Az akkumulátorgyár ellen tiltakoztak Győrben: Azért jó látni, hogy többen vagyunk, mint egy átlagos magyar focimeccsen

„Nyolc hónap megfeszített munka tapasztalatait és eredményeit figyelembe véve úgy döntöttünk, hogy minden olyan kezdeményezésen részt veszünk, ami által lehetőséget kapunk arra, hogy üzenetünket minél szélesebb körhöz eljuttassuk” – ezzel magyarázták a Szívügyünk Szentiván (SZISZE) csoport mögött álló civilek, hogy kapcsolódtak az LMP által szervezett győri demonstrációhoz. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy miattuk voltak ennyien a hétfői megmozduláson.

A helyiek tavaly nyáron szembesültek azzal, hogy a kiemelt állami beruházásként kezelt, tízmilliárdos ipari park fejlesztése során GIPZ besorolást kap az otthonaikhoz közel lévő, ma még mezőgazdasági szántó.

Vagyis veszélyes üzemet is fogadhat a terület. Az önkormányzat által rendezett lakossági tájékoztatón már érezni lehetett, hogy ezzel betelt a pohár a helyieknél,
az utolsó utáni csepp pedig néhány nappal később ki is csordult a már az általuk szervezett (első) fórumon, ahol a kérdéseik szintén válasz nélkül maradtak. Pedig többször is próbálkoztak: A szomszédos területen valóban giga-akkumulátorgyárat akarnak építeni? Azóta sem mondta ezt ki senki – se pro, se kontra.

Egyedül nem megy

Egymást érték ezt követően a megmozdulások, tüntettek rögtön szeptemberben, ezzel viszont hamar elmérgesedett a viszony Győr polgármesterével, aki az akciót pártgyűlésnek nevezte, a szervezőket pedig fizetett provokátoroknak. Azért kell itt megállni egy pillanatra, mert eddig a pillanatig minden megmozdulásból – a legnagyobb tömeget vonzó búzaültetést is beleértve – kimaradtak a pártok. Ugyan többször is lehetett látni helyi LMP-s, DK-s és MSZP-s arcokat, de ők érdeklődőként voltak jelen, mikrofont nem kaptak. Most változott a helyzet, és négy konkrét okot adott a SZISZE:

• Mint civil csoportnak, sajnos igencsak megvannak a korlátaink.
• Ha nincs képviselő, aki felolvassa az üzenetünket vagy a javasolt előterjesztéseinket, akkor maximum csendben ülhetünk a közgyűlésben vagy a városstratégiai bizottság ülésén.
• Nem tudjuk a Parlamentbe eljuttatni a kifogásainkat, jogszabály- vagy törvénymódosítási javaslatainkat, és egyedül kevesek voltunk még ahhoz is, hogy az egyébként kötelező társadalmi egyeztetést kicsikarjuk a kormánytól.
• Önerőből egész Győrre kiterjedő népszavazást sem tudunk kezdeményezni, mert nincsenek erőforrásaink a lebonyolításhoz.

Se népszavazás, se határozat

A napokban derült ki, hogy ez utóbbinál a politika sem garancia. A Helyi Választási Bizottság elkaszálta ugyanis a szocialista Pollreisz Balázs önkormányzati képviselő népszavazási kérdéseit a témában, majd rögtön utána eldőlt, hogy a győri közgyűlés sem fogja egyelőre tárgyalni az akkumulátorgyár-stopról szóló Pollreisz-javaslatot. Ez utóbbi Szombathely és Érd példáját követte volna. Az elutasítás okai között szerepelt még az is, hogy a képviselői beadványon nem volt színes a címer, holott a helyi SZMSZ ezt előírja.

Győrben sem pártsemleges tehát mostantól a kérdés, de már az sem, hogy az ipari park bővítése kell-e, vagy sem a városnak. Lehetetlen bármilyen számot felmutatni arra vonatkozóan, hogy helyben hányan állnak ki mellette, illetve ellene; eddig csak annyi bizonyos, hogy 5585-en írták alá az első tiltakozó íveket – ők azonban gyakorlatilag a szentivániak voltak.

Több SZISZE-s megmozdulásra jöttek más városrészből is résztvevők, de felmérés egyik oldalról sem készült a támogatottságot illetően. Egy Facebook-oldal ugyanakkor elindult, és folyamatosan közöl cikkeket a témában. A neve elhelyezi a képzeletbeli térfélen: Ipar nélkül Győrnek nincs jövője.

Az ipari park mellett

A helyi politikai vezetők közül a legnyíltabban Dézsi Csaba András győri polgármester állt ki a parkbővítés mellett (akkumulátorgyárról ő sem beszélt). A kezdetektől rendíthetetlen ebben a kérdésben,

és nyomós érv az a szám is, miszerint csak az Audi 12 ezer helyi és környékbeli családnak ad munkát, a beszállítókkal együtt pedig már 50 ezerről beszélünk.

Az ipari parkból az évek során valóban eltűntek olyan nagy cégek, amelyekkel pedig a rendszerváltás után hosszú távon számolt Győr. Elég csak a Philipsre gondolni, amelynek a volt csarnoka ma már az Audi duális képzésének oktatóhelye. Ezt a kártyát veszik elő azok, akik az ipari park bővítése mellett érvélnek: ha nem újul meg a park, illetve annak ipara, akkor a gyárak ugyanúgy csomagolnak, az emberek pedig elveszítik a munkájukat, ahogy a Philips CD-meghajtók alkonyánál történt. És még egy érv: már most is sorban állnak a cégek Győrben, jönnének, de a betelt táblát hosszú hónapokkal ezelőtt ki kellett tenni, muszáj tehát bővíteni.

A Volkswagen? Vagy mégsem?

Néhány évvel ezelőtt ebből még társadalmi vita is kialakulhatott volna a helyi értelmiség körében – hasonlóképpen, ahogy az ipari park alapításánál, illetve a kétezres évek elején Győr jövőjét illetően ez megtörtént. Most azonban ilyen nincs, az ismert közszereplők nem vitáznak nyilvánosan, nem is publikálnak. Igaz, más témában sem. A nagyon kevesek egyike a Győrben közismert gyárigazgató, Jancsó Péter, aki a már említett „Ipar nélkül…” Facebook-oldalon fogalmazta meg ennek kapcsán a kérdéseit:

De van-e Győrnek identitása? Tudjuk-e, mitől vagyunk sikeresek? Attól, ami most van, attól a jövőben is azok leszünk-e? Ha nem, akkor mitől lehetünk sikeresek? Kellenek újabb nagy cégek Győrbe?

A kérdések költőiek maradtak. Jelenleg sokkal jobban foglalkoztatja az érintetteket az audis bértárgyalások alakulása, illetve az, hogy mekkora az idei prémium. Fontos üzenet volt ugyanakkor Alfons Dintner mondata is, amit a múlt héten a Telex kérdésére fogalmazott meg: az Audi Hungaria ügyvezetésének elnöke támogatja a győri ipari park bővítését, függetlenül attól, hogy milyen célra történik.

Az biztos, hogy a győri Audi nem fog akkumulátorgyárat építeni, és mint kiderült, bizonytalanná vált a korábban beharangozott, kelet-európai beruházások sorsa is. Annyit lehetett tudni, hogy a VW négy országot keresett meg konkrét szándékkal, s idén döntés születik arról, hogy azok valamelyikében, esetleg a kontinensen kívül épít-e akkumulátorgyárat a német óriásvállalat. Hónapokkal ezelőtt az iparkamara megyei elnöke egy interjúban úgy fogalmazott, „tárgyalások folynak az Volkswagen-konszernnel egy akkumulátorgyár létesítéséről is Győr környékén” – a hírek így keltek szárnya, s mosódtak össze az ipari park bővítésével. Így jutottunk el a mostani tüntetésig.

Az akkumulátorokat nem lehet megenni

Háromszázötven-négyszázan vettek részt a hétfő esti demonstráción, a szónokok között az LMP országos vezérkara mellett a szentivániak képviselői sorakoztak fel. Fél éve volt hasonló rendezvény, akkor még a civilek szervezésében. A valódi probléma, ami miatt győri mértékkel mérve kimondottan sok embert demonstrációra tudnak bírni egy ilyen lehetetlen időpontban is, nem változott: a szentivániak továbbra is azt érzik, hogy titkolóznak előttük, s akiknek képviselnie kellene az érdekeiket, „mind a multinacionális tőke érdekeit nézik”, a helyieket, illetve a környezeti értékeket semmibe véve. A sok szónok erősebb mondatait szedtük csokorba:

• Titkolózni akkor kell, ha van mit eltitkolni.
• Orbán már régen nem lesz hatalmon, de az akkumulátorgyárak itt maradnak velünk.
• Arctalan lobbistákkal küzdünk, hogy ne legyünk „Gyárszentiván”.
• Egy település sem lehet biztonságban, ha az Országos Választási Bizottság az LMP népszavazási kérdését is lesöpri az asztalról.
• Semmibe vették a kifejezett akaratunkat, hiába adtunk le 900 véleményt és gyűjtöttük össze 14 oldalon a kifogásainkat, a partnerségi egyeztetéskor azokat el sem olvasták. A kormányhivatal befogadta viszont a panaszunkat.
• Nyolc hónap alatt voltunk már mindenki: provokátortól kezdve külföldi ügynökön át Gyurcsány levélírójáig, minden.
• Ha kell, kártérítési perek tömkelegét akasztjuk az önkormányzat, illetve a beruházók nyakába.
• A mi hangunk lett a magyar termőföld és a józanság hangja. Egy olyan országban, ahol pedig mindig van kit gyűlölni: tanárt, orvost, libernyákot vagy épp a dollárbaloldalt.
• Győr így elveszíti az igazi arcát.