Még kevesebb lehetne az óvodai és iskolai pszichológus, pedig szakértők szerint már most sincs elég

„Az iskola- és óvodapszichológusok számának csökkentése óriási problémákat vetne fel”

– mondta lapunknak Borbáth Katalin pedagógiai szakpszichológus, az Országos Iskolapszichológiai Módszertani Bázis vezetője, arra reagálva, hogy a Belügyminisztérium által március elején közzétett, köznevelést érintő kérdésekről szóló jogszabálytervezet a jövőben nem írná elő kötelezően, hogy hány óvodapszichológusnak kell dolgoznia egy intézményben.

Március 10-ig lehetett véleményezni a pedagógusok további béremeléséről és a köznevelést érintő kérdésekről szóló státusztörvény, amelyben az egyik legfontosabb változás, hogy megszűnne a közalkalmazotti jogviszony, ehelyett köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyt vezetnének be. A jövőben például az iskolák pedagógiai programjáról a nevelőtestület csak véleményt mondhatna, a döntés az intézményvezetőké lenne, és a fenntartónak kellene jóváhagynia. A tanév akár július 15-ig is tarthatna, és ahol a tanárok munkabeszüntetése miatt nem lehet megfelelően oktatni, ott az intézmény fenntartója az érintett intézménytől eltérő feladatellátási helyet jelölne ki. A pedagógus-szakszervezetek szerint ez a jogszabálytervezet még inkább korlátozná az intézményi autonómiát.

Kivették a tervezetből a szükségesen előírt pszichológusok létszámát

A tervezet azonban nemcsak a tanárok jogkörét csorbítaná, hanem a tanárokat segítő dolgozókra, különösen az iskola- és az óvodapszichológusokra vonatkozó előírásokon is lazítana. Ugyanis a jogszabály korábbi változatában az szerepelt, hogy a nevelő- és oktatómunkát, a pedagógiai szakszolgálatokat és a pedagógiai-szakmai szolgáltatások ellátását szakképzett szakemberek segítik.

„Az óvodapszichológusok kötelező létszámát az óvoda gyermeklétszáma alapján kell meghatározni oly módon, hogy 500 gyermekenként egy, a teljes munkaidő ötven százalékában foglalkoztatott óvodapszichológust kell alkalmazni.”

Ezt a konkrét előírást teljesen kivették a mostani tervezetből. Ugyanúgy kivették például a pedagógiai asszisztensek, óvodatitkárok, intézményvezető-helyettesek szükségesen előírt létszámát is.

Az benne maradt ugyan, hogy a nevelő- és oktatómunkát, a pedagógiai szakszolgálatokat és a pedagógiai-szakmai szolgáltatások ellátását szakképzett szakemberek segítik, de az új változat folytatásában már az szerepel: „a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatott szakember az igazgató döntése alapján egyéb foglalkozást tarthat, ha annak megfelelő végzettséggel, szakképzettséggel rendelkezik, valamint az igazgató a foglalkozás megtartásához szükséges tapasztalatáról, hozzáértéséről meggyőződött”.

Emellett az a rész is kikerült a tervezetből, amiben az óvoda- és az iskolapszichológusok munkaidejét és feladatait részletezték. Korábban a jogszabály előírta, hogy egy teljes munkaidős óvoda-, iskolapszichológus neveléssel-oktatással lekötött munkaideje heti 22 óra. Ez azt jelentette, hogy az óvoda-, iskolapszichológus ebben az időben végezte a gyerekek, tanulók egyéni vagy csoportos szűrését, vizsgálatát, konzultációt, tanácsadást.

Az óvoda-, iskolapszichológus további heti tíz órában a közvetlen pszichológiai foglalkozások szervezésével, előkészítésével foglalkozott, részt vett a pedagógiai szakszolgálat által szervezett szakmai feladatokban, szükség esetén előkészítette a gyerek szakellátásba történő irányítását. A munkaidő fennmaradó részében pedig a munkaköréhez szükséges információk feldolgozásával, az óvodai, iskolai dokumentáció elkészítésével foglalkozott és a szakmai fejlődéséhez szükséges tevékenységeket végzett.

Ezeket a konkrét munkavégzésre vonatkozó részeket valószínűleg azért vették ki a tervezetből, mert a pedagógusoknál is meg fog szűnni a kötött munkaidő. Vagyis nekik sem lesz megmondva, hogy a munkaidejük hány százalékában milyen feladatokat kell elvégezniük.

Korábban petíciót is írtak azért, hogy több óvodapszichológus legyen az intézményekben

Tavaly márciusban óvodapedagógusok éppen azért indítottak petíciót, mert a heti megszabott munkaidejük és a csoportok létszámának csökkentését kérték, illetve azt, hogy több óvodapszichológust és fejlesztőpedagógust alkalmazzanak az intézmények. Külön kiemelték, hogy ne 500 gyerekenként legyen előírás egy félállású óvodapszichológus, hanem legalább 300 gyerekenként egy teljes állású. Szerintük a pedagógiai munkát segítő munkatársaktól nem várható el a saját munkájuk és a gyermekfelügyelet mellett a nevelési feladatok ellátása is.

Tavaly novemberben pedig közel 300 óvoda- és iskolapszichológus szakmai állásfoglalást adott ki, miszerint rohamosan romlik a gyerekek pszichés állapota. Akkor azt írták:

„Az óvodákban a szorongás, a viselkedés- és figyelemzavar, az iskolákban ezek mellett a depresszió, pánik, önsértés vagy akár a súlyosabb mentális zavarok megjelenése rendszeresen előforduló jelenség lett.”

Az aláíró pszichológusok szerint a hazai köznevelési rendszer jelenlegi gyakorlata nem felel meg a gyermekjogi egyezményben rögzített céloknak, és hosszú távon súlyosan veszélyezteti a gyerekek lelki jóllétét. Nemcsak az iskolás korosztálynál, hanem már az óvodásoknál is érezhető a növekvő szorongás. Ennek oka szerintük az, hogy az óvodai korosztály legfontosabb szükséglete a stabilitás és a kiszámíthatóság lenne, amit egyre jobban ellehetetlenít a pedagógusokat érintő nagymértékű fluktuáció.

„A biztonságnak e hiánya hozzájárul a szorongásos jegyek, a viselkedésproblémák, illetve a figyelemzavar egyre gyakoribb megjelenéséhez, az ismétlődő személyi változások pedig nehezítik a fejlődési elakadások korai felismerését” – írták állásfoglalásukban.

Közleményben reagáltak a fővárosi iskola- és óvodapszichológusok

Múlt héten a fővárosi iskola- és óvodapszichológus koordinátorok munkaközössége közleményt adott ki a státusztörvény tervezetére reagálva. Ebben az szerepelt, hogy

„a 21. század kihívásainak már nem tud megfelelni a jelenlegi oktatási rendszer, ezért annak teljes reformja nélkül nem várható minőségi javulás. A tervezett változtatásokban elsősorban a pozitív hatásokat kifejteni képes rendelkezéseket hiányoljuk.”

Az aláírók tiltakoznak az ellen, hogy kikerüljön a törvényből az óvoda- és az iskolapszichológusi ellátás megszervezésének kötelező jellege, és fontosnak tartják a hatékony szakmai munkát lehetővé tevő irányszámok megjelölését a státusz kialakításakor. Konkrét javaslatokat is megfogalmaztak a közleményükben:

• Szükségesnek tartják, hogy Magyarország minden oktatási-nevelési intézményében legyen óvoda- vagy iskolapszichológus.
• A minőségi munkavégzés biztosítása érdekében elengedhetetlennek gondolják, hogy egy főállású pszichológus maximum két iskolát vagy maximum három óvodát lásson el.
• 250 fős létszámig minimum a teljes munkaidő 50 százalékában foglalkoztatott pszichológus alkalmazását javasolják.
• 250 fő feletti létszám esetén pedig 250 gyerekenként egy, a teljes munkaidő 50 százalékában foglalkoztatott pszichológus alkalmazását tartják indokoltnak.

Javasolják, hogy a pszichológusokra vonatkozó jogszabályban rögzített munkaidő-szabályozás maradjon érvényben, és az továbbra is a köznevelési törvényben legyen rögzítve.

Ezenkívül azt kérik, hogy az iskola- és óvodapszichológusoknak ne a nevelési-oktatási intézményeknél, hanem a pedagógiai szakszolgálatoknál alakítsanak ki státuszokat, ezzel biztosítva a szakmai munka támogatását és a szorosabb együttműködést a szakemberekkel. A szervezeti átalakítás szerintük lehetővé tenné több aktuálisan fennálló probléma kiküszöbölését, például:

• lehetővé válna az intézménypszichológus-gyakornokok szakszerű mentorálása;
• megoldást jelentene a sajátos nevelési igényű gyerekekkel foglalkozó Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményekben (EGYMI) dolgozó pszichológusok speciális helyzetére, akiknek a jogszabály jelenleg nem teszi lehetővé a tőlük elvárt ellátási formákhoz szükséges végzettség megszerzését;
• megkönnyítené a munkaszervezést és annak reformját, illetve járási szinten támogatná a pszichológusok összehangolt munkavégzését.

Ráadásul a munkaközösség szerint az is problémás lenne, hogy „a tervezett teljesítményértékelés keretein belül a köznevelési intézmények pedagógus végzettségű igazgatói értékelnék a pszichológiai munkát”, ami szerintük „szakmai szempontból elfogadhatatlan”.

De milyen hatással lehet mindez a gyerekekre?

A cikk elején idézett szakértő, Borbáth Katalin a fővárosi koordinátorok közleményét támogatja. Szerinte is nagyon sok jelenlegi probléma lenne kiküszöbölhető azzal, ha a szakszolgálatokhoz tartoznának az óvoda- és iskolapszichológusok, erre korábban már volt lehetőség. Több kérdést is felvetett, amelyek szerinte ennek hiányában problémát okoznának. Felmerült a törvénytervezetben, hogy lehetne fegyelmi eljárást indítani a jövőben, de mi alapján ítéli meg a pszichológusok munkavégzésének hiányosságait a nem szakmabeli felettes? Hogyan tudná a pedagógus és az iskolaigazgató értékelni a pszichológusok munkáját?

Szerinte a szakszolgálathoz tartozás a pszichológusok munkaeszközhiányát is orvosolni tudná, ugyanis ezek nem állnak rendelkezésre a köznevelési intézményekben. Emellett fontosnak tartja a pedagógusok és a pedagógus státuszban foglalkoztatott intézménypszichológusok bérrendezését, szerinte ez javítana a pszichológusok létszámhiányán, hiszen többeknek válna vonzóbbá a pálya.

De miért annyira fontos, hogy legyen elég óvoda- és iskolapszichológus az intézményekben? Borbáth Katalin lapunknak azt mondta: az elmúlt években megszaporodtak a mentális problémák a gyerekek körében, és ennek megelőzését már óvodában el kell kezdeni. Ez abból is látszik, hogy a szakszolgálathoz vizsgálatra küldött gyerekek létszáma nagyon megnőtt, már csak hónapokra előre tudnak időpontokat adni. Szerinte hozzájárulhat a gyerekek mentális jóllétének csökkenéséhez, hogy nincsen elég pszichológus a köznevelési intézményekben.

A státusztörvény most tervezett módosítása ezért nem lenne jó hatással a gyerekek mentális jóllétére, mivel nem lenne meghatározva a pszichológusok kötelező létszáma, így az is lehet, hogy a mostaninál is kevesebben dolgoznának az intézményekben – magyarázta a szakértő. „A főváros még viszonylag el van látva iskola- és óvodapszichológusokkal, a megyeszékhelyekben még vannak nyomaik, de vidéken, kisebb városokban, kis településeken gyakorlatilag nincsenek. Nagyon egyenetlen az ellátás, és alapvetően kevés” – tette hozzá.