Szépen lassan épül le az egykor európai színvonalú magyar óvodai rendszer

A magyarországi óvodai rendszer sokáig európai összevetésben is kiemelkedően jónak számított, mind pedagógiai, mind szervezeti szempontból. Az elmúlt években azonban romlott az ellátás színvonala, aminek talán leglátványosabb tünete, hogy nincs elég óvodapedagógus, ami még úgyis nagy problémát okoz, hogy egyre kevesebb az óvodáskorú gyerek. A szakemberhiányt sok helyen csoportösszevonásokkal próbálják orvosolni az intézmények, ez azonban csak tovább növeli a dolgozók leterheltségét.

Csak néhány példa: Miskolcon tavaly tizennéggyel kevesebb óvodai csoport indult a pedagógushiány miatt. A városban 24 óvodapedagógus ment nyugdíjba, így majdnem 40 szakember hiányzott a miskolci óvodákból. A budapesti XV. kerületben egyszerre három óvodát akartak bezárni idén, több csoportot pedig összevontak volna, részben hasonló okokból: a január 31-i állapot szerint 35 állás volt betöltetlen a kerületi óvodákban. Szegeden is felmerült az önkormányzati óvodák egy részének bezárása.

Csak a jéghegy csúcsa, hogy nincs elég óvodapedagógus

Az óvodapedagógus-hiány csak a problémahalmaz egy része. Az óvodának egyszerre feladata a minél gondtalanabb gyerekkor és az egészséges fejlődés elősegítése, a szociális hátrányok megszüntetése, a nemek közti egyenlőség növelése és a nők munkaerőpiaci érvényesülésének erősítése.

Ez így jól hangzik, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a hazai óvodai ellátás nem követte a gyerekek és a családok megváltozott igényeit, szükségleteit, nincs tekintettel arra, ha a szülők atipikus munkarendben dolgoznak, nem képes megfelelő ellátást nyújtani a speciális igényű vagy a halmozottan hátrányos gyerekek számára, sorolta a további problémákat Herczog Mária szociológus, gyerekjogi szakértő. Az is sokszor megoldhatatlan feladat elé állítja az óvodákat, ha a gyereknek valamilyen ételallergiája van, vagy más okból speciális étkezésre lenne szüksége.

„A gyerekek egészséges, gondtalan fejlődéséért, de a nők munkaerőpiaci érvényesüléséért sem tesz meg mindent a magyar óvodai rendszer.”

A szakemberhiány hátterében a közoktatásból jól ismert okok állnak. Az alacsony fizetés és az alacsony társadalmi megbecsültség miatt nem vonzó az óvodapedagógusi pálya. Hiányzik az utánpótlás, az óvodapedagógusok átlagéletkora 55 év, és közben évről évre folyamatosan csökken az óvodapedagógusi képzésre jelentkezők száma. Az Eduline szerint tavaly 2234-en jelentkeztek a szakra, 600-zal kevesebben 2021-hez képest. 2017-ben még több mint kétszer ennyien, közel 4900-an választották az óvodapedagógiai képzést. (És ez csak a jelentkezők száma, nem is mindenkit vesznek fel, és a felvettek közül is sokan lemorzsolódnak.)

Az óvodai pedagógusok országos bruttó átlagfizetése a KSH 2021-es adatai szerint 353 ezer forint volt, a 30 év alatti dolgozók viszont csupán 284 ezret kerestek. Sok helyen az önkormányzatok pótolják ki az óvodapedagógusok fizetését. A G7 elemzése szerint a különböző juttatások átlagosan 466 ezerre húzták fel a budapesti óvodai dolgozók jövedelmét 2021-ben, ennek ötödét nem az államtól kapták. Volt olyan kerület, amelyben az önkormányzat átlagosan 72 ezer forinttal pótolta ki az óvodapedagógusok fizetését.

Herczog Mária szerint a problémák ellenére Magyarországon nem igazán jellemző, hogy a szülők magánóvodába járassák a gyereküket, aminek az anyagiakon túl az is az oka, hogy az óvodai ellátás még mindig erősnek számít. A magánszolgáltatásokat azok veszik igénybe, akik már óvodáskorban valamilyen extra foglalkozást, fejlesztést (például nyelvtanítás) szeretnének a gyereküknek, és azt meg is tudják fizetni, vagy alternatív pedagógiai programot. Budapesten átlagosan 130 ezer forintba kerül a magánóvoda egy hónapra, ami például Brüsszelhez vagy Prágához képest olcsónak számít. A nemzetközi iskolák óvodáiban viszont ennek a többszörösét kérik el egy évre.

Papíron nincs gond az óvodákban, ám a gyakorlat mást mutat

Ha csak a statisztikákat nézzük, nem is látszik, hogy akkora gond lenne az óvodai ellátással. A KSH legutóbbi adatai szerint 2011 és 2021 között több lett az óvoda, csökkent az óvodai csoportok átlagos létszáma (23,4-ről 21,6 főre) és az egy óvodapedagógusra jutó gyerekek száma (11,3-ről 10,5-re). A 21,6 fős átlagos csoportlétszám kevesebb ugyan, mint amennyit a törvény maximálisan megenged (ez 25 fő, amit 20 százalékkal túl lehet lépni), viszont több az Európai Unió által javasoltnál. Az sem példa nélküli, hogy 30 fős gyerekcsoportokkal működnek óvodák.

Az óvodák kihasználtsága – kisebb hullámzásokkal ugyan, de – folyamatosan csökken 2000 óta: a kétezres évek elején közel 98 százalékos kihasználtsággal működtek az óvodák, 2021-ben már csak 84 százalékossal. Két évtizede még 353 ezer óvodáskorú gyerek jutott 361 ezer férőhelyre, 2021-ben viszont már 322,7 ezer gyerek járt óvodába, miközben még nőtt is a férőhelyek száma. 2020-ban Pest megyében volt a legmagasabb az óvodák kihasználtsága (88,5 százalék), köszönhetően a fővárosi agglomerációba kiköltözők tömegének (húsz év alatt 10 ezerrel nőtt az óvodások száma Pest megyében), míg Zalában és Tolnában 78,8, illetve 79,2 százalékos kihasználtsággal működtek az óvodák. (Ettől még persze előfordulhat, hogy valahol nincs elég férőhely, sokszor településeken belül is egyenlőtlenül oszlik meg a gyerekszám.)

Ezek az adatok azonban nem sokat mondanak arról, milyen minőségű nevelői munka zajlik az óvodákban. Sokkal fontosabb, hogy van-e elég óvodapedagógus az intézményekben, ők mennyire felkészültek, segíti-e a munkájukat szociális munkás, pszichológus és gyógypedagógus, magyarázta Herczog Mária. És ebből a szempontból sem jó a helyzet.

Csak papíron valósul meg az inklúzió, többnyire nem tudják megoldani, hogy a sajátos nevelési igényű, mozgáskorlátozott gyerekek is megkapják a szükséges ellátást. Ehhez nincs meg sem a tudás, sem pedig a szükséges munkaerő, és a befogadó attitűd sem. Minden feladat az óvodapedagógusokra hárul, akik nincsenek is felkészítve arra, hogy speciális igényű vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozzanak, és ehhez segítséget sem kapnak, mert nincs elég asszisztens, szociális munkás vagy gyógypedagógus.

A helyzet valószínűleg nem is fog javulni: egy jogszabálytervezet szerint a jövőben nem írnák elő kötelezően, hány óvodapszichológusnak kell dolgoznia egy intézményben. Most még 500 gyerekenként kell egy félállású óvodapszichológust alkalmazniuk az óvodáknak, de ez az előírás kikerült a tervezetből. Pedig tavaly petíciót indítottak óvodapedagógusok, hogy legyen több óvodapszichológus és fejlesztőpedagógus az óvodákban.

A munkaerőhiányra reagálva vezette be 2020 szeptemberében a kormány, hogy reggel nyolc óra előtt és a délutáni időszakban gyógypedagógusi végzettség nélküli dolgozók is felügyelhetik a gyerekeket. Az intézkedés ellen szakmai és szülői szervezetek is tiltakoztak, mert attól tartottak, hogy emiatt romlik majd az ellátás színvonala, illetve tovább erodálódik az óvodapedagógusi szakma megbecsültsége.

Herczog Mária szerint ez azért volt káros lépés, mert pont azokban az időszakokban nincs szakképzett munkaerő a gyerekek mellett, amikor még nagyobb szükség lenne rájuk, mert nincsenek szervezett foglalkozások, a gyerekek pedig fáradtak, feszültek lehetnek. Vidéken még inkább jellemzők ezek a problémák, hiányosságok, ráadásul a kistelepüléseken nincs is igazán választási lehetőségük a családoknak, ellentétben például Budapesttel, ahol egy-egy kerületben is több óvoda működik.

A kötelező óvodával azok jártak rosszul, akinek leginkább szükségük lenne az ellátásra

Hasonlóan fajsúlyos intézkedés volt, amikor 2014-ben kötelezővé tették az óvodát hároméves kortól. Azelőtt ötéves kortól voltak óvodakötelesek a gyerekek, az úgynevezett iskola-előkészítő évben. A változtatást a kormány a szociális hátrányok kompenzálásának felszámolásával indokolta. Elvben ez jó irány lett volna, a gyakorlatban azonban pont a rászorulókat hozta nehéz helyzetbe.

Az alábbi térkép azt mutatja, hogy nem állunk rosszul az óvodába járó gyerekek arányát tekintve, de ez nem segít azon, hogy az óvodák nem képesek ellátni a feladataikat, és azon sem, hogy ott van a legtöbb gyerek, ahol a legrosszabbak a feltételek.

A változtatás nem járt együtt az óvodai ellátás fejlesztésével, ettől még nem lett több szakember az intézményekben. Az óvodapedagógusok sem kaptak plusz képzést, hogy me birkózhassanak a rendszerbe bekerülő hátrányos helyzetű gyerekek tömegével, magyarázta Herczog Mária. Ez azzal járt, hogy felgyorsult a szegregáció az óvodákban, ami főleg vidéken volt jellemző.

A folyamat nagyon hasonló ahhoz, ami az iskolákban játszódik le: a jobb helyzetben lévő családok másik óvodába viszik át a gyereküket, ahol nincsenek problémásnak tartott gyerekek. Az óvodavezető vagy a védőnő javaslatára a kormányhivatal felmentést adhat az óvodakötelezettség alól. Sok esetben ez azért történik, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek ne okozzanak gondot az óvodában. Így azok a gyerekek eshetnek ki az óvodai ellátásból, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, magyarázta a szakértő.

Az intézkedéssel az óvodai nevelés is a közoktatás része lett, emiatt az óvodai hiányzást ugyanúgy szankcionálják, mint ha az iskolából hiányozna a gyerek, és jellemzően úgyszintén a hátrányos helyzetű családokat sújtja. A Szabad Európa számolt be nemrég egy borsodi faluról, ahol a szülők évek óta azért kerülnek börtönbe, hogy leüljék a gyerekeik iskolai hiányzása miatt kiszabott pénzbírságot. Ilyenkor nem vizsgálják, hogy mi az oka a hiányzásnak, jegyezte meg erre Herczog Mária. Ez lehet anyagi ok, például nincs cipőjük, felszerelésük a gyerekeknek, vagy nem megoldott a közlekedés. Szintén ok lehet valamilyen életvezetési, egészségi probléma, de az is, hogy az intézmények diszkriminálják a gyereket és a szülőket. A szakértő úgy látja, hogy a hároméves kortól kötelező óvoda bevezetése összességében éppen az ellen hat, ami a célja lenne.

„Ahelyett, hogy segítené a gyerekeket, támogatná a rászoruló családokat, és arra motiválná őket, hogy óvodába, iskolába járassák a gyereküket, inkább bünteti őket.”