Voksturizmus, trükközés támogatásokkal, iskolakörzettel? Szabad az út!

2021. november 18. – 06:42

Voksturizmus, trükközés támogatásokkal, iskolakörzettel? Szabad az út!
Lakcímet igazoló hatósági igazolványok előállítása a Pénzjegynyomdában – Fotó: Pénzjegynyomda / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Fiktív lakcímet tucatjával létesítettek korábban Magyarországon olyanok, akiknek céljuk, hogy egyéni képviselőjelöltre is szavazhassanak a parlamenti választáson anélkül, hogy valóban ott élnének, vagy beleszóljanak a polgármester-választásba. Ez azonban illegális. Vagyis csak volt, egy új törvénymódosítás ugyanis legalizálja az eddig törvénytelen gyakorlatot. A választási eredmények manipulálási szándékára bő egy évtizede rendszeresen felhívják a figyelmet a civilek.

Egy Semjén Zsolt kormányfőhelyettes által benyújtott, a kormánytöbbség által elfogadott törvénymódosítás megváltoztatta a lakóhely fogalmát, ami jogvédő szervezetek értelmezése szerint a gyakorlatban valójában a „fiktív lakcímek” legalizálását jelenti, zöld utat adva a szervezett voksturizmusnak. És bár az elemzők a választásokra figyelnek, a törvénymódosításnak azon túl is messzemenő következményeik lehetnek, legyen szó sürgősségi ellátásról, körzeti iskolába való beiratkozásról vagy akár a népszámlálásról.

A lakóhelyen nem kell lakni

„A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény” módosításával az eddigi definíció változik meg. Eddig úgy szólt, hogy „a polgár lakóhelye: annak a lakásnak a címe, amelyben a polgár él. A lakcímbejelentés szempontjából lakásnak tekintendő az az egy vagy több lakóhelyiségből álló épület vagy épületrész, amelyet a polgár életvitelszerűen otthonául használ, továbbá – a külföldön élő magyar és nem magyar állampolgárok kivételével – az a helyiség, ahol valaki szükségből lakik, vagy – amennyiben más lakása nincs – megszáll.”

A lakóhely fogalmának meghatározásában tehát kulcsszerepet játszott, hogy az érintett az adott címen életvitelszerűen él.

Ennek már vége, mert a módosítás így szól:

„A polgár lakóhelye: annak a lakásnak vagy szállásnak (a továbbiakban együtt: lakás) a címe, amely a polgár állammal, továbbá a természetes és jogi személyekkel, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel való hivatalos kapcsolattartása, valamint lakóhelyhez kötött jogai és kötelezettségei megalapozásául szolgál.”

Azaz ez kimondottan csak egy adminisztratív, kapcsolattartást szolgáló cím, amelyhez azonban így is – anélkül hogy az érintett valóban ott élne – jogok és kötelezettségek köthetők. Igaz, ettől még lehet érvénytelen a cím, hiszen változatlan maradt a törvény 26. paragrafusának vonatkozó bekezdése, amely szerint „érvénytelen a bejelentett lakcímadat, ha a járási hivatal megállapította, hogy a polgár bejelentett lakcímadata nem valós”.

Ám a paragrafus kiegészítő módosítása gondoskodott arról, hogy a lakóhely ottlakás nélkül is érvényes legyen: „Nem vezethet a lakcímadat érvénytelenségének megállapítására az a körülmény, hogy a polgár nem él életvitelszerűen a lakóhelyként bejelentett lakásban.”

Törvénytelen volt, legális lett

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) elemzése arra jutott, hogy a módosítás elsődleges következménye, hogy „akik rosszhiszeműen, a választások eredményének illegitim befolyásolása miatt létesítenek fiktív lakóhelyet”, azok ezt most már kockázat nélkül meg is tehetik.

A Partizán idén májusban bemutatta a voksturizmust egy félórás videóban. Ukrajnából jelentkeztek át magyar állampolgársággal rendelkezők tömegei, sokszor csak papíron létező házakba, olykor akár 200-an is egyetlen lakhatatlan ingatlanba, hogy az állandó lakcím révén belföldön is szavazhassanak – azaz az egyéni mandátumokról is dönthessenek.

Ez májusban még törvénytelen volt, a módosítás után a voksturizmusra minden további nélkül rá lehet mondani, hogy: a törvényi előírásoknak megfelel.

Hogy hány ember tud eldönteni, pontosabban hogy a voksturizmus el tud-e dönteni esetleg egy-egy választókerületet, az nehéz kérdés. 2018-ban, amikor még nem volt ellenzéki összefogás, akkor a legszorosabb választókerületben 700-800 voksnyi különbségek voltak a győztes és a második helyezett között. A 2022-es választások talán még ennél is szorosabbnak ígérkeznek amiatt, hogy az ellenzéki voksok nem oszlanak majd meg.

Törvénytelenül is nehéz volt belebukni

A 2018-as országgyűlési választások idején megvalósított fiktív lakcímbejelentésekkel kapcsolatban közokirat-hamisítás miatt 4 nyomozás van folyamatban, 4 feljelentést elutasítottak, 21 eljárást felfüggesztettek és 11-et megszüntettek – derült ki Polt Péter legfőbb ügyész válaszából, amit Kocsis-Cake Olivio, a Párbeszéd parlamenti képviselőjének írásbeli kérdésére adott év elején.

Mindeddig az országgyűlési választásokról beszéltünk, és a Partizán videója is a határon túlról jövő voksturizmusról szól, de belföldi mozgásokra is van példa, amit a mostani szabályozás szintén legalizál, nyíltan lehetővé téve, hogy egy-egy kisebb településen így dőljön el az önkormányzati szavazás kimenetele, a polgármesterjelölti verseny.

A 2019-es önkormányzati választással kapcsolatban fiktív lakcímbejelentések miatt 13 ügyben folyik nyomozás közokirat-hamisítás és választás rendje elleni bűncselekmény miatt. Egy eljárást a hatóságok elutasítottak, egyet felfüggesztettek, míg 16-ot megszüntettek. Az ügyészség 4 ügyben 12 emberrel szemben emelt vádat, míg 2 ügyben 9 emberrel szemben feltételes ügyészi felfüggesztést alkalmazott – írja a legfőbb ügyész. Azt is hozzátette, a bíróság 3 ügyben elmarasztaló döntést hozott: közokirat-hamisítás miatt 3 embert pénzbüntetésre ítélt, 8 embert próbára bocsátott, 1 eljárás pedig még folyamatban van.

Még a régi Indexen írtunk arról, hogy a lakcímbejelentéseket érintő büntetőügyek területi bontását tartalmazó, általunk kikért adatok alapján a legtöbb nyomozás Borsod-Abaúj-Zemplén megyében zajlott az önkormányzati választást követően, ahol Gagyapáti, Hejce, Hejőszalonta, Sima, Tomor és Nyésta is érintett volt.

Nyésta volt az egyetlen olyan település az országban, ahol nem állapítottak meg eredményt 2019. október 13-án, mert a választás előtti hetekben váratlanul 27 főről 98-ra nőtt a szavazók száma.

A lakosságszám több mint 360 százalékos növekedését szemmel láthatóan nem indokolta semmi, se tömeges építkezés, se munkahelyteremtés nem volt a zsákfaluban, a helyiek beszámolója szerint valójában 13-15 ember élt ott a mindennapokban. Még az Indexen megjelent helyszíni riportunkban kiderítettük, a faluért versengő két tábor jelentette be rokonait, barátait, alkalmazottait nyéstai házaikba, szó szerint azon versenyeztek, hogy ki tud nagyobb szavazóbázist gründolni pár hét alatt. Ennek adminisztratívan semmi akadálya nem volt akkor sem, hiszen a lakcímbejelentés pofonegyszerűen ment. Elég a tulajdonos írásbeli hozzájárulása vagy egy érvényes bérleti szerződés, és az ország bármely okmányirodájában vagy kormányablakában pár perc alatt megvan az új kártya.

Nyésta mellett Várföldén, Kisberényben és Pettenden is demográfiai csoda történt az önkormányzati választás előtti hetekben, ezeken a településeken a gyanús szavazók miatt szintén megismételték a voksolást novemberben. Sok más településen viszont a gyanú ellenére sem kellett újra választást tartani, mert vagy elutasította a választási bizottság a kérelmet, vagy épp nem fellebbezett senki.

Kocsis Máté édesapjához is költözött pár szavazó

Közokirat-hamisítás miatt indult például annak idején nyomozás a fideszes Kocsis Máté édesapja, Kocsis Sándor ellen, aki a borsodi Abaújlakon volt korábban alpolgármester. Mint azt az Átlátszó feltárta, a 2010-es önkormányzati választások előtti napokban harminc emberrel gyarapodott az addig kilencvenfős falu, ebből öt embert a Kocsis család házába jelentettek be.

A gyanúsítottak a lap beszámolója szerint állítólag azzal védekeztek, hogy nem tudták, hogy bűncselekményt követnek el. Bár többen is úgy vallottak, hogy Abaújlakon készültek letelepedni és vállalkozást indítani, a választások után a legtöbben kijelentkeztek az abaújlaki címekről. Kocsis Sándort megrovásban részesítették 2013-ban. Egy évvel később a polgármesteri székért indult el a választáson, de alulmaradt a települést azóta is vezető Pollák Istvánnal szemben, aki szintén bíróság elé állt a bejelentések miatt.

Bödeházán 2010-ben háromszor ismételték meg a választást a tömeges bejelentések miatt, amivel máig ez a Zala megyei falu tartja a rekordot. A jegyző fiktiválási eljárása nem állapított meg törvénysértést, a rendőrség viszont elkezdett közokirat-hamisítás miatt nyomozni. Az eljárás végén – majdnem egy évvel később – 275 ezer forint pénzbüntetést kellett fizetnie a megválasztott polgármesternek, miután 21 rokonának és ismerősének írta alá a lakcímbejelentő lapját a választás előtt.

2019 augusztusában pedig Tiszasziget fideszes és Újszentiván független polgármesterét ítélték el közokirat-hamisításért. Az Átlátszó akkori cikke szerint 142 esetben asszisztáltak fiktív lakcímbejelentéshez a 2014-es önkormányzati választások előtt.

A legdurvább voksturizmusos ügyek Borsod mellett Szabolcs megyéből kerültek nyilvánosságra, de pontos adatokat soha senki nem adott arról, hányan és kik élhettek vissza a lakcímszerzési jogokkal. Ugyanakkor a Szabad Európa márciusban – a vádhatóságtól kapott tájékoztatás alapján – arról írt, hogy egy 2019-ben készült felmérésben a megyei főügyészség kigyűjtötte az addigi releváns adatokat:

„2019. évben 54 nyomozás volt folyamatban, melyekben összesen 1407 gyanúsítottat hallgattak ki. A gyanúsítottak száma azóta természetesen nőtt, hiszen a nyomozásokat időközben befejezték, így további gyanúsítottak kihallgatása is megtörtént ezekben az ügyekben. A nyomozások száma ugyanakkor nem mérvadó, mert van néhány olyan nyomozás, amelyben egyenként százas nagyságrendben szerepelnek gyanúsítottak, illetve más nyomozásokban csupán 5-10 gyanúsítottat hallgattak ki. Jellemző, hogy több száz gyanúsított akkor van egy ügyben, ha ugyanarra a lakcímre jelentkeztek be, hiszen ezt célszerű egy eljárásban kivizsgálni” – írta a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség szóvivője. Ami Szilágyi Lászlónak nyilvánvaló volt, az a megyei kormányhivatalnak a lakcímek bejegyzésekor nem volt az. A mostani módosítás után pedig már nem is kell, hogy ehhez hasonló gyanúval a kormányhivatalok foglalkozzanak.

Az állam nem sietett a feltárással

A voksturizmus legalizálása felveti az állami hatóságok mentesítését is a felelősség alól, hiszen a büntető törvénykönyv (Btk.) szerint ha hivatalos személy követ el közokirat-hamisítást, az sokkal súlyosabban büntetendő. Ilyen esetekben akár 5 évig terjedő börtön is lehet a büntetés. Az elmúlt választások során, illetve azután szinte egyetlen hír sem érkezett arról, hogy bármely hivatalos személyt elszámoltatott volna a magyar nyomozó hatóság. A fentebb említett, szabolcsi ügyekben például fiktív lakcímek bejegyzése és a lakcímkártyák kiadásáért nem vontak felelősségre senkit sem a megye kormányhivatalában vagy a járási hivatalaiban, pedig a 146/1993. kormányrendelet egyértelműen kimondja: a bejelentett lakcím valódiságát a címnyilvántartásban szereplő adatok alapján – és „ha az eset körülményei indokolják” – a jegyző vagy a járási hivatal helyszíni szemlével ellenőrzi. Azt azonban a rendelet nem részletezte, hogy melyek ezek a körülmények, amelyek eddig is kiskaput jelentettek a felelősségre vonás elkerüléséhez. A módosítással pedig végképp nem merül fel a felelősség, hiszen az, hogy a lakcímen nem él az érintett személy, már nem ok az érvénytelenség megállapítására, akármennyien is legyenek egy lakatlan romba bejelentve.

A sajtó néhány konkrét esetet is feltárt, de a visszaélések nagyságrendjét egyelőre csak találgatni lehet.

A TASZ 2018-as választási jelentése szerint az jelenthetne megoldást a lakcímbejelentésekkel történő tömeges visszaélésekre, ha a lakcímnyilvántartó (Belügyminisztérium) közzétenné a települések választásra jogosult lakosságának változási adatait a változás időpontjának megjelölésével. A TASZ és a Political Capital (PC) már a választás előtt a lakcímnyilvántartásért felelős BM-hez fordult, hogy adjon számot a választást megelőző két évben létesített lakcímek számáról településenként.

Szavazó adja le szavazatát 2018. április 8-án az országgyűlési választáson – Fotó: Balogh Zoltán / MTI
Szavazó adja le szavazatát 2018. április 8-án az országgyűlési választáson – Fotó: Balogh Zoltán / MTI

A tárca megtagadta a válaszadást, ezért a TASZ Választási Jogi Programjának vezetője, Mráz Attila pert indított a közérdekű adatok megismeréséért. A Belügyminisztérium 2019 márciusban első fokon elveszítette a pert, majd még abban az évben a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon is a TASZ-nak és a PC-nek adott igazat.

Az ellenzék felháborodott, a kormány szerint csak a valósághoz igazítottak

„Nyilván szervezett választási csalásra készül a Fidesz” – így kommentálta az ATV-n Márki-Zay Péter, az ellenzék közös kormányfőjelöltje a törvénymódosítást. Az MSZP pedig azt javasolta, hogy az ellenzéki pártok forduljanak az Alkotmánybírósághoz (AB).

A salátatörvény-csomag indokolása szerint viszont arra a társadalmi jelenségre ad szabályozási választ, hogy a lakcímbejelentések egy része mára már nem a valós viszonyokat tükrözi.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a magyar lakosság több mint 6,37 százaléka, mintegy 625 ezer ember nem a bejelentett lakóhelyén él, annak ellenére, hogy a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény hatályos rendelkezései mind a lakóhely, mind pedig a tartózkodási hely esetében, fogalmi elemként megkövetelik az életvitelszerű ottlakást.

Erre két választ adhat a jogalkotó:

  • vagy a szabályozás szigorításával rákényszeríti a polgárokat arra, hogy az államnak mindig naprakész adatot szolgáltassanak arról, hogy aktuálisan, életvitelszerűen hol élnek;
  • vagy megvizsgálják, hogy az államnak milyen mértékben fűződik érdeke ahhoz, hogy megismerje a polgár életvitelszerű tartózkodási helyét, illetve milyen mértékben veszélyes a társadalomra a fent ismertetett jelenség.

A kormány által támogatott módosítás az utóbbit követi, azaz hogy az államnak kizárólag ott és annyiban szükséges a polgár mindennapi életét ismerni és adminisztratív módon alakítani, ahol és amennyire azt a közérdek érvényre juttatása feltétlenül megköveteli.

Ezzel azonban megteremtette a lehetőségét annak, hogy manipulatív lakcímváltoztatásokkal szabadon lehessen befolyásolni a mindenkori magyar választások végeredményét.

Ez volt a TASZ konklúziója is, amely kimondja: „Egy ilyen jelentőségű módosítást nem szabadna néhány hónappal az országgyűlési választásokat megelőzően végrehajtani.” Szerinte a mostani törvénymódosítás „lényegében legalizálja a voksturizmust, amivel nyíltan veszélybe sodorja a választások integritását”.

A Kormányzati Tájékoztatási Központ ugyanakkor kitart az álláspontja mellett, az ATV Híradójának kérdésére szerdán azt írta, a javaslatnak semmi köze a választójoghoz:

„A törvénymódosításnak a választójoghoz semmi köze, a választási jogszabályok nem módosultak. Magyarországon ma közel kétmillió ember nem az állandó lakcíme szerinti lakhelyen él, mert például lakást bérel vagy a szüleihez van bejelentve. Őket mentesíti a törvény a büntetés alól.”

Mi mindenhez kell ma az állandó lakcím?

A voksolást érintően is lazává tett szabályozás azért is meglepő, mert az állam más esetekben igencsak szigorú szabályokat köt ahhoz, hogy az állampolgár mely szolgáltatásokat hol és hogyan veheti igénybe az állandó lakcímének bejelentésével.

Mindenkinek, aki új helyre költözik, a törvény szerint 3 napon belül új lakcímet kell létesítenie az illetékes okmányirodában. Vagyis a lakcím bejelentése nem lehetőség, hanem kötelesség, ami némileg árnyalja a mostani módosítás indoklását, hiszen ezzel lényegében a lakcímbejelentési kötelezettséget is semmissé tennék, ám idevágó jogalkotói szándékról nem tudni.

A Magyarországon élő emberek lakcímadatait egy központi nyilvántartás tartalmazza, amit a Belügyminisztérium (BM) NYHÁT vezet. A lakcímmel kapcsolatos feladatok nagy részét a települési vagy kerületi önkormányzatok jegyzői végzik, akik szintén vezetnek saját nyilvántartást a polgárok lakcíméről. Hivatalos ügyek intézésekor a lakcím alapján dől el, hogy melyik hivatalnak kell eljárnia, a hivatalok általában csak a saját körzetükhöz (egy adott kerülethez vagy településhez) tartozó polgárok ügyeit intézik.

Magyarán: ha nincs lakcíme valakinek, vagy nem azon a címen lakik, ami a lakcímkártyán szerepel, akkor az illetékesség nehezen meghatározható, és ez sok esetben hátrányt okozhat az érintett állampolgárnak. A jogászok azt szokták hangsúlyozni: azért fontos, hogy az legyen valakinek a hivatalos lakcíme, ahol ténylegesen él is, mert ahhoz számos szolgáltatás is kötött:

  • Ott tud hozzájutni minden olyan támogatáshoz, amelyre jogosult, így például táppénzben, terhességi, gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, baleseti táppénzben, baleseti járadékban, nyugdíjban, hozzátartozói nyugellátásban, rehabilitációs járadékban, mezőgazdasági járadékban, megváltozott munkaképességű személyek ellátásában, bányászok egészségkárosodási járadékában, fogyatékossági támogatásban, rokkantsági járadékban, házastársi pótlékban, házastársi jövedelempótlékban, nemzeti gondozási díjban, hadigondozotti ellátásban, gyermekgondozási segélyben vagy gyermeknevelési támogatásban, az aktív korúak ellátása során megállapított pénzbeli ellátásban, időskorúak járadékában, korhatár előtti ellátásban vagy ápolási díjban lakcím megadásával részesülhet valaki.
  • Alapesetben oda tudja beíratni a gyerekét óvodába, iskolába, ahol lakik, persze ennek ellenőrzésére meglehetősen nagyvonalú szabályok léteznek csak. (Körzeten kívülről csak akkor vehetik fel a gyerekeket, ha a körzetben élőkön felül még maradt hely.)
  • Csak a bejelentett lakcím alapján tud egészségügyi ellátáshoz jutni akár biztosítottként, akár jogosultként. Azaz itthon csak akkor válik valaki jogosulttá bárminemű állami egészségügyi ellátásra, ha van bejelentett magyarországi állandó lakcíme (lakóhelye). Azok, akiknek csak tartózkodási helyük van, üres a lakcímkártyájuk, vagy fiktiválták a lakcímüket, nem jogosultak a szociális alapú állami egészségügyi ellátásra még akkor sem, ha magyar állampolgárok (ebből egyébként rengeteg probléma volt már, az alapvető jogok biztosa vizsgálatot is indított az ügyben, és még 2017-ben felkérte a kormányt a lakcímbejelentési kötelezettség elmulasztásának, illetve a hiányából fakadó egészségügyi szankciók lazítására). Állandó lakcím- vagy ezt pótló adatszolgáltatási/bejelentési kötelezettséggel még a hajléktalan emberek is rendelkeznek a hatályos törvények szerint ahhoz, hogy egészségügyi ellátást vehessenek igénybe.
  • Magánszolgáltatások igénybevételéhez is szinte elengedhetetlen a lakcím, hiszen a hatályos jogszabályok szerint a magánszolgáltatást nyújtó cégeknek (pl. bank, mobilszolgáltató) joguk van lakcímet kérni ügyfeleiktől a szerződés megkötéséhez. A lakcímkártya hiányáért a rendőrség ugyan senkit nem állíthat elő, de igazoltatások során a személyi igazolvány mellett a hatóságok a lakcímkártyát is elkérik.

Az Alkotmánybíróság érvelése is kiüresedett

Azzal, hogy a lakcím ezentúl nem a lakóhely címét jelenti, a kormány szembemegy az Alkotmánybíróság azon érvelésével, amellyel – a kormánynak kedvezően – megmagyarázta, hogy miért lehet igazolható, hogy magyarországi lakcím nélkül egyéni képviselőre nem, csak pártlistára lehet szavazniuk a határon kívül élő magyar állampolgároknak.

Az AB 2016-ban kimondta, hogy az állandó lakcím révén adott különbségtétel igazolható, mert „a Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező választópolgárok kapcsolata az állammal közvetlenebb és erősebb, mint az ilyen állandó lakóhellyel nem rendelkező választópolgároké. A Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező választópolgároktól elvárható, hogy szavazataikat (akár a külképviseleteken) személyesen adják le, figyelembe véve azt is, hogy szavazati joguk teljes és ezért elvárható, hogy akár többletterhet is vállaljanak” – idézte a döntést a TASZ. Azzal azonban, hogy az állandó lakcím a módosítás révén virtuálissá lett, a lakcímet az állammal való közvetlenebb, erősebb kapcsolat bizonyítékaként kezelő állítás is érvénytelenné vált.

Mindennek előzménye, hogy az egyszerűsített honosítási eljárás intézménye előtt az állandó lakcím eleve feltétele volt annak, hogy az állampolgár szavazhasson. A kormány az állampolgárság megadásakor azt kommunikálta, hogy a határon túliak pusztán az állampolgárság révén nem választanak. Igaz, sejthető volt, hogy a valódi cél a szavazás lehetőségének megadása volt, ahogyan arról Mikola István már 2006-ban beszélt, ötmillió határon túli szavazót vizionálva, akiknek részvételével a Fidesz javára „húsz évre minden eldőlne”.