„A helyzet, nincs jobb szó rá, megalázó” – küszködik az ország legfontosabb egyeteme

„A helyzet, nincs jobb szó rá, megalázó” – küszködik az ország legfontosabb egyeteme
Az ELTE TTK épülete Lágymányoson – Fotó: Jászai Csaba / MTI Bizományosi

1215

„Tarthatatlanná váltak az ELTE-n a fizetések. A nettó fizetésem lényegesen kevesebb, mint ezer euró, és ez – különösen, ha figyelembe vesszük a hazai és térségbeli más egyetemeken adott fizetéseket – már túllép egy lélektani határt. A helyzet, nincs jobb szó rá, megalázó” – mondta az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának (TTK) egyik oktatója.

A lapunknak nyilatkozó oktató azon a karon tanít, ami a HVG 2025-ös rangsora szerint a legjobb egyetemi kar lett az országban, és azon az egyetemen, ahova tavaly a legtöbb diák adta be a jelentkezését. Ráadásul az ELTE végzett a legjobb helyen a magyar felsőoktatási intézmények között a U.S. News & World Report 2024. augusztusi globális rangsorában is. Az eredményeket látva talán sokaknak meglepő lehet, hogy az ELTE-n oktatók bérminimuma 2023 óta nem emelkedett, és

jelenleg többet keres egy középiskolában tanító pedagógusgyakornok, mint egy ELTE-n oktató adjunktus.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem a Zeneakadémia és a Képzőművészeti Egyetem mellett az utolsó állami fenntartásban maradt felsőoktatási intézmény lesz, miután a Budapesti Műszaki Egyetem szenátusa decemberben megszavazta az előterjesztést, ami felhatalmazza a rektort, hogy tárgyaljon az állammal az egyetem modellváltásáról.

Az ELTE-n az oktatók siralmas bérhelyzete mellett nagy probléma, hogy kevés az utánpótlás, csökkentették az állami ösztöndíjas helyek számát, és az intézmény vezetésének egyenlőtlen versenyben kell hívogató perspektívát kínálnia a hallgatóknak.

A lapunknak nyilatkozó oktatók szerint az ELTE jövője nem a fenntartóváltástól oldódna meg, hanem az évek óta követelt azonnali béremeléstől. Az viszont kérdés, hogy a béremelés mennyiben függ a fenntartóváltástól. Mindenesetre abban forrásaink egyetértettek, hogy a mostani helyzet hosszú távon fenntarthatatlan, és az egész tudományos élet utánpótlását veszélyezteti.

Nem hozott érdemi változást a 2023-as bérminimum bevezetése

A cikk elején nyilatkozó oktatóhoz hasonlóan nem érzi magát anyagilag megbecsültnek Gregor Anikó sem, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete ELTE intézményi alapszervezetének elnöke, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatója. „A tanársegédek garantált bére havonta nettó 250 ezer forint, ha ezek a végzett munkavállalók elmennek a pedagógus diplomájukkal gyakornoknak egy középiskolába, akkor bruttó 640 900 forintot fognak keresni.”

A középiskolákban tanító pedagógusok és az egyetemi oktatók bére között azután kezdett el kinyílni az olló, hogy a közoktatásban dolgozó 140 ezer pedagógusnak tavaly februártól átlagosan 32,2 százalékkal emelték meg a bérét. Idén januártól pedig átlagosan 21,2 százalékkal emelkedik a tanárok és az óvónők fizetése. Bár a fizetésemeléssel nem volt mindenki elégedett, de az mindenképp javított a pedagógusok siralmas anyagi helyzetén.

Ehhez képest az állami egyetemeken 2021-ben és 2022-ben is 15 százalékos fizetésemelést kaptak a dolgozók, ez azonban nem a garantált bér emelését jelentette, hanem egy illetménykiegészítést. Ráadásul van, ahol nem is mindenki kapta meg a teljes összeget: például az ELTE Természettudományi Karán a 30 százalékos illetménykiegészítés harmadát teljesítményhez kötötték.

Az illetménykiegészítéssel az oktatók szerint az volt a probléma, hogy egyrészt bármikor visszavonható, másrészt nem számít bele a hitelképességbe, és nem követi az infláció mértékét.

2023-ban az ELTE egy belső bérminimumot vezetett be, amivel például az egyetemi adjunktusok bérét felhúzták bruttó 420 ezer forintra, az egyetemi tanársegédekét bruttó 380 ezer forintra. Ezek a bérek azóta sem változtak. Gregor Anikó szerint a 2023-as bérminimum bevezetése érdemi változást nem hozott.

Az egyetemi oktatók bérhelyzetéről az ELTE BTK dékáni hivatala is készített egy felmérést. Kató Péter, a kar egyetemi adjunktusa, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) bölcsészkari szervezetének titkára azt mondta, hogy

a bölcsészkaron 420 főállású oktató van, ebből 14 ember keres többet, mint a diplomás átlagbér,

de ők is azért, mert az alapbérükön felül plusz kiegészítést kapnak, például valamilyen uniós pályázat vezetésében vesznek részt. A diplomás átlagbér tavaly bruttó 936 ezer forint, az ELTE BTK-n a havi átlagbér 543 ezer forint volt, ami a diplomás átlagbér 58 százaléka. „A legtöbb tanársegéd, adjunktus nettó fizetése nem éri el a 300 ezret. Tehát, ha valaki nem örökölt lakást, akkor ebből a pénzből a lakbért éppen hogy ki tudja fizetni” – mondta Kató Péter.

Ehhez érdemes hozzátenni, hogy az állami egyetemeken dolgozók bére nem teljesen egységes. Ugyan van törvény által szabályozott alapbérük, de erre rárakódnak még különböző illetmények. Így a bér több dologtól függ: például attól, hogy valaki melyik egyetemen, milyen tudományterületen tanít, milyen tudományos fokozata van. Az ELTE-n például a Gazdaságtudományi Karon jóval magasabbak a bérek, mint a Természettudományi Karon. Ennek az az oka, hogy a gazdasági területeken kevesebbet fordítanak tudományos kutatásra, és sok fizetős képzést indítanak.

A Természettudományi Kar egyik oktatója szerint náluk drágább a képzés, mint sok más karon, de ez a különbség az állami normatívában mégsem jelenik meg. „Ahhoz, hogy én 10 kémikust kiképezzek, sokkal több helyre, eszközre van szükségem, mint például egy matematikusképzésen tanító oktatónak.” Mivel az állami finanszírozás nem fedezi ezeket a pluszköltségeket, ezért a kémia vagy földrajz szak mindig veszteséges.

A lapunknak nyilatkozó oktatók abban egyetértettek, hogy szükséges, de nem elégséges feltétel az 50 százalékos azonnali fizetésemelés lenne. Utána lehet beszélni például a munkakörülmények javításáról. Kató Péter szerint a bölcsészkar informatikai felszereltsége „hagy kívánnivalót maga után”: neki az egyetem nem adott számítógépet, és nincs az intézményben menza sem, miközben ebből a fizetésből az oktatók nem tudják finanszírozni, hogy étteremben egyenek.

A bérekről tavaly is folytak tárgyalások a kormányzattal. Gregor Anikó elmondása szerint ezen Hankó Balázs még államtitkárként elismerte, hogy az oktatói bérek alacsonyak, és ígéretet kaptak arra, hogy a bérkiegészítést beépítik a bruttó fizetésükbe. Azonban egyelőre az ígéreteken kívül konkrét javaslat nem hangzott el. Kérdéseinkkel megkerestük a Kulturális és Innovációs Minisztériumot, arra voltunk kíváncsiak, hogy mikor és mekkora fizetésemelésre számíthatnak az állami fenntartásban lévő egyetemek dolgozói, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk tőlük választ.

Jogosan merülhet fel a kérdés: ha ennyire nem becsülik meg anyagilag az ELTE oktatóit, miért nem helyezkednek el másfajta pozícióban, vagy legalábbis mennek át máshova tanítani? Gregor Anikó, az FDSZ-ELTE elnöke szerint egy ELTE-s dolgozó helyzete azokhoz hasonló, akiket érzelmileg zsarolnak. „Az oktatási tevékenység, a diákokkal közös munka felemelő, ez az egyik eszköz, amivel a fenntartó az alacsony bérek ellenére sok munkatársat meg tud tartani” – mondta. Szerinte ebben a helyzetben az oktatók lojalitása kerül mérlegre. De ez a lojalitás a legtöbb dolgozóban még erősebb, mint

„az a gyomorba vágó pillanat, amikor a hónap elején ránéznek a számlájukra”.

A TTK egyik oktatója szerint az is sokat számít, hogy ők szeretnek bejárni dolgozni, jó viszony van a munkatársak között. Szerinte az akadémiai szektorban dolgozók mindig kevesebbet kerestek, mint az ipari szektorban dolgozók, ez nemzetközi viszonylatban is megfigyelhető jelenség. De a kisebb fizetéssel azért egyeznek ki, mert úgy érzik, az akadémiai szektorban kreatívabban és szabadabban dolgozhatnak. Szerinte „ezért lehet az, hogy eddig az ELTE-n fatalista módon fogadták el a rossz helyzetet is”.

Kató Péter, az ELTE BTK egyetemi adjunktusa azt mondta, kettős érzés van benne. A siralmas fizetés mellett megtisztelőnek tartja, hogy egy olyan intézményben dolgozhat, mint az ELTE. Társadalmilag megbecsültnek érzi a munkáját, ez az egyik nagy előnye az egyetemnek, és ezért lehet az, hogy az ott dolgozók vállalják még a rosszabb munkakörülményeket is. „ELTE-s oktatónak lenni nem egy elidegenedett munka, hanem az identitás része.”

Az ELTE BTK egyik épülete a Múzeum körúton – Fotó: Branstetter Sándor / MTI Bizományosi
Az ELTE BTK egyik épülete a Múzeum körúton – Fotó: Branstetter Sándor / MTI Bizományosi

Általános tapasztalatunk volt, hogy az ELTE-s oktatók kénytelenek másodállást vállalni azért, hogy finanszírozni tudják a munkájukat. „Az egyetemi karrier egy olyan hobbi, amihez meg kell találni azokat a forrásokat, amik biztosítják a szükséges anyagi hátteret” – mondta a TTK egyik oktatója.

Az oktatók bérezéséhez szorosan kapcsolódik, és többek szerint még nagyobb problémát okoz, a PhD-hallgatók alacsony ösztöndíja. „Az első két évben havi 140 ezer, utána havi 180 ezer forintról van szó. Ennyi pénzért alig van olyan egyetemi hallgató, aki doktori képzésben szeretne részt venni. Abszurd, hogy egy PhD-hallgató, akinek már van két diplomája, hiszen az alap- és mesterképzést is elvégezte, még a diplomás minimálbért sem keresi meg” – mondta a TTK egyik oktatója. Szerinte így a jövőben egyre kevesebben akarnak majd tudományos pályára menni, az érdeklődés csökkenését már most tapasztalják.

Kató Péter szerint ami történik, az hatással van a teljes magyar tudományra, már nem csak a doktori, hanem a mesterképzésre jelentkezők száma is csökken. Gregor Anikó szerint nagy probléma a fluktuáció is, ha oda is megy hozzájuk egy fiatal dolgozni, könnyen lehet, hogy mire betanítják, már jobb ajánlatot kap máshonnan. Ráadásul a fiatalabb oktatóknál még nincs meg az a tényező sem, ami az idősebbeknél megvan, mégpedig az intézményhez való erősebb érzelmi kötődés. Gregor Anikó szerint az utánpótlás így teljesen ellehetetlenül. „Ez komoly gondokat fog okozni, nem lesz bejövő ember, ezek olyan anomáliák, amik tarthatatlanok.”

Az ELTE 19 százalékkal kevesebb államilag támogatott képzési helyet kap

Az utánpótláson nem segít, hogy több egyetemen is csökkentették az államilag támogatott férőhelyek számát. Az Akadémiai Dolgozók Fórumának (ADF) összesítése szerint a legjelentősebb vesztese ennek az ELTE lett, amely idén 19 százalékkal kevesebb államilag támogatott képzési helyet kap, mint 2024-ben. A Károli Gáspár Református Egyetemen 10, a Pázmányon 6 százalékkal csökken a támogatott helyek száma.

Gregor Anikó azt mondta: az ELTE-n két év alatt 30 százalékkal csökkentették az államilag finanszírozott helyek számát. Szerinte ez főleg a bölcsészettudományi, társadalomtudományi és gazdálkodástudományi területeket érinti. Emiatt a jövőben elképzelhető, hogy nem fognak tudni képzéseket elindítani. „Ha ez a tendencia tovább folytatódik, akkor lesz egy állami egyetem állami hely nélkül.”

Gregor Anikó információi szerint most úgy néz ki, nagyjából nyolcezer államilag támogatott helyet kapnak. Szerinte az állami helyek csökkentése mögött inkább a tudományterületek priorizálása áll, mivel nem minden szakot érint a csökkentés. Például az informatikai területen nem csökkentették az állami férőhelyeket. Az egyik, lapunknak nyilatkozó TTK-s oktató szerint náluk sem csökkentették jelentősen az állami helyek számát, tudomása szerint ez inkább a gazdasági, társadalomtudományi, és a jogi kart érinti.

Az állami ösztöndíjas helyek számának azért van jelentősége, mert ez alapján kapnak az egyetemek fejpénzt, a képzési normatíva az alapja többek között a dolgozók bérének. „Ha ezek nincsenek meg, nem egyenlőek a feltételek, teljesen egyértelmű, hogy az alapítványi egyetemeket támogatják” – mondta Gregor Anikó. Forrásaink szerint az állami férőhelyek számának csökkentése összefügghet azzal, hogy

a kormány szeretné a szakképzés felé tolni a diákokat,

vagy legalábbis a piacilag kifizetődőbb műszaki, természettudományos, informatikai képzések felé. Az FDSZ-ELTE elnöke szerint az oktatáspolitikában is jól látszik, hogy a kormány a szakképzést szeretné támogatni. „Félreértés ne essék, nem tőlük sajnáljuk ezt az összeget, megérdemelték a béremelést, de ugyanígy méltatlanul alacsonyan maradt az állami felsőoktatásban dolgozók bére” – mondta.

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma szerint Magyarországon a 25–34 éves korosztályban a diplomások száma már most is a második legalacsonyabb az egész EU-ban. Ennek csökkentése azért probléma, mert így az állam kevesebb hallgató tanulási költségét vállalja át, vagyis az ADF szerint kivonul a felsőoktatásból. Ha kevesebb hallgató tud bejutni az egyetemekre, akkor szakok szűnhetnek meg.

Ezzel függhet össze a gimnáziumi felvételik minimumpontszámára kiadott központi ajánlás is. A tankerületi központok tavaly tettek arra ajánlást a központi írásbelit előíró középiskoláknak, hogy csak azoknak a diákoknak a felvételét fontolják meg, akik elérnek egy minimumpontszámot. A Népszava értesülései szerint több gimnáziumban nem ajánlásként, hanem utasításként értelmezték a központi elvárásokat, és csak azokat a tanulókat veszik fel, akik a központi írásbeli felvételin elérnek egy bizonyos minimumpontszámot. A Szülői Hang szerint mindez egy „nagyobb stratégia” része, amely a gimnáziumi képzés elsorvasztását célozza.

Az InfoRádiónak Varga-Bajusz Veronika, a Kulturális és Innovációs Minisztérium államtitkára arról beszélt, hogy a kormány éppen növelni akarja az államilag támogatott helyek számát. „A korábbi 75 ezer helyett idén 87 ezer a tervezett államilag finanszírozott egyetemi, főiskolai férőhely” – fogalmazott.

Varga-Bajusz Veronika szerint egyetlen egyetem sem járhat rosszul, minden évben még a felvételi eljárás előtt meghatároznak bizonyos számokat az állami ösztöndíjas férőhelyekre vonatkozóan, de ez ilyenkor csak egy terv, és majd később véglegesítik a felvehetők számát. Szerinte a kapacitásokat az elmúlt évek trendjeit látva, illetve a munkaerőpiaci igények szerint alakítják ki, ezért most még „nem lehet megmondani”, hogy lesz-e csökkenés.

Ezzel párhuzamosan viszont a szakképzés népszerűsítését ő is kiemelte. „A kormány célja, hogy az általános iskola elvégzése után tízből hét, de akár nyolc diák is a technikumot válassza, a jelenlegi hathoz képest” – fogalmazott. Szerinte ma már „nincs választási kényszer, hogy szakma vagy diploma, a szakképzésből egyenes út vezet a felsőoktatásba”.

Olyan feltételekkel csábítja el az NKE a pedagógusokat, amivel az ELTE nem tud versenyezni

Az ADF szerint az állami helyek csökkentésének van egy nyertese is: mégpedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE), ahol tavalyhoz képest idén 11 százalékkal nő az állami finanszírozású férőhelyek száma. Az NKE-nek azért is van jelentősége az ELTE szempontjából, mert 2025. szeptember 1-jén indul el a tanárképzése. Az új tudományos műhely már 2024. szeptember 1-jén megkezdte munkáját.

A kormány tervei szerint a jövőben a tanártovábbképzés módszertani alapjának és szakmai programjának kialakításáért felelős központot, illetve a tanártovábbképzés lebonyolításáért felelős szervezési egységet is az NKE-n alakítják ki. Első körben magyar-, történelem-, angol- és némettanár-képzéseket terveznek indítani, de utána tanítókat, földrajztanárokat és integrált természettudományos tanárokat is képeznének.

Veszelszki Ágnes egyetemi docens a Hír TV Napi Aktuális című műsorában korábban azt mondta: az NKE tanárképzését választók gyakorlatorientált, mentortanárok által támogatott, kiscsoportos képzésben részesülnek.

Az NKE-n a hallgatóknak vonzóbb lehet, hogy magasabb ösztöndíjakat és végzéskor egyből két diplomát kapnak: például bölcsészdiplomát is a pedagógusi diploma mellé. Emellett az egyetem ingyen biztosít kollégiumi férőhelyeket, és az államilag finanszírozott féléveket sem használják el a pedagógushallgatók, hiába vannak állami szakon. Ráadásul az oktatókat is két-háromszoros fizetésekkel csábítják át az egyetemre. A lapunknak nyilatkozó oktatók szerint mindez igazságtalan, az egyenlőtlen feltételek hamar súlyos problémákat okozhatnak, és ez nem csak ELTE-t fogja érinteni.

Az NKE épülete az Üllői úton – Fotó: Bődey János / Telex
Az NKE épülete az Üllői úton – Fotó: Bődey János / Telex

Gregor Anikó szerint olyan feltételekkel csábítja el az NKE a pedagógusokat, amivel az ELTE nem tud versenyezni. Ráadásul nemcsak a diákoknak lehet ez vonzóbb, hanem az oktatóknak is, tudomása szerint még az alapítványi egyetemektől is mentek át oktatók az NKE-re tanítani. Sőt, már az ELTE-ről is mentek át oktatók.

„Egyetemi oktatóként bárkiből bármi lehet, valakiből csinálnak docenst, másból adjunktust, rájuk van bízva” – mondta a TTK egyik oktatója. Ő tud olyan kollégájáról, aki az ELTE-n nem lehetett adjunktus, de amott megkapta a pozíciót két-háromszoros fizetésért. Szerinte deklarált célja a kormánynak, hogy az NKE-ről olyan oktatók jöjjenek ki, akik a kormány nézetei alapján oktatnak. Mindezt azért tudják megtenni, mert az egyetem tanárképzésére egy külön törvény vonatkozik, a vonatkozó szabályozás értelmében „az Egyetem a képzés nyilvántartásba vételét követő 3 éven belül köteles beszerezni a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság vagy az Nftv. 67. § (4b) bekezdése szerinti szervezet szakvéleményét”.

A törvényjavaslatban az szerepel, hogy „a pedagógusképzés képzési területhez tartozó alap-, osztatlan vagy mesterképzések tekintetében az Egyetem – a fokozottan gyakorlatorientált képzési program érdekében – az általa indított tanárképzésekre vonatkozóan eltérő képzési és kimeneti követelményeket, valamint a tanári felkészítés közös követelményeiről és az egyes tanárszakok képzési és kimeneti követelményeiről szóló miniszteri rendeletben és a tanárképzés rendszeréről, a szakosodás rendjéről és a tanárszakok jegyzékéről szóló kormányrendeletben foglaltaktól eltérő szabályokat határozhat meg”.

Mire lenne megoldás a modellváltás?

Az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy az ELTE több fronton is hátrányba került más felsőoktatási intézményekhez képest. A TTK egyik oktatója szerint ennek két oka lehet: hogy a fenntartó belátta, az ELTE-t nem lehet modellváltásra kényszeríteni, ezért szándékosan bünteti az egyetemet, de az sem zárható ki, hogy a fenntartó nincs tudatában annak, mennyire kritikus a helyzet. Az ELTE lobbiereje pedig nem igazán jó, az oktatók és az egyetem vezetése nem tudja érvényesíteni az érdekeit, nincs meg a megfelelő kapcsolati hálójuk.

Ezzel el is érkeztünk az utóbbi időben többször is a címlapokra került egyetemi modellváltáshoz. A felsőoktatási intézmények az elmúlt években sorra kerültek át állami fenntartásból alapítványokhoz. A kormány az egyetemek modellváltását 2019-ben indította el, azóta a legtöbb egyetem alapítványi kézbe került. Ahogy a cikk elején említettük, kivétel ezalól az ELTE, a Zeneakadémia, a Képzőművészeti Egyetem és eddig a BME.

Decemberben újabb fejlemény volt, hogy a BME szenátusa megszavazta azt az előterjesztést, ami felhatalmazza a rektort, hogy tárgyaljon az állammal az egyetem modellváltásáról. Ugyan nem modellváltásnak hívják, mert szigorúan véve alapítvány helyett egy cégbe szervezné ki az egyetem fenntartói jogait, annak részvényeit olyan cégeknek adnák el, mint a Mol.

A BME rektora azzal érvelt, hogy valójában jobb lesz az egyetemnek, mert az állami fenntartás már nem megfelelő keret az egyetem fejlődéséhez. Például azért, mert január 1-jétől december 31-ig tart egy költségvetési év, és nem igazán lehet megoldani, ha valami átnyúlik a következő évre. A rektor azt mondta, így az egyetemnek lehetősége lesz már arra, hogy januártól bért emeljen, abban bízva, hogy tető alá tudja hozni a megállapodást. A rektor szerint szó sincs arról, hogy a BME-t kivéreztetné az állam, az akadémiai autonómiát pedig egyáltalán nem félti.

Kató Péter lapunknak azt mondta, hogy a BME szervezeti átalakulásáról tudtak, szakszervezeti szinten van együttműködés a két egyetem között, de volt olyan oktató, aki csak a médiából értesült a modellváltás gondolatáról. A TTK egyik oktatója szerint a céges átalakulás azt a célt szolgálja, hogy az egyetemen megmaradjon az Erasmus-program. Szerinte az ELTE-n nem biztos, hogy meg tudna valósulni egy hasonló céges fenntartóváltás. Ennek az az oka, hogy a Műszaki Egyetem alkalmazásközpontú, az ELTE elméletibb tudást ad, ami kevésbé hasznosítható piacilag, így a céges fenntartás nehezebben elképzelhető.

Abban a nekünk nyilatkozó oktatók egyetértettek, hogy az alapítványi fenntartás önmagában nem oldaná meg a problémákat, nem attól javulnának a munkakörülményeik, hiszen ugyanúgy közpénzről van szó, amiből nem lesz hirtelen kevesebb vagy több. „Az az alappozíció, hogy nem tudunk olyan körülményről, ami megakadályozná, hogy javítsák az állami fenntartású egyetemek finanszírozását” – mondta Kató Péter.

Az FDSZ-ELTE elnöke szerint attól lenne lényeges változás, ha nem a 2018-as normatíva alapján finanszíroznák az oktatást. Számításai szerint a még három állami fenntartásban lévő egyetemen körülbelül 15-18 milliárdból azonnali 50 százalékos béremelést lehetne véghez vinni.

A TTK egyik oktatója is úgy látja, hogy ha az állam támogatni akarná az ELTE-t, akkor ezt könnyen megtehetnék, akár azáltal, hogy megemelik és a továbbiakban inflációkövetővé teszik a fejpénzt.

„Az ELTE-nek juttatott támogatás mértéke kormányzati döntés, nem attól függ, hogy milyen fenntartásban van az egyetem.”

Információink szerint jelenleg nincs napirenden az ELTE alapítványi fenntartása. Gregor Anikó szerint ennek az is az oka, hogy a Műszaki Egyetemen is egy céges castingot kellett tartani, és egyszerűen elfogytak a szóba jöhető jelöltek. A TTK egyik oktatója szerint az oktatók egy része benne lenne a modellváltásban, de van, aki fél attól, hogy politikai befolyás lesz az egyetemen.

Mindenesetre az utóbbi időben még az egyetemhez lojális oktatókban is felmerült, hogy ha hosszú távon nem oldódik meg a helyzet, és nem javulnak a munkakörülményeik, akkor lépniük kell. A TTK egyik oktatója azt mondta: korábban is évekig dolgozott külföldön, és ez ismét felmerült benne lehetőségként. „Van az a pont, amikor el kell gondolkodni azon, mit akarok beáldozni és miért.” Bár a szűkebb környezete és a diákok által megbecsültnek érzi magát, de egyre jobban zavarja, hogy a fenntartó semmilyen módon nem fejezi ki a munkája megbecsültségét.

Kató Péterben is felmerült, hogy máshova menne tanítani, szerinte mindenkiben felvetődik, hogy kipróbálja magát máshol, nem véletlenül nagy az elvándorlás. Úgy látja, a rendszer lassan halad az összeomlás felé. „Valószínűleg nem lesz olyan összeomlás, mint ahogy egy toronyház omlana össze, sokáig működhet még így a rendszer.”

Cikkünk megjelenése után az NKE jelezte, hogy három éven belül akkreditálni kell a tanárképzésüket, így a hozzájuk érkező hallgatók bármely más egyetem hallgatóihoz hasonlóan akkreditált képzés diplomáját szerzik meg. Ennek megfelelően frissítettük cikkünket.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!