Idővel azért minden gyilkost utolér a sorsa, akár 25 év után is

Melyek azok az emberölési ügyek, amelyek erre a főosztályra kerülnek?

A rendőrség hatásköri listája alapján vannak ügyek, amelyek automatikusan ide, az NNI-hez kell, hogy kerüljenek. Életvédelem szempontjából például a sorozatgyilkosságok, de ilyenről szerencsére most nem tudok, emlékeim szerint az utolsó a romák elleni sorozatgyilkosság volt. Szintén a mi főosztályunk foglalkozik az úgynevezett döglött ügyekkel is.

A köznyelvben a döglött akta megfogalmazás ragadt meg. Egyébként mit írnak ezekre az aktákra?

A büntetőeljárásról szóló törvényben természetesen ez a megfogalmazás nem szerepel. Olyan, hogy „döglött ügy”, nincsen. Ezek általában minősített emberölések, amelyek a nyomozás során felfüggesztett státuszba kerültek. Régi ügyeknél előfordulhat, hogy valamilyen okból megszüntették, de ez sem akadálya egy nyomozás újra elrendelésének, igaz, ekkor az ügyészség bevonása is szükséges.

A nyomozások szempontjából 1993 elejétől nem évülnek el a minősített emberölések. Addig volt elévülési idejük, most már nincs. Ez azt jelenti, hogy akár 90-100 évig is nyomozhatnánk ilyen ügyekben, bár az elkövető halálát azért bele lehet kalkulálni a nyomozásba, hiszen egy elkövető sem él 150 évig.

Hogy honnan jönnek az ügyek? Keressük... A megyei kollégákkal sokat dolgozunk együtt, gyakran egyeztetünk, így felmerülnek olyan nyomozások, amiket valamiért nem sikerült megoldani, ahol volt egy „elakadás” az eljárásban. Ezeket megnézzük, és együtt elgondolkodunk azon, hogy milyen lehetőségeink lehetnek még arra, hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz.

Hány ilyen akta van most?

Nálunk most 24 ilyen ügy van, mind természetesen az életvédelmi osztályon, hiszen a főosztály másik osztályának, a célkörözési osztálynak nem ez a feladata.

Ezek mindegyike régi?

Előfordulhat, hogy egy frissebb ügyet is kapunk. Ilyen volt például az a nemrég eredményesen befejezett, 2019-es érdi ügy, amikor megmérgezték az idős hölgyet. De általában régebbi ügyekkel foglalkozunk.

Azt jól értem, hogy ennél a 24-nél több megoldatlan emberölési ügy gyűlt össze az elmúlt közel 30 évben, csak épp ez a 24 az, ami most aktív?

Így van, mi 24 ügyön dolgozunk most aktívan. Azért azt látni kell, hogy vannak egyszerűbb megoldású emberölési ügyek, és vannak nagyon nehezen felderíthetők, amelyekhez lehet, hogy több évtized kell. Sok oka lehet annak, hogy egy döglött ügyet végül miért sikerül megoldani. Megváltozhatnak esetleg a bűnözői csoportban a szerepek. Akik barátok voltak, az idő múlásával már nem biztos, hogy még mindig barátok. Új bizonyítékok vagy tanúk kerülnek elő, és tagadhatatlan, hogy a technikai fejlődés is sokat segít egy-egy nyomozás megoldásában. Szintén fontos, hogy a büntetőeljárási törvény lehetőséget ad arra, hogy ha valaki bűncselekményt követett el, és a saját ügyében szeretne alkut kötni, akkor a rendőrségen keresztül „alkudozzon” az ügyészséggel vagy akár egyezséget kössön. Ezeket a lehetőségeket ki kell használni.

Volt olyan ügy, amelyben nyomravezetői díj hozta meg az áttörést?

Volt rá példa, hogy az általunk végzett nyomozásban is volt kitűzve nyomravezetői díj, de nálunk nem volt olyan eset, ahol ez hozta volna meg az eredményt.

Mitől kerül egy ügy a nehezen megoldhatók közé? Mi teszi különösen nehézzé egy emberölési ügy megoldását?

Ez nagyon sok dolgon múlhat. Például, ha egy helyszín nyomszegény. Vagy ha az áldozatot nagyon későn találják meg. Eltelhetnek évek, mire kiderül, hogy aki eltűnt, emberölés áldozatává vált. A szervezett bűnözésben elkövetett emberölésekre jellemző, hogy nincs kapcsolat az áldozat és az elkövető között. Tipikusan ilyenek a bérgyilkosságok, amely esetekben sokkal nehezebb megtalálni a gyilkost.

Ez, gondolom, olyankor is igaz, amikor nem bérgyilkosságról van szó, de ugyanúgy nincs kapcsolat áldozat és elkövető között, nem ismerték egymást. Rablógyilkosságnál, mondjuk…

Igen, ez is előfordulhat, és ez is okozhat nehézséget. Egy nyomozásnál mindig vizsgáljuk az áldozat kapcsolatrendszerét, hogy kikkel barátkozott. A szomszédokat és mindenkit meghallgatunk a szűkebb-tágabb környezetében, amiből megpróbáljuk összerakni a személyiségét magának a sértettnek is, illetve hogy milyen körben mozoghatott, kik lehettek a közelében az elkövetés idején.

Most, ahogy beszélgetünk, fél órával ezelőtt jött a hír Szegedről, hogy a makói kettős gyilkosság ügyében megszületett az elsőfokú ítélet, életfogytiglan lett a vége, egyelőre nem jogerősen. Itt sem ismerte egymást az elkövető és az áldozatok. Ennek az ügynek voltam egy korábbi tárgyalásán, és ott az derült ki, hogy az az ember, aki a 2004-es emberölést elkövette, és akit több mint 15 évvel később, 2020 elején fogták el, három osztályt végzett, és írni-olvasni sem tud. Az elkövetőnek az intelligenciája, ravaszsága szerephez szokott jutni abban, ha sokáig meg tudja úszni a számonkérést, vagy ez nem annyira jelentős faktor?

Minden ügy más és más. Van, akinek „szerencséje van”, hogy nagyon sokáig tud rejtőzködni a hatóság elől, de ez intelligencia kérdése is. Tagadhatatlan, hogy aki fel tud jobban készülni egy bűncselekmény elkövetésére, az jobban tud esetleg bujkálni is. De úgy gondolom, sőt bízom benne, hogy idővel mindenkit utolér a törvény keze – akár 25 év után is –, mint például a gersekaráti ügyben.

(Július 8-án számolt be a rendőrség arról, hogy elfogták azt a férfit, N. Zsoltot, aki a gyanú szerint 1996 decemberében brutálisan megölt egy idős asszonyt a Vas megyei Gersekaráton.)

Ott volt, amikor elfogták?

Ott.

Milyen volt az elfogás, erről mesélne egy kicsit? Hogy reagált ez az ember, hogy egyszer csak kopogtatnak az ajtaján a semmiből a rendőrök? És milyen volt ezt rendőri oldalról megélni?

Természetesen meg szoktak lepődni az emberek. Aki már 25 éve magában hordoz egy ilyen terhet, jogosan gondolhatja azt, hogy lassan ez az ügy egészen elfelejtődik, a rendőrség vagy a közvélemény nem foglalkozik vele. Egy ilyen típusú bűncselekménynél az elkövetőben ott van a teher, még ha telik is az idő, de valamennyire meg tud róla feledkezni.

Természetesen az elfogásokat meg szoktuk tervezni, nem „ad hoc” jellegű, hogy csak úgy odamegyünk. Megfelelő erővel érkezünk, és nem hagyunk esélyt arra, hogy probléma történjen. Nagyon oda kell figyelni. Ebben az esetben is velünk voltak a Készenléti Rendőrség műveleti egységei, akik biztosítottak minket.

A lényeg a biztonság. Hogy mindenki – nem csak az, akit el akarunk fogni, hanem a kollégák, és a közelben tartózkodók is – biztonságban legyenek. Ennek megfelelően próbáljuk megválasztani azt a helyszínt, ahol az elfogást végrehajtjuk. Logikus, hogy lehetőség szerint ne nagy tömegben történjen ez. Hiszen nem szeretnénk sérülteket, túszhelyzetet és hasonlókat. Ha pedig van információnk arra nézve, hogy az elkövető fegyveres vagy rendelkezhet fegyverrel, akkor a TEK segítségét kérjük. Egyébként az említett esetben a munkahelyén fogtuk el a gyanúsítottat.

A gersekaráti ügyben utalt bármi arra, hogy veszélyes lehet az elkövető?

Nem volt olyan információnk, hogy a támadásától kellett volna tartani. Azt vallom, hogy inkább legyünk ott két-három emberrel többen, mint eggyel kevesebben. Nekem legalábbis ez a jelmondatom egy ilyen műveletnél. Ez egyébként egy eléggé gyors és hatékony elfogás volt.

Megjelent, hogy az elkövető állítólag a rendőrségnél dolgozott korábban. Ez tényleg így volt?

Szögezzük le, hogy a gyanúsított sem az elkövetéskor, sem az elfogáskor nem volt a rendőrség állományában.

Vannak emberek, akik utána törvénytisztelően élnek, nem követnek el az eltelt évtizedekben akár újabb bűncselekményeket?

Előfordulhat, hogy valaki törvénytisztelően él, de az elkövetett bűnt ez természetesen nem írja felül. Vannak esetek, amikor nem is sejtik az emberek, hogy ki lakik a szomszédban. Olyankor meglepődik az egész közösség, hogy a rendőrség elvisz valakit egy bűncselekmény elkövetése miatt. Mert nem gondolták róla, mert családapa, mert nincs probléma a portáján, vagy együtt sütögetnek a kertben, és minden nap köszönnek egymásnak az utcán, vagy akár egy iskolába járnak a gyerekeik.

A gersekaráti egy 25 év után megoldott ügy volt. Mi a rekord? Mikori volt a legrégebbi?

Volt már ’96-os ügyünk. Szerintem nálunk 25-26 évnél nem több a rekord. A minősített emberölések 1993 óta nem évülnek el, az elévülés pedig megszabja az időfaktort.

Ez a 24 ügy mind egyszerre ugyanolyan energiabefektetéssel forog, vagy van valamiféle rendszer, hogy melyiket veszik előre?

Alapvetően egy üggyel az osztályon 1-2 ember foglalkozik. Ahogy a nyomozás halad előre és bontakozik ki, vagy szélesebb körben kell nyomozási cselekményeket végrehajtani, akkor természetesen megfelelő erőt koncentrálunk oda.

Elfogás, őrizetbe vétel, rabosítás, kihallgatás, adatgyűjtés – rengeteg olyan feladat van, amit csupán egy ember nem tudna végrehajtani. Van olyan eset, amikor meg kell mozdulnia az egész osztálynak, sőt van olyan is, amikor nemcsak az osztály, hanem az egész NNI mozdul. Ilyen téren szerencsések vagyunk, mert ott van mögöttünk a Készenléti Rendőrség, ahol a kollégák – ha szükséges – tudnak segíteni.

Nemrég volt egy szervezeti átalakulás az NNI-n belül. A döglött aktákkal kapcsolatos hírekben korábban a Kiemelt Ügyeket Felderítő Főosztály szerepelt.

A Nemzeti Nyomozó Iroda 2004-ben állt fel, és azóta mindig is volt életvédelmi egység a szervezeten belül. Aztán úgy hozta a helyzet, hogy a Készenléti Rendőrségen belül két ilyen egység működött már egy jó ideje, és ezt vonták most össze. Így kialakult egy új főosztály, a korábbihoz képest azzal a különbséggel, hogy kaptunk egy célkörözési osztályt, amely korábban alosztályként működött az NNI-n belül.

Ugyanannyian foglalkoznak ilyen ügyekkel, mint korábban?

A két életvédelmi állomány összeolvadt, mondhatni, megduplázódott. Az összevonás alkalmával a végrehajtó állományból nem ment el senki. Ugyanazok az emberek ugyanúgy dolgoznak, csak most többen vagyunk. Szerencsés a helyzet, hiszen korábban különböző egységeknél nagyon sokukkal együtt dolgoztam, így régről ismerjük egymást. Az életvédelem elég szűk szakmai terület a rendőrségen belül, szinte mindenki ismer mindenkit.

Hányan vannak?

A teljes létszámunk 41 fő. Szeretnek itt dolgozni a kollégák, jó a csapat. Ezeknek az ügyeknek a megoldása a technikán és minden máson kívül az itt dolgozó emberek elhivatottságának az eredménye. A csapatmunka nagyon fontos. Ezek a szakemberek szeretik ezt csinálni, és értik is a dolgukat. Megvan hozzá a szakmai tapasztalatuk, a tudásuk és nem utolsósorban az akaratuk, hogy egy-egy nehéz ügyet megoldjanak. Ez így együtt szerencsés felállás. Persze vannak nagyon nehéz ügyek, ahol a szakértelem mellett az „isteni szerencse” is jól jön.

Miben tud megnyilvánulni, régebbi ügyeknél miben nyilvánult meg ez az „isteni szerencse”?

Azt szokták mondani, hogy ha nem megyünk utána az ügyeknek, és nem próbáljuk megoldani, akkor senki sem fog besétálni ide azzal, hogy „feladom magam”.

Nem mondom, hogy soha nem volt rá példa, de azért nem ez a jellemző. Ahhoz, hogy egy ügyet meg tudjunk oldani, foglalkozni kell vele, menni kell utána, és igenis szisztematikusan újra és újra végig kell venni még egyszer azokat a lépéseket, amelyeket korábban a kollégák már megcsináltak.

Múlik az idő. Előfordulhat, hogy egy tanúnak valami olyan dolog jut eszébe, amit korábban nem tartott fontosnak. Volt rá példa. Az Aranykéz utcai robbantásnál egy tanút akkor is, majd később többször is kihallgattak, de amikor megkereste az NNI, akkor eszébe jutott egy olyan dolog, ami nekünk fontos volt, ő meg nem tulajdonított neki jelentőséget.

De ehhez az is kellett, hogy konkrétan rákérdezzenek, nem?

Igen. Fontos a kihallgatási technika, ami nagyon sokat jelent. Előny, ha megvannak az empatikus készségek egy kihallgatótisztnél. Ezek nagyon fontos dolgok, amelyeket vagy hoz otthonról magával az ember, vagy évek során megtanulja. Ezért mondom, hogy a nyomozásnak egy része – fontos része – a technika, a másik pedig az emberi tényező.

A hosszú idő után megoldott ügyeknél a közlemények ki szoktak térni a technológia fejlődésére. Külföldi bűnügyi híreken edződve az ember ilyenkor rögtön a DNS-technológiára gondol.

Az valóban nagy fegyvertény, hogy van ilyen. A világ fejlődik, ami nekünk is rengeteget segít. Ha megnézzük a kilencvenes évekbeli technikát meg a mostanit, nem kell elmenni a DNS-ig. Ott vannak például a mobiltelefonok, de már drónokat is használ a rendőrség, vagy ha kell, 3D technikával fotóz egy helyszínen. A fejlődést a bűnüldözés is kihasználja. Érdemes megnézni a bűnügyi technikai főosztályunkat, a kiberbűnözés elleni főosztályunkat és természetesen a Nemzeti Szakértői és Kutatói Központot is. Kevés szó esik az ő munkájukról, de nagyon sokat hozzátesznek ahhoz, hogy egy eredményes nyomozás a végén a vádig eljusson, majd később ítélet szülessen. Ők a csendes „szürke eminenciások”, akik „láthatatlan erőként” dolgoznak mellettünk a háttérben.

Hogy képzeljük el? Van például egy tárgy egy bűncselekmény helyszínéről, amin maradtak genetikai nyomok. Ha tíz évvel ezelőtt megnézték, akkor még nem tudták összerakni a DNS-profilt belőle, most pedig már igen?

Változik a műszereknek és a felhasznált anyagoknak is az érzékenysége. A ‘90-es évek elején azért ritka volt, hogy egyáltalán végezzenek DNS-vizsgálatot, inkább szerológiát használtak. Ma már szinte rutinfeladattá vált, és nem csak emberölési ügyben. És nemegyszer előfordul, hogy a bűnjeltárgyat újra alávetjük a vizsgálatnak, és ki tudjuk mutatni akár az elkövető DNS-ét is.

És amivel össze tudják hasonlítani, az az ismert bűnözők DNS-ének adatbázisa?

Igen, van ilyen nyilvántartásunk. Ha van egy DNS-nyomunk a helyszínen, ami az elkövetőhöz köthető, akkor már csak meg kell hozzá találni az embert. A nyomozás során pedig lehet szűkíteni a potenciális gyanúsítottak körét. Egy kistelepülésen történt emberölésnél például, ahol ismerheti az elkövető a sértettet, ott egyszerűbb a dolog. Végig kell járnunk, hogy kik lehetnek, akik tettesként szóba jöhetnek. Ez is a nyomozás feladata, amiről korábban már beszéltem, a humán erőé. A kihallgatások alkalmával pedig ezektől a személyektől lehet DNS-mintát venni.

Ilyenkor nekik kötelező adni, vagy mondhatják azt, hogy nem?

Vétlen személyek DNS-ét is lehet rögzíteni az eljárásban. Természetesen nem használunk erőszakot, de adott esetben tanúnak is kötelező mintát adnia.

Amerikából lehet sok olyan hírt hallani a DNS-technológiával kapcsolatban, hogy a családfakutatási divat, az ebből kinövő adatbázisok tudnak segíteni régi bűnügyek megoldásában. Ott ugye az van, hogy olyan embereknek, akik egyszerűen kíváncsiak az őseikre és emiatt adnak mintát, a DNS-ét bűncselekmények felderítéséhez is lehet használni. Nálunk ilyen felmerülhet?

Nem szabad összekeverni a kettőt. Az, hogy egy magánvizsgálatnál én mihez járulok hozzá, meg hogy egy büntetőeljárásban az adatvédelem mit enged meg, az két teljesen más dolog. Törvények szabályozzák, hogy ki kerülhet a nyilvántartásba és onnan mikor kerülhet ki. És mindennek törvényesnek kell lennie, hiszen egy büntetőeljárásnál az olyan bizonyítékot, amit törvénytelenül szereztek be, kizárják. Onnantól kezdve semmit nem érünk vele.

A büntetés-végrehajtási intézetben is vesznek DNS-mintát. Törvény írja elő, hogy ez milyen bűncselekményeknél kötelező. És ahogy a nyilvántartás növekszik, annál jobbak az esélyek arra, hogy ha valaki elkövet egy újabb bűncselekményt, akkor a nyilvántartás alapján a rendszer jelezze, hogy őt keressük.

Van a döglött akták között, aminél nagyobb az aggodalom, hogy esetleg más bűncselekményt is elkövet az illető, amíg szabadon van? Van ilyen szempontból fontossági sorrend?

Ebben a 24 ügyben alapvetően nincs fontossági sorrend. Ha az egyikben előrelépési lehetőséget látunk, amivel gyorsabban tudunk esetleg haladni, és hamarabb eljuthatunk az eredményig, akkor természetesen oda csoportosítunk erőket. De ez nem jelenti azt, hogy a többit addig félretesszük és nem foglalkozunk velük. Ilyen nincs, minden ügynek mennie kell. Vannak olyanok persze, amiket nagyon szeretnénk megoldani. Ilyen például Szathmáry Nikolett ügye, a Békés megyei kislányé, aki ‘98 januárjában tűnt el, és évekkel később lett meg a holtteste. A mai napig nincs meg a gyilkosa. Ahogy mi is, a Békés megyei kollégák is mindent megtesznek azért, hogy megtalálják az elkövetőt.

A szervezett bűnözés körébe tartozó, kilencvenes évekbeli ügyeknek is a mai napig megyünk utána. Ebben az évben is volt egy, ahol 22 év után lett meg a feltételezett elkövető.

Mondana még pár ügyet?

Dolgozunk a volt MTK-labdarúgó ügyén, aki 2009-ben tűnt el. Tavaly októberben sikerült megtalálnunk a holttestét. Dolgoztunk a szentesi édesanyának az eltűnési ügyében, abban már vádat emeltek, lassan kezdődik a bírósági szakasz. Ebben az évben nyolc személyt gyanúsítottunk meg emberöléssel, akár tettesként, akár felbujtóként. Ezek mind régi ügyek voltak.

Egy ma elkövetett gyilkosságból kisebb eséllyel válik döglött akta, mint, mondjuk, egy húsz évvel ezelőttiből?

Szerintem igen. És nem azért, mert a mostani nyomozók okosabbak, mint a húsz évvel ezelőtt itt dolgozó kollégák voltak. Nem erről van szó, egész egyszerűen mások a lehetőségek. A technika fejlődésével egyértelműen nehezebb nyom nélkül elkövetni egy bűncselekményt. Ma már DNS-vizsgálatokat alkalmazunk, és tele vannak a városok, települések kamerákkal. A cél, hogy ne maradjon emberölés megoldatlanul, még régi sem. Ha utópisztikus is maga a kívánalom, ez lenne a cél. Egy nemes cél.

Tökéletes gyilkosság létezik?

Ezt a kérdést mindig megkapom. Tény és való, hogy léteznek nehéz ügyek. De mi a tökéletes gyilkosság? Ami 25 évvel ezelőtt tökéletesnek tűnt, az ma például egy DNS-vizsgálattal megoldhatóvá válik. És lehet, hogy 20 év múlva olyan technikánk lesz, hogy nem fog problémát okozni semelyik emberölés megoldása. És – mint korábban említettem – az 1993 eleje óta elkövetett gyilkosságok 20 év múlva sem fognak elévülni, és lehetőség lesz a megoldásukra.

Minden ilyen ügynek – amit tíz, húsz, vagy még több év után oldunk meg – üzenete van az elkövetők számára, hogy nem lehet nyugodtan aludni annak, aki egy ilyen súlyos bűncselekményt követett el. Hogy bármikor előfordulhat, hogy a rendőrség megtalálja, becsenget, és felelősségre vonja.

És persze üzenet ez az áldozatok szeretteinek is. Aki elveszíti egy hozzátartozóját egy emberölés során, az jogosan várja el a rendőrségtől, hogy próbálja megtalálni az elkövetőket. Az a legnagyobb elismerés, ha a köszönet innen érkezik. Volt rá példa.

Vannak ügyek, amelyekben a hozzátartozók kifejezetten keresik a kapcsolatot, próbálják sürgetni a nyomozást?

Szoktak érdeklődni a hozzátartozók, de nem sürgetnek. Azt tudomásul kell venni, hogy nekünk a szakmaiságnál kell maradnunk. Természetesen sajnáljuk az áldozatot meg a hozzátartozóit, és mi is megdöbbenünk – főleg, ha egy gyerek a sértettje a bűncselekménynek –, de nem szabad, hogy az érzelmek elvigyenek. Ez néha nehéz. De olyan emberek dolgoznak ezen a főosztályon, akik sok éve az életvédelem területén vannak, tehát elég sok mindent láttak. Jó néhány esetben tartjuk a kapcsolatot a hozzátartozókkal. Felhívnak bennünket, érdeklődnek, vagy eszükbe jut valami, esetleg hallanak új információkat. Szoktunk velük beszélni.

A 24 ügyben hányban gyerek a sértett? Nikolettet említette.

Van egy régi ügyünk, ami jelenleg fel van függesztve, egy család eltűnése a Pest megyei Tárnokról. Ott az áldozatok között van egy 4 éves kislány is. Ezt az ügyet sem fogjuk soha feladni. Ha valamilyen új információ jön, egyből utána fogunk menni.

Nyolc éve egyszer beszélgettünk már, miután megkapta az Év rendőre elismerést. Akkor azt mondta, nem nagyon néz nyomozós filmeket, sorozatokat. Ez változott esetleg azóta, és ha igen, van kedvence?

Most sem nagyon nézek ilyeneket, és nemcsak azért, mert az ember gyorsan kitalálja, hogy ki az elkövető…

Gyorsan kitalálja?

Vannak klisék a filmekben.

De nyomozóként gyorsabb, mint egy átlagember? Ha például egy barátjával ül le nézni.

Ritkán nézek ilyet. Azért néha előfordul, hogy gyorsabban rájövök a megoldásra. De ezzel szerintem nem csak én vagyok így a rendőrségnél. A film meg a valóság között egyébként jelentős eltérések vannak. Ott olyan egy DNS-vizsgálat, hogy ránéznek a DNS-re, és 5 perc múlva megmondják, hogy XY a tettes, aki itt lakik, és éppen most megy be a boltba.

Na, azért ilyen technikánk nincs. Reméljük, hogy ez a jövő, de azért ezeknek a vizsgálatoknak időre van szükségük. Alaposak, és az nem baj. Úgy kevesebb a hibalehetőség. Amúgy nincs kedvenc filmes karakterem, és tényleg nem szoktam nyomozós filmeket nézni. Ha már film, akkor inkább vígjáték.