Orbán Viktor a kampányban nem mindig nyilatkozott magabiztosan a Fidesz esélyeiről – gondoljunk csak a J. D. Vance mondatát kommentáló kézmozdulatára –, de a Telexnek több, a párt belső magjával kapcsolatban álló forrás is azt állította: a Fidesz felső vezetésében tényleg elhitték, hogy a választást a kormánypárt nyeri meg, még Orbán Viktor is így gondolta. Mindez egybecseng a Fidesz holdudvarához tartozó elemzők állításával is, de ez rossz hír Orbánnak. Azt jelenti ugyanis, hogy az a politikai helyzetfelismerő képessége, amely eddig a politikai brandjét jelentette, csődöt mondott.
„Döbbenetes politikai tapasztalatot halmoztak fel (a Fideszben)” – ezzel indokolta egy évvel ezelőtt G. Fodor Gábor Dull Szabolcs műsorában azt, miért biztos a kormánypárt győzelmében. Ám nagyon úgy tűnik, hogy az a politikai know-how, amire a Fideszben olyan büszkék voltak, túlértékelt. Ez akkor is igaz, ha a Fidesz „csak” pár százezer szavazót veszített, mert a másik oldalon nem vette észre azt az óriási elégedetlenséget, amely a NER-rel szemben kialakult és az idő előrehaladtával egyre nagyobbra nőtt.
Magyar Péter színre lépésekor a Fidesz felső vezetésében árulónak tartották Varga Judit volt férjét, de politikailag nem tartották veszélyesnek. Később, a Tisza Párt megalakulása után is csak az ellenzékre leselkedő veszélynek látták, s csak akkor kezdtek vele komolyabban számolni, amikor az EP-választás után már nyilvánvalóvá vált, hogy a Fidesztől is szív el szavazókat. Ekkor viszont az a magabiztosság jellemezte a Fideszt, amit G. Fodor Gábor egy évvel ezelőtti interjúja tökéletesen visszaad. E szerint Orbán Viktor már a szuperligában játszik, Magyar Péter viszont csak a Diákhitel Központ volt vezetője, egy második Márki-Zay Péter, akinek a politikai tudása sehol sincs a miniszterelnökéhez képest. Ez a gőgös hozzáállás aztán politikai hibák sorozatával párosult.
A Fidesz vezetése alapvetően értette félre a Tisza Pártot. Úgy vélték, hogy a Magyar Péter körül kialakult jelenség csupán a digitális térben létezik. Az ellenzéki megnyilvánulásokat algoritmusok által fújt lufinak gondolták, aminek nincs fizikai hátországa. Ezt még a kampány finisében is hangoztatták. Ezt valószínűleg arra alapozták, hogy a Tisza Pártra klasszikus pártszervezetként tekintettek és ahhoz viszonyították, nem pedig egy olyan társadalmi mozgalomhoz, amely sikeresen építette be az elégedetlenséget.
A Fidesz vezérkara elhitte a saját narratíváját, miszerint Magyar Péter csak egy „újabb Márki-Zay Péter”, aki ugyanúgy kifullad majd, amint a propagandagépezet darálójába teszik. Azt hitték, a Tisza is csak egy O1G-buborék, ami nem tudja megszólítani a vidéki választókat.
Úgy ítélték meg, hogy a Tisza csak digitális blöff, „trollhadsereg”, az áradásával érkező düh is csak az interneten létezik. Ezért a Fidesz a politikai küzdelmet szinte kizárólag a digitális térben akarta megvívni. Sorra alakultak a digitális polgári körök és egyéb online platformok. Arra építettek a Fideszben, hogy ha kifizetik a Facebook-hirdetéseket és rengeteg pénzzel megtolják Megafont, azzal semlegesíthetik a Tiszát.
A kormánypárt ezzel egy olyan helyzetbe lavírozta magát, amilyenben korábban az ellenzék volt, amelyik régen sajtótájékoztatókkal és ATV-s szereplésekkel tudta le a politikai munkát. Mindeközben az ellenzéki térfelet már az EP választások idején elfoglaló Magyar éppen azt tette, amit az ellenzék addig nem, a Fidesz pedig már nem csinált: járta az országot, alakultak a Tisza Szigetek. Az elmúlt két évben
a Tisza Párt sikeresen vitte ki az online dühöt az utcára,
miközben a Fidesz vért izzadt azért, hogy egyáltalán kommentelni megtanítsa saját bázisát. A „Harcosok Klubja” és a „Digitális Polgári Körök” mesterségesen generált aktivitása nem tudta felvenni a versenyt a valódi, organikus lelkesedéssel.
Az a téves gondolat, hogy a Tiszát az interneten kell legyőzni, együtt járt a kétharmados győzelmeket eddig rendre szállító fideszes kampánycsapat leváltásával. Az az Orbán Balázs lett a kampányfőnök, akinek a nevéhez eddig egyetlen sikeres kampány sem fűződött, teljesen kezdő. Nem véletlen, hogy a tevékenysége a Fideszben sem aratott osztatlan sikert. A kampány végtelenül leegyszerűsített és unásig sulykolt üzenetekre épült, mint például a háborúval való riogatás, csakhogy ez már nem volt elég a rendszerszintű korrupcióval és a gazdaság gyenge teljesítményével szembeni elégedetlenség elfojtására.
Magyar Péter állítása szerint a kampánystábban az utolsó hetekben már hatalmas volt a feszültség, és felmerült Rogán visszahozatala is, de a stratégiai váltás elkésett. Ez persze nem jelenti azt, hogy Rogán irányításával sikeresebb lett volna a kampány, ami nyilván nem csak Orbán Balázs miatt lett olyan, amilyen.
A legsúlyosabb politikai hiba azonban az volt, hogy bedőltek a saját propagandájuknak. A választási kudarc egyik legfőbb oka a belső visszajelzési körök torzulása volt. Nem az ellenzék, nem a sokáig lenézett, és valójában már hosszú évek óta kevés befolyással bíró „belpesti értelmiség”, hanem a Fidesz buboréka volt az, amelyik egyáltalán nem érintkezett már a valósággal.
A Fidesz tévedhetetlenségéről szóló mítosz vált a Fidesz legfőbb ellenségévé
úgy, hogy ezt az ellenséget Orbán Viktor és csapata észre sem vette. Március végén írtunk arról, hogy a választáshoz közeledve hogyan estek bizonyos NER-közeli cégek, így az MBH, a 4iG, az Opus Global és a Gránit Bank részvényei a Budapesti Értéktőzsdén. A piaci befektetők jobb politikai vátesznek bizonyultak, mint az az Orbán Viktor, aki erre a váteszi szerepre építette a nemzetközi brandjét.
A kormányközeli kutatóintézetek (például a Nézőpont vagy az Indexszel együttműködő McLaughlin & Associates) olyan számokat szállítottak, amelyek a kormánypárti fölényt mutatták. Ezzel a Fidesz vezetése a saját éberségét is elaltatta. John McLaughlin még a választás előtti napon is azt állította az Indexen, hogy ha a fideszesek elmennek szavazni, megnyerik a választást.
Ez a hamis biztonságérzet megakadályozta a stratégiai korrekciót. Amikor a Fideszben rájöttek, hogy a Tisza Párt nemcsak egy digitális délibáb, hanem egy országos mozgalom, már nem maradt idejük sem a törvényi, sem a politikai válaszlépésekre.
A Fidesz, ami olyan büszke volt Orbán Viktor váteszi képességeire és az évek során felhalmozott politikai know-how-jára, a kampány alatt végig vak maradt. Ez vezetett oda, hogy a rendszer, amit saját magukra szabtak, végül ellenük fordult. Ahogy Török Gábor írta egy keddi bejegyzésében, egy arányosabb választási rendszerben a Fidesz veresége és politikai helyzete ma sokkal kevésbé tűnne tragikusnak. „Parlamenti mandátumainak száma közel lenne a győztes és csak sima többséggel kormányzó Tiszáéhoz – nem pedig fényévekre, mint most” – írta Török.
Nem tudni, hogy a beígért elszámoltatás Orbánt vagy a családját utoléri-e majd, de az általa elkövetett politikai hibák varázstalanították, ha pedig eljárások indulnak ellene, akkor a már így is megtépázott mítosza tovább sérül. Ezzel szemben a kihívója körül még épülhet mítosz, akár nemzetközi szinten is. Magyar Péter lehet az, aki az autoriter, illiberális demokráciában győzelmet tudott aratni, ezzel pedig a nemzetközi tekintélye már most megnőtt.
Orbán szerint az a Fidesz terve, hogy a szavazóikkal közösen megvédik „a nemzeti oldal vívmányait”, a következő hetekben újjászervezik magukat, összehívják az aktivistáikat, képviselőiket, jelöltjeiket, és április 28-án pedig országos választmányi ülést tartanak.
Csakhogy ebből a súlyos vereségből Orbán Viktor már nem áll fel, hiába próbálja ezt elhitetni a Fidesz szavazóival. Akkor sem térhet már vissza, ha Magyar Péter és a Tisza rosszul kormányozza majd az országot.
Mindezzel törvényszerűen együtt jár majd, hogy a támogatói, akik eddig a hatalma és befolyása miatt mögötte és mellette álltak, elszivárognak mellőle. Ez viszonylag gyors folyamat lesz, és az első jelei ennek a Mészáros Lőrinc és a többi oligarcha által finanszírozott médiatermékeknél, így például a TV2 tartalmaiban lesz tetten érhető. Borítékolható, hogy a TV2-ből eltűnik a politikai (fideszes) tartalom.
A gazdaságban is érezhető lesz a váltás: eddig bizonyos nagyvállalatok döntéseibe akár Orbán Viktor valamelyik családtagja is beleszólhatott, ezentúl ez az informális befolyás semmivé válik.
Amennyiben pedig büntetőeljárások indulnak meg a NER nagyágyúival szemben, ez a folyamat felgyorsul. Bár egyes ellenzékiek attól tartanak, hogy a fideszes „mélyállam” működésbe lép, valószínűleg ettől már nem kell tartani, mivel ennek a „mélyállamnak” csak akkor állna érdekében az új kormányzattal szembemenni, ha Orbán Viktornak esélye lenne a következő ciklusban visszatérni.
Ennek azonban vajmi kevés az esélye, miután a Tisza tervei szerint Orbán Viktor már nem is lehetne többé miniszterelnök, legfeljebb akkor, ha a mostani vereség után újból kétharmadot szerez.
