Beleszoktak az elemzők az illiberális demokráciába

„Fogászati okokból maszk van rajtam, selypítek is, majd kerülöm az sz-t.”

„Még jó, hogy nincs SZDSZ.”

Závecz Tibor közvélemény-kutató és az SZDSZ egykori képviselője, kampányfőnöke, Horn Gábor ezzel indított a Republikon Intézet által szervezett Célegyenes című online vitaesten, ahol rajtuk kívül László Róbert (Political Capital), Virág Andrea (Republikon Intézet) és Mráz Ágoston Sámuel (Nézőpont Intézet) vettek részt.

Hogy állnak most a pártok? – kérdezte az est moderátoraként Horn, amire válaszul kiderült:

„Az ellenzéki társaság most szokik össze”; „az ellenzék friss formáció, a választók is szokják az új helyzetet”; „kétségtelen, az ellenzéki bénázástól hangos a sajtó”.

És ekkor a kormányközeli Nézőpont Intézettől Mráz Ágoston Sámuel még meg sem szólalt.

Amikor igen, akkor elmondta, hogy „a baloldalon sokak szerint Márki-Zay Péter nem váltotta be a baloldali reményeket”, az előválasztás utáni „örömünnep mintha tragikomédiába kezdene torkollni” – de ezek nem voltak meglepők, ahogy az sem, hogy arról a felmérésről beszélt, amely szerint minden második választó a Fidesz listájára szavazna, ami 2018-hoz képest 3 százalékpontos növekedés, ellentétben az ellenzék 43 százalékával, ami az összellenzéket nézve 6 százalékpontos csökkenés.

Ennek alapján viszont meglepő, hogy kijelentette: a 2022-es választás nem lefutott.

Igaz, ebben a másik három résztvevő is egyetértett, annak ellenére, hogy mindannyian magától értetődő adottságként kezelve említették meg

• az egyenlőtlen médiaviszonyokat;
• a Fidesz sokkal nagyobb anyagi forrásait;
• a választási rendszerben lévő egyenlőtlenségeket, vagyis azt, hogy a levélszavazatra is lehetőséget kapó határon túli magyarok által lényegében garantált az egy, akár két kormánypárti szavazat, miközben a külföldön élő, állandó magyarországi lakcímmel rendelkezők csak a konzulátusokon szavazhatnak;
• hogy az egyéni választókörzetek már rég a Fidesznek kedvező módon vannak megrajzolva;
• és hogy a fiktív lakcímeket lényegében legalizálta a kormánytöbbség tavaly novemberben.

„Az ellenzék legalább ismeri a körülményeket. Tudja, hogy mivel kell számolnia. Ez nem ideális helyzet, ahol ők eleve hátrányban vannak, és nem egyenlők a politikai pártok esélyei, de azt a helyzetet megváltoztatni nem tudják, az a fontos, hogy erre felkészüljenek” – állapította meg Virág Andrea, ami erősen hasonlít arra, ahogyan sokan jellemezték az ellenzék mozgásterét Oroszországban nagyjából Putyin első újraválasztása előtt, úgy 2003-ban. Ez van, de lehet ebben mozogni, „ha a kormány nem módosít tovább a választási rendszeren”, ami Mráz szerint viszont kizárt, mert akkor igaz lenne, hogy a kormány tisztességtelenül járt el, és nem csupán egy ellenzéki politikai termék lenne ez a vád.

16 éve nem volt ilyen

Eltekintve a fentiektől, a gyorsan változó közvélemény-kutatási adatokból azonban kiolvasható, hogy a politikai tér ismét kétosztatú lett – nincs már a Fidesz alkotta centrális erőtér, amelytől a jobbra és balra lévő ellenzék nem talál egymásra –, a Fidesszel összemérhető erő alakult – még ha sokféle, és néha bénázik is.

2006-ban volt utoljára ilyen helyzet, mondta László Róbert. A Political Capital elemzője szerint ez mindenképpen új helyzet, ami pedig az elmúlt hetek bénázását illeti, nem feltétlenül sorsdöntő: tavaly júniusban szerinte sokan értelmetlennek látták az ellenzéki előválasztást, amikor az alkudozások, visszalépések zajlottak. Aztán a legtöbb körzetben valódi verseny, kampány és valódi vita volt, amire a társadalom már nagyon ki volt éhezve, és az előválasztás végül siker lett.

Ha az ellenzéki kampány beindul, László szerint ugyanígy elfelejthető az elmúlt két hónap ellenzéki toporgása. Szerinte a motorja ennek az ellenzék oldalán a 106 egyéni képviselő helyi kampánya lehet, mert ők, ellentétben 2014-gyel és 2018-cal, most valódi eséllyel indulnak a választásokon.

Tiszta lesz a választás?

A fenti esélylatolgatást árnyalja, hogy a választás tisztaságával kapcsolatban vannak kételyek, elsősorban László emelte ki a fiktív lakcímekkel legalizált voksturizmust és a választói határok átrajzolását. Heti bontásban ezeket az adatokat László évek óta hiába kéri az illetékes szervektől, ami szerinte legalábbis gyanús.

Ezek most, egy kiélezett helyzetben számíthatnak igazán, főleg, ha a határon túliak és a nemzetiségi szavazatok révén biztosnak tűnő két-három mandátumot is belekalkuláljuk.

„A nemzetiségi képviselők választása tényleg a legalja a teljes választási rendszernek, a nemzetiségi egy karikájába tehet egy ikszet. Egyetlen lista van a választó kezében” – mondta László, megjegyezve, hogy az első, kedvezményes helyről pedig a nemzetiségi önkormányzat dönt, így a választónak érdemi beleszólása valójában nincs.

„2010 előtt ilyen sem volt” – vette védelmébe a rendszert Mráz, aki szerint a voksturizmustól sem kell tartani, és a választók számának esetleges ugrásszerű növekedése is ellenőrizhető visszamenőleg a Valasztas.hu adataiból.

„Én lennék a legboldogabb, ha kiderülne, hogy a roskadozó pajtákba bejelentkezettek nem voksturisták – vágott vissza László. – Bár ne lenne igazunk, amikor azt feltételezzük, hogy a választási okok motiválják a fiktív lakcímek létét.”

Ezt Mráz elengedte a füle mellett, azt azonban szerinte is el kell kerülni, hogy bárki felépítse az elcsalt választás mítoszát, ez a Fidesznek is érdeke. Ám kérdésesnek látja, ki lehet az, aki hitelesen tudja értékelni a választást. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) küld ugyan megfigyelőket, Mráz szerint azonban a szervezet csak baloldali kritikagyűjteményt ad értékeléseiben.

Aztán arról beszélt, hogy a választás tisztaságának igazolása azért is fontos, hogy ne legyenek olyan jelenetek, mint a közmédia épületénél – ezzel nem a tévészékház 2006-os felgyújtását idézte fel, hanem Hadházy Ákosék kísérletét, hogy képviselőként bemenjenek a közpénzből fenntartott intézménybe, ahonnan végül az őrök lökték ki őket, amit azonban az Alkotmánybíróság nem talált jogsértőnek.

Virág Andrea szerint a választás tisztaságának biztosítására 2018-hoz képest előny, hogy az ellenzéknek most vélhetően lesznek mindenütt delegáltjai. Óvott azonban attól, hogy az ellenzék ösztönösen csalást kiáltson: ez „kétélű fegyver. Fontos a figyelemfelhívás”, azonban „demotiváló is lehet”, ha azt hallja a nem kifejezetten elkötelezett választó, hogy úgyis elcsalják a választást.

Addig milyen lesz a kampány?

Horn vetette fel, hogy az oltások révén összegyűjtött emailcímeket a kormány kampányra hasznosítja, hiszen hirtelen rengetegen kaptak a kormánytól tájékoztató üzenetet arról, mitől lesz jobb az életük 2022-ben. „Ez szerintem választási csalás.”

„Gondolom, nem lettél ettől fideszes – ütötte el a dolgot Mráz. – Írjál panaszlevelet, hogy nem kérsz több ilyen levelet.”

A vitaest közepén Závecz Tibor beolvasta a friss hírt, amely szerint Orbán Viktor hatósági árak bevezetését jelentette be több élelmiszernél. „Orbán már nem is péntekenként, hanem bármikor jóléti intézkedéseket jelent be, ez is része a kampánynak. Ilyenekre lehet számítani” – mondta, megjegyezve, hogy a benzinár fixálása is 85 százalékos népszerűségnek örvend.

Milyen párt akkor a Fidesz? – kérdezte a jobb és bal értelmét keresve Horn.

„A Fidesz jobboldali párt, de a baloldali szavazók szavazataira is igényt tart” – tisztázta Mráz.

„És ezért kommunista időszakok emlékét idéző lépések tömkelegét teszi, jó” – zárta le Horn.

A közjáték után Mráz kifejtette, hogy a kormány jól áll kampánytémákkal, miközben az ellenzék inkább nem foglalkozott sem a gyermekvédelmi törvénnyel, sem a köztársasági elnökkel, sem a Coviddal, helyette viszont „másfél hónapig virított a migránsszámláló” Márki-Zay Péter kezdeményezésére, és inkább a rezsicsökkentés elutasítása volt a téma, amiben mostanra az ellenzék fordulatot vett.

„A korrupcióval szemben pedig a Városháza-ügy mindig el lesz mondva” – adta meg a kormány várható taktikáját a kormányközeli Nézőpont Intézettől Mráz, aki sokat beszélt arról, hogy az ellenzék nem duzzad az erőtől, így mintha nem győzelemre készülne, és ez önbeteljesítő jóslat lehet.

Ezzel azonban nem volt egyedül.

Virág Andrea arról beszélt, hogy valóban nehéz megmondani, mi is az ellenzék fő kampánytémája, a járványról sincs szó, László megemlítette, hogy képileg furcsa, hogy a programokat az ellenzéki pártok vezetői a közös kormányfőjelölt nélkül jelentik be, egyedül Závecz volt megengedőbb, aki szerint ahhoz képest, hogy milyen későn jött létre, sok minden összeállt az ellenzék egységében.

Horn felidézte, hogy a kétesélyes küzdelem tudatosításában fontos, hogy az ellenzéki együttműködésnek már „neve is van, csak nekem nem jut mindig eszembe ez a fantasztikus név”. Annyira nem, hogy ki sem mondta.

Csak később jött elő Lászlónál az „Egységben Magyarországért”, ő viszont pont arról beszélt, hogy egyelőre ezt nem látja az ellenzék működésében, de a választásig hátralévő 81 napban ez még változhat. De ebben voltak kétségei: „Európa vs. kelet, korrupció vs. tiszta kezek, de nem áll össze, nem látni a vezérüzenetet… Nem látom az erő mutatását, ez a leggyengébb pontja az ellenzéknek” – mondta.