„Ez a kísérlet megmentett a tél végi depitől” – fél kiló nyers zöldséget ettünk meg naponta egy hónapon át
2024. február 28. – 13:19
Két vegán január és egy közösségi fogyókúra után most új, csoportos emberkísérletbe fogtunk a szerkesztőségben. Nem megvonással, hanem hozzáadással, nem negatív, hanem pozitív oldalról közelítettünk. Elhatároztuk, hogy teszteljük magunkon a gyakorlatban azt a mostanában sokat hallott elvet, miszerint naponta fél kiló nyers zöldséget kellene megennünk az emésztőrendszerünk egészségéért. Sok örök életet ígérő tipp felbukkan, majd eltűnik, ez azonban tartja magát.
Azt régóta tudjuk, hogy a zöldségfogyasztás elképesztően fontos a belek számára, mégis sokunknak volt újdonság, hogy nyersen a legjobb enni őket, ráadásul a fél kiló sokkal több, mint gondolnánk. Egy hónapig próbáltuk megenni ezt az adagot mindennap. Elvileg irányelvünk volt, hogy a szezonális zöldségekre támaszkodunk, de ez rettentő nehéz volt januárban és februárban, amikor főleg káposztafélék és gyökérzöldségek közül lehet válogatni. További megkötésünk nem volt, lehetett enni egészben, turmixolva és reszelve, savanyítva és öntetekkel keverve, salátákban és önmagukban rágcsálva. Akár csokoládéval is. Bárhogy, csak legyen nyers és zöldség, és fél kiló.
Mit ettünk?
A kínálat miatt hasonló volt a repertoárunk. A legtöbben répát, karalábét, különböző paprikákat, retket, uborkát, paradicsomot, gombát, zellerszárat, mindenféle salátákat ettünk. Mivel úgy döntöttünk, hogy a fermentált zöldség is ér, egy rakás cékla, répa és káposzta is elfogyott, de kovászos uborkákkal is megdobtuk az adagunkat. Kolléganőnk felfedezte, hogy a biorépa jóval finomabb a hagyományosnál, ezeket rágta, sőt már félálomban is feldarabolta és dobta a dobozba reggelente. Nagyon népszerű nassolnivalónak bizonyult a savanyú káposzta és a kimcsi is. Van, aki eddig utálta a jégcsapretket, és most megkedvelte, már ezért megérte neki az egész. Többen rájöttünk, hogy minden nyers zöldség jobb egy kis almával vagy naranccsal, illetve páran csaltak némi avokádóval is, ami, ugye, gyümölcs. Többen panaszkodtak az éveleji szűk zöldségválasztékra, amit ráadásul néha beosztani sem egyszerű: “Egy háromkilós káposztával tölteni az estéimet egy héten keresztül elég unalmas gasztronómiai kaland.” – szomorkodott kollégánk.
Mitől olyan nehéz ez?
Sokunkat a kötelezőség nyomasztott, hogy muszáj megenni a fél kilót, más sajnálta a darabolásra szánandó időt. “Az időszak elején nagyon lelkesen pucoltam, szeleteltem, aztán meguntam, hogy a főzéshez is ezt teszem, így átalakult egy teljesítménytúrává, és nem leltem benne sok örömöt. Ettől aztán kevesebbet is főztem, és bár amúgy húsmentes ételeket csinálok csak, így a rendelt-vásárolt ételektől a húsfogyasztásom is megugrott.” – mondta egy csalódott versenyzőnk. Legtöbbünket viszont az lepte meg, hogy a fél kiló zöldség az sok. Jánosnak az első mélyütést a mérlegelés jelentette. „Gondoltam, megeszem egy répát, és máris megvan a fele adagom. Hát, a nagynak gondolt répa is alig volt több mint tíz deka.”
Andrásnak visszafelé sült el a dolog, úgy érezte, folyton émelyeg a sok zöldségtől, és ezt állandó evéssel kompenzálta. Sokban emlékeztette őt a tavalyi vegán január kihívásra, így eközben is alig evett húst, csak akkor, ha tényleg nem volt egyéb választása. Újra rájött, hogy imádja a főzelékeket, a nyers kelbimbóval és brokkolival viszont nem sikerült megbarátkoznia.
A feladatunkat nehezítette az, hogy nem lehet sehol fogyasztásra készen nyers zöldséget kapni. Péksüteményeket, felvágottat, sajtokat, készételeket elég csak levenni a polcról. Boltokban, de még éttermekben is ritkán találni nyers zöldséget az ételekhez.
Praktikák: zöldségturmix, adagolás, nyers leves
Dani kifejezetten az önálló zöldségevést célozta meg, nem is lett volna ideje salátákat keverni, így viszont hamar elunta a rágcsálást annak ellenére, hogy hasznosabbnak érezte a zöldségnassolást az édességnél. Próbálkozott turmixokkal is, idézem. „Egészen gusztustalannak hangzó karalábé-cékla-répa-banán-alma-balzsamecet-fahéj kombókat toltam, de tök jók ezek, és így simán eliszogattam esténként félkilónyi zöldséget.”Barbi volt az, aki hatalmas arccal állította a kísérlet előtt, hogy elfogyaszt fél kiló nyers zöldséget naponta. Aztán egy hét után kiderült, hogy jó, ha negyed kiló megvan, néha még annyi se. Banánalapú smoothie-kba dobált mindent, amit csak lehetett. Fermentátumokat is bevont: a kovászos uborka például nagy joker, mert jó nehéz – mondta.
Főzés nélküli krémleveseket csinált, kásákra reszelt zöldségeket és ami a legjobban bevált: gyümölcsökkel vegyítette őket. Sok ötletet merített Ottolenghi könyveiből és az Édes Pofa blogról. Briginek az vált be, hogy felosztotta az adagot részekre, illetve leturmixolta, vagy kencét gyártott, úgyhogy nagyrészt zöld, sárga, piros csíkokkal mászkált fel-alá.
Orsinak épp vegán diétát írt elő a dietetikusa, ezért passzolt az életéhez a kihívás. Meglepte, mennyire sok a fél kiló, és annak ellenére, hogy nem jött össze mindig, voltak olyan napok is, amikor a reggelije és a vacsorája nagy része is nyers zöldség volt. Neki is bejött az a trükk, hogy humuszba, tahinibe, és egyéb krémekbe mártogatta a zöldségeket. Vacsorára mindent bele salátákat gyártott, és a buddha tál is nagy barátja volt.
János szűk keresztmetszete a répa, uborka, paradicsom, lila hagyma, savanyú káposzta volt, meg még amit esetleg beleaprítottak a gíroszába. „Többször ettem görög salátát fő fogásként, vagy savanyú káposztát nassoltam, és nem csokit. A kósza zöldségrohamokat a beleim általában puffadással vették tudomásul. Mivel fegyelmezetlen voltam, nem is vártam, hogy látványosan átalakul az életem és a közérzetem a zöldségektől, cserébe úton-útfélen elmondtam, hogy a nyers cékla milyen finom naranccsal keverve, holott csak hallottam róla, ki nem próbáltam” – foglalta össze a tapasztalatait.
Vallásos méricskélés
Anna szinte egészen végigvitte a hónapot, és bár nyögvenyelősen indult, később sem lett számára könnyebb, mégis hasznosnak érezte. „Minden reggel vallásosan kimértem a fél kilót, felvágtam, aztán napközben elrágcsáltam” – mesélte. Arra már nem volt mentális kapacitása, hogy kreatívabb megoldásokkal, salátákkal kísérletezzen.
Zöldségektől hízni?
Balázs többé-kevésbé végigcsinálta a kísérleti hónapot, mindenféle kalandokkal övezve. Egyszer például véletlenül egy fakanalat is a smoothie-jába turmixolt. Fontos tanulságra jutott, amire többen rájöttünk: attól még, hogy az ember sok zöldséget eszik, nem fogy, főleg, ha rengeteg öntettel fejeli meg őket. Egy idő után nemhogy fogyott volna, hízni kezdett, így jobban odafigyelt a dresszingekre és arra, hogy inkább felváltson a zöldségekkel étkezéseket, mint hogy kiegészítse velük őket.
Balázs tartott tőle, hogy sokba fog kerülni a sok zöldség, de a leértékeléseket követve ezzel nem volt gondja. Így viszont gyakran volt szükség kreativitásra, hiszen mindig az épp akciós zöldséget ette. „Nem mindig úgy sikerült minden, ahogy gondoltam: egyszer egy adag olcsó kápiából egy ajvárszerű krémet képzeltem el, végül körülbelül nyers kápia gazpacho lett belőle” – mesélte. Extra pozitívum, hogy gyakran elették előle a zöldséget a gyerekek, szóval edukatív haszna is akadt a kihívásnak.
A csordaszellem a zöldségevésben is működik: Juli egy napon feldarabolt 3 darab répát a szerkesztőségben, amit gyorsabban kapkodtak el a kollégák, mint a cukrot vagy a bonbont szokták, neki alig maradt belőle valami. Úgy tűnt, a férfi kollégák különösen lelkesek lettek a répacsíkok látványától. „Nem igaz, hogy a fiúk nem szeretik a zöldséget, csak kell valaki, aki megpucolja és az orruk elé teszi” – foglalta össze Juli.
Hogyan lehet sok nyers zöldséget enni?
Végül a saját tapasztalataimról. Azt gondoltam magamról, hogy sok zöldséget eszem, és ez így is van, de főleg sütve, levesbe vagy főzelékbe főzve, nyersen alig. A friss salátázás nyári szokásom volt, télen sült zöldségekkel dolgoztam, ami, mint kiderült, teljesen korlátolt hozzáállás volt. Nyers zöldségeket rágcsálni nemcsak azért jó, mert mellettük kevesebb tér jut az egészségtelenebb nassolásnak, de egy idő után az vált szokássá, hogy hirtelen éhségérzet esetén nem egy zacskó mogyorót kaptam elő, hanem egy répát vagy karalábét hámoztam meg. Nagy nyereség volt, hogy sok olyan zöldséget is kipróbáltam nyersen, amit korábban nem. Ettem karfiolt salátában, pácolva, és a gombát is (ami igazából nem zöldség) megszerettem egyszerű marinádban, pedig valamiért azt nem szokás hőkezelés nélkül enni.
Nagy híve lettem a színes nassolótálaknak, minél többféle dolog került rájuk, annál jobb. Igyekeztem húsz százalék gyümölcs–nyolcvan százalék zöldség arányokat tartani, és kevés magot is tettem rá mindig. Ilyen kombinációk jöttek be: répa + savanyú káposzta + alma + karalábé + földimogyoró. Vagy: cékla + répa + narancs + dió.
Tészta + zöldség, rizs + zöldség, leves + zöldség
Gyakran azonban még ez sem volt elég a fél kilóhoz, muszáj volt a főétkezésekbe is rengeteg nyers alapanyagot integrálni. Ez azt jelenti, hogy vagy az ebéd, vagy a vacsora körete nyers zöldségsaláta kell hogy legyen, ideális esetben mindkettő, de nekem még jobb volt, ha nem mindig salátának ettem, hanem sikerült beépíteni magába a fogásba, sőt eszményi esetben naponta többe is, hogy ne egyszerre kelljen elrágni a fél kilót, hanem kb. 150 grammos részletekben. Például a következő módszerekkel.
Rizshez/tésztához. Meglepő tanulság, hogy remek dolog akár egy tál tészta/pirított rizs mellé is egy nagy adag jég-/uborka-/gyökérzöldségsaláta.
Szendvicsekbe. Két kenyérszelet közé is rengeteg répát, retket, uborkát lehet pakolni, csak kell valami kence mindkét szeletre, hogy összetapassza az építményt.
Mártogatni. Körözött, humusz, sajtkrém vagy tejföl mellé bármennyi nyers zöldség lecsúszik.
Levesekbe és főzelékekbe. Remekül lehet nyers zöldségeket tenni betétnek meleg zöldséges fogásokba, nagyon jól működik a ropogós kontraszt a lágy és meleg alaphoz. A borscsba például nagyon jó a savanyú káposzta, krumplifőzelékbe az uborka, és így tovább.
Akiknek beletört a bicskájuk
Többen is feladták menet közben a kísérletet annak ellenére, hogy kezdetben lelkesedtek. Sokan panaszkodtak az év eleji szürkeségre, illetve arra, hogy nem volt idejük rákészülni testben és lélekben a nagy váltásra. A logisztikai problémák is megnehezítették a dolgot, hogy nehézkes a sok zöldség beszerzése, cipelése és tárolása, melós a feldolgozása is. Gyakran kaszálták el a terveket utazások, Amerikában például kolléganőnk beszámolói szerint reménytelen zöldséghez jutni, de utazás, menet közben komolyabb tervezés nélkül másoknak is lehetetlenné vált a nyerszöldség-evés. Volt viszont olyan is, aki Barcelonában épp az ellenkezőjét élte meg, és lubickolt az óriási zöldségválasztékban.
Zöldségevés = örök élet?
Bár sokat nyafogtunk, igazából sok jó mellékhatását tapasztaltuk nyúllá változásunk hónapjának. „Általánosságban jobban érzem magam a bőrömben, mondja Orsi. Az egyébként autoimmun betegségemmel járó ízületi gondjaim is javulni látszanak. A klasszik, mindent vivő kajakóma óriásit szelídült, és mintha ritkábban támadna kedvem felzabálni a környéken fellelhető bármilyen és összes édességet. Biztosan fogom folytatni, mondjuk, nem méricskélve, de most kifejezetten tetszik ez a sok friss, ropogós dolog. És jön a tavasz, lesz egy csomó új, friss íz!”
Anna is jó hatásokról számolt be. A reflux tünetei csillapodtak, jóval kevesebbszer érzett szorító érzést gyomorszájnál. Az emésztése is javult, a bőre kicsit szebb lett. Kevésbé kívánta az édességeket, a zsíros, magas szénhidráttartalmú ételeket. Nem csak a testét, a lelkét is feltöltötte a sok zöldség.
„Ez a kísérlet megmentett egy tél végi depitől, visszatöltötte a vitaminraktáraimat, változatosabb étkezésre kényszerített, a testem pedig minden atomnyi zöldségért őrjöngve hálálkodott.
Nem hagytam abba teljesen, ugyan nem mindennap, de sokszor összevagdosom reggel a kedvenc zöldségeimet, ez lassan rutinná válik” – vonta le a tanulságokat Anna.
Nem evidens hatás, de a zöldségek a szájhigiénián is dobnak. „Kellemes érzés a szájban, mintha az ember fogai tisztábbak lennének – mesélte egyik résztvevőnk. De a száján túl is érzett változást. "Energikusabbnak és boldogabbnak éreztem magam. Lehet, hogy csak placebohatás, mert tudom is, hogy egészséges, és önmagában a feladat teljesítése is okoz örömöt.”
Sokan puffadtak az elején, de lassan hozzászokott a szervezetük az új terhekhez, és a kísérlet javított az emésztésükön. Fontos tanulság, hogy aki azelőtt kevés zöldséget evett nyersen, annak fájdalmas elsőre ez az adag, érdemes fokozatosan bevezetni. Erről számolt be egyik külső kísérleti alanyunk is, aki rögtön azzal indított, hogy csak fél kiló zöldséget evett, mást nem, és szörnyű szenvedéseket élt át mind éhség, mind puffadás terén.
Hárman is úgy döntöttek: örülnek, hogy kipróbálták, de köszi, maradnak a régi szokásaiknál. “A legnagyobb öröm az egészben, hogy vége, visszatérhettem a normál mennyiségeimre, ami szerintem elég jó adag. Ha naponta nem is, de így is fogyasztok sok nyers zöldséget és főzés közben nyersen is elrágom az alapanyagok egy részét, ahogy eddig is tettem.”
Akik pár hétnél tovább kitartottak, mind azzal zárták a tapasztalatokat, hogyha nem lesz is lehetőségük mindennap teljesíteni ezt a mennyiséget, biztosan gyakrabban fognak friss dolgokat tenni a tányérjukra, turmixgépükbe és az uzsonnás dobozukba.
Zöldségfogyasztásról szóló korábbi cikkeink:
