Évekkel ezelőtt kérte a kormányt az Ózdról távozó gyár, hogy bővítsék a környékbeli utakat, de hiába

2021. május 03. – 15:51

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Az Ózd környéki úthálózat bővítési, fejlesztési lehetőségeinek vizsgálatát kérte a kormánytól a városban lévő gyárát bezáró Johnson Electric – derült ki annak a stratégiai megállapodásnak a részleteiből, amelyet a kormány 2015-ben kötött a céggel. Azóta hat év eltelt, az igényelt fejlesztésekből azonban semmi nem valósult meg.

A kormány és az autóipari alkatrészeket gyártó vállalat közötti stratégiai szerződésben egész pontosan az szerepel, hogy „A kormány a társaság kérésére megvizsgálja a 23-25. számú út Bátonyterenye–Kisterenye–Ózd közötti szakasza kétszer kétsávossá történő megtervezésének, illetve Ózd városának Miskolc irányából történő bekötésének lehetőségét.”

A szerződés vonatkozó része – Forrás: Magyar Közlöny

Az azóta eltelt hat év alatt azonban a Miskolc felé irányuló fejlesztés lehetőségét napirendre sem tűzték, a 23-as, 25-ös utakkal kapcsolatban pedig arról döntöttek, hogy marad a 2×1 sáv. Ez persze nem azt jelenti, hogy a cég konkrétan emiatt és csakis emiatt zárja be ózdi üzemét, a Johnson Electric hivatalos indoklása szerint a gyárat azért zárják be, mert a piaci kereslet átalakult, „a vevők az ózdi gyárban előállított alkatrészek helyett a vállalat automatizált gyárainak termékeit keresik jobban, így az ózdi üzem gazdaságilag fenntarthatatlanná vált” – olvasható a közleményükben.

Ugyanakkor könnyen elképzelhető, hogy a cég nem örült annak, hogy elmaradtak az útfejlesztések. Információink szerint az alapanyagok, nyersanyagok beszállítását és a késztermékek kiszállítását is kamionokkal végzik, amelyek a fejletlenebb utakon nagyobb időveszteséggel és jelentősebb költségekkel, nagyobb amortizációval tudtak/tudnak csak közlekedni. Egy vállalat életében ezek fontos szempontok, arról nem is beszélve, hogy az ózdi térség életére más szempontból is jótékony hatással lennének az ilyen jellegű fejlesztések.

Az említett beruházások elmaradásával kapcsolatos kérdéseinket még napokkal ezelőtt elküldtük a stratégiai megállapodást aláíró Külgazdasági és Külügyminisztériumnak, valamint az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak is, megkérdeztük, hogy miért nem tartották eléggé fontosnak ezeket a beruházásokat, de egyik tárcától sem kaptunk választ.

Kétezer megszűnő munkahely, csökkenő lakosság, halvány reménysugarak

Áprilisban hosszabb helyszíni riportban számoltunk be arról, hogy két év alatt kétezer ember veszíti el a munkáját Ózdon, az ország egyik legszegényebb térségében. Két év alatt ugyanis a két legnagyobb foglalkoztató távozik a városból.

A már csak 32 ezres városban és környékén évtizedek óta gyors ütemben csökken a lakosság, a fiatalok jelentős része máshol keresi a boldogulást. A polgármester el van keseredve, szerinte ha nem sikerül nagyobb befektetőt hozni a városba, akkor belátható időn belül szellemvárossá válhat a település. Az ózdi gyárbezárások rávilágítanak egy nagyon súlyos problémára: az alacsony hozzáadott értékkel működő összeszerelő üzemekre alapozott gazdasági modell egyre törékenyebbé válik a robotizáció gyors térhódítása miatt.

A Johnson Electric gyárbezárásnak híre után néhány nappal arról is írtunk, hogy az ózdiak kaptak pár halvány reménysugarat, ugyanis a kormány által biztosított 650 millió forintos állami támogatásnak és a – részben állami tulajdonú – ÓAM-Ózdi Acélművek Kft. 650 millió forintos beruházási forrásának köszönhetően lehetővé válik, hogy az acélművek telkén lévő, jelenleg kihasználatlan ipari területre három cég is betelepüljön, amellyel összesen 550 új munkahely teremtésére „nyílik lehetőség” a városban 2022-ig.

Korábban pedig már bejelentették, hogy egy magyar tulajdonú jakuzzigyártó vállalat, a Wellis 8,5 milliárd forintos beruházással – több év alatt – 800 új munkahelyet hoz létre Ózdon és környékén, amihez a kormány 3 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást ad.

Tehát a megszűnő és újonnan létrejövő munkahelyek számának egyenlege még mindig negatív, ráadásul a beruházások csak évek alatt valósulnak meg, kérdéses tehát, hogy a munkájukat elveszítő emberek a térségben maradnak-e az új helyek létrehozásáig.