A férje közölte vele, ha megint teherbe esik, akkor elhagyja őket – miért van ennyi eltitkolt terhesség?

Elvágta a köldökzsinórt, vécépapírt tömött a szájába, majd a kerítésen átdobta a szomszédos lakatlan lakóház udvarára az újszülöttet a 16 éves nő, miután tavaly februárban életet adott a csecsemőnek. A fiatal lány ezek után kórházba került, ahol megállapították, hogy nemrég szült. Az ellátatlanul magára hagyott újszülöttet a kiérkező rendőrök találták meg, de addigra kihűlés miatt meghalt. A lány egy 20 éves fiútól esett teherbe, amit titkolt a szülei előtt, tettéért négy évre a fiatalkorúak börtönébe került.

A család állítása szerint annak a 45 éves nőnek az állapotával sem voltak tisztában, aki egy udvari vécében szülte meg kisfiát Kisújszálláson. A fővárosi rendőrség pedig februárban vett őrizetbe egy 22 éves fiatalt, aki december 26-án adott életet gyerekének a fürdőszobában, majd az ablakon át kidobta a lichthofba. Ő szintén titkolta rokonai előtt, hogy gyereket vár.

Három hír a közelmúltból, amik olyan nőkről szólnak, akik titokban tartották terhességüket, egyedül csinálták végig a szülést, aminek két esetben is tragédia lett a vége. Nem kértek segítséget sem a hozzájuk legközelebb állóktól, sem családsegítő szolgálatoktól, sem olyan szervezetektől, amik kifejezetten bajba jutott terhes nőkön próbálnak segíteni. Egyszerű lenne kizárólag őket hibáztatni a történtekért, de ha nincs az ember körül egy biztos szociális háló, akkor bárkin könnyen eluralkodhat a félelem és a pánik, ami megbéníthatja a józan ítélőképességet. A titkolt terhességekről, és az a mögött meghúzódó okokról szakértőnket kérdeztünk.

Nem meri elmondani a férjének, hogy ismét terhes

Budavári Zita 29 éve hozta létre a Bölcső Alapítványt. A szervezet olyan kétségbeesett nőknek segít, akik valamiért titkolni akarják a terhességüket. „Akkor született meg bennem az alapítvány létrehozásának gondolata, amikor 1994. február első hetében minden este volt egy hír egy újszülött haláláról. A pontot az i-re azt tette fel, amikor a negyedik esetnél nemcsak a baba halt meg, de az anya is elvérzett.”

Az alapítvány vezetőjével azután tudtunk beszélni, miután órákon át próbált segítséget nyújtani egy nőnek, aki nem meri elmondani férjének, hogy ismét terhes. „Az elmúlt 24 órában többször beszéltünk, a nőnek több gyereke is van, és a férje közölte vele, ha megint teherbe esik, akkor elhagyja őket” – mondja Budavári Zita. A kétségbeesett nő felvetette neki a telefonban, hogy úgy tudja, külföldön lehet anonim módon szülni. „Javasoltam neki, hogy pakoljon össze, és a kicsikkel együtt jöjjön fel Budapestre az anyaotthonunkba, amíg nem indul be a szülés. De akkor mit mond a férjének, hova tűnt a gyerekekkel? Megkerülhetetlen, hogy ne tudja meg, mert esetleges örökbeadás esetén sem tud a férje nélkül nyilatkozni.”

Budavári Zita az elmúlt közel három évtizedben nagyjából 1600 nőnek próbált segíteni, akik az ország legkülönbözőbb pontjairól keresik meg őt – legtöbbször telefonon.

Az alapítványnak jelenleg egy anyaotthona van Budapesten. „Ez egy háromszobás lakás, felszerelt, gépesített konyhával, mosógéppel. Most egy olyan lány lakik ott, akit elhagyott a párja, miután közölte vele, hogy gyereket vár. A férfi se szó, se beszéd elköltözött tőle két hét múlva.”

Hozzá hasonlóan sok más nő marad egyedül a terhességével, akik a közelgő szülés miatt különböző hazugságokat találnak ki azért, hogy egy kis időre eltűnhessenek a világ elől. Budavári szerint legtöbbször azt mondják a főnökeiknek, kollégáiknak, barátaiknak, rokonaiknak, hogy: „elmegyek továbbképzésre”, „felmegyek Budapestre munkát keresni”, „elutazom a barátnőmhöz”. De miért is akarják mindenáron titkolni, mi is történik velük?

Nem is gondolta, hogy teherbe eshet, azt hitte, menopauza

A Bölcső Alapítvány vezetője azt mondja, több oka is lehet a titkolózásnak, de leginkább a szégyen miatt nem szólnak semmit. „Nem merik megmondani a férjüknek, élettársuknak, családjuknak, hogy újra terhesek, mert szégyellik. A hajadon azért szégyelli, mert túl fiatal, a 45 éves pedig azért, mert túl idős. Nem is gondolta, hogy teherbe eshet, azt hitte menopauza. Szégyenkezik azért is, hogy mit gondolhatnak arról, hogy ő még aktív szexuális életet él.” Budavári hozzáteszi, a legfiatalabb nő, aki segítséget kért tőle, egy 13 éves lány volt, akit megerőszakolták.

Az alapítvány vezetője szerint a szégyen mellett a másik jellemző motívum a félelem, főleg ha a család szorult anyagi helyzetben van.

„Tartanak a családsegítő szolgálatoktól és a gyámügytől, ami esetleg elveszi a már meglévő gyerekeiket, mert már így is alig tudnak megélni. Ilyen állapotban nehéz józanul dönteni, nem tudnak mérlegelni és inkább kockáztatnak”

– teszi hozzá Budavári Zita.

A szegénységen a nekik járó családi pótlék sem segít, aminek az összege az elmúlt 15 évben nem változott. „Ez az összeg ma már egy nagy bevásárlásra sem elég. Főleg, ha valakinek több gyereke van, akik még növésben vannak, és cserélni kell a ruháikat. Venni kell nekik csizmát télre, nyárra szandált, az óvodába pedig szükség van kinti és benti cipőre is. És még sok más egyéb kötelessége van a szülőnek, amiért fizetni kell, az osztálykirándulásért például, de egy szalagavató bál is több tízezer forintos kiadás.”

A rossz anyagi körülmények mellett dr. Lux Ágnes gyerekjogi szakértő, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatója szerint azért is juthatnak nők erre a döntésre, mert egy olyan családban, közegben élnek, ami diszfunkcionálisan működik. „Ha nem így lenne, akkor nyilván nem is titkolná el a terhességét. Lehet, hogy egy bántalmazó párkapcsolatban él, amikor teherbe esik, kiskorú lányok pedig azért is titkolhatják, mert nem bíznak meg a szüleikben, vagy a családjuk nem fogadja el a párjukat. Az már egy extrémebb eset, ha az illető nincs is tisztában azzal, hogy állapotos.”

A szakértő azt is hozzáteszi, hogy az eltitkolt terhességekről a gyermekvédelmi törvényben is szó esik. „A törvényben 2013 óta az szerepel, hogy ezeket az eseteket válsághelyzetként kell kezelni. Hiszen a várandós nő valószínűleg azért nem akar beszélni az állapotáról, mert valamilyen krízisen, válságon megy keresztül.”

Az örökbeadásért cserébe a kismama pénzbeli támogatást remél

A Bölcső Alapítvány nemcsak a terhesség és a szülés ideje alatt, hanem az örökbeadás lebonyolításában is segíti a hozzájuk forduló nőket. Előfordul azonban olyan is, hogy az örökbeadásért cserébe a kismama pénzbeli támogatást remél. „Vannak olyan várandósok, akik meglátják ebben az anyagi hasznot.

Az interneten meghirdetik a születendő gyermeküket, akinek a felnevelését ők nem tudják vállalni. Emögött az az elvárás is ott lehet, hogy az örökbe fogadó szülő anyagilag támogassa a terhes nőt már szülés előtt és akár azután is.

Miközben a gyámhivatalban nyilatkozni kell arról, hogy az anya anyagi ellenszolgáltatásban részesült-e. Ugyanis bármilyen nemű anyagi támogatás gyerekkereskedelemnek minősül, ami büntetendő” – részletezi Budavári Zita.

Lehet bármennyire szilárd az elhatározás, lehetnek bármennyire erősek az örökbeadás mellett szóló észérvek, Budavári Zita szerint az is megesik, hogy az anya végül úgy dönt, megtartja a babát. „Körülbelül 280 lehet azoknak a csecsemőknek a száma, akik az alapítvány segítségével születtek meg, és végül az anya mégsem adta örökbe a gyerekét. A szülés élménye és a hormonok felülírhatják az észérveket. Ezért is tudom becsülni azokat a nőket, akik a szülés után is tudnak racionálisan gondolkodni. A nehezebb utat választják a gyerekük érdekében, és tartják magukat az örökbeadáshoz.”

Még mindig ott tartunk, hogy a nők feladata a védekezés?

A védekezésnek ma már számtalan módja létezik, a Bölcső Alapítvány vezetője szerint azonban hiába van több lehetőség is, a szexuális nevelés hiány miatt nincs mindenki tisztában azzal, hogyan is lehet elkerülni a teherbe esést. Valamint az sem mindenkinek egyértelmű, kinek lehet védekeznie. „A 21. században is sok férfi úgy gondolja, hogy a nő kötelessége a védekezés. A fiatal srác is elvárja a barátnőjétől, de az 50 éves is elvárja a 48 éves élettársától.”

Ha a védekezés elmaradt, Magyarországon recepttel lehet kiváltani az esemény utáni tablettát – bár ennek az alkalmazásával sem ért egyet minden orvos –, a 12. hétig pedig lehetőség van abortuszra is, amit szintén szigorúan szabályoztak az elmúlt években. „Olyan esettel is találkoztam, amikor a lány szülei akarták mindenáron megszakíttatni a terhességet, miközben a lány már rég túl volt azon, hogy elvetethesse a magzatot. Próbáltam a szülőkkel megértetni, hogy a 12. hét után csak különleges esetekben szakítják meg a terhességet” – mondja Budavári Zita.

Ha letelik a három hónap, általában nincs mit tenni – legalábbis itthon. Ahogy arról tavaly nyáron is írtunk, hetente több tucat magyar nő utazik abortuszra Ausztriába, mert bár Magyarországon meghatározott indokkal legális a művi terhességmegszakítás, az esetenként megalázó bánásmód és a várólisták arra késztetnek sokakat, hogy külföldön szakítsák meg a terhességüket. Nemrég jelent meg a Patent Egyesület átfogó tanulmánya, amelyben olyan nőket kérdeztek meg, akik az elmúlt 10 évben estek át Magyarországon terhességmegszakításon. Az abortusszal kapcsolatos tapasztalatokat 92 válasz alapján vizsgálták, a legtöbben kioktatásról és megalázásról számoltak be.

Ritka, hogy csecsemőgyilkosságért az apát vegyék elő

Ha abortuszra kerül a sor, a társadalom hajlamos a nőket hibáztatni a kialakult helyzetért. Miközben a gyereknemzéshez elengedhetetlen egy férfi jelenléte is, arról keveset hallani-olvasni, hogy férfiakat is felelősségre vonnák egy abortusz miatt, vagy akkor, ha egy eltitkolt terhességnek tragédia a vége. Milyen jogai vannak ilyen esetben a férjnek, barátnak, biológia apának? Őt egyáltalán felkeresik a hatóságok az újszülött halálkor, akinek a létezéséről nem is tudott?

Az Országos Rendőr-főkapitányság vezérőrnagya, dr. Petőfi Attila szerint „ritka mint a fehér holló”, hogy csecsemőgyilkosságért az apát vegyék elő. Ha rátalálnak egy újszülött holttestére, és be tudják azonosítani, hogy ki az anya, akkor a rendőrök a nő családja, kollégái, ismerősei mellett természetesen a férjeket, élettársakat is kihallgatják az adatgyűjtés során. Ha viszont alkalmi kapcsolatból született a gyerek, lehet, hogy az illetőt fel sem tudják keresni.

A férfiakat is kikérdezik arról, hogy észrevették-e párjukon a terhesség jeleit, feltűnt-e nekik bármifajta változás, de ők mondhatnak akármit – akár azt is, hogy nem tudtak az egészről semmit. Miközben a vezérőrnagy azt is hozzáteszi, az is előfordulhat, hogy

a férj volt a tettes, vagy a társtettes, aki szintén részt vett a gyilkosságban, de lehet „csak” bűnpártoló, azaz segít eltüntetni a nyomokat és hamis vallomást tesz. De ezt mind nagyon nehéz bizonyítani, ahogy azt is, hogy egyáltalán gyilkosság történt-e.

„Az orvos szakértő állapítja meg, hogy vetélés történt, koraszülés vagy a gyermek élve jött a világra, és a halál oka például az ellátatlanság volt. Ekkor csak az anya vallomása van, az anyáé, aki beszűkült tudatállapotban hozta világra a gyermekét, és biztos nem tervelte ki előre, hogy mit fog tenni. Egyedül csak ő tudhatja, hogy felsírt-e csecsemő vagy mozgatta-e a végtagjait” – részletezi Petőfi Attila.

A vezérőrnagy szerint „nem lehet pontosan tudni, mekkora a látencia”, azaz valójában hány eltitkolt csecsemőgyilkosság történt, történik. Hisz ha nincs holttest, akkor hogy lehet bizonyítani, hogy emberölés történt. Egy olyan baba eltűnését, akinek a létezéséről senki nem tudott, pedig senki nem fogja jelenteni. „Az elmúlt 15 évben nyolc olyan csecsemőgyilkosság történt, ami a mai napig felderítetlen” – mondja a vezérőrnagy.

Tudnak egyáltalán arról, hogyan tudnak segítséget kérni?

Lux Ágnes szerint az mindenképpen pozitív, hogy a családvédelmi szolgálat mindenkinek ingyen elérhető. Ugyanakkor kérdéses, hogy mennyire van benne a köztudatban ennek a szolgáltatásnak a létezése. Ahogy az sem állítható biztosan, hogy mindenki tud az úgynevezett babamentő inkubátorokról, a fogamzásgátló eszközökről, amiket saját zsebből kell kifizetni – már akinek van erre kerete.

Mindemellett ott vannak a civil szervezetek is, amik közül sok a hét minden napján személyesen vagy telefonon is elérhető. Reményiné Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője szerint évente nagyjából 70-80 alkalommal keresik őket terhes fiatalok, és közülük csak kevesekről derül ki a beszélgetés során, hogy titkolt terhességről van szó. „Arra is van példa, hogy fiú keres minket, aki szeretné támogatni a párját, de nem tudja, mivel tenne jót, vagy csak szabadulna az egész helyzettől. Az is előfordul, hogy egyet nem értés van a fiatalok között a terhesség sorsát illetően, valamint az is, hogy a fiú utólag szembesül akár egy előrehaladott terhesség, akár egy abortusz hírével.”

Sajnos azonban nem fér hozzá mindenki, mondjuk, az internethez, hogy felkutasson egyesületeket és kikeressen telefonszámokat. „Ezeknek az anyáknak a legnagyobb része a nyolc osztályt sem fejezte be, vagy éppenséggel még iskoláskorú. Az iskolázottság hiánya miatt nem várható el tőlük, hogy rendelkezzenek ezzel a tudással, ismerjék a lehetőségeiket.

El kell vinni hozzájuk az információt, nem pedig elvárni tőlük, hogy tudják, kitől és hogyan tudnak segítséget kérni egy ilyen krízishelyzetben”

– mondja Lux Ágnes. Szerinte megoldást jelenthetnének a mozgó szociális szolgálatok, amik a nap 24 órájában nyújthatnának tanácsadást az ország különböző pontjain. Bár ezek működtetéséhez is munkaerőre és pénzre lenne szükség. Egyszóval olyan erőforrásokra, amikben a hazai egészségügy nem bővelkedik.