Átrendeződőben a banki világ, adják-veszik egymás közt a pénzintézeteket

A különböző hazai bankeladások miatt mostanában gyakran írtunk banki tranzakciókról. Gazdát cserélt a Sopron Bank, a Sberbank, a Commerzbank, és már látható a Bankholding nagy bankegyesítési menetrendje is.

A Deloitte szakemberei, többek között Bíró Balázs és Guy Stevens erről a folyamatról tartottak előadást, ahol bemutatták az itt elérhető részletes tanulmányukat is.

Ha a legfőbb trendeket szeretnénk kiemelni, hat pont kívánkozik az élre:

• Azt hittük, hogy a bankok a nagy járvány után majd bajba kerülnek, az ügyfeleik ugyanis tönkremennek, nem fizetik a hiteleiket, és a veszteségeik átgyűrűznek a bankszektorba is. Volt ilyen is, de ehelyett sokaknak inkább az a „gondjuk”, hogy túl sok a pénzük (szakszóval túltőkésítettek), ezért megvennének más bankokat.
• A bankoknak ugyanis, gondolva a jövő nehezebb időszakaira is, érdemes méretet növelni, hogy a szinergiákat később jobban ki lehessen használni (ebben gondolkodik például az Erste, az OTP, a KBC és a Raiffeisen is).
• Új folyamatként beindult a cserélgetés is. Ez azt jelenti, hogy ma már a nagy bankcsoportok egyszerre eladók és vevők. Ahol jó a méretük, ott még vesznek, ahol kicsik, ott kiszállnak. Az OTP, a KBC, a Raiffeisen is bőszen cserélget, de ők azért inkább gyarapodnak, a Commerzbank vagy a Société Générale inkább eladogat a racionalizáció jegyében.
• A bankfelügyeletek sokáig tartottak a csak rövid időre befektető private equity befektetőktől (Apollo Global Management, JC Flowers), de azért pár országban egész jelentős szerepre tettek szert az ilyen banktulajdonosok is.
• Ma már a nagy klasszikus bankok (megint egy szakszó: az inkumbens bankok) nemcsak másik bankot, de fintechet vagy neobankot is vásárolnak.
• A fizetési megoldások forradalma (jönnek itt is a fintechek, illetve a tőkeerős Big Techek) miatt ez a szakterület is vásárol bankoktól, vagy fordítva, olykor felvásárlási célpontokká válnak az innovátorok.

Lett azért veszteség is, de tényleg sok a pénz

A régióban a bankok az elmúlt időszakban még akkor is vagyonosabbak lettek, ha amúgy a Covid és a nyomukban hozott moratóriumintézkedések veszteségekkel is jártak. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a moratóriumnak van két (legalábbis átmeneti) pozitív hatása is számukra:

a hitelkönyvek szépen nőttek (visszafizetések hiányában nem épültek le), de a nem teljesítő hitelek (NPL) aránya sem nőtt, hanem apadt, hiszen akinek nem kellett törlesztenie, az nem válhatott rossz adóssá.

A jövedelmezőségi mutatók inkább csak a tartósan alacsony kamatlábak és így a nettó kamatbevételek csökkenő trendjei miatt romlottak (de ez a megérkező inflációval most megfordulhat).

A Covid elején emellett a várható hitelezési veszteségekre kellett céltartalékokat képezni, de ezeket azóta részben fel lehetett szabadítani (magyarul: előbb úgy tűnt, hogy sok veszteséget jelent a járvány, de aztán úgy látta a szakma, hogy mégsem annyit).

Az átlagos tőkeellátottság összességében javult, a bankok jobb helyzete az osztalékkifizetési és sajátrészvény-vásárlási korlátozásoknak is köszönhető volt, a nemzeti bankok a világjárványra adott válaszként nem engedték a bankoknak, hogy odaadják a nyereségüket a tulajdonosaiknak. A bankok tehát nem tudtak osztalékot fizetni a tulajdonosaiknak, így azt gondolták, hogy azzal tesznek jót a részvényeseiknek, ha inkább bankokat vesznek, naná, hogy felpörgött a tranzakciós piac.

Kik a legnagyobbak?

A Deloitte mindig meghatározza, hogy kik a legnagyobb bankok a kelet-közép-európai (CEE) régióban, azoknak mekkora összesített mérlegfőösszegük van a térségben, hány országban vannak jelen, és ott hányadikok a banki listán.

Egy ilyen listával mindig lehet vitatkozni, az óhatatlanul szubjektív, hiszen melyik ország tartozik bele a térségbe, melyik nem, a V4 egyértelmű, de ha elindulunk a szélekre, Belarusz, Moldova, Észak-Macedónia és még egy csomó ország már kérdéses lehet.

Az azonban nagyon érdekes, hogy a térség öt legnagyobb bankja, vagyis az osztrák Erste és Raiffeisen, a belga KBC, az olasz UniCredit és a magyar OTP mindegyike itt van a magyar piacon.

Ezt semmilyen más ország nem mondhatja el magáról. Csehországban és immár Szlovákiában nincs OTP, Bulgáriában nincs Erste, Romániában és Horvátországban nem próbált szerencsét a KBC, Szlovéniában nincs Raiffeisen, Lengyelországot pedig külön nem is említjük, mert ott teljesen más szereplői vannak a szektornak.

A mindenevő és a cserélgetők

A legnagyobb szereplő tehát az osztrák Erste, ő egyértelmű növekedési stratégiával rendelkezik, vagyis állandóan vásárol, itthon már vagy tucatnyi bankot és brókercéget vett meg, legutóbb a Commerzbankot. A többiek stratégiájára inkább a következő (csongrádi) mondóka szövege illik.

„Cserebere, fogadom, többet vissza nem adom.

Még élek, enyim lesz, hóttom után tied lesz!”

Vagyis a legtöbb regionális bank cserélget. Volt egy pillanat, nagyjából a gazdasági és politikai rendszerváltás utáni évtized, amikor mindenki betódult a kelet-európai piacokra, aztán elkezdtek cserélgetni, adni-venni. A nagyobbak azért jellemzően több bankot vesznek, mint eladnak.

Mi az OTP-t ismerjük a legjobban, amely állandóan vásárol, Horvátországban, Szlovéniában, Albániában, de még az elemzés régióján kívül eső országokban, így Üzbegisztánban, Moldovában is. Ám még ez a bank is kiszáll, ha valami nem megy, például Szlovákiát elhagyta.

A többiek ezt még aktívabban folytatják.

• A Raiffeisen eladta a bolgár bankját, de vett bankot Szerbiában és Horvátországban, Csehországban pedig rögtön kettőt.
• A KBC vett bankot Bulgáriában (a Raiffeisentől), vásárolt Szlovákiában is (pont az OTP-től), de kijött Írországból (ez természetesen nem a régiónk, csak mint példa érdekes).
• Az UniCredit eközben nemrég adta ki a stratégiai update-jét, de ez a korábban sokat tranzaktáló bank most nem nagyon mozog, csak akkor lép, ha nagyon jó lehetőséget lát.

A második ötös

Az első ötös után a második csoportba tartozó (6–10. legnagyobb regionális bank) listája így néz ki: Société Générale, Intesa Sanpaolo, Santander, Commerzbank, ING.

Ezek közül Magyarországon a CIB-et tulajdonló Intesa Sanpaolo van nagybankkal jelen, de ez a csoport is mostanában inkább stabil vagy éppen passzív a régióban, nem tranzaktál annyira sokat a régióban.

Sőt, a német Commerzbank és a francia SocGen mostanában inkább eladó volt, de nem szabad leírni őket, mert a Commerzbanknak komoly erőssége, hogy a legnagyobb CEE-piacon, Lengyelországban is erős, a SocGen pedig a cseh és a román bankját tartotta meg, amelyek nagyon jó, jövedelmező pénzintézetek.

A következő csoport

A 11–15. bank között és utána már kevesebb az itthon is aktív csoport, északi bankok is vannak, őket nem annyira ismerjük, mert ők inkább a Baltikumban aktívak, „délre” már nem merészkednek le.

A Magyar Bankholding, vagyis az MKB, a BB és a Takarék-csoport összefésülése, ha majd elkészül, a magyar piac második helyezettjeként már beférne ide a mérete alapján, bár más országban egyelőre nem aktív.

Innen fog kilépni az orosz Sberbank, amely a legnagyobb térségelhagyó, öt bankot is eladott a régióban. Ezek a tranzakciók még folyamatban vannak („signed but not closed” a státuszuk), ha a szerb Miodrag Kostić MK Groupjának sikerül megvennie ezeket, ő is komoly regionális szereplő lesz.

A nagy vevők és a nagy eladók

Az elmúlt öt évben több mint ötven bankcsoport vásárolt bankot a régióban, de az eladói oldalon is több mint negyvenen szerepelnek. A közelmúltban (2020 és 2021 novembere közötti időszak) a régió legaktívabb felvásárlói a szerb MK Group (5 tranzakció, hiszen az öt országot érintő Sberbank-deal egyes országai külön számítanak ebben az összevetésben), a Raiffeisen (4 tranzakció), a KBC, az OTP és az NLB (2-2 tranzakció) voltak.

Eközben a legaktívabb eladók a Sberbank (5 tranzakció), a Danske Bank és a Raiffeisen (2-2 tranzakció) voltak.

A Covid után mindenesetre gyorsan csökkent a bankok száma Kelet-Közép-Európában. Ez részben a válság hatása is, de nem úgy, mint amikor a gyengék nagyon sebezhetővé, megvehetővé válnak.

A 2008-as válság még ilyen volt, akkor a krízis az egész gazdaságra kiterjedt, a bankszektorra is, ez vezetett konszolidációhoz, a 2020-as inkább csak egyes szektorokat, például a vendéglátást, a szórakoztatást és a turizmust érintette erősen, de azért ez is felgyorsította a banki konszolidációt.

Globális trend

Ha egy kicsit kitekintünk a Deloitte elemzéséből, sőt a régióból is, jól látszik, hogy a konszolidáció most globális trend. Kalapos Csaba, az SPB Befektetési Zrt. privátbanki igazgatója szerint éppen ezért

azok a nagy a befektetési bankok (Goldman Sachs, JP Morgan, Morgan Stanley), amelyek az M&A-piac rekordévén mint szolgáltatók is jól keresnek, felértékelődhetnek, de a ciklikus bankiparban a kamatemelkedés előnyéből is profitálhatnak a nagy amerikai kereskedelmi bankok (Bank of America, Citigroup, WellsFargo).

Az európai bankpapírok pedig azért eshetnek kedvezőbb megítélés alá, mert a korábbi sajátrészvény-visszavásárlási és osztalékfizetési korlátozásoktól megszabaduló pénzintézetek végre fizethetnek, ami jelentősen növeli vonzerejüket a befektetők szemében. Magyarországon 2021. december 27-én jelentette be a Magyar Nemzeti Bank, hogy jövő év januárjától ismét fizethetnek osztalékot a hitelintézetek, lehetővé válnak a részvényesek díjazását célzó részvény-visszavásárlások és a teljesítményjavadalmazást szolgáló kifizetések is.

Csak óvatosan

Francesco Benintende, a McKinsey milánói partnere és társai pedig arra hívták fel a figyelmet egy tanulmányban, hogy bár a „next normal”, vagyis a bankoktól elvárható következő kívánatos méretek elérésében nagyon fontos eszköz az M&A, de ezt érdemes megfontoltan, egy tervezett, tudatos menetrendet követve tenni. A legtöbb bank egyébként nem így tesz, hanem ad hoc módon vásárolgat, három év alatt jellemzően csak egyetlen felvásárlást hajt végre.

Pozitív tényező,

• ha a folyamatot előzetesen meghatározott és visszamenőlegesen mért mutatókkal követik;
• ha külön tervet fogalmaznak meg az informatikai integrációra és a kiberbiztonságra;
• ha a felvásárlás valamiképpen segít a felvásárlót is átalakítani, jobbá tenni;
• és ha a felvásárlás gyors, mert ha elhúzódik, az viszont zűrzavart okoz;
• végül az is fontos, hogy a felvásárlás ne pusztítsa az értékeket, például azzal, hogy egy lomhább bank megvesz egy rugalmas fintechet, és ezzel meg is öli ezt az értéket.

Donald Trumpnak volt egy híres üzleti bon mot-ja:

„Sometimes your best investments are the ones you don’t make”, vagyis olykor azok a legjobb befektetések, amelyek nem valósulnak meg – ez a banki tranzakciókra is biztosan igaz.

Az akvizíciós csapatok, a tanácsadók mindig megtalálják majd azokat az érveket és mutatókat, amelyek szerint érdemes megvenni egy másik bankot, de ezt azért a végső döntéshozóknak érdemes alaposan átgondolni.

Folytatódik a „székfoglalós” játék

A Deloitte szakemberei szerint mindenesetre a kelet-közép-európai bankszektor még mindig nagyon széttöredezett, sok olyan kicsi szereplővel, akiket nem lehet nyereségesen üzemeltetni.

Ennek következtében a méretgazdaságosság miatt a bankok várhatóan további felvásárlási lehetőségeket keresnek majd. Ezt a folyamatot főleg az Erste, a KBC és az OTP terjeszkedési stratégiája határozhatja meg, ők ugyanis „szuperaktívak” a térségben, mellőlük a kicsi, közepes részesedésű bankok szép sorban kikophatnak.

Magyarországon például még mindig nagyon sok bank van (34). Ennyire még akkor sincsen szükség, ha ez a szám azért annyiban csalóka, hogy vannak szakosodott niche-bankok, például vannak valójában egy csoportba tartozó intézmények (a kereskedelmi bankok mellett külön működő jelzálogbankok). A székfoglalós játék biztosan folytatódik. Ennyi játékosra nincsen szükség, szól a zene, mindenki jó pozíciót szeretne fogni, de időről időre azért kiesik egy-egy játékos.