Országjáráson volt az amerikai nagykövet, akit Orbán már nem présemberez le

Orbán Viktor ráégette a Présember jelzőt, augusztusi érkezésekor a szokásosnál alacsonyabb szinten köszöntötték, de a magyar kormánynak már kinevezésekor is kifogása volt ellene, hogy az Egyesült Államok új nagykövete kritikával illeti a magyarországi politikai helyzetet. David Pressman magyarországi kiküldetése már a kezdetektől feszült volt, aminek eddigi csúcspontja a budapesti központtal működő, negyedrészt magyar állami tulajdonú, orosz kémbanknak nevezett Nemzetközi Beruházási Bank és egyik magyar állampolgárságú alelnöke ellen bevezetett amerikai szankció bejelentése volt. A szankció a jelek szerint működött, az orosz bank bezárja budapesti központját, Magyarország pedig megválik tulajdonrészétől. És azóta mintha a présemberezés is alábbhagyott volna a kormány részéről. Talán ezért látta most elérkezettnek az időt Pressman arra, hogy eddigi leghosszabb vidéki látogatására induljon.

„Először a katasztrófavédelem egy hónapra kötelezően kijelölte a vendégházat ukrajnai menekültek elhelyezésére. De most már érzelmi kötődés is kialakult” – foglalta össze egyéves tapasztalatát Kovács János, aki feleségével és lányával viszi a máriapócsi vendégházat, ahová 31 ukrajnai menekültet fogadtak be: nagyrészt a háború csapásaitól közvetlenül nem sújtott kárpátaljaiak élnek itt, de hárman az orosz erők által megszállt Volnovahából menekültek el, ketten pedig az orosz rakétatámadások rendszeres célpontjául szolgáló Dnyipróból jöttek.

A menekülteket nem zavarja Orbán különutassága

A nagykövet ezzel a házzal kezdte szerdán vidéki útját. A találkozó nem volt feszengős, Pressman a családdal az éttermi részen ült le, hogy beszélgessen a vidéki Magyarország menekültekhez való viszonyáról, az állami, kormányközeli sajtó hatásáról – leginkább úgy, mint egy újságíró, csak az újságírót kevesebb testőr kíséri.

Kovács nem kerülte meg a válaszokat. Egy pillanatra meg is lepődtem, amikor arról beszélt, hogy a „magyar kormány oroszbarátsága felfoghatatlan”, aztán eszembe jutott, hogy 33 évvel vagyunk a rendszerváltás után, végül is nincs mitől tartania a demokratikus Magyarországon annak, aki elmondja a véleményét.

E szerint a vélemény szerint az országban sokan ellenséges érzéseket táplálnak Ukrajna iránt a kormányközeli sajtó hatására, de akinek van személyes tapasztalata a menekültekkel, az jól viszonyul hozzájuk. „Dnyipróba ketten egy időre nemrég visszamentek, sokan megkönnyezték őket a helyiek közül” – mondott egy példát Kovács a menekültek megítélésére.

A pozitív képet a menekültek is megerősítették. A 72 éves Tamara hálásan beszélt arról, milyen segítséget kapott. Volnovahában három boltja volt, semmije nem maradt. „Az egyik találatot kapott, a másikat kirabolták, széthordták. Nem csak az orosz katonák, vitt onnan mindent sok helyi is”. A háza sem maradt meg, nincs esély helyreállítani. De ezt legalább a férje már nem láthatta, aki még 2014-ben kapott infarktust, amikor a donyecki szeparatisták lőtték a települést. „Ha újra Ukrajnáé lesz, visszamegyek!” – ígérte, inkább magának. A nyugdíjas építőmunkás Andrej és felesége viszont nem hiszi, hogy valaha vissza tudnak térni.

A magyar kormány különutas retorikája viszont nem zavarja őket. „Minden ország azt nézi, mi az ő érdeke. Nem feltétlenül kell egyik oldalra sem állni, ez is lehet álláspont” – mondta Tamara, akit viszont néhány perc múlva maga az Egyesült Államok nagykövete biztosított arról, hogy az Egyesült Államok mindent megtesz, hogy Ukrajnát győzelemre segítse az orosz agresszióval szemben. Pressman nem sietett, láthatóan tényleg beszélgetni akart az ukrajnaiakkal és a vendéglátókkal. „Nemcsak Budapestre, hanem Magyarországra akkreditált nagykövet vagyok” – mondta, jelezve, hogy a jövőben minél több vidéki utat szeretne lebonyolítani.

Mátészalkán a zsidó közösség képviselőivel találkozott az ország első villanyvilágítású utcájában álló, első villanyvilágítású házában. A Schwarz-ház ma a Szatmári Múzeum része, de itt működik a Tony Curtis kávéház – miután a néhai hollywoodi sztár szülei itt születtek, ezért a színész pénzt adott a mátészalkai zsinagóga megmentésére is. Pressman itt tudta meg az egyik vendéglátótól, hogy Mátészalkán élt az első amerikai nagyjátékfilmet készítő Zukor Adolph (később Adolf Zukor) is, így a város „Hollywood bölcsője” is. Jellemzően ezek a sztorik Magyarországon arról szólnak, hogy milyen sokat adott Magyarország a világnak – más kérdés, hogy többségük inkább kényszerből hagyta el az országot –, pedig ott van az amerikai szemszögű tanulság is: a bevándorlás sokat adhat egy országnak.

Mit kérne egy fideszes politikus Orbántól?

A térség és az Egyesült Államok közötti kapcsolattal Beregsurányban is meglepték Pressmant. Ez a térség fideszes országgyűlési képviselőjének, Tilki Attilának sikerült – akinek elmondása szerint egyik dédanyja New Yorkban született. Tillki elmondta a nagykövetnek, hogy a Kiss rockegyüttes basszusgitárosa, Gene Simmons édesanyja holokauszttúlélő, aki a közeli Jándon született. „Elkészítettem neki a családfáját is” – mesélte Tilki a Magyar Máltai Szeretetszolgálat beregsurányi központjában, a polgármester szűk, de magas irodájában, ahol az egyik falat a Trianon-emlékművekkel telehintett országban is kifejezetten hatalmasnak mondható, a történelmi Magyarországot ábrázoló térkép díszítette.

Pressman Tilkivel és a települést 15 éve irányító fideszes Herka Istvánnal találkozva a menekülthelyzet kezeléséről érdeklődött. Herka elmondta, hogy már első nap kint volt ő és a falu sok önkéntes adakozója, hogy segítsék a határon túlról érkezőket, majd jött a Máltai Szeretetszolgálat és a kormányzati segítség, és másnap már Tilki is megjelent. Tilki kijavította, hogy ez már az első nap megtörtént. Arról, hogy a magyar kormány hozzáállása Ukrajnához és az ellene Oroszország által indított háborúhoz eközben eltér, senki nem ejtett szót, a pozitívumokra koncentráltak. Nem került szóba az sem, hogy Tilkit az ukrán biztonsági szolgálat (SZBU) 2021-ben három évre kitiltotta Ukrajnából belügyekbe való beavatkozással vádolva a politikust.

Pressman köszönetet mondott a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak, amelynek munkatársa arról beszélt, hogy jelenleg kétszáz ukrajnai menekült van, akiket egy integrációs program keretében nyelvtanulással, munkahelykereséssel segítenek – azaz olyan menekültügyi feladatokkal, amelyeket az állam az elmúlt hét-nyolc évben ledobott magáról.

Talán részben erre, a menekültek megsegítésének fontosságát elismerő helyi nyilatkozatok és a háborúban Ukrajna megsegítését ellenző kormányzati kijelentések közötti ellentmondásra próbált rámutatni Pressman, amikor azt kérdezte a polgármestertől, hogy mit változtatna a kormány gyakorlatán, mit kérne Orbán Viktortól, ha tehetné.

„Válaszolj nyugodtan, polgármester úr” – figyelmeztette a polgármestert Tilki Attila, és egy kávéfőzés idejére kiment a teremből. Herka, élve a lehetőséggel, rövid gondolkodás után kijelentette: azt kérné Orbán Viktortól, hogy továbbra is a keresztény, nemzeti Magyarország értékeit képviselje, maradjon „a kormány ezen a vonalon”.

Ezután a hangulatot az irodában már csak pálinkaajándékozással lehetett fokozni. „Magyar viszki” – helyezte el az alkoholmátrixban a barackpálinkát Herka. Pressman udvariasan közölte, hogy most nem ihat, így csak beleszippantott, erre Tilki – elnézést kérve, hogy egy orosz írótól idéz, „de mégiscsak Nobel-díjas” – Szolzsenyicinnek tulajdonítva arról beszélt, hogy a szovjet Gulagon a kínzás egyik módszere volt nagyon finom ételt egészen apró adagban felszolgálni. „Na, most önnek is ilyen élményben van része. De nehogy ez úgy jöjjön le, hogy elküldtem a Gulagra” – szólt oda a sajtónak a képviselő.

Washington nem liberális-kozervatív tengelyen mozog

Pressman láthatóan nem vitatkozni jött, hanem kapcsolatot építeni, azt azért megjegyezte, némiképp frusztráló az a politikai párbeszéd, amely azt az érzetet kelti, mintha az Egyesült Államok és Magyarország között abban állna a vita, hogy a magyar kormány liberális vagy konzervatív értékeket követ. „Ez nem szempontja az Egyesült Államoknak, hiszen ez az értékválasztás Magyarországon dől el.”

Az amerikai fél inkább a közösen megoldandó feladatokra fókuszál, ilyen lenne az ukrajnai háború megítélése és a Vlagyimir Putyinnal szembeni kiállás.

„Békepártiak vagyunk” – mondta erre a polgármester, mire Pressman arról biztosította, hogy ő is békepárti, épp ezért gyakorlati szinten is indokolt az együttműködés, hiszen a két ország szövetséges.

Ez rajzolódott ki a nagykövet Telexnek adott rövid interjújából is. „Sajnálatos, hogy több kormányzatunk alatt is jelzett észrevételeink a NATO-tag Magyarországon lévő Kreml-platformmal kapcsolatban nem találtak kellő figyelemre” – tárta fel Pressman az áprilisban még negyedrészt magyar állami részesedéssel bíró, budapesti központtal működő, orosz kémbanknak nevezett Nemzetközi Beruházási Bank és annak akkori magyar alelnöke ellen bevezetett amerikai szankciók előzményét. A „kényszerből bevetett” intézkedésre azonban Pressman szerint már jött üdvözölhető kormányzati válasz – bár sajnálatosnak nevezte, hogy ehhez el kellett menni a szankciókig.

A kormány már másnap jelezte, hogy utolsó EU-tagként kilép a pénzintézetből, Orbán Viktor pedig hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok Magyarország szövetségese, barátja, és azzal működik együtt, akit a vezetés Magyarországra küld. Ez különösen a Donald Trump melletti kiállás után volt látványos nyilatkozat. Pressman értékelte, hogy Magyarországról távozva nem marad az EU-n és a NATO-n belül az orosz többségű bank.

Orbán a szankciók utáni lépés közlésekor már nem, de nem sokkal korábban még viccelődött Pressman nevével, „présembernek” nevezve őt, akinek feladata nyomást gyakorolni a kormányra. Arra a kérdésre, hogy valóban présember-e a nagykövet, Pressman azt válaszolta: „Azt hiszem a kormányfő humorosnak szánt próbálkozásáról magát a kormányfőt kellene megkérdezni.”

Orbán szuverenitás helyett az orosz gázfüggést növeli

Ami az együttműködést illeti, Pressman szerint most a legfontosabb az egység megőrzése, és a közös kiállás Vlagyimir Putyinnal és az ő brutális, mindenféle provokáció nélkül elindított háborús agressziójával szemben.

„Ennek része szövetségeseink orosz energiaforrásoktól való függésének csökkentése, Oroszország elszigetelése, nem pedig a vele való kapcsolat elmélyítése.”

Magyarországnak ezen a területen „van tennivalója”, mondta Pressman, megjegyezve, hogy az ország hasonló helyzetben lévő szomszédai már meghozták a döntést, kiépítették az infrastruktúrát, amely az alternatív energiaforrásokhoz hozzáférést biztosíthat. Magyarország azonban más utat választott:

„Az az ország, amelyik büszke a függetlenségére és szuverenitására, amit én tisztelek, sajnálatos módon az energia területén inkább erősíti, semmint gyengíti a függését az Orosz Föderációtól.”

Az amerikai nagykövet szerint technikailag lehetőség volna a diverzifikációra, ennek ellenére a magyar fél inkább „kétszeresére növelte a ráutaltságát a Gazpromra”.

Pressman szerint nincs szó arról, hogy feltétlenül fegyverszállítmányt kellene küldenie Magyarországnak Ukrajnába ahhoz, hogy konstruktív szerepet vigyen. „A magyar félnek kell döntést hoznia arról, mit kész megtenni, és mit nem. A lényeg, hogy egységesek maradjunk, és világosan lássuk, mi történik. Ami történik, az nem más, mint egy háború, amelyben egy állam megtámadta demokratikus szomszédját, azzal a céllal, hogy lefejezze annak kormányát. Ennek érdekében civilek elleni gyilkos támadásokat hajt végre.”

A külvilágnak egységesen fel kell szólítania Putyint arra, hogy fejezze be a harcokat, nem pedig relativizálni azt, amit tesz, mondta Pressman.

Amerikai katonák között

Egy nappal később hasonló tartalmú beszédet mondott amerikai katonák előtt a Veszprém melletti bázison, amely az orosz támadásra reagálva tavaly nyár óta amerikai, olasz, horvát, montenegrói és török katonáknak ad otthont a NATO Kiemelt Éberségi Tevékenység Harccsoportjának részeként.

Az amerikai katonák kilenc hónapos váltásban vannak itt, csaknem háromszázan, akiknek nagy része csütörtökön meghallgatta Pressmant. „Önök azért lehetnek itt, mert Magyarország csaknem 25 éve tagja a NATO-nak.” A nagykövet arról beszélt, hogy a NATO katonai szövetség, de nem csupán azért erős, mert „31 ország hangolja össze katonai erejét” – a 32. Svédország lenne, ám annak felvétele Magyarország és Törökország miatt egyelőre nem történt meg, bár Pressman szerint ez hamarosan bekövetkezik. A NATO ereje abban is van, hogy a kollektív biztonsági garancia szavatolja: a szövetség egy tagja elleni támadást a NATO egésze önmaga elleni támadásnak tekint, és így teljes erejével kel a megtámadott állam védelmére. De a NATO a demokrácia, az emberi jogok értékét védő közösség is.

„Önök háború idején, ingatag világban visznek szolgálatot. Igen, részben azért, mert Vlagyimir Putyin brutális támadást intézett egy békés, demokratikus ország ellen. Nem messze onnan, ahol most állunk.

Ez egy értelmetlen háború, amilyet nem láttunk csaknem nyolcvan éve. Egy háború, amelynek nem kellett volna, nem lett volna szabad megtörténnie.”

Pressman szerint a képlet tiszta: egyik oldalról van az áldozat, Ukrajna másik oldalon az agresszor, Oroszország. „Az Egyesült Államok és szövetségeseink Ukrajna népével vannak, amelynek továbbra is brutális támadásokkal kell szembenéznie, amelynek gyermekeit erőszakkal hurcolták el, amelynek otthonát támadják” – mondta Pressman. A nagykövet itt kitért az ukrán határvidéken tett előző napi útjára, nagyra értékelve azt a segítséget, amelyet az ukrajnai menekültek Magyarországon kaptak azoktól, akik megnyitották előttük otthonaikat, iskoláikat, kórházaikat.

Putyin tévedett

Miután Magyarország a beszédben elismerést kapott, Pressman az ország megnevezése nélkül kitért arra, hogy miközben a mellettünk zajló valódi háborúra, Putyin katonai támadásaira kellene koncentrálni, egyesek kulturális háborúról, fake háborúról, globális összeesküvésekről beszélnek. „Ez nem a woke-izmusról vagy kulturális háborúról szól, hanem valódi háborúról, valódi értékekről, valódi fenyegetésről és valódi megmérettetésről.” Ez a megmérettetés megmutatja, „kinek milyen erős a demokratikus értékek iránti elköteleződése, a nemzetek függetlenségébe, a NATO erejébe vetett hite”.

Pressman azonban – üzenve ezzel azoknak, akik szerint a katonai szövetséget belerángatják a háborúba – hangsúlyozta, hogy a NATO nem áll háborúban, de Ukrajna is osztja azokat az értékeket, amelyek a katonai szövetség alapját képezik.

„Putyin arra számított, hogy tétlenül fogjuk nézni az eseményeket. Hogy nem teszünk semmit, legfeljebb írunk néhány felháborodott levelet, hozunk pár határozatot” valódi következmények nélkül.

„Putyin azt hitte, a szövetségünk gyenge, már a múlté. De tévedett.”

Békéről beszélni és tenni érte nem ugyanaz

„Békét akarunk” – mondta Pressman, ám gyorsan kilépett a magyar kormányzat retorikai medréből: egyesek azonban csak a béke szavával takaróznak, és azokat vádolják, akik tevékenyen az áldozat mellé állnak. „Nem az a kérdés, ki akar békét, hanem az, hogy mit teszünk ezért a békéért.” Ezt a háborút ugyanis egy ember fejezheti be:

„Ha Putyin leáll a küzdelemmel, a háborúnak vége. Ha Ukrajna áll le a küzdelemmel, Ukrajnának vége” – jelezte az agresszor és az áldozat közötti különbség lényegét Pressman.

Beszédének ebben a kritikus részében egyszer sem nevezte meg Magyarországot a putyini agressziót relativizáló, a NATO-t megosztó szereplőként, ami részben szólhatott a szankciók utáni konstruktív magyar kormányzati reakcióknak is.

Igaz, a vidéki látogatások, a kapcsolatépítés szándéka ellenére Pressman nem kerül el minden helyzetet, amikor a magyar kormány különutas Oroszország-politikáját kritikával illetné. Így tett legutóbb az AFP-nek adott interjújában is, ahol elmondta, Szijjártó Péter külügyminiszter a háború kezdete óta ötször járt Moszkvában, de egyszer sem beszélt ukrán kollégájával, Dmitro Kulebával. Szerinte az orbáni vezetés álproblémákra koncentrál, a woke-izmus vírusáról beszél, miközben van egy valódi háború, amelyet Oroszország indított Ukrajna ellen.