Most tényleg felment a vércukrod, Imike? – fejlemény a villanyszerelős gyilkosság ügyében

M. Zoltán özvegye imára kézzel hallgatott, lánya elsírta magát, amikor elhangzott a bírósági végzés: a Győri Törvényszék elrendeli a villanyszerelős gyilkosságokkal vádolt É. Imre letartóztatását. Erre a tárgyalás elején került sor, az ügyész indítványára. A bíró kiszólt a hangszórón keresztül, két rendőr lépett be, akiket az elnök arra kért: úgy álljanak, hogy a vádlott véletlenül se tudjon elszaladni.

A kettős emberöléssel vádolt férfi bűnügyi felügyelet állt, régen ezt „házi őrizetnek" hívták. A megyei főügyészség viszont utánajárt, és megtudta a rendőrség közrendvédelmi osztályától, hogy É. Imre rendszeresen elhagyja a számára kijelölt úgynevezett integrációs zónát. Ezután nyomozók jártak a háza környékén, tanúkat faggattak, és a szomszédságnál kisült: a szemközti munkásszállóra járkál át rendszeresen a vádlott. Erre vonatkozóan a nyomozóhatóság egyéb bizonyítékokat is beszerzett.

„Bíró úr, ez nem igaz, a nyomkövetőm már ezerszer bejelzett, most is pirosan világít” – reagált az ügyészség indítványára. „Én soha nem hagytam el a kijelölt zónát. A szomszédom rosszindulatú, nagyon rossz vele a viszonyom” – védekezett É. Imre.

Az ügyész indítványára kikérték a mentőkkel múlt szerdán folytatott telefonbeszélgetés felvételét, a vád képviselője ismertette szóban. Leszögezte, hogy a vádlott teljesen odaillő, tárgyilagos hangon felelgetett a diszpécsernek – mintha csak a bíró kérdezte volna a tárgyaláson –, amikor arról beszélt, hogy épp itt van a Révai utcában, szorít a mellkasa, szédül, nem kap levegőt.

A vádlott egyszer januárban már mentőt kért, amikor egy fontos tanú meghallgatása következett volna. Akkor még a teremőröknek jelezte a földszinten, hogy hívjanak segítséget, mert magas a vérnyomása. Legutóbb múlt szerdán azonban megismétlődött az eset, és ezúttal a vádlott hasfájásra panaszkodva a mosdóra kéredzkedett ki. Tíz perc szünetet rendeltek el, ő azonban a közeli parkba sietett, annak hátsó részén leült egy padra és onnan hívott mentőt. A beidézett tanúk ismét hiába jöttek, amint erről az Új Szó beszámolt.

Egyébként mind a két alkalommal haza is engedték még aznap a kórházból. Dr. Takács Róbert ügyész ezután indítványozta, hogy kérjék ki az eset orvosi dokumentumait, most pedig azt, hogy a bűnügyi felügyeletet változtassák át letartóztatásra.

A tárgyaláson egyébként az eltűnt villanyszerelő lánya is szólásra jelentkezett, és úgy kommentálta a múlt szerdai rosszullétet: látta a parkban É. Imrét, maszkot is viselt.

„Én is sokszor vagyok rosszul az apám halála óta. Ha nehezen kapok levegőt, a maszkot leveszem” – mondta az esetről a sértett lánya.

A bíróság úgy látta: két véletlen nincs, legfeljebb egy. “Ahogy megyünk előre a bizonyításban, úgy próbálja meg nehezíteni É. Imre az eljárást. Ez így nem mehet tovább” – érvelt a tanácsvezető, aki szerint É. Imre kérhetett volna mentőt az épületből is, vagy visszatérhetett volna jelezni a történteket, de nem így tett. És aznap hazaengedték a kórházból.

„Meg kell őt akadályozni abban, hogy akadályozza az eljárást, és annyi legalább bizonyos, hogy az büntetésvégrehajtási intézetben folyamatos kíséret és orvosi felügyelet is várja – jegyezte meg a bíró.

A vádlott azt mondta: valóban rosszul volt, 180-as vérnyomással és 20-as vércukorral ült ott a parkban. Ügyvédje is emellett érvelt: a teremőrök látták védencén, hogy izzad, és korábban is voltak rosszullétei.

Kirendelt védőjével természetesen fellebbezett É. Imre a végzés ellen. A vádlott innentől fogva szótlan volt, keze idegesem járt, ami nem jellemző rá, rendszerint szenvtelenül nézett maga elé vagy a plafonra, Az elhunyt – hivatalosan eltűnt – M. Zoltán fivére korábban is gyakran kötött bele a folyosón, most pedig így heccelte őt a szünetben: ”jó helyed lesz Imike, most biztos tényleg felment vércukrod." É. Imre se neki, se nekünk nem válaszolt, amikor kérdeztük.