„Biodíszletnek kellettünk csak” – akkumulátorgyártól féltik városukat a győriek

Győr ipari parkja, benne az Audival a kilencvenes évek elejétől a város gazdaságának és fejlődésének motorja. Győr külterületén, a városhoz tartozó Győrszentivánon alakították ki, az évtizedek során pedig megtelt a betelepülő cégekkel. Nem újkeletű a bővítés szükségessége, az idei parlamenti választások előtt – a kampány részeként – jelentették be a helyi potentátok, hogy az állam ad tízmilliárd forintot, ebből pedig lehet bővíteni a területet. Eddig sikerként könyvelte el a helyi közvélemény a fejlesztést, a város szempontjából ez kulcskérdés volt.

Rejtélyes akkumulátorgyár készül

Néhány napja aztán elterjedt a külvárosi lakórészen, hogy a kijelölt 300 hektáros területen akkumulátorgyárat (is) építenek majd, várhatóan az autóiparhoz kapcsolódó beruházók számára.

Mivel alig egy hete arról is értesült a város, hogy a győri Audi-gyár néhány éven belül elektromos autókat fog gyártani, sok győrszentiváni össze is kötötte a két hírt. Kapóra jött a lakossági meghallgatás, amelyet ugyan péntek délelőttre tűztek ki, de a munkaidő ellenére

a városháza díszterme nem látott még annyi embert fórumon, mint most.

Kétszázan biztosan voltak, ami azt jelentette, hogy gyakorlatilag telt ház volt. Mindenki arra kíváncsi: valóban akkumulátorgyár épül-e, illetve meg tudják-e ezt akadályozni. Az első kérdésükre semmilyen választ nem kaptak, a másodiknál ők maguk mondták ki: már nem.

Nemzetgazdaságilag fontos

A fórum annak tisztázásával indult, hogy a beruházás lebonyolítását a kormányhivatal végzi, Győrnek „csak” annyi a szerepe, hogy az ipari park területét bővítse, a rendezési tervben ezt a részt így „jelentős részben zavaró hatású ipari övezetté” nyilvánítják, előtte viszont meghallgatják a helyieket.

Minden olyan kérdést tehát, ami arra vonatkozott, hogy milyen gyárak jönnek, alapból hárított a győri jegyző, illetve a főépítészi iroda munkatársa, mondván: az a kormányhivatal hatásköre, és egyébként sem tartunk még ott.

Sokan szóvá tették: a díszteremben egyetlen döntéshozó sem ült. Sem a kormányhivataltól, sem a városvezetéstől, ráadásul nem láthattuk azokat az újraválasztott országgyűlési képviselőket sem, akik az ipari park bővítését néhány hónapja bejelentették. A népharag így a középszintű vezetőkre zúdult, de a semmitmondó válaszok ellenére sem szabadult el a pokol. Volt azért, aki a felszólalása után már elcsukló hangon jelentette ki, hogy

„ötven éve ebbe a városrészbe születtem, itt éltem, nem gondoltam, hogy a gyerekeimmel el kell majd innen költöznöm”.

Egy asszony rosszul lett, mentőt hívtak hozzá, olyan is akadt, aki fél-egy órával a fórum kezdete után felállt, és közölte: „A cirkuszt legalább megkaptuk”. Neki is nyilvánvalóvá vált, ami a többségnek: beleszólásuk a történésekbe valójában nincs. Ezen a fórumon biztosan nem.

Szakmai kérdéseket kértek

A leginkább vérlázító sokak szemében az volt, hogy „szakmai kérdéseket” vártak tőlük, holott – ismét az egyik felszólalót idézzük – még arra sem kaptak választ a lakosok, hogy miről kérdezzenek „szakmait”. Aki azért megpróbálkozott ilyennel, arra hivatkozott, hogy a legjobb minőségű földeket készülnek lebetonozni,

a mezőgazdaságra használható szentiváni földek hetven százaléka így elvész.

Most, a klímakatasztrófa küszöbén ez a legkevésbé bölcs döntés. Próbálkoztak azzal is, hogy a hatósági vizsgálatok hiányában joggal féltik az egészségüket, és Győr végre egyszer ezt is mérlegre tehetné, nem csupán a bevételt, amit ettől a beruházástól vár. A multik haszna is előjött ekkor, nyilván.

Nem volt megnyugtató a helyi háziorvos felszólalása sem, aki szerint az elmúlt években arányaiban több a daganatos megbetegedés ebben a városrészben, mint máshol. Főképp tüdőrákból és vérképző szervi daganatokból tapasztal többet. „Mindenkinek joga van a testi, lelki egészséghez” – hivatkoztak az alapjogokra a felkészültebbek, de ezek az érvek is a teremben maradtak.

Kapufa, ami a Holdról is látszik

„A kormányrendelet határozza meg a mozgásterünket” – hivatkozott újból és újból a saját és a város lehetőségeire a jegyző, a reményt fel nem adó, egyre szűkülő csoport pedig arra, hogy a Fertő-tó is stratégiailag kiemelt beruházás volt, Lázárék most mégis jegelik egy időre.

Egyre többen mondták aztán ki, hogy „biodíszletnek kellettünk csak”, az érdemi kérdések ugyanis még a második órában is nyitva maradtak: hány aláírásnak kellene összegyűlnie ahhoz, hogy népszavazást lehessen tartani arról, hogy Győr akarja-e ezt a beruházást? – jött egy végső próbálkozás. Ha tényleg akkumulátorgyár lesz, az mennyire veszélyes az emberekre?

„Nyugalom, emberek, egyelőre csak a területbővítésnél tartunk, és arról nem is ezen a fórumon, és nem mi szavazunk, hanem majd a közgyűlés.”

Nem nyugodtan és a legkevésbé sem elégedetten hagyták el a városházát a fórum résztvevői, egyikük szerint „Győr ezzel olyan kapufát lő, amely még a Holdról is látszik, de Brüsszelből biztosan.”