Olyan volt ide bemenni, mintha az apámat temetnénk – mondta az eltűnt villanyszerelő lánya a bűnügyi szemlén

Három méter magas palánk veszi körbe a jó száz méter hosszú Ikrény-közeli telek nagy részét, bent egy tavat is kialakított É. Imre, a villanyszerelők megölésével vádolt vállalkozó. A Győri Törvényszék helyszíni kihallgatást tartott a magasra nőtt bokrokkal és gazzal borított, szedett-vedett arcát mutató udvaron az el-eleredő esőben. Végigjárták a vád szerinti történetből horrorisztikusnak ismert helyszínt.

Szintén a vádirati tényállás szerint itt ért véget Mácsik Zoltán és három évvel korábban O. Vilmos élete, akiknek az a volt a „bűnük”, hogy É. Imre tartozott nekik a munkadíjjal.

„A legszörnyűbb természetesen számunkra az a nap volt, amikor ez megtörtént apámmal – vallotta a Telexnek a helyszínen Adrienn, az áldozat lánya –, és mert tudjuk, hogy ebben a kertben volt ő utoljára életben, olyan érzés, mintha a temetésére jöttem volna.

Ma meglátom a helyszínt, ahol még soha nem jártam és ahol utoljára vett levegőt.

A vádlott azzal kezdte, hogy kiküldte a sértett fivérét

A szántóföldekkel és zárt kertekkel szegélyezett felázott kis földutat – amelyről a telek nyílik – reggel ellepték a hatósági, büntetés-végrehajtási járművek, valamint az ügyvédek, családtagok, sajtómunkatársak autói. É. Imre letartóztatásban van, kommandósok vezették a kapuhoz, amit É. Imre fia nyitott ki félórával korábban. É. Imre védője azt mondta: nemrég be is törtek a helyszínre, a bent lévő rendetlenségről pedig – úgy tudjuk – a vádlott nyilatkozott úgy a bíróságnak: a rendőrök forgattak fel mindent a házkutatás során. A kapun már lakat van és keresztben húzódik a rácson a bűnügyi helyszínelők megkopott szalagja.

A szemle azzal kezdődött, hogy É. Imre kikötötte, egy szót sem szól addig, amíg Mácsik Zoltán bátyja, “a Jani” ott van, mert állítása szerint az eddig kétségkívül magasabb vérmérsékletűnek megismert fivér megfenyegette őt. A bíróság nem küldte ki rögtön a rokont, aki egyébként azt állítja, nem volt semmilyen fenyegetés, de végül felszólítás nélkül jött ki önként a kapun, hogy ezen ne múljon a szemle megtartása.

„Nem állítom, hogy nem tudnám bántani a testvérem gyilkosát, de fölöslegesen fél, amikor egy fél hadsereg védi, és nem mehetek a közelébe. Érdekes, hogy a bíróságon, amikor egy méterre volt tőlem és egyetlen fegyőr állt mellette, akkor nem félt. Ez megint valami időhúzási taktika, jobbnak láttam, ha kijövök" – magyarázta Mácsik János.

Mivel vádolják É. Imrét?

A győri per tárgyalása 2021 nyarán kezdődött. A vád lényege, hogy É. Imre, aki építési vállalkozóként Magyarországon és Ausztriában is dolgozott, a jól fizető munkái ellenére nem jól gazdálkodott. Pár száztól akár ezer euróig terjedő tartozásai voltak munkatársai felé. O. Vilmosnak – a vád szerint – egy markológépért, M. Zoltánnak 11 800 euró miatt kellett meghalnia, mindkettőjüket ilyen-olyan okkal az Ikrény-közeli kertjébe csalta, ott ismeretlen módon megölte, majd elrejtette, és megsemmisítette maradványaikat.

A férfi évekig bűnügyi felügyelet alatt állt, és nem hagyhatta el otthonát, 2022 márciusában viszont ismét letartóztatásba helyezte a Győri Törvényszék, mert megszegte az őrizetére vonatkozó szabályokat, és kétes célú mentőhívásaival akadályozta az eljárást.

DNS-nyomok, talált pisztoly, és egy régi tanú

Nemrég dr. Bóka Tibor bíró a hazugságvizsgálatot végző szakértőt és a fizikust hallgatta meg. Utóbbit a talált lövésnyomokról kérdezték, mivel É. Imre mindkét kézfején és ruháján olyan mikroszemcséjű nyomokat találtak 2018-ban a második eltűnés után, amelyek valamilyen lőszerből származhattak.

Genetikus is megszólalt a perben, ugyanis azt az egyet biztosan tudták 2018-ban M. Zoltán eltűnésekor, hogy utoljára É. Imrével találkozott tartozása rendezése miatt. Ezért az első mintavételt rajta végezték el anno, kézfején letörölt vérnyomot találtak. Lefoglalták ruháinak egy részét, kabátját, farmerját – azt is, amit a vád szerint a gyilkosság napján viselt. Egy lövésből származó, úgynevezett gyúelegy nyomai is megtalálhatók voltak a kabátján, nadrágján, kezén is. Minderről É. Imre azt állítja:

„fekete ruhás emberek letérdeltették, kezét a feje fölé kellett emelni és egy méterről átlőttek a feje fölött”.

Ezt a helyszínt is megmutatta most a bíróságnak, ismét elmondta, hogy a három fekete ruhás ember fenyegetése után ő rémülten elhagyta a helyszínt és amire visszatért, Mácsik Zoltán már nem volt ott.

A telken végigvette a törvényszék a tanúvallomásokat, kíváncsiak voltak arra, hogy az elmondottaknak mennyiben felel meg a helyszín, a szomszédságból ki láthatott vagy hallhatott valamit. Megvizsgálták, jelentősen változhatott-e a növényzet, és alkalmas volt-e a telek arra, hogy a villanyszerelők megölését észrevétlenül végrehajthassa a vádlott. Illetve, hogy az ő vallomása életszerű-e a valódi környezetben?

É. Imre vallomása részletkérdésekben sokszor változott az eljárás alatt. Jellemző volt rá, hogy ha szembesítették a korábban elmondottakkal, az ellentmondást zavar nélkül megindokolta és az új vallomást tartotta fenn. Most is így tett és a bíróság kérdésére azt felelte: amit ma vallott a Mácsik Zoltánékkal megesett találkozásáról, az a végleges változat.

A tárgyalás a perbeszédekhez közeledik, legutóbb fontos tanút hallgattak meg, aki tudott a lefoglalt egy gáz- és riasztófegyverről. Ez a tanú, E. János márciusban azt mondta: É. Imrétől elvitte a pisztolyt, amit flexelés közben talált az Ikrény-közeli telken, a pisztolyból már hiányzott néhány lövedék. Ő is a győri vállalkozónak dolgozott gáz- és fűtésszerelőként, ismerte az eltűnt férfiakat is. A vállalkozó neki is tartozott.

A genetikus és nyomszakértő vallomása volt még a közelmúltban mérföldkő: É. Imre és az eltűnt M. Zoltán DNS-nyomait, vérét – több helyen egymással keveredett állapotban – találták meg a nyomozók a vádlott autójában, egy zacskón, kormányon, sebességváltón. É. Imre nem tudta megmagyarázni, miként keveredtek M. Zoltán testének genetikai maradványai az ő autójában saját hám- és vérmaradványaival. Az Ikrény-közeli telken – ahol most szemlét tartottak – a villanyszerelő személyes dolgainak egész sorát foglalták le korábban a nyomozók.

Tavaly májusban egy másik tanú arról beszélt, hogy É. Imre még 2011-ben pisztolyt fogott rá, miután úgy volt, hogy rendezi a szobafestőként dolgozó férfi tartozását. Őt is kivitte a telekre, szembefordult vele, és egy kis maroklőfegyvert szegezett felé. A férfi ekkor két órán keresztül futva menekült – vallotta a Győri Törvényszéken a magát ártatlannak valló É. Imréről.

Horror – ezt éreztem, amikor beléptem ide.

A per első tárgyalásaira még a másik eltűnt villanyszerelő, O. Vilmos felesége is eljött, ő a Telexnek korábban azt vallotta: Vácról „nyugatra indulva” már Győrnél összeszorul a gyomra, Abda-Ikrény közelében pedig szó szerint rosszul érzi magát. Mácsik Zoltánné és lánya nehezen viselte a helyszínen töltött két órát, de fegyelmezetten válaszoltak azokra a kérdésekre, amelyeket É. Imre nekik címzett.

A végén megtörten így fogalmazott Mácsik Zoltán felesége:

“Horror – ezt éreztem, amikor beléptem ide. Biztos vagyok abban, hogy Zoli sem tudta, hová érkezik, nem járt itt előtte. Imre azt mondta neki, hogy egy építési telken várja. Végig olyan érzésem volt, hogy aki ide betéved, és nincs vele senki, az nem jön ki élve. És észre sem veszik, mi történt. Öt évvel ezelőtt bejött ide egy élő lélek, az én férjem. És már nem jött ki…”