Kezet fogtunk, mint az úriemberek – É. Imre szerint így került kocsijába az eltűnt villanyszerelő DNS-maradványa

Nem tudta megmagyarázni a két villanyszerelő eltűnésével kapcsolatban eljárás alá vont és meggyilkolásukkal megvádolt É. Imre, hogy miként keveredhettek a 2018-ban utoljára látott M. Zoltán testének genetikai maradványai az ő autójában saját hám- és vérmaradványaival. A kocsi hemzseg a nyomoktól, és az ikrényi telken – ahol a vád szerint a mindent tagadó É. Imre megölte áldozatát – a villanyszerelő személyes dolgainak egész sorát találták meg. Ezeket még akkor foglalták le a nyomozók, amikor É. Imre nem volt gyanúsítottja az ügynek.

A per tárgyalása 2021 nyarán kezdődött. A vád lényege, hogy É. Imre, aki építési vállalkozóként Magyarországon és Ausztriában is dolgozott, a jól fizető munkái ellenére nem jól gazdálkodott. Pár száztól akár ezer euróig terjedő tartozásai voltak munkatársai felé. O. Vilmosnak – a vád szerint – egy markológépért, M. Zoltánnak 11 800 euró miatt kellett meghalnia, mindkettőjüket ilyen-olyan okkal az ikrényi kertjébe csalta, ott ismeretlen módon megölte, majd elrejtette, és megsemmisítette maradványaikat.

A férfi évekig bűnügyi felügyelet alatt állt, és nem hagyhatta el otthonát, márciusban viszont ismét letartóztatásba helyezte a Győri Törvényszék, mert bizonyítottan megszegte az őrizetére vonatkozó szabályokat, és kétes célú mentőhívásaival akadályozta az eljárást.

Legutóbb december 5-én tartott tárgyalást dr. Bóka Tibor bíró, akkor a hazugságvizsgálatot végző szakértőt és egy fizikust hallgattak meg, utóbbit a talált lövésnyomokról kérdezték, mivel É. Imre mindkét kézfején és ruháján olyan mikroszemcséjű nyomokat találtak 2018-ban a második eltűnés után, amelyek valamilyen lőszerből származhattak. A szakértőt most keddre ismét beidézték, és egy genetikus szakértőt is hívtak, hogy a nyomokról nyilatkozzon.

Azt az egyet tudták 2018-ban M. Zoltán eltűnésekor, hogy utoljára É. Imrével találkozott tartozása rendezése miatt, ezért az első mintavételt rajta végezték el. Kézfején letörölt vérnyomot találtak. Lefoglalták ruháinak egy részét, kabátját, farmerját – azt is, amit a vád szerint a gyilkosság napján viselt. Egy lövésből származó, úgynevezett gyúelegy nyomai is megtalálhatók voltak a kabátján, nadrágján, kezén is. Minderről É. Imre azt állítja:

„fekete ruhás emberek letérdeltették, kezét a feje fölé kellett emelni és egy méterről átlőttek a feje fölött”.

Ha ezt a verziót elfogadnák, megmagyarázná a nyomokat, és a fizikus szakértő teljes mértékben nem is tudta kizárni a lehetőséget. É. Imre tehát akár hátra is dőlhetett volna, de inkább amellett kardoskodott, hogy a nyomok nem származhattak tőle.

Nem tudja ugyan, hogy melyik nadrág volt rajta, de az biztos, hogy nem az, amelyiket lefoglalták. A kabátról azt állítja: nem is az övé. Az ügyész felvetette neki, hogy a bűnjelkamrában a ruha megtalálható, és akár DNS-vizsgálatnak is alávethető.

A genetikus részletesen beszámolt a nyomozók által lefoglalt és gondjaikra bízott tárgyakról. Az É. Imre tulajdonát képező Opel Vectra motorháztetején M. Zoltán DNS-maradványait is megtalálták, a két férfi kevert DNS-nyomait pedig a luminolos vizsgálat fedte fel a sebességváltón, a kormányon. A csomagtartóból lefoglalt nejlonzacskón a vádlott és a sértett kevert vérét találták, és szabad szemmel is jól látható vérnyomot őrzött a sofőrajtó kilincse, valamint a mögötte lévő rész, amihez az ügyészség szerint véres kézzel érhettek hozzá.

Amikor ez a részlet elhangzott, É. Imre szót kért, és előadta, hogy az autó lefoglalása előtt ő járólapot hozott Ausztriából, és megvágta az ujját. Az ügyész jelezte neki, hogy a kezén talált vérmaradvány a kézfején volt, nem az ujján. Erre azt ismételte el, hogy nem tudja, hogy került oda, de ő nem bántotta M. Zoltánt, és soha nem ölt meg senkit.

Arra először nem tudott felelni, hogy vajon M. Zoltán DNS-profilja hogy került a sebességváltóra vagy a kormányra. Végül azt a magyarázatot adta – és ezt most közölte eddig először –, hogy

„reggel kezet fogtak egymással, mint úriemberek”.

A szakértő egyébként teljes mértékben nem zárta ki – mint hogy teljes bizonyossággal kizárni mást sem tud –, hogy kézfogással átadható ilyen mennyiségben is anyagmaradvány. Valószínűsíthető azonban, hogy ehhez hosszabban tartó kontaktusra van szükség – jelentette ki.

É. Imre első vallomása még úgy hangzott, hogy nem is találkoztak aznap M. Zoltánnal, ez többször módosult később.

Tavaly májusban egy másik tanú arról beszélt, É. Imre 2011-ben pisztolyt fogott rá, miután úgy volt, hogy rendezi a szobafestőként dolgozó férfi tartozását. Ehelyett kivitte az ikrényi telekre, szembefordult vele, és egy pisztolyt, egy kis maroklőfegyvert fogott rá. Ő pedig két órán keresztül futva menekült – vallotta a Győri Törvényszéken a tanú.

Úgy tudjuk, a bizonyítási eljárás a vége felé közeleg, tavasszal elhangozhatnak a perbeszédek.