Csehország szívében, Brno és Prága között nagyjából kétharmad úton, közvetlenül a két várost összekötő E50-es autópálya szomszédságában van Európa egyik legfurcsább hídja, a félbehagyott Borovsko híd, ami a félbehagyottsága okán egy felduzzasztott folyó víztározójának kellős közepébe vezet.
Bár nem látszik a helyenként 100 méter mély víz alatt, a nem teljesen a partig érő viadukt az 1930-as években megkezdett építésekor a kor egyik legmodernebb hídjának számított (volna) Európában. Az időpont és földrajzi hely ismeretében nem nehéz kitalálni, hogy a híd része lett volna a Hitler elgondolása szerint a kontinens nagy részét behálózó autópálya-hálózatnak – ezért is nevezik a helyiek elég gyakran Hitler hídjának az építményt.
Az Adolf Hitler vezette Németország az Anschluss, vagyis Ausztria Harmadik Birodalomhoz csatolása után Csehszlovákiára fordította a figyelmét. 1938-tól kezdve a többségében németek lakta Szudéta-vidéken zavargásokat szerveztek, majd előbb a rend helyreállátását követelték, végül pedig be is vonultak a területre. Hitler itt nem állt meg, 1939. március 15-én megkezdték Cseh- és Morvaország megszállását, másnap pedig Prágában, a várban hirdette ki a német protektorátust Csehország és Morvaország felett.
Ekkorra már maga Csehszlovákia is jókora autópálya-fejlesztésbe kezdett, a szomszédos Németországban pedig már régóta zajlott az Autobahnok építése. Ebbe a rendszerbe tagozódott be az eredetileg a Sedlický folyó fölé tervezett híd, ami a Csehszlovákia középső részét Prágával, illetve hosszabb távon Berlinnel összekötő autópálya része lett volna.
A híd építése 1939-ben kezdődött el, két éven belül, 1942-re pedig már állt is a hidat tartó, helyenként 100 méter magas szerkezet nagy része. A híd egyébként valójában nem is egy, hanem két, szorosan egymás mellé épült híd, ezek adják ki az autópályának beillő, 22 méteres együttes szélességet. Érdekesség, hogy mindkét oldal enyhén meg van döntve, a híd ugyanis egy kisebb kanyarba került, és ezzel a dőléssel segítették a nagy sebességgel haladó autók kanyarodását.
Németország szerette volna, ha a frissen elkezdett autópálya és annak minden hídja 1943-ra elkészül. Hogy a munkaerő- és alapanyaghiány mellett is tartsák a határidőt, a csehszlovák mérnökök a legmodernebb technikához fordultak: vasbetonból öntötték ki a híd közepén található hatalmas boltívet. Azt, hogy mennyire kiemelt beruházás volt a Borovsko híd, jól jelzi, hogy amikor Németország 1941-ben megtámadta a Szovjetuniót, minden nagyobb építkezést leállítottak, egyedül ennek a hídnak a munkálatai folytatódhattak, hiszen a híd és az autópálya stratégiai jelentőséggel bírt a hadsereg számára is. A munka csak akkor állt meg, amikor csehszlovák ügynökök sikeres merényletet hajtottak végre a Hitler legbelső köréhez tartozó Reinhard Heydrich ellen 1942-ben.
A világháború végeztével Csehszlovákia német kézről szovjet uralom alá került, Moszkva pedig mindent akart, csak egy Nyugat felé vezető autópályát nem. Ennek ellenére valamiért a hidat szinte teljesen befejezték 1950-re, csak épp úthálózat nem kapcsolódott hozzá, ezért maradt le a déli oldal végső szakasza is.
Az 1970-es években, amikor a Sedlický folyót is magában foglaló völgy felduzzasztása mellett döntöttek, hogy létrehozzanak egy hatalmas víztározót Prága számára, végleg odalett bármi esély a híd befejezésére. A nagyrészt kész híd helyett 1,4 kilométerrel délre csináltak inkább egy másikat, elkerülve a felduzzasztott völgyet.
A híd, ami összekötötte volna Csehszlovákiát Hitler Németországával, szinte teljesen eltűnt a víz alatt – a víztározó közepén véget érő szerkezetből ma is csak a boltív legfelső része, illetve maga az úttest szintje látszik ki.
