Magyarország még nem eléggé sivatag, de van, akinek már sikerült pisztáciát termesztenie

„Megint egy biztos kudarc, az jó, mert engem csak a kihívások érdekelnek” – válaszolta Badics László arra kérdésre, hogy egyáltalán hogyan jutott eszébe pisztáciával foglalkozni. A hazai kertészeti szakma egyértelmű álláspontja az volt, hogy főként a korai fagyok miatt nincs esély Magyarországon pisztáciát termeszteni, és ezen a klímaváltozás sem fog érdemben változtatni. A szakembert nem hagyta nyugodni a gondolat, és öt évvel ezelőtt elültetett pár előnevelt fácskát, és az egyik már a negyedik éve terem. Ez az első években még csak pár szemet hozott, de mára 28 darab pisztáciafája van, és az idén már úgy ötkilónyi pisztáciát szüretelhetett.

A pisztácia egyébként dísznövénynek is simán elmenne, cserszömörcét idéző, kerekded levelei is jól mutatnak, de a termés zöldes-pirosas, amúgy gyantásan ragadó burka is dekoratív elem, a legtöbbünkben fel sem merülne, hogy ez a pisztácia, amit látunk, hiszen szinte kizárólag sózva, pörkölve találkozunk vele.

Sivatag, de nem eléggé

Badics László korábban főként vízigényes növényekkel, például datolyaszilvával próbálkozott, de miután nem tudott eleget öntözni, és az elmúlt évek csapadékszegénynek is bizonyultak, szárazságtűrő növényeket is kipróbált.

„Ez a hely olyan, mint az Atacama-sivatag. A hegyek elfogják az esőt. Volt olyan, hogy az ültetvénytől ötven méterre esett eső, de nálunk már nem. A levegő is mindig jár, az is nagyon jó a pisztáciának”

– mutatott körbe a Hegyestűvel szemben fekvő, pazar panorámájú birtokán. A pisztáciának ideális a száraz, meleg éghajlat, ráadásul a vulkáni tanúhegyek még egy kicsit az olaszországi termőtájakat is megidézik, és ha a növények kellően meg tudnak erősödni a komolyabb fagyok előtt, van esély a termésre is. Badics szerint éppen ezért nem kecsegtet sikerrel itthon a magról ültetett pisztácia, nem véletlenül ültetett ő is inkább előnevelt fákat.

„Magyarország azért még nem eléggé sivatag, hogy a pisztácia minden évben biztosan teremjen. Az elmúlt három év hosszú, forró nyara jót tett neki, de kell neki a hideg is a mély nyugalomhoz, ahogy Iránban is. Ha augusztus 20-a körül megjönnek a menetrendszerű esők, akkor a nedvesség rohasztja a termésburkot, és mindenféle gombabetegségek is megjelennek.”

Bár az utóbbi években megbízhatón teljesített a pisztáciája, azt ő sem garantálná, hogy ültetvényekben is lehetne itthon termeszteni a növényt. A gyakorlati tapasztalat sok gyümölcsnél azt mutatja, hogy nagyobb méretű területeken új problémák jelentkeznek, a betegségek is jobban pusztíthatnak.

Kinyílt a gyümölcsészet univerzuma

A Káli-medence lankáin hagyományosan a szőlő a legnépszerűbb gyümölcs, Badics és feleségének családja is szőlőt művelt a Fekete-hegyen, de már azon a területen is ültetett gyümölcsfákat. „A kicsit csúnya, de nagyon finom, szottyosan érő gyümölcsök voltak a kedvenceim, mint a házi berkenye, a naspolya, de piros vilmoskörtém, nemesített kökényem és fügéim is voltak. Kicsi volt a terület, kemény a talaj, és víz sem volt, eladtuk, és áttelepültünk ide. A mama mondta, hogy itt búzatábla volt korábban, az pedig jó előveteménye egy gyümölcsösnek, mert nincs itt a talajban egy csomó kórokozó” – mondta Badics.

A háromhektáros területre elsőre háromszáz datolyaszilvafát is ültettek. Badics László egy 2012-es újságcikk hatására kezdett foglalkozni a növénnyel. Elbűvölte a látvány, ahogy szinte sárga lampionokként lógtak a fán a gyümölcsök. Néhány helyen már termesztettek ekkor datolyaszilvát itthon is, de ő úgy érezte, hogy van még bizonyítanivaló a növénnyel, például nem csak importáruval lehet érvényesülni a piacon. Szerinte a datolyaszilva hamarosan elterjed majd a magyarországi gyümölcsösökben is, hiszen vannak már olyan ukrán–amerikai hibridek, amelyek a mi klímánkat is jól bírják.

Az ígéretes kezdés után jöttek viszont a csapások. Egy nappal korábban, mint hogy bekerítette volna a birtokát, jött egy harmincfős szarvascsorda, és az agancsaikkal letisztogattak, kitörtek mindent, amit tudtak. Aztán 2017-ben olyan száraz tavasz volt, hogy nem eredtek meg a frissen elültetett fák. Majd 2018. március 1-jén egy 18 fokos mínuszban a fák nagy része elfagyott, nem is mindegyik tudott regenerálódni. A gyümölcsös aztán elszenvedett, jégesőket sáskajárást és pocokgradációt, azaz -túlszaporodást is. 2020-tól pedig állandó a küzdelem a szárazsággal. Badics valamennyit öntöz is, de a nedvességet a talaj növényi borításával, mulcstakarással is próbálja megtartani, mert vize nincs elég, heti ötvenezer litert kellene kiöntöznie, de ennek még fele se nagyon jön össze.

A köveskáli birtokon így is páratlanul gazdag a kínálat, háromszázfajta gyümölcsből lehet válogatni, csak fügéből van ötvenfajta, többek közt lilán, barnán, sárgán és csíkosan érő is, kajszibarackból negyvenféle, május végétől október elejéig mindig érik valamelyik fajta, de Badics számos olyan gyümölcsöt is termeszt, amiről sokan még csak nem is hallottak. Van kínai datolyája, indián banánja, fanyarkája, mézbogyója, keleti, mexikói és görög galagonyája, pekándiója, illetve a cseresznye és kajszibarack keresztezéséből létrejött cserikajszija, ami a kertész szerint olyan, mintha az elefánt párzott volna a szamárral. A sok fajta szokatlanul diverz gyümölcsöst eredményezett, ami abból a szempontból is előnyös, hogy egy-egy kártevő nem tud gyorsan elterjedni.

„Szeretem a változatosságot, ha beszabadul az ember a kevésbé ismert gyümölcstermők világába, kitárul a gyümölcsészet univerzuma, és nincs vége az őrületnek”

– jegyezte meg a termesztő.

Amikor belevágott a gyümölcsösbe, akkor úgy gondolta, hogy kereskedelmi történetet ír. 2017-ben jól is indult az első terméssel. „Az anyósom Köveskálra, egy menő szállodába vitt be hullott, pálinkának való kajszibarackot, hogy kóstolják meg. Egyből hűha-élményük lett. Heti tíz kilót kértek a vendégeiknek. Ennél rövidebb élelmiszerlánc nincs, egy kilométerről szállítottam, és szedés után akár negyedórával már az asztalon is lehetett a gyümölcs. Egyszer aztán hívattak, hogy többé már nem kérnek tíz kilót. Megállt bennem az ütő, de aztán mondták, hogy vigyek inkább húszat” – idézte fel a termesztő.

Az ízbombától jött a hűha-élmény

Azt mondta, több lehetőség lebegett a szemük előtt, például hogy olyan közeli éttermeket látnak el, mint a Neked főztem vagy a Kővirág, míg a fagyizóknak fügét szállítottak volna, de a Covid és az aszályos évek keresztülhúzták a számításaikat. „2019-ig úgy nézett ki, hogy ez itt a paradicsom, alig voltak növénybetegségek, öntözni sem kellett, a fák rogyásig voltak zamatos gyümölcsökkel, csak kajszibarackból húszfajtából tudtam egyszerre kóstolót adni. Ez a kosárlabdában és a szerencsejátékban is ismert forró kéz téveszméje, hogy azt hisszük, ami most történik, az később is mindig úgy lesz, azaz hogy ha van pár jó év, akkor utána mindig azok lesznek. A minket elért csapásokat tanulópénznek fogtam fel, már tudom a recepteket a rossz évekre” – mondta a gyümölcsös gazdája, akinek csak a hobbija a növénytermesztés, bár megesik, hogy a hét hat napján a kertben dolgozik. A gyümölcsös így most inkább szakmai „szedd magad” akciók helyszíneként és kísérleti telepként funkcionál.

„A kísérletezés lényege, hogy megtaláljuk, mi szeret itt lenni, de ez áldozatokkal jár. Én nem azért csinálom, hogy áruda legyek. Minden termesztő egy kicsit narcisztikus is, szereti, ha elismerik, vagy megmutathatja, hogy mit csinál. Az elsőséget lehet élvezni. Szívesen lettem volna feltaláló, és a pisztácia ilyen feltalálástörténet, még ha valamilyen szinten a spanyolviaszt találtam is föl. De más kontextusban mégiscsak valami új jött létre egy új, szokatlan helyszínen. Persze lehet, hogy ez után a cikk után jelentkeznek mások, hogy náluk még több pisztácia van. De hát mint Tesla esetén láttuk, vannak párhuzamos felfedezések” – mondta Badics László, hogy mi hajtja a legkülönfélébb gyümölcsök termesztésében.

A pisztáciával persze nem zárult le a kísérletezése, sejtelmesen csak annyit mondott, hogy már van egy új titkos projektje, két-három év múlva visszatérhetünk rá, hogy sikerült-e neki azt a szintén nem ide való növényt termesztenie.