Orbán a nemzeti kártyával tett egy gesztust Putyinnak, de csak később derül ki, hogy ez mire volt jó
2024. augusztus 8. – 13:59
Miután július elején Orbán Viktor Moszkvába látogatott, hirtelen megjelent egy rendelet a külföldiek magyarországi munkavállalását lehetővé tévő nemzeti kártya kibővítéséről: ez a belaruszokat és az oroszokat is a könnyített listára rakta. Az idén létrejött nemzeti kártya egy új tartózkodási jogcím, ami megkönnyíti néhány EU-n kívüli ország állampolgárai számára, hogy Magyarországra jöjjenek dolgozni.
A bejelentés óta a média egy része és az Európai Unió több képviselője is attól tart, hogy a magyar rendelet miatt orosz kémek is be tudnak szivárogni Európába. Pedig, ha az orosz kémek azt akarják, már régóta a spájzban lehetnek, ez nem a mostani döntésen fog múlni.
A nemzeti kártya ennél sokkal általánosabb problémákra hívja fel a figyelmet. Egyrészt arra, hogyan kezeli a magyar kormány a nemzetbiztonság kérdését, másrészt arra, hogyan bánik eközben Magyarország a menekültjeivel a folyamatosan kivéreztetett menekültrendszerében. Hogy amúgy mi szükség lehetett a belaruszok és az oroszok nemzeti kártyájára, továbbra sem világos. És nem is lesz, egészen addig, amíg nem kezdi el azt a kormány élesben használni.
Korlátlan számban kiadható, korlátlan alkalommal három évvel meghosszabbítható
A nemzeti kártya új tartózkodási jogcím, amely az idén január 1-jétől érvényes új bevándorlási törvényben jelent meg. Ez a száznyolcvan napon belül kilencven napot meghaladó, de legfeljebb két év határozott időtartamú tartózkodásra jogosít Magyarország területén. Ugyanakkor korlátlan alkalommal három évvel meghosszabbítható.
Számos előnye van a vendégmunkásoknak kiadható munkavállalási vízummal szemben. Utóbbira a kormány jelenleg 65 ezer fős kvótát állított fel, és 300 olyan munkakört határozott meg, ahol vendégmunkás alkalmazható, abban az esetben, ha a munkáltató igazolja, hogy hazai munkavállalóval nem volt betölthető az állás.
- A nemzeti kártya azonban a 65 ezer fős kvóta felett, korlátlan számban kiadható.
- Ugyanúgy kell munkaadói szerződés, mint a hagyományos munkavállalói vízumnál, de nem kell hozzá igazolni, hogy hazai munkaerővel az adott munkakör nem tölthető be.
- Mindkét esetben van alapszintű nemzetbiztonsági átvilágítás, ez azonban egyik esetben sem túl mély.
Eredetileg az idén év elején megjelent nemzeti kártya program csak szerb és ukrán állampolgároknak szólt. A júliusban érvénybe lépett rendelettel csak annyi történt, hogy bővítették ezt a listát: rákerült további hat ország, Belarusz és Oroszország mellett Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Moldova és Montenegró.
Ez sem jelenti viszont azt, hogy valaki kaphat csak azért nemzeti kártyát, mert egy adott ország állampolgára: ugyanazok a szabályok vonatkoznak erre, mint bármely más tartózkodási engedélyre. „Ugyanúgy nem kaphat tehát ilyet az, aki nemzetbiztonsági kockázatot jelent, tehát ha az alapszintű nemzetbiztonsági átvilágítás felfedez valamilyen kockázatra utaló jelet” – magyarázza a nemzeti kártya működését Szekeres Zsolt, a Helsinki Bizottság jogásza. Ez a kétség azonban a munkavállalói vízumnál éppúgy érvényes lehet, mint a nemzeti kártya esetében.
Diplomáciai feszültség lett belőle
Ennek ellenére a nemzeti kártya leginkább nemzetbiztonsági félelmeket hozott magával. Először Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke jelezte, hogy az új szabályozás szerinte megnyitná a schengeni övezetet az orosz kémek előtt is. Élesen reagáltak a magyar elképzelésre a balti államok, valamint Lengyelország és Finnország is, szintén a schengeni térség biztonságáért aggódva. Hatvanhét európai parlamenti képviselő, köztük a cseh Danuše Nerudová és a litván Petras Auštrevičius, nyílt levélben fordult az Európai Bizottsághoz, hogy vizsgálja ki a magyar döntést. Ylva Johansson, az Európai Bizottság belügyi biztosa aztán augusztus 2-án levelet írt Pintér Sándornak. Ebben arra kérte a belügyminisztert, hogy magyarázza el, hogyan fogja magát védeni Magyarország az orosz kémekkel szemben. Mint fogalmazott: ha a magyar kormány nem adja meg a szükséges válaszokat, az Európai Bizottság lépni fog.
A nemzetközi helyzet eközben feszült attól is, hogy Szijjártó Péter a balti államok nemzeti kártyára vonatkozó kritikájára meglepően élesen, „propagandahadjáratról” beszélve válaszolt. Szijjártó szerint „gyerekes hazugság” azt állítani, hogy az oroszok és belaruszok nemzeti kártya programba való bevonása „veszélyeztetné a schengeni övezet biztonságát”. A magyar külügyminiszter szerint ugyanis a baltiak állításával ellentétben az orosz és belorusz állampolgárok továbbra is kizárólag vízummal léphetnek be Magyarország, és ezzel a schengeni övezet területére, tartózkodási engedélyt pedig csak az Idegenrendészeti Főigazgatóság által lefolytatott eljárás után kaphatnak, ami nemzeti hatáskör. Emiatt be is hívatták a külügybe a magyarországi lett, észt és litván nagykövetet, és Sztáray Péter biztonságpolitikáért felelős államtitkár első kézből adott tájékoztatást nekik a magyar szabályozásról.
Mi van a nemzetbiztonsággal?
Rácz András Oroszország-szakértő a Telexnek elmondta, hogy a magyar külügyi és külgazdasági miniszter a „propagandahadjáratra” vonatkozó kijelentések helyett már elsőre választhatta volna a klasszikus diplomáciai megoldást, és jogszabályokra, valamint arra hivatkozva, hogy a vízumok, a munkavállalási engedélyek kiadása nemzeti hatáskör, adhatott volna higgadt választ is. Helyette inkább olyan választ adott, amely „nem oszlatta el a kételyeket és nem is reagált érdemben a kritikákra”.
Holott az Oroszország-szakértő is úgy látja, hogy önmagában a nemzeti kártya program nem új biztonsági kockázat. Az ugyanis már így is van a rendszerben, és nem nyitotta annyival szélesebbre a kaput a potenciális orosz kémek előtt, mint amennyire a nemzeti kártyára kihegyezett EU-s nyilatkozatokból tűnik.
A munkavállaláshoz eddig is – tehát a vendégmunkásoknak kiadható vízumoknál is – csak alapszintű nemzetbiztonsági átvilágításra volt szükség. Azaz ez a vizsgálat közel sem volt alapos. „Potenciális probléma ez, mert tudjuk, hogy a hírszerző tisztjeiket hamis okmányokkal küldi Oroszország, nem biometrikus útlevéllel” – mondja Rácz. Tehát Magyarországon csak annyit tudnak vizsgálni, hogy az adott néven az illető személyről nincsen olyan adat, amely nemzetbiztonsági kockázatot jelentene. Azt azonban – épp az orosz fél által elutasított biometrikus útlevelek híján – már nem tudja megállapítani egy ilyen szintű átvilágítás, hogy ez a személy más néven esetleg belépett-e már az EU-ba, volt-e vele szemben eljárás, utasították-e már ki bármi okból.
Új nemzetbiztonsági rést tehát nem igazán tudott ütni a pajzson a nemzeti kártya, mert az a rés már rég ott volt rajta.
Baj azért lehet, mert nincs limit
Szekeres Zsolt szerint sem önmagában a nemzeti kártyán múlik a nemzetbiztonság. „Ez általános kérdés. Sok ügyben látjuk, hogy a nemzetbiztonsági kifogást mint olyat sokszor nem jogállami keretek között használják a magyar hatóságok” – mondja Szekeres. A nemzetbiztonsági rendszer a kártyától függetlenül is nehezen átlátható. Akiket kiutasítanak, azok „sokszor az okokat sem tudják, védekezni pedig valójában nincs lehetőségük” – teszi hozzá. Így, bár a nemzetbiztonság védelme kiemelt állami cél, szerinte ennek a kifogásnak a használata mégis sokszor ütközik itthon emberi jogokba.
„Jogi oldalról nehéz azt mondani, hogy ebben plusz kockázat lenne a nemzeti kártya. Más kérdés, hogy a jogalkalmazás milyen problémákkal fog járni, lesz-e például egy speciális kör, akik kapnak akkor is kártyát, ha nem jogosultak rá” – mondja a Helsinki Bizottság jogásza.
Gesztus a Kremlnek, de lehet csupán alibi ajándék is
Épp a meglévő rések és lehetőségek ismeretében nem egészen világos, miért volt a kormánynak szüksége erre a módosításra, miközben újabb vádakat vett magára az EU-tól. Úgy, hogy közben piaci szempontból nem látszik az indoka az oroszok bevonásának a programba, ráadásul a beszivárgó orosz ügynököket a jelenlegi rendszer sem feltétlenül szűrné ki, ha munkavállalási engedély fedősztorijával jutnának be az EU-ba. Nem feltétlenül jut tehát új lehetőségekhez Moszkva, hogy Magyarországot trójai falóként használja az EU-ban, ahogyan ez a vád már rendszeresen éri a magyar kormányt.
Rácz András szerint konkrét olyan orosz befektetés nincs most (vagy nincs olyan fázisban még), amelyik indokolhatná az orosz munkások behozatalának megkönnyítését. Ilyen lehetne később a paksi erőmű – egyelőre a tervezettnél jóval lassabban haladó – bővítése, igaz, abban az esetben nem világos, mi szükség a nemzeti kártya által biztosított könnyítésre. Ebben az esetben ugyanis nem kell indokolni, hogy milyen munkakörbe kerül a kedvezményezett, és azt sem kell bizonyítani, hogy az illető magyar munkavállalóval nem helyettesíthető.
Ezek Paks esetében könnyen igazolhatók lennének, a legnagyobb orosz beruházás tehát nem igényelné a nemzeti kártya által biztosított könnyítést. Az pedig szintén nem világos, miért terjesztették ki belaruszokra is a rendeletet. Egy olyan ország állampolgáraira, amely a legszorosabb szövetségben áll Oroszországgal, miközben sem belarusz beruházás ezt nem indokolná, de a paksi erőműnél sem merül fel, hogy onnan hozna Oroszország szakembereket, hiszen még a Belaruszban épülő erőművet is oroszok építik.
Rácz szerint a nagy kérdés az lesz a nemzeti kártya körül, hogy miért nincs rá mennyiségi korlát – és mint ilyen, hogyan fog tényleges nemzetbiztonsági kockázattá válni akkor, amikor egyszerre sokan kérvényezik, és a magyar kormány felől nagy lenne a nyomás a hatóságokra, hogy adják is ki. Ekkor a rendszernek egyszerűen az alapszintű átvilágításra sem volna érdemben kapacitása.
Ő úgy látja tehát, hogy a nemzeti kártya egyelőre egy gesztus Oroszországnak, de a mennyiségi korlát hiányában jelenthet majd tényleges kockázatot is. A parlament még decemberben fogadta el azt a javaslatot, ami az EU-n kívüli állampolgárok beutazásának és tartózkodásának eddigi szabályait írja át. A „harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó általános szabályokról” szóló törvényre azért volt szükség, mert a 2007-ben hozott rendelkezések még a migrációs hullámok előtt születtek, legalábbis ezzel az indoklással nyújtotta be a kormány a javaslatot az Országgyűlésnek. A kormány idén – a korábbi 81 ezer után – éves szinten 65 ezer fős korlátot is szabott a vendégmunkásoknak: ebbe a kvótába viszont nem esnek bele azok, akik nemzeti kártyával jönnek majd.
Menekültnek nem, munkás kéznek oké
A nemzeti kártyának egy érdemi könnyítése van csak: a munkáltatónak nem kell bizonyítania, hogy nem talált magyar dolgozót arra az adott munkakörre, amire keres. Mint Szekeres mondja, a nemzeti kártya rendszerét nem úgy kell elképzelni, hogy a kormány legyárt x darabot, és azokat elosztogatja. Annak, aki a rendelet szerinti országokból nemzeti kártyával akar Magyarországra jönni, két dolgot biztosan meg kell csinálnia.
- Egyrészt rendelkeznie kell magyarországi munkával/ajánlattal.
- Másrészt a saját országában kérvényeznie kell a magyar nagykövetségen a nemzeti kártyát.
Az, hogy a kártya – biometrikus útlevél nélkül – belföldön nem kérvényezhető, elég fontos: emiatt azok a menekültek, akik az orosz vagy a belarusz diktatúra elől jöttek Magyarországra, nem használhatják ki a nemzeti kártyát abban az esetben sem, ha itthon amúgy dolgoznak.
Mint Szekeres elmondta, ez is egy új, január 1-jén hatályba lépett idegenrendészeti törvény miatt van így, amely a legtöbb esetben kizárta, hogy belföldről kérvényezni lehessen a státuszváltást.
A Putyin- vagy Lukasenko-féle rezsimből menekülő oroszoknak és belaruszoknak egyébként is nehéz helyzetük van, ha a magyar kormánytól kérnének segítséget. „Vannak orosz és belarusz állampolgárok is, akiknek védelemre lenne szükségük, de azt sem engedi meg nekik Magyarország, hogy kérjenek” – mondja Szekeres.
Ezzel úgy látja, a kormánynak „az az üzenete, hogy Magyarország nem véd meg senkit, aki védelemre szorulna, olyan tartózkodási jogcímeket viszont létrehoznak, amik arra épülnek, hogy egy rendkívül problémás rendszerbe vendégmunkások jöjjenek Magyarországra. Olyan körülmények közé, amelyek melegágyát adhatják a jogsértéseknek és a kizsákmányolásnak.”
Mint Szekeres mondja, a magyar állam „esztelen, embertelen és jogsértő szigorításokkal és módosításokkal” építette le az elmúlt években az idegenrendészetet, különösen a menekültügyi rendszert. A 2015-ös menekültválság óta a kormány szisztematikusan üresíti ki a menekültügyi ellátást. Ez ütött vissza a háború kitörésekor is, amikor kiderült, hogy nincs infrastruktúra és elég szakember az Ukrajnából érkező menekültek megfelelő ellátására, tájékoztatására. Emiatt sokan nem is maradtak Magyarországon, kevesen kértek segítséget az államtól, és akik megtették, azok is csak nehezen kapták meg.
Szintén július elején módosította a kormány az ukrajnai menekülteket érintő kormányrendeletet is, amivel pont a magyar ajkúakból is álló kárpátaljai menekültekkel bánt el a leginkább. A rendelettel a kormány csak a „háborús területről érkezőknek” ígért támogatást, a Máltai Szeretetszolgálat kezébe adva a menekültügy szervezését. Azt nem tisztázta a rendelet, hogy ez a gyakorlatban hogy fog kinézni, mi alapján döntik el, hogy Ukrajna mely része „háborús övezet”, ha egyszer a rakétatámadások az ország fronttól távolabbi részeit is fenyegetik, és mi lesz azokkal, akik eddig kaptak segítséget. Nincs ez máshogy most a nemzeti kártya esetében sem: a menekültrendszer rendeleteihez hasonlóan úgy néz ki, itt is akkor lesznek a kérdésre válaszok, amikor már élesben lesz látható a rendelet hatása.