A Mol és a kormány abban bíznak, mások is importálni kezdenek, ha a fogyasztók fele már piaci dízelárat fizet

Dízelmérleg, dízelhiány – az elmúlt négy hónapban sokat beszélgetett ezekről egy speciális üzemanyagos csapat a kormány környezetében. A stáb hivatalos nevét nem ismerjük pontosan, de úgy emlegették nekünk, hogy az „ellátásbiztonsági válságcsapat”. A Technológiai és Ipari Minisztériumban (TIM) Palkovics László miniszter és Steiner Attila államtitkár heti rendszerességgel és olykor meglepően korai kezdési időpontokban, nem ritkán reggel 6, vagy fél 7 órakor fogadta az iparág vezetőit.

A szakma,

• így az olajimportőr és üzemanyaggyártó Mol Nyrt.,
• a gáz- ás áramellátásért felelős MVM,
• a gázinfrastruktúrát működtető FGSZ,
• illetve a készletező MSZKSZ

képviselői igyekeztek szakmai érvekkel meggyőzni a kormányt. Úgy tudjuk, hogy elsősorban a Mol-t rendre képviselő Ratatics Péter ügyvezető igazgató és az állami kapcsolatokért, szabályozásért felelős Gordos Péter próbálták számsorokon bemutatni azt, hogy

az ársapka fenntartásával teljesen előrejelezhető módon el fog fogyni Magyarországon az üzemanyag.

Valójában nem is az üzemanyag a megfelelő kifejezés, mert aszimmetrikus helyzet alakult ki; a benzinpiac nagyjából rendben volt, ám a dízelnél hatalmas lyuk tátongott.

A politika ellenállt

A TIM képviselői megértették a helyzetet, de a politikának vannak magasabb (vagy inkább mélyebb?) szempontjai is. A kormány a súlyos gazdasági válság ellenére nehezen engedte el a politikai sikereit megtestesítő üzeneteket, még akkor sem, ha az a gazdasági romlásba vezette az országot. Az üzenetek ugye úgy szóltak, hogy

„itt van az egész Európai Unióban a legolcsóbb áram, a legolcsóbb gáz, a legolcsóbb üzemanyag, megvédjük a családokat, a rezsicsökkentés mellett kitartunk, bezzeg, ha a baloldal lenne hatalmon, 800 forint lenne a benzin”.

Csakhogy volt ezzel egy nagy baj, az állam 480 forintban (a piaci árhoz képest veszteséget jelentő árszinten) limitálta az alapüzemanyagok nagykereskedelmi árát is, emiatt viszont felmerült a kérdés:

miért is lett volna érdeke bárkinek, hogy idehozza az anyagot külföldről veszteséggel, amikor olyan igény van mindenfelé az energiahordozókra, hogy mindent megvesznek jelentős nyereséggel mások?

Aztán, amikor már minden tarthatatlan lett, amikor a rezsi- és a benzinüzenetekre szinte ráment az ország, vagyis az MVM veszteségpótlása miatt vészesen felborult a költségvetés, illetve a negatív energiamérleg miatt a fizetési mérleg (gáz, áram), illetve súlyos anyaghiány fenyegetett (dízel), akkor a kormány elkezdett lépni, de úgy, hogy a „politikai termék” megmaradjon, hogy az üzenet legalább az egyszerűbb választók felé megmaradhasson. Az ársapka hatásairól ebben a cikkben olvashat részleteket.

A dupla fenekű megoldás

A rezsiben az lett a mesterterv, hogy csak az átlag feletti fogyasztást drágította a kormány. Az üzemanyagnál azonban ez megvalósíthatatlan, nincsen országos mérőállomás, vagy rendszer az egyes autókra (amikor például 50 liter a tankolási limit, öt perc múlva egy másik kútnál megint tankolhatunk 50 litert), itt csakis a segélyezettek körének szűkítése jött szóba – hallottuk egy forrásunktól.

Végül, mint azt szombaton délelőtt megírtuk, a céges autókat szorította ki az új szabályozás. Kívülről úgy tűnt, hogy elég gyors lépés történhetett, hiszen Hernádi Zsolt Mol-vezér, akinek a javaslatot tulajdonítják, péntek délben még „civilben” vett részt az esztergomi MCC Feszt rendezvényen, délután ötkor pedig már öltönyben beszélgetett az alapítványi felsőoktatásról, de nem véletlenül öltözött át, közben ugyanis a közlések szerint megjárta Budapestet és az üzemanyagárakról egyeztetett.

Hernádi ugyanakkor július folyamán már beszélt arról, hogy Magyarországon relatív üzemanyaghiány van, és spájzolni kellene, ugyanis augusztustól (ez már szombaton, július 30-án megtörtént végül – a szerk.) a százhalombattai olajfinomító kapacitásának 65 százaléka leáll.

A Független Benzinkutak Szövetségének elnöke is úgy nyilatkozott már jóval korábban, hogy nem tartható a benzinárstop. Egri Gábor azt mondta, nagyobb a fogyasztás a világban, mint a finomítói kapacitás, más országban viszont ezt kordában tartják a magas árak. Egri szerint a hatósági árképzés miatt vásároltak rekordmennyiségű üzemanyagot a magyarok, és más szakemberek is óva intették a kormányt a fogyasztásra ösztönző árstop fenntartásától úgy, hogy közben a nem is túl távoli jövőre nem gondol.

Jelentős lépés, jöhet az import?

Úgy tudjuk (nincs tényadatunk, csak elemzői becslés), hogy miközben 2022. július 29-én (azaz a szombaton bejelentett intézkedés előtt) a magyar benzinkutakon a dízel esetében még a fogyasztók 82-84 százaléka fizetett 480 forintos hatósági árat,

augusztustól már csak 40-45 százalék fog a dízelpiacon hatósági áron tankolni.

Sokan július 30-án reggel még gyorsan megtankolták a céges autókat, ezek szerint a dízeleseket ilyen arányban érinti a kormányzati döntés, azaz a benzinárkedvezmény részleges/fokozatos visszavonása.

„Ha a fele piac kiszabadul a hatósági ár alól, akkor erre vissza fog térni az import, mert már lehet vele keresni.”

– jósolta ezzel kapcsolatban egy iparági szakember. Reméljük így lesz, mert akkor lesz magyar üzemanyag a magas fogyasztást jelentő augusztus során is, amikor az egyetlen hazai finomítóban, a százhalombattai Dunai Finomítóban karbantartás zajlik.

Vagyis, ha a piacot eddig egyedül ellátó Mol Nyrt. mellett az osztrák OMV, a holland-brit Shell és a cseh-lengyel Unipetrol is kiszolgálja az OMV és a Shell saját hálózatait, illetve a fehér kutakat (kisebb, családi tulajdonban álló töltőállomásokat), akkor a kiszáradt nagykereskedelmi piac remélhetőleg visszatérhet.

Mindez persze már korábban is világos volt, mégis egészen július 30-ig kellett várni a döntéssel, amikor az üzemanyag már szinte biztosan elfogyott volna, ha azonnali hatállyal (fél órás hatályba lépéssel) nem cselekszik a kormány.

Ezt onnan lehet tudni, hogy a Mol már a végsőkig elment. Vagyis, miközben korábban a cég Százhalombattáról 20-30 százalékban exportra termelt (részben a saját külföldi kútjainak, részben tőle független szereplőknek), az utóbbi időben levágta az exportpiacait, már csak Erdélybe és kisebb részt a Felvidékre adott el üzemanyagot, de Szerbia, Csehország, Ausztria például már hiába kért, nem kapott molos dízelt.

Azért emlegetjük ismételten a dízelt, mert e termékből a Dunai Finomító 300 ezer tonnás éves termelése még békeidőben sem képes kiszolgálni a magyar piacot, itt importra szorulunk.

Mindenesetre a Mol küzdött, hogy ellássa a hazai piacot, de Százhalombattán karbantartás vált szükségessé, mit ráadásul korábban már halasztottak a termelési kényszer miatt, mostanra viszont nem lehetett, így már nem lehetett kivárásra játszani.

Komoly bevétel az államnak is

Természetesen a magyar állam magával is jót tett. A magasabb árral több adóbevételt realizál, és hogy a Mol ne gazdagodjon az intézkedéssel, a bejelentést hivatalossá tévő kormányrendelettel egyidőben egy másik, a kormányinfón csak a Telex kérdésére ismertetett rendelkezés is hatályba lépett: a kabinet a Mol extraprofitadóját is felemelte (a Brent-Urál spread adóját 25 százalékról, 40 százalékra növelte),

ezek együttesen 100 milliárdos bevételt jelenthetnek az államkasszának.

Vagyis maga a Mol nem jár nagyon jól, sokkal több bevétele lesz, de sokkal több adófizetési kötelezettsége is, a rendszer mégis – a vállalat számára is – egészségesebb lesz.

Arról ugyanis már írtunk, hogy a Brent-Urál spread (vagyis az orosz nyersolaj és a világpiaci sztenderdek árkülönbsége) olyan profit, amire tényleg mondható, hogy a háború eredménye, a Molnak csak az ölébe hullott. Azt nem tudjuk, hogy a felek erről előzetesen megalkudtak-e, de a Molnak ez kedvezőbb, mert piacibb megoldás, kicsit lekerül róla az ellátás felelőssége.

Az extraprofitadó-emelés, illetve az üzemeanyagár-kedvezmény szűkítése az államnak pluszbevétel, miközben természetesen a cégeknek pluszteher, az autók drágább tankolása miatt, de ennél azért talán nagyobb probléma lett volna, ha letérdel az ország, a közlekedés, a szállítmányozás, a mezőgazdaság. Mindezzel (mindig van rossz közvetett hatás is) persze, hiszen a magasabb áron tankolt céges autók felelnek az ország élelmiszer- és egyéb alapanyag-ellátásának nagy részéért, sajnos megint az inflációt is növeli. De mégiscsak ez a jó irány.

Felmerülhet persze a kérdés, hogy miért nem csak árat emelt a kormány, és emelte be mindenkinek 633 forintra a benzin és a dízel literenkénti árát. Úgy tudjuk, volt ilyen ötlet is, de azzal elveszett volna a politikai termék, a kormányzat oldaláról az inkább lett volna arcvesztés.

A piac és a kormány is most abban bízik, hogy Magyarországon lesz dízel, a költségvetés egyenlege javul, talán az üzemanyag-fogyasztás is csökken, ami javíthatja a külkereskedelmi mérlegünket.

De a problémák nincsenek végleg megoldva. A Nyugat az olajat és az olajtermékeket is behozta a gazdasági szankciók körébe. A magyar kormányzati álláspont ezt nagyon ellenezte, és a hatodik szankcióban valóban voltak önsorsrontó elemek, Európa helyzete nehezebb lesz, de Ukrajnának sem lehet érdeke, hogy az az EU elszegényedjen, amelyik őt fegyverrel, illetve pénzzel segíti.

A termelői piac jövője

Európában úgy alakult, hogy a benzinfogyasztás csökken, a dízelfogyasztás pedig nő, benzinből mintegy 40 százaléknyi többletet gyártunk, és azt külpiacokon értékesítjük, dízelből viszont szinte minden ország importra szorul, aminek több mint 80 százaléka orosz eredetű volt tavaszig. A dízel főleg hajón érkezett Nyugatra, a szlovéniai Koper például sok termék fogad, és onnan olyan vasúti szerelvények indulnak, amelyek akár több mint egymillió liter dízelt is szállítanak.

Ha elfogyott volna az üzemanyag, akkor nem csak a nyaralók nem jutottak volna el augusztusban a horvát tengerpartra, de az áruk sem a boltokba, vagy a munkavállalók sem a GDP-termelést végző munkahelyeikre.

De ez a típusú, és a Hernádi Zsolt szavai alapján már-már Magyarországot is fenyegető dízelpara végleg nem fog megoldódni, legfeljebb enyhülni. Az üzemanyag-termelés nagyon koncentrált piac, a magyar Molnak van finomítója Százhalombattán és Pozsonyban, az osztrák OMV-nek Schwechatban, a lengyel PKN Orlen csoport két cseh és egy lengyel finomítót működtet, illetve van még egy leendő lengyel-szaúdi koprodukciós finomító, a lengyelországi Gdanskban. Magyarország azért volt különösen kiszolgáltatott helyzetben, mert nekünk

• volt egy infrastrukturális (vezeték) kötöttségünk: miszerint minden orosz kőolaj vezetéken keresztül érkezik;
• volt egy finomítói (technológiai) kötöttségünk is: Százhalombatta és Pozsony az orosz keverékre, a REB (Russian Export Blend) típusú olajra épült;
• és volt egy szabályozói kötöttségünk is, azaz a magyar kormány hozta azokat a szabályokat, amelyek révén elzárta a piacunkat az import lehetőségétől.

Az a kormányzati érv persze igaz, hogy törékeny az egész piac, de most legalább egy kis lépést tett a magyar kormány is abba az irányba, hogy ne mi legyünk a legkiszolgáltatottabbak, ne mi legyünk a legnagyobb lúzerek.