanának gázt, ezt nehéz máshogyan értelmezni, mint hogy nincs pénzük.

A baj csak az, hogy amit Európa megoldott, az itt Magyarországon még hiányt és problémát is jelenthet.

Vagyis a gáznál még mindig ott tartunk majd, hogy 2023/2024 legnagyobb kérdése nem az lesz, hogy mennyibe kerül, hanem az, hogy van-e.

Ki jár jól, ki jár rosszul?

Na de összességében akkor lehúznak vagy támogatnak minket? A magyar lakosságra azt lehet mondani, hogy a legalábbis részleges rezsicsökkentett ár miatt a „nép” szinte biztosan jobban jár, mint ha piaci árat fizetne, de természetesen az energiaárak piaci része (vagyis villanynál a dupla, gáznál a hétszeres ár) megvizsgálható.

Ez az eltérő mértékű áremelés egyébként szándékos és érthető energiapolitikai torzításnak tűnik. Az az üzenete: „Kedves lakosság, ne gázt fogyasszál, mert abban nagyobb az importarányunk, teljesen kiszolgáltatottak vagyunk, jobban megemeljük a gáz árát, mint a villanyét, mert abból is importálunk, de abból valamennyire van hazai, ráadásul viszonylag olcsó hazai!”

A magyar cégek és önkormányzatok helyzete viszont elég reménytelen. Aki korábban a csodásan kedvező 20 forint/kWh áron kapott áramot és 100 forint/köbméter áron gázt, most 200 forint feletti áron kap áramot és 1000 forintért egy köbméter gázt – tehát természetesen elégedetlen.

Kereskedői oldalról hogy néz ki ugyanez?

Lehet mondani, hogy az őket kiszolgáló kereskedők nem törik magukat, nem vállalnak elég kockázatot, akár extraprofitot látnak maguk előtt, de azért alapvetően az energiakereskedők nem azért áraznak így, mert ötszörös-hatszoros nyereségeket realizálnak, hanem mert biztos ajánlatot egyelőre csak így tudnak adni.

Vagyis továbbra sincs elég hosszú távon elérhető áram és gáz a piacon. A kereskedők pedig csak akkor vállalnak szállítást, ha ők maguk is meg tudják szerezni, le tudják fedezni az ügyfeleiknek kínált áramot és/vagy gázt, különben a kereskedők „nyitva szállítanának” és ezzel óriásit kockáztatnának, mert a mostani piacon nem lehet kiszámítani, hogy mekkora lesz később az azonnali ár.

A piaci ár mindenesetre sok ügyfélnek a mai árszint alapján valóban lehetne most már alacsonyabb.

Ami az árak belső struktúráját illeti, a kereskedők a piaci árra a szolgáltatásaik miatt tesznek némi felárat is, ami abból adódik, hogy a kereskedők olyan szolgáltatást kínálnak, a cégek pedig olyan szolgáltatást kapnak, hogy bármikor korlátlanul tudnak áramot és gázt fogyasztani, akár csúcsidőben is. Ez csak úgy lehetséges, hogy a kereskedő vállalja az úgynevezett kiegyenlítést, az egyenletesen elérhető áram költségeit.

Ami azonban még mindig probléma, hogy a kereskedők sokaknak nem is nagyon tudnak árat adni, ezért olyan ajánlatokat adnak, amelyek inkább csak szállítási elkötelezettségnek tekinthetők, de az ár maga változó, vagyis az aktuális tőzsdei ár függvénye. Akinek ilyen szerződése volt, most például jól járt, mert neki rövid távon olcsóbb lett az energia, viszont az ilyen ügyfélnek nincs biztos ára a jövőre nézve, ő nagyobb bizonytalansággal szembesül.

Céges rezsitámogatás

A kereskedők álláspontját jobban ismerő forrásunk szerint a kereskedők elég reménytelennek látják, hogy eljuttassák a közvéleményhez az üzeneteiket, de szeretnék jelezni, hogy ők próbálnak szerződni az ügyfeleikkel. De ez sokszor nem is rajtuk múlik.

Egyrészt megértik, hogy ügyféloldalon nehéz egy ennyire változó piaci helyzetben dönteni. Senki nem tudhatja, hogy azzal jár-e rosszul, ha nagyon magas áron elköteleződik, vagy azzal, ha kivár, nem lép, esetleg azzal, ha tudatosan spekulál és várja az árak csökkenését, legfeljebb aztán azok a másik irányba mennek.

A kereskedői oldalról a korábbi fix áras szerződésekkel nem az a baj, hogy nekik nyereségük vagy veszteségük keletkezik (bár természetesen a megemelt Robin Hood-adó miatt ez is égető lehet), hanem az is, hogy amennyiben nincs forrás, akkor az ellátásbiztonság kerülne veszélybe, ha fedezet nélkül kötnének szerződéseket.

Amennyire tudjuk, a kereskedők abban is reménykedtek, hogy a kisebb ügyfelek (kkv-k, boltok, irodák) valamilyen államilag dotált csomagra jogosultak lesznek. Úgy tudjuk, a piac még mindig bízik abban, hogy valami ilyen általános céges rezsicsomag megszülethet, de mint arról a Napi.hu írt, már született ilyen rendezés.

Számoljunk! Áram…

Végül némi számolásra hívjuk az olvasókat, de természetesen azzal a zárójeles megjegyzéssel, hogy tudjuk, hogy nem könnyű követni a számokat.

Sajnos a világpiaci és a hazai árak megértésében ugyanis keverednek a mértékegységek és a pénznemek. Mindenesetre legyünk optimisták, a gáznál bízzunk abban, hogy a 100 euró/MWh-s magas, de nem extra magas ár elérhető marad, míg az árampiacon reménykedjünk abban, hogy a 200 euró/MWh ár felé nem megyünk.

Kezdjük az árammal, az kicsit egyszerűbb! Mi a lakossági áras összehasonlítást mutatjuk be, a cégek árazása például a forgalmi adó miatt egészen más is lehet. Ha az idei évre egy MWh áram a tőzsdén 200 euró lesz, akkor azt beszorozhatjuk 400-zal (euróárfolyam), így 80 ezret kapunk, vagyis egy MWh áram 80 ezer forint. Ennek az ezrede, azaz a 80 forint/kWh áram lenne ma a piacon a kiinduló számunk. Erre a tételre jön rá a rendszerhasználati díj, a szolgáltató díja (például az említett kiegyenlítésért), illetve a végén az egészre a 27 százalékos forgalmi adó.

Sajnos így is bőven bruttó 125–150 forint/kWh-s ár jön ki, de ez sok akár nettó 200 forint feletti céges szerződéshez képest már kedvezőbb lenne. Ha pedig esetleg már csak 100 euró lesz az áramár a tőzsdén, akkor 100 forint/kWh alatti ár is ki fog jönni.

…és földgáz

A gáz esetében már három mértékegység keveredik, itt egy kicsit még bonyolultabb a számolás.

Ha 100 eurós MWh-nkénti tőzsdei árral számolunk, egy MWh gáz (a 400-as euróárfolyammal beszorozva) 40 000 forintba kerül a piacon. Ennek az ezrede, vagyis az 1 kWh 40 forint lenne, ez égéshőalapon 3,25 MJ, vagyis a MJ-ben megadott ár úgy kalkulálható ki, hogy amennyiben 40 forintba került egy kWh gáz, akkor 12,3 forintba kerül egy MJ-nyi gáz.

Erre jön rá az átviteli díj, illetve a magánügyfelek esetében a 27 százaléknyi áfa, de

a földgáz piaci árából (a 100 euró/MWh-s árból) kiindulva a lakosság és a cégek esetében most már valóban lehetne akár 20 forint/MJ alatti érték is, ennek a 34-szerese a köbméterben megadott mostani, 700 forint körüli ár.

Persze azok, akik ma 1000 forint felett fizetnek, már a 700-nak is örülnének.

Lehetne olcsóbb, de túl törékeny a piac

Az aktuális tőzsdei árakból kiindulva valóban sokan érezhetik úgy, hogy ők bent ragadtak valami indokolatlanul magas, veszélyhelyzeti árba. Ameddig stabilan jön a gáz délről, a Török Áramlat balkáni ágáról, ameddig jön az olaj a Barátság vezetéken, addig lehetne alacsonyabb is az energia ára, de azért azt túlzott bátorság lenne előre jelezni, hogy az alacsonyabb energiaárak itt is maradnak.

A vezetékes kapcsolatok immár nagyon törékenyek, jöhet a hideg, az energetikai szabotázsok állandó elemei lettek a háborúnak, az orosz források végleg kieshetnek, és a tárolókat majd megint fel kell tölteni. Most olcsó az energia, de sajnos a piac nagyon törékeny. Ahogy energiakereskedő forrásunk fogalmazott:

„Ha energiáról ír, azt tanácsolom, hogy januárban ne menjen szabadságra!”

Kapcsolódó
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!