Mégis mit tud a győri Ferenc atya, akiért a hívei még tüntetnek is a saját püspökükkel szemben?

Veres András győri megyéspüspök hét éve még áldást kért az általa most kényszernyugdíjazott Benkovich Ferenc plébánosra a Szentlélek-plébánia felszentelésének 30. évfordulójára kiadott könyv köszöntőjében. Ma már ilyesmit aligha írna Ferenc atyáról, akitől augusztus 1-jén vastapssal búcsúztak a hívek.

Most szombaton tüntetést tartanak a félreállítást méltatlannak érzők, miután az egyházmegye bekeményített és még a múlt csütörtöki búcsúmise napján bejelentette, hogy a nyugdíjazáson felül minden „szent cselekménytől” eltiltja az általa alapított intézményekben a 77 éves győri papot. A kényszernyugdíjazásról itt és itt írtunk, az egyházmegye a bejelentés után szűk egy hónappal, június 26-án tett először közzé közleményt az ügyről.

Az atya ezt továbbra sem szeretné kommentálni.

Kívülről nézve talán nem világos, vajon mit tud Benkovich Ferenc, amit más nem, miért ő lett eddig az egyetlen pap, akiért hívek ezrei helyezkedtek szembe az egyházmegye fejével. Látni kell, hogy személye a kezdetektől fogva volt hittanosok ezrei, hívek tízezrei és talán minden győri számára egyet jelent a Szentlélek-templommal, a Szent Anna Otthonnal, ahonnan most kitiltották. Megpróbáljuk érzékeltetni, milyen küzdelmek árán alakult ez így, a történetről korábban – egy akkor készült könyvben – a cikk szerzőivel is több kulisszatitkot osztott meg Ferenc atya. Előbb azonban nézzük a jelen helyzetet!

Egyre hangosabb csörte az alapítványok miatt

A szombatra tervezett tüntetéshez az utolsó lökést a kedden kiadott közlemény adhatta. Mert bár bizonyosan személyi ellentét is megbújik a helyzet mögött, a Benkovich-ügy középpontjába már hivatalosan is a két alapítvány került:

• a Szentlélek Templom- és Otthonfenntartó Alapítvány; és
• az Apor Vilmos Római Katolikus Iskola Alapítvány.

Ezeket Benkovich Ferenc vezetésével hozta létre a Szentlélek Plébánia 34 és 29 éve. Az Apor-alapítvány az iskola támogatására (és nem fenntartására) született, a Szentlélek viszont a templom és az idősotthon építésére és fenntartására. A Győri Egyházmegye nyakatekert közleményében leginkább azt sérelmezi, hogy ezek működésére nem volt rálátása, hiába kért a püspök tájékoztatást többször is Benkovich Ferenctől.

Ráadásul 2023. december 5-én Benkovichék módosították az alapító okiratokat, amihez a püspökség szerint „egyházi felettesi jóváhagyásra” is szükség lett volna. Szerintük „ezzel vélelmezhetően elidegenítették az alapító Szentlélek Plébániától az alapítványokat”, vagyis „magánosították azokat”, és ez nem áll érdekében sem az eredeti alapító Győri Szentlélek Egyházközségnek, sem a Győri Egyházmegyének.

Erre válaszul a két említett alapítvány egy-egy kuratóriumi tagja aláírt egy állásfoglalást, hogy az alapítványokat a törvények maradéktalan betartásával hozták létre „és ennek megfelelően működnek azóta is, a Győri Egyházmegyével pedig soha nem voltak rendelkezési, elszámolási viszonyban és számviteli kapcsolatban. A törvény szerint nem is lehettek” – közölték.

De a felzúdult hívek láthatóan nem is kíváncsiak a jogi útvesztőkre, az ő olvasatukban itt arról van szó, hogy a győri egyház bekebelezné az alapítványokat. A püspökség állítása is erős, szerintük Benkovich Ferenc papként – mivel jelenleg is az említett alapítványok kuratóriumi elnöke – a Szentlélek Alapítvány tulajdonában álló, 480 férőhelyes Szent Anna Otthon révén üzleti tevékenységet folytat.

„Álláspontunk szerint ezzel megvalósult és megvalósul az Egyházi Törvénykönyv folytatólagos áthágása.”

A klerikusoknak ugyanis a törvényes egyházi hatóság engedélye nélkül tilos üzleti tevékenységet vagy kereskedést folytatniuk. Csakhogy van egy ennél egyszerűbb álláspont. Azóta, hogy az egész történet elkezdődött a templommal, ezekről az intézményekről egyetlen ember neve jut a győriek eszébe: és az a félreállított plébános. Eddig nyíltan a püspök sem emelt szót a Szent Anna Otthon révén folytatott közismert „üzleti tevékenység” ellen. A templom felszentelésének 30. évfordulójára könyvet adott ki 2017-ben a Szentlélek Egyházközség. „A templomépítő Plébános atyára pedig kérjük Isten gazdag áldását!

Legyen ez a templom sokáig az ő lelkipásztori buzgóságának is a jele,

de legfőképpen a megszentelt hely, ahol Isten népe gazdagodni tud az egymás és az Isten iránti szeretetben” – írta a Lélek erejével című kiadvány köszöntőjében Veres András megyéspüspök.

Hogy lehetett templomot építeni a Kun Béla lakótelepen?

De most a történet megértéséhez vissza kell tekintenünk az átkosba, a kezdetekhez. A panelgyártás dübörgött, hogy a „Kun Béla lakótelep” (ma Marcalváros) második üteme még a 80-as években felépülhessen Győrben. Az akkori püspök fiatal titkára fejébe vette, hogy ahol lakótelep épül, oda templom is kell, ám erről a politika még nem volt meggyőződve. Új lakótelepen ekkoriban nem épülhetett templom, de egy kivételről tudni lehetett, a békásmegyeriről. Ez bátorította fel a fiatal titkárt és a néhai Pataky Kornél megyéspüspököt, de hiába. Az Állami Egyházügyi Hivatal nem adott engedélyt a győri templomra 1980-ban.

Mire Benkovich Ferenc visszatért kétéves, ösztöndíjas párizsi útjáról, a légkör is változott kicsit. És mert Győr megyei város volt, a kérdés a megyei egyházi irodától a győri tanács asztalára került, ahol egykori helyettese, Balogh József szerint sem Zámbó József tanácselnöknek, sem neki nem volt elvi kifogása a templom ellen. Tudható volt ráadásul, hogy a 80-as évek közepén nyugdíjba vonul a két nagy „öreg”: a párt megyei első titkára és a megyei tanácselnök.

Az MSZMP városi első titkára is akadályt gördíthetett volna a terv elé, de Ferenc atya visszaemlékezéséből tudunk egy személyes szálról. A pap megtudta anno, hogy a püspöki iroda titkárának nagynénje nem más, mint Lakatos László első titkár keresztanyja. „Ezt előbb is kibökhetted volna” – közölte kollégájával a fiatal pap, aztán autóba ültek, és megkérték a Sopron mellett élő asszonyt, győzze meg a keresztfiát, hogy ne akadályozza a templomépítést. Nem tudjuk, mi történt aztán, de az bizonyos, hogy ezután Lakatos László sem akadályozta az ügyet.

A tanács tervez, Ferenc atya végez: 60 helyett 840 négyzetméter

Az elvi engedélyt megadták. A helyszín még vita tárgya volt, és mivel a lakótelep beépítési tervei készen voltak, csak a temető elhagyatott, várostól távolabbi vége jöhetett szóba, vagy egy még rosszabb hely. A templom végül a temető távoli végébe került. Az atya utóbb úgy véli, rövidlátó volt, amikor ágált ez ellen, mert a templom a közben kiépülő városrész közepére került, ráadásul akkora parkolóhelye is lett a köztemetővel, amit ma minden egyházközösségi megirigyelhet.

Ezután a méretekről alkudoztak, 60 négyzetméterről indult a vita. Ferenc atya azzal érvelt, hogy nemcsak az egyházközösség, de a város is nevetség tárgyává válik, ha egy 30 ezresre tervezett lakótelepen – ahol a lakosság 70 százaléka római katolikus – csak minden századik ember akar misére menni és a tizedük sem fér be. Az újabb tervekkel kiegészülő, csúsztatottan növelt terület a végére 840 négyzetméteres lett, és felépült a plébánia is, amelynek városi engedélyeztetésével a papnak sikerült még Pataky Kornél megyéspüspököt is meglepnie, mert plébániáról eredetileg szó sem volt.

Az 1987. június 6-án tartott szentmisére, amikor is Paskai László esztergomi érsek, az ország prímása felszentelte a Szentlélek-templomot, 20 ezer hívő jött el. Különös szentelés volt, mert jelen volt többek között a Hazafias Népfront két városi elnökhelyettese és a megyei rendőrfőkapitány is.

Azt pedig a már visszavonult, idősebb pártvezetők alighanem klerikális reakcióként értékelték volna, ahogy az építkezés összekovácsolta a lakótelep hívő közösségét, és ez az erő a jelek szerint máig érezteti hatását. A mag a Szentlélek-templom telkén hullott a talajba, téglahordás közben. A társadalmi munka 25 millió forintot ért – és ugyanannyiba került maga az építkezés is, amit részben a győri, egyházmegyei hívek adományaiból, hazai és külföldi támogatók jóvoltából sikerült összegyűjteni, Ferenc atya még francia kapcsolatait is bevetette.

A pap az összes győri templomban misét celebrált ebben az időben és vitte magával a templom makettjét, füzetében gyűltek az önkéntesek telefonszámai. Volt olyan szombat, hogy 90-en jöttek segíteni, és az építés utolsó napjaiban éjfélig dolgoztak a férfiak. Egy-egy alkalommal 60 ezer téglát mozdítottak meg, és mivel akadtak „emberi téglák is”, ügyelni kellett, hogy a szabadszájúbb önkéntesek ne tegyék közkinccsé sarkos véleményüket. Ferenc atya szerint egyébként az egyik megfigyelő annyira odaszokott a Szentlélekbe, hogy a rendszerváltás utáni miséken is ugyanúgy felment szertartás közben karzatra, mint előtte, szemlét tartott, és távozott.

Horribilis támogatás és újabb alku a tanáccsal

A templom volt az alap, abból nőtt ki minden: 1993-ban az Apor Vilmos Iskolaközpont, majd a Szent Anna Otthon, a győrújbaráti idősotthon és lelkigyakorlatos ház, illetve még a tanácsi rendszer végén az, hogy kiállítóhelyet kaptak az egyházmegye kincsei, és a nyugdíjas papoknak otthonuk lett Győrben. Az idős atyák addig Székesfehérváron, egy 14 négyzetméteres helyen szorongtak, még vizesblokk sem tartozott a helyhez.

Ennek ügye összekapcsolódik az iskolával, mert mindkettőt a libanoni Jean Hindi támogatta, aki a templom építéséhez is hozzájárult. A Szentlélek 1987-es felszentelésekor Hindi rákérdezett a plébánosnál, hogy nem szeretnének-e iskolát is, de akkor azt kellett rá felelni, hogy „Ez ma lehetetlen küldetés”.

„Viszont, ha áldozni kíván – kapott az alkalmon az akkor 40 éves pap – el tudjuk költeni a pénzt.” A plébános szerette volna megszerezni a papi otthon céljaira a régi szemináriumot, és sejtette, hogy Balogh József tanácselnök-helyettes nem zárkózik el egy alkutól. A tanács vissza is adta az akkor két éve tatarozott épületet, amire addigra 10 millió forintot költött, és ennek a pénznek előteremtésében nyújtott végül segédkezet Jean Hindi. Hatalmas összegű – 200 ezer dolláros – adományának köszönhetően az egyházmegyéé lett az épület. A plébános további 23 millió forintot gyűjtött, hogy befejezzék a tatarozást, lakásokat alakítsanak ki, felújítsák a könyvtárat és létrehozzák az egyházmegyei kincstárt és könyvtárt, amelyet 1989. október 25-én Glatz Ferenc művelődési miniszter nyitott meg.

Az Apor-iskola: bencés öregdiák nagy auláról álmodik

Gyorsan változtak az idők, a papi otthon átadásán már az új tanácselnök, Balogh József kérdezte meg Benkovich Ferenctől, hogy nincs-e kedvük katolikus iskola építéséhez. Ekkor az atya összeismertette őt Jean Hindivel, akinek ez volt az eredeti terve. Nem sokkal később Pataky Kornél megyéspüspök, Balogh, Hindi és Ferenc atya aláírták a megállapodást.

Némi megtorpanás után Győr első szabadon választott polgármesterével, Kolozsváry Ernővel folytattak tárgyalást. 1991-ben megkapták a telket, és eldőlt, hogy a 160 milliós támogatással az Apor Vilmos Alapítvány felépíti az első új katolikus iskolát. Ferenc atya ahhoz ragaszkodott, hogy a ’92-től épülő iskolának legyen egy minden igényt kielégítő aulája, mert győri bencés diák korából emlékezett, hogy akkor ott semmilyen közösségi rendezvényt nem lehetett tartani a helyszűke miatt. Ilyen problémával ma valóban nem küszködnek: 2000 főt képes befogadni az aula. Az épület folyamatosan bővült, 2017-ben 18 ezer négyzetméter volt a hasznos alapterülete és 1300 gyereket fogadott.

Már-már egy újabb városrész kezdett itt kialakulni, amikor az iskola mellett megépült a Szent Anna Otthon, és 1997-ben beköltözhettek az első lakók a hívek és a város támogatásával – az ötletet Ferenc atyának saját édesanyja adta. Egy évvel később szentelték fel a győrújbaráti Apor Lelkigyakorlatos és Üdülőházat, és azóta mind a két otthont többször bővítették.

Valójában hazárdjáték volt az otthonépítés

A Szent Anna Otthon építésével félig jutottak, amikor meglátogatta a plébániát egy svájci üzletember, és a pap megmutatta neki, hogy ki milyen lakást választott. Az illető elképedve kérdezte: „És fizettek?” „Hát persze hogy fizettek, különben nem tudnánk felépíteni” – felelte az atya, akit egy 1989-es újságcikkben „vállalkozókhoz” hasonlítottak tárgyalási stílusa miatt.

Egy 2020-ban megjelenő interjúkötetben pedig (15 év – 45 Prima díjas ember. Press & PR Kft., Győr) azt mondta, mindez abban gyökerezik, hogy kulákgyerek volt, tízéves korában apját kilenc hónapra bebörtönözték koholt vádak alapján, édesanyjával művelték a földeket, élni kellett a legnehezebb körülmények között is. „Bennem ez nem hagyott sebet, sőt ez maradt a hajtó erő a törekvéseimben” – vallja a pápai prelátus, akit arról is kérdeztek e könyvben, hogy a szocializmusban történt politikai támadásokat volt nehezebb elviselni vagy az irigységet hazai pályán?

„Az irigyek támadásait nehezebb az embernek magában elrendezni, mint azt, hogy az ellenségem nem örül a sikereinknek, az utóbbi nyilvánvaló” – felelte 4 évvel ezelőtt.