Manipuláció, hergelés, provokátorok – Győr polgármestere csúnyán összeszólalkozott a helyi ipari park bővítése ellen tiltakozó civilekkel

Győrben nem kell hosszan részletezni, miért küzdenek augusztus óta a szentivániak – az állítólagos akkumulátorgyár híre összekovácsolta a csaknem húszezres közösséget, és azóta sikeresen tematizálják a helyi közéletet. Tőmondatokban azért érdemes összeszedni az eddig történteket, mert így kapunk magyarázatot mindarra, ami ezen a héten történt.

Kezdődött tehát augusztus elején, a győrszentivániak ekkor értesültek arról, hogy „jelentősen zavaró hatású ipari övezetet; különösen veszélyes, bűzös vagy nagy zajjal járó tevékenységhez szükséges létesítményeket” telepíthetnek arra a négyszáz hektárra, amely a házaikhoz közel van, és eddig aranykoronás mezőgazdasági területként használták. A városházi lakossági tájékoztatóra úgy érkeztek, hogy tudomásuk szerint ez a besorolás akkumulátorgyárat takar, kérdéseikre azonban – hiába próbálkoztak nem egyszer, nem kétszer – semmilyen választ nem kaptak.

Az elején félresiklott a kommunikáció

Itt talán még békés mederbe lehetett volna terelni az indulatokat, de mivel a város csak annyit kommunikált, hogy egyelőre pusztán az ipari park bővítéséről van szó, és nem is tudni, hogy milyen gyárak érkeznek Győrszentivánra, a helyiek összezártak, és akciókba kezdtek: pár nap alatt a nyolcezer-hatszáz választópolgárból 5585-en aláírták a petíciójukat, majd békés demonstrációt tartottak szeptember 19-én, az általuk szervezett lakossági fórum előtti napon.

A fórum talán még az első lakossági tájékoztatásnál is rosszabbul sült el, a meghívott helyi politikusok ugyanis nem mentek el – beleértve a polgármestert, aki ekkor már saját kézbe vette az ügy kommunikálását, de konkrétumokkal nem állt elő egyszer sem.

Pártgyűlésnek nevezte az akciót

Dézsi Csaba András első, civilekre mért csapása az volt, amikor a városháza előtti demonstrációnál azzal magyarázta a távolmaradását, hogy „nem járok MSZP-DK pártgyűlésekre.” Ezt a kijelentését arra alapozta, hogy a mintegy félezer demonstráló között feltűntek helyi baloldali arcok is, szerepük azonban nem volt. Ez a narratíva innentől rendre előjött, amit azok, akik magukat jobboldali érzelműnek tartják, az első perctől kikértek maguknak. Ehhez képest kapták folyamatosan.

Abban is van ugyanakkor igazság, hogy Dézsi Csaba András joggal hozhatta fel: minek kértek a szentivániak az 5585 aláírással szentesített petíciójukban légszennyezettségmérő-állomást – amit napokon belül ő el is intézett 160 millió forintért –, ha aztán saját maguk akarnak mérni, és ehhez gyűjtést szerveznek. Ez utóbbit egyébként ugyanúgy napok alatt tető alá hozták a helyiek, ahogy az aláírásgyűjtést: 15 millió forint jött nekik össze.

A két fél vitája ennél a pontnál érezhetően elmérgesedett, a héten pedig új szintre lépett.

„Hecckampány, manipuláció, hergelés” – ezekkel a szavakkal illette csütörtökön a kéthetente esedékes rádióműsorában Dézsi Csaba András azokat a „fizetett provokátorokat, akik szervezik a szentiváni civil mozgalmakat”. Nem volt ezzel vége: „Nagyon jól szervezett szervezet áll a háttérben, ilyen jó hatásfokkal ugyanis még a Fidesz sem tud aláírást gyűjteni”.

Élőben kérdezett, aztán lekeverték

Az önkormányzati rádiót hallgató szentivániak arcát ennél a pontnál el tudjuk képzelni, ekkor azonban élő adásban kapcsoltak egy betelefonálót, akiről kiderült, hogy Győrszentivánon él, és apaként aggódik a jövőjükért. A férfi számon kérte a polgármestert, amiért a médiában „pocskondiázza” a helyieket, és azt is megkérdezte, miért nem ment el inkább a fórumra, ahol az érvek összecsaphattak volna.

Dézsi Csaba András csípőből tüzelt: provokátornak nevezte a betelefonálót, akit aztán a rádiós műsorvezető gyorsan lekevert, így válaszolni sem tudott. Pedig lett volna mire, ugyanis a polgármester ilyeneket mondott róla:

„Föltettek egy olyan kérdést SMS-ben, hogy kik ezek a provokátorok – nos ha ön is megkérdezné, akkor egy dolgot szeretnék mondani. Van otthon önöknél tükör? Mert akkor szerintem álljon elé, nézzen bele és akkor látni fog egyet. Az a helyzet, hogy amikor a város azonnal reagál, és azt mondja, hogy megvesszük azt a mérőállomást, és független szakemberekkel fogunk elvégeztetni méréseket, és még el se mondjuk, milyen méréseket, mert ők fogják megmondani, hogy mit javasolnak, akkor ön és kedves barátai teljesen zavarba jönnek, homok került a gépezetbe és azt mondják, nem bízunk az önkormányzatban, merjünk mérni! Ön az egyik olyan ember, aki meghiúsítja, hogy egy normális párbeszéd kialakuljon a szentivániakkal, provokálja a lakosságot, ijesztegeti az embereket. Ha már ezen gondolkozunk, hogy ki lehet ez, akkor köszönöm, hogy betelefonált, mert ön az egyik!”

Este azonban a szentiváni fiatal apa közzétette válaszát , kezdve azzal, hogy „azt, hogy engem ilyen lekicsinylő módon provokátornak nevez – már ne is haragudjon – kikérem magamnak! Tisztes, bérből élő családapa vagyok, aki az átminősítés alatt álló területtől csupán 1100 méterre él. Családapaként kötelességemnek érzem, hogy a lehetőségeimhez mérten mindent megtegyek azért, hogy gyermekeim egészséges, nyugodt környezetben nőhessenek fel. Ha az, hogy megpróbálok a kiállni a családom, a gyermekeim illetve a magam biztonsága és nyugalma érdekében, provokációnak számít, akkor legyen, vállalom!”

És reagáltak a civilek is, vagyis a Szívügyünk Szentiván csoport aktivistái, nem sokkal azután, hogy kiderült: a férfit a levéllel együtt kitiltották a polgármester felületéről.

Mint polgármestert, nullának tartja

A hét utolsó munkanapján csúcsosodott ki a vita, nem akármilyen csavarral. Kiderült ugyanis, hogy a betelefonáló férfi édesapja a szintén Győr-Moson-Sopron megyei Dénesfa polgármestere immáron húsz éve. Nyílt levelet írt, Dézsi Csaba Andrást megszólítva. Ebben a többi mellett az áll:

„Polgármester Úr! Önt, mint orvost, mint embert tisztelem és becsülöm. Mint polgármestert, mint politikust viszont nullának tartom. (…) Mint egy kistelepülés polgármestere sokat küzdöttem képviselőtársaimmal, a falu lakóival együtt a megmaradásunkért, a falu felemelkedéséért. A fiam a mai napig besegít ebben a munkában. Kijelentem, soha nem voltunk baloldali érzelműek, meg nem is leszünk, pontosan mindezekért nem fogadom el még Öntől sem azt a megnyilvánulást, amit ebben a rádióadásban tett a fiamra. Hangsúlyozom, Ön, mint orvos nagyot alkotott az emberiség javára, de ha így folytatja, mindezeket polgármesterként a diktatórikus, arrogáns működésével szép lassan lebontja.”

Itt tart tehát virtuális vita, mert az érintettek szemtől szemben nem találkoztak eddig. Tény, hogy erről nem a szentivániak tehetnek, ők megtöltöttek egy kultúrháznyi termet, de a meghívottak hiányoztak onnan. A lényeg egyre inkább elsikkad, pedig nyílt párbeszéddel lehet, hogy el lehetett volna magyarázni a szentivániaknak, hogy Győr az ipari park fejlesztése nélkül „meghal”. Az első, augusztusi lakossági tájékoztatón még bőven voltak olyanok, akik azt mondták: ha tudnák, hogy nem akkumulátorgyár jön, és nem is veszélyes üzem, a parkbővítés egyes módjait el tudják fogadni. Mára ez a kompromisszumkészség elveszett, semmilyen fejlesztést nem támogatnak.