Ez a gyárbezárás lehet az utolsó döfés, szellemvárossá válhat Ózd

2021. április 03. – 07:03

frissítve

Ez a gyárbezárás lehet az utolsó döfés, szellemvárossá válhat Ózd
Az ózdi Johnson Electric üzeme 2021. március 31-én – Fotó: Huszti István / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Két év alatt kétezer ember veszíti el a munkáját Ózdon, az ország egyik legszegényebb térségében. A már csak 32 ezres városban és környékén évtizedek óta csökken a lakosság, a fiatalok jelentős része máshol keresi a boldogulást. A polgármester el van keseredve, szerinte ha nem sikerül nagyobb befektetőt hozni a városba, akkor belátható időn belül szellemvárossá válhat a település. Az ózdi gyárbezárások rávilágítanak egy nagyon súlyos problémára: az alacsony hozzáadott értékkel működő összeszerelő-üzemekre alapozott gazdasági modell egyre törékenyebbé válik a robotizáció gyors térhódítása miatt.

„Szörnyű. Váratlanul ért az egész…”

„Á, itt esélytelen… Itt nem úgy van, mint máshol, itt nem nagyon van munka. Két nagy multicég volt, most már egyik se lesz.”

„Eddig is mentek el Ózdról az emberek, ezután meg pláne menni fognak.”

„Most az ózdi Facebook-csoportokban elég nagy zúgolódás megy, hogy innen menni kell…”

Ilyen és ehhez hasonló dolgokat válaszoltak a műszakváltáskor távozó, vagy éppen érkező dolgozók az ózdi Johnson Electric üzemének bejáratánál, amikor a gyár pár nappal ezelőtt bejelentett bezárásáról érdeklődtünk.

A hajnalos műszakból távozók hosszú sorban gyűltek össze a gyárkapu belső oldalánál, majd pontban 14:00-kor elindulhattak kifelé. A legtöbben azt mondták, meglepte őket a hír, „decemberben a vezetés még azt mondta, hogy nem lesz gyárbezárás” – ismételgették. De akadtak néhányan, akik számítottak erre, „nagyon visszaesett a rendelésszám az utóbbi hónapokban”, „leállítottak gyártósorokat”, „átrakodták máshova az embereket” – mondták.

Az automatizált gyárak termékeit keresik jobban

A Johnson Electric ózdi autóipari alkatrészgyárában egyebek mellett klímamotorokat, fényszóróállító-motorokat gyártanak. Az üzem leállítása több lépcsőben történik majd, és várhatóan 2022 áprilisában zárul. Összesen mintegy 870 embert küldenek el, köztük 790 fizikai dolgozót. Az indoklás szerint a gyárat azért zárják be, mert a piaci kereslet átalakult, a vevők az ózdi gyárban előállított alkatrészek helyett a vállalat automatizált gyárainak termékeit keresik jobban, így az ózdi üzem gazdaságilag fenntarthatatlanná vált.

Egy névtelenséget kérő, a közelmúltig magasabb pozícióban a cégnél dolgozó forrásunk úgy fogalmazott: „láttuk már egy ideje a hanyatlásnak a jeleit. Már nem nagyon hoztak ide beruházást, meg új gyártósorokat, mint korábban. Ez egy hosszabb folyamat volt. Amíg svájci kézben volt a gyár, addig valamennyire jobban mentek a dolgok, aztán amikor a kínaiak megvették, akkor fokozatosan hanyatlásnak indult.” Mint mondta „a dolgozói létszám megrendelésfüggő volt, 700-1200 fő között ingadozott, attól függően, hogy a termékekre mekkora volt a kereslet.”

A cég közleménye szerint a dolgozók egy részének felajánlják majd, hogy áthelyezik őket a vállalat hatvani gyárába, de forrásunk szerint erre a dolgozók többségének nem lesz lehetősége.

Éppen, hogy el tudtak mozdulni a minimálbérről

A céggel a kormány 2015-ben stratégiai partnerségi megállapodást kötött. Akkoriban még hosszabb távra tervezhettek Ózdon, hiszen forrásunk szerint megvették a szomszédos telephelyet, és ott fröccsöntő üzemet hoztak létre. „De ezek nemzetközi cégek, a globális folyamatokra nincsen nagyon hatásunk meg rálátásunk, simán egy tollvonással megszűntetnek egy gyárat” – mondta.

Ráadásul pár évvel ezelőtt építettek egy hatalmas üzemcsarnokot Szerbiában, és többször mondogatták az ózdiaknak, hogy ha nem mennek majd jól itt a dolgok, akkor az egész ózdi üzem „befér” a szerbiai gyárba. Lehet, hogy most ennek eljött az ideje. „Lógott a levegőben, hogy ha gondolnak egyet a kínaiak, akkor áttehetik a termelést oda. A Nišben lévő üzem ráadásul egy repülőtér mellett van, tehát a logisztikai feltételek jobbak ott” – tette hozzá.

Mint mondta, az utóbbi években az ózdi üzem fizikai dolgozóinak fizetése éppen hogy csak el tudott mozdulni a minimálbérről. „Nem voltak itt túlfizetve az emberek. Persze stabil volt, és olyan sose volt, hogy nem kapták volna meg időben a bérüket. De ezek a fizetések már ebben a régióban sem számítottak jónak, ez még borsodi viszonylatban is a béka segge alatt van. Sok helyi munkaerőt elszippantott Eger meg Miskolc. De azért az napi másfél óra oda, másfél vissza nagyon sokat kivesz az emberekből” – mondta.

Vannak, akik reménykednek abban, hogy az ózdi csarnokot megveszi egy másik cég, ami esetleg jobb fizetéseket fog majd adni, és akkor még akár a mostaninál jobb helyzet is kialakulhat. De egyelőre semmi ilyesmiről nem hallani.

A Telex megkeresésére a vállalat közölte: a kormánnyal kötött „stratégiai megállapodás ma is érvényben van, hiszen a Johnson Electric hatvani gyáregysége továbbra is fontos szerepet tölt be a vállalat globális termelési láncán belül. A gyártás mellett Hatvanban található a Johnson Electric európai szolgáltató központja (shared service center), ahol a mérnöki, pénzügyi informatikai, beszerzési és adózási feladatokat látják el.”

Szimilényi Róbert, szakszervezeti vezető – Fotó: Huszti István / Telex

„Éreztük, hogy az ózdi üzem nem a fénykorát éli, a megrendelések csökkentek. De hogy ilyen gyorsan bezárják, azt nem gondoltuk” – mondta Szimilényi Róbert, szakszervezeti vezető. Az évenkénti bértárgyalásokon a vezetők mindig a cég gazdasági helyzetére hivatkoztak a fizetésemelés mértékének megállapításakor. „Ezeken az alkalmakon hangsúlyozták, hogy csak a termékek és gyártósorok egy része termel nyereséget. Nem voltak könnyűek a bértárgyalások. A cég szigorú kínai pénzügyi kontroll alatt áll” – mondta. Szerinte a térségben élő emberek többségének nincsen tartaléka, félretett pénze, ezért egy munkakereséssel, esetleg ingázással, akár költözéssel terhelt időszakot nagyon nehezen tudnának megoldani.

Bezárásokra, leépítésekre kell számítani az automatizáció miatt

Az ózdi munkavállalók egy részét a Vasas Szakszervezet Szövetség képviseli majd a céggel folytatott, gyárbezárással kapcsolatos tárgyalásokon. „Az ilyen gyárbezárásokról szóló hírek mindig szíven ütnek” – mondta lapunknak László Zoltán, a szervezet alelnöke. „Az ilyen tevékenységű hazai cégeknél az elmúlt években gyors automatizálási, robotizálási folyamatok indultak, és ez a változás többnyire lassú létszámfogyással jár” – mondta. „Itthon nem vagyunk hozzászokva, hogy az automatizáció miatt akár egy egész gyár is megszűnhet, máshol viszont ez gyakoribb. Sajnos a következő években biztosan kell ehhez hasonló leépítésekre, akár gyárbezárásokra számítani. Magyarország sem kerülhet ki a világtrend hatása alól.”

László Zoltán szerint a magyar foglalkoztatási rendszer nem készült fel ezekre a folyamatokra. „A munkavállalók továbbképzésre való alkalmassá tétele nagyon szükséges lenne már, de jelenleg ez nem igazán fontos a foglalkoztatáspolitikai döntéshozóknak. Pedig az átképezhetőség a legkomolyabb védelem” – mondta. Mint mondta, az ilyen sokszáz fős, egész városok, térségek életét befolyásoló gyárbezárások társadalmi szintű ügyek. „Nagyon komoly kérdés, hogy egy ózdi vagy dunaújvárosi kistérségben mit tud kezdeni magával több száz ember, ha hirtelen arra van szükség, hogy tanuljon valami újat.”

László szerint komoly gond, hogy a 2010 utáni törvényi változások miatt a cégeknek már nem kötelessége úgy támogatni a felnőttképzéseket, mint korábban. Ma már például nem köteles tanulmányi szabadságot adni a cég, ha valaki munka mellett tanul például egy diplomáért, vagy érettségiért.

Úgy véli, akkor is nagyon nehéz lenne a helyzet, ha azonnal átvenné egy befektető a bezárásra ítélt ózdi gyárat, hiszen nem biztos, hogy egy másféle termelési mód kompatibilis a jelenlegi munkavállalók adottságaival, képesítésével, tapasztalataival. Ezért a bezáró gyárral „olyan megállapodást szeretnénk kötni, hogy a cég vegyen részt olyan programok támogatásában, amelyek a munkavállalók továbbképzésére irányulnak” – hangsúlyozta. De a törvény a bezárással kapcsolatban a dolgozók képviselői és a vállalat között megállapodási kötelezettséget nem ír elő, csak konzultációt. Tehát a cég nem kötelezhető arra, hogy támogassa az elbocsátásra ítélt dolgozók továbbképzését.

László szerint a robotizáció miatt sok hazai összeszerelő-üzemben pár éven belül hatalmas változások lesznek, „nem 10-20 éves távlatban, sokkal hamarabb”. Egyébként a nagyobb leépítések, gyárbezárások idején számottevően megnő a szakszervezeti tagjelentkezések száma, többen akarnak belépni, mert így nagyobb esélyük van az érdekeik érvényesítésére – mondta.

A másik nagy üzem tavaly zárt be

A 32 ezer lakosú Ózdon a korábbi legnagyobb foglalkoztató, az elektronikai alkatrészeket gyártó ABB tavaly zárt be, akkor 1200 ember vesztette el a munkáját. Aztán tavaly októberben a kormány bejelentette, hogy sikerült mérsékelni a bajt, mert egy magyar tulajdonú jakuzzigyártó vállalat, a Wellis 8,5 milliárd forintos beruházással – több év alatt – 800 új munkahelyet hoz létre Ózdon és környékén, amihez a kormány 3 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást ad.

Délutáni műszakra érkezők a Johnson Electric üzeme előtt – Fotó: Huszti István / Telex

Palkovics László innovációs és technológiai miniszter most is hasonló tűzoltásban reménykedik. A bezárás hírére közleményben reagált a minisztérium, melyben azt írták: „A kormány korábban már többször segített Ózdon, és most is késedelem nélkül megmozdul az ózdiak érdekében”. Hozzátették: az állam azért vásárolt 20 százalékos részesedést az Ózdi Acélműben, hogy 500 helyi család létbiztonságát, kenyérkeresetét garantálni tudja. Emellett a minisztérium arra számít, hogy a Wellisnél a termelőeszközök telepítése és a szükséges átképzések után háromszázan várhatóan már idén munkába állhatnak.

Az utolsó döfés

„A bezárás a város számára az utolsó döfést jelenti, amennyiben jelentős – és ezt hangsúlyozom! – befektető nem érkezik” – erről Janiczak Dávid, Ózd ellenzéki polgármestere beszélt. „A város dolgozóinak zöme az ABB és a Johnson üzemeiben dolgozott. Csúcsidőben közel 3000 fő, a vége felé kevesebb.” Janiczak szerint

innentől a legnagyobb foglalkoztatónak az önkormányzat minősül, ami „erős szégyen” egy ekkora városban.

Mint mondta, „Az emberek újra bele lettek hajszolva a támogatott hitelekbe, a felújításokba, ingatlan vásárlásokba, és most jelentős részüknek megszűnik a pénzkereseti lehetősége. Ózdon és környékén nincs hová menni. Miskolcra és Egerbe járnak többen, de az hosszú távon vállalhatatlan, életük nem marad a munkaidő és a munkába járás ideje miatt. Attól félek, hogy most már tömegesen hagyja majd el a várost a munkaképes lakosság, ami a városi lét végéhez vezethet. Ezt nem várhatjuk meg!”

A nagy cégek távozása a kieső adóbevételek miatt a város költségvetésére is brutális csapást mér. „Eddig is egy szegény önkormányzat voltunk, önerős beruházásra lehetőségünk évről évre nem volt, a működésre futotta, nehezen. Az utóbbi évek elvonásai, kiesései és most már a két legnagyobb adófizető cég elvesztése kilátástalanná teszi a jövőt, a mindennapi működéssel még ezen év harmadik, negyedik negyedévében súlyos problémák lesznek, amik szintén álláshelyeket veszélyeztetnek, hiszen rendszerünkben 518 fő dolgozik” – mondta a polgármester.

Szellemvárossá válhat

A városvezető beszélt arról is, hogy Ózd kormányzati segítségre vár: „Mi örülünk neki ha Üzbegisztánban fognak a magyar cégek befektetni, vagy burgonyát termelni, de leginkább annak örülnénk ha végre a mindenkori kormány teljesítené azt a hatalmas tartozását Ózd felé, ami 30 éve fennáll. Ugyanis az ózdi vasgyártás megszűnésével 13 ezer ember került utcára, segítség azóta sem érkezett, pedig láthatjuk, hogy minden évben újabb, egyenként akár ezer főt is foglalkoztató termelő cég települ be hazánkba, viszont egyik sem Ózdra. Miskolc, Debrecen, Budapest telített, munkaerőt nem találnak, máshonnan szállítják be őket, többek között Ózdról, itt viszont hagyják a várost lepusztulni, kiszáradni.”

Szerinte ha a kormány nem hoz jelentős beruházást Ózdra, akkor tíz év múlva szellemvárossá válhat a település.

Janiczak szerint ugyanis az elvándorlás nagyon jelentős. „A fiatalabb generáció nem lát jövőképet Ózdon. Saját tapasztalataim és meglátásaim alapján sokan már középiskolát is más városban választanak, pedig Ózdon megfelelő színvonalú oktatással és iskolákkal vagyunk ellátva.” (…) „Fontos mérföldkő volt a Miskolci Egyetem Ózdi Kihelyezett Tagozatának megvalósítása, melyhez szintén nagy reményeket fűztünk, ám ez a legelkeserítőbb. Itt már tisztán látszik, hogy nem akarnak Ózdon maradni. A meghirdetett szakok ellenére, ugyanazon szakokat inkább más városban jelölik meg, így többször előfordult már, hogy el sem sikerült indítani őket, ahol indul, ott is minimális 5-10 fős létszámmal... Ez nagyon elkeserít.”

Ózd az ország egyik legszegényebb városa, folyamatosan fogyatkozó lakossággal – Fotó: Huszti István / Telex

A rendszerváltás előtti nagyipar 1990 utáni összeomlását súlyosan megszenvedő ózdi járás az egyik legszegényebb kistérség Magyarországon, azonban az Innovációs és Technológiai Minisztérium szerint javult a helyzet 2010 óta. „Az ózdi járásban a regisztrált álláskeresők száma 9,8 ezer főről 5 ezer főre, Ózdon 4,8 ezer főről 2,8 ezer főre esett vissza” – írták. Persze több mint tíz év alatt a város lakossága is több ezer fővel csökkent, így ez nem feltétlenül jelent egyértelmű javulást.

Ózd lakossága évtizedek óta csökken, a '80-as években még 46 ezer fölött volt, 2019-re 32 ezerre apadt, és ha a gyárbezárások miatt elbocsátott emberek nem találnak munkát a városban, a folyamat aligha fog lassulni.

Javítani kellene a beágyazottságukon

Az ózdi gyárbezárás jól mutatja, hogy a nemzetközi vállalatok globális léptéken szervezik meg a tevékenységüket. A kormánynak és egy-egy településnek viszonylag kicsi mozgástere van e folyamatok befolyásolására – erről beszélt Czirfusz Márton, a térbeli és társadalmi egyenlőtlenségeket érintő problémákkal foglalkozó szakmai műhely, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont munkatársa.

Mint mondta, „az elmúlt tíz évben a törvényi változások a területfejlesztés intézményrendszerét és nem központilag elosztott forrásait megszüntették vagy súlytalanná tették; a közigazgatás központosításával a munkaügyi hivatalok mozgástere is csökkent abban, hogy a helybeli problémákra a helybeli sajátosságokat figyelembe vevő megoldások szülessenek. Az önkormányzatoknak se pénzügyi mozgástere, se jelentős politikai súlya nincs, amikor nagyvállalati beruházókkal kell tárgyalni. Az Ózdhoz hasonló méretű középvárosok esetében, ahol egy-egy vállalat jelentős szerepet tölt be a környék foglalkoztatásában, ezek a problémák különösen súlyosan jelentkeznek, mert a megszűnő munkahelyeknek lényegében nincs helybeli alternatívája.”

A lehetséges megoldások között lehet, hogy a külföldi vállalatok letelepedéséről való döntésnél a „hátrányos helyzetű” térségekben a gazdaságpolitikának nagyobb figyelmet kellene fordítania arra, hogy ezek a vállalatok ténylegesen beágyazódjanak a térség gazdaságába (pl. legyenek helyi beszállítóik), ezzel csökkentve az esélyét a váratlan és gyors gyárbezárásoknak – mondta Czirfusz Márton. Ugyanakkor hozzátette: „a tőke mindig a legmagasabb profit elérésében érdekelt: a termelés globálisan legolcsóbb helyszíneit keresi, így rendszeresen átszervezi a munkamegosztást a telephelyei között. A kormány az olcsó munkaerő megteremtésével igyekszik elérni, hogy Magyarország ebben a folyamatban látszólagos nyertes legyen. Az ózdi eset jól mutatja az árnyoldalakat is. Ennek a gazdaságpolitikának általában a kevésbé dinamikus térségek a nagyobb vesztesei: azaz nem véletlen, hogy Ózdon súlyosabb lesz a válság egy ekkora gyár bezárásakor, mint ha az a hasonló népességszámú Mosonmagyaróváron vagy Vácon következne be.”