Szegeden megtartották kedden az első nyilvános tárgyalást a 2004-es makói kettős gyilkosság ügyében: a vádlott tagad, de a védekezése a józan észnek és tanúknak is ellentmond, miközben az egyik áldozat körme alatt és a gyilkos vascsövön is óriási valószínűséggel az ő DNS-ét találták meg. Ha végül tényleg a most bíróság elé állított Sz. Dénes bizonyul majd a valódi elkövetőnek, az ügyének lesz egy nagyon súlyos tanulsága: ha ezt az embert több mint 15 évbe került kézre keríteni, akkor az azt jelenti, hogy rettenetesen jók tudnak lenni egy gyilkos esélyei, ha vadidegeneket választ áldozatul.
Három osztályt végzett, írni-olvasni nem tud, és mikor elfogták, eperszedést próbált előadni egy novemberi bűntény alibijeként az az Sz. Dénes, akit 15 év után egy addig megoldatlan kettős gyilkosság elkövetőjeként azonosított tavaly a rendőrség, és akinek kedden volt az első nyilvános tárgyalása a Szegedi Törvényszéken.
Makón 2004. november 16-én reggel két asszonyt öltek meg, a 78 éves Tóth-Kásáné Marikát és középkorú lányát, Évát, aki szerencsétlenségére épp akkor ment látogatóba az édesanyjához, amikor a gyilkos még a házban volt. Az áldozatokat a támadó, aki értékek után kutatva felforgatta a lakást, vascsővel ütlegelte, aztán elvágta a torkukat. Bőségesen hagyott maga után nyomokat. Lábnyomok voltak az udvarban, amik mutatták, hogy a szomszéd kerítése felől juthatott be. Bár cérnakesztyűt használt, azt egy ponton levette, és a helyszínen hagyta, csakúgy, mint a gyilkos szerszámot, a vascsövet. Ujjlenyomatot sikerült rögzíteni, és hátramaradt DNS is: ott volt ugyanannak a férfinak a DNS-e a kesztyűn, a vascsövön, egy szódásszifonon és a fiatalabb áldozat bal kezének egyik körme alatt is.
A nyomozás azonban kezdetben téves vágányra állt rá: szagazonosítás nyomán az idős asszony egyik unokáját gyanúsították meg még 2004-ben. Tóth-Kása Norbert egy évet ült ártatlanul előzetes letartóztatásban, míg végül – miután nem tudták bizonyítani a gyanút – megszüntették ellene az eljárást. Vádemelésig már nem jutott a dolog. Ő később kártalanításért beperelte a magyar államot, nyert is. Miután tavaly bejelentették a vádemelést Sz. Dénes ellen, felkerestük Tóth-Kása Norbertet és ügyvédjét Makón: a történetéről itt olvashat részletesen. Az ő szabadulása után a makói kettős gyilkosság ügye a nyilvánosság szempontjából hosszú időre feledésbe merült.
2020-ban találtak rá
Az áttörésről, Sz. Dénes elfogásáról 2020 februárjában számolt be a rendőrség. Részben annak volt köszönhető, hogy a nyomozásra 2019 novemberében ráállították a Készenléti Rendőrség Kiemelt Ügyeket Felderítő Főosztályát, részben pedig annak, hogy a technológia rengeteget fejlődött 2004 óta. A helyszínen maradt és feltehetően a tettesről árulkodó genetikai nyomokat már annak idején is vizsgálták, de csak 2020-ban tudták annyira feljavítani a képletet, hogy kerestethetővé váljék a profil.
A nyomozók elkezdték módszeresen ellenőrizni a Csongrád megyei ismert bűnözőket: így akadt fenn a szűrőn a 47 éves Sz. Dénes, először az ujjlenyomata alapján. Aztán a DNS-egyezés végképp meggyőzte arról a rendőröket, hogy ő az emberük.
Sz. Dénes tavaly február óta letartóztatásban van. A keddi szegedi tárgyalásra a járványhelyzet miatt nem vitték el személyesen, videón keresztül kapcsolták egy budapesti börtönből. A vírus elleni védekezés miatt maszkban, kék kesztyűben üldögélt, a kicipzározott sárga, kapucnis pulóvere látni engedte a fehér pólót, amire nem sok védőügyvéd adta volna áldását, ha kikérik előre a véleményét, mert nyomasztó asszociációkat ébresztő, széles vörös csík fut rajta keresztbe a mellkasi résznél.
Sz. alig-alig szólalt meg a tárgyaláson, vallomást nem tett, a tanúktól nem kérdezett, csak egy trágárságot vetett oda egyiküknek, amikor nem tetszett neki, amit az ő egykori barátnője vallott.
Eper, barack novemberben
A védekezésének a részletei így is kiderültek a hallgatóság számára, mert a bíró, Gaudi Tibor felolvasta a korábbi vallomásait. Sz. Dénes a rendőröknek azt állította, hogy azon a – novemberi – héten, amikor Makón a kettős gyilkosság történt, ő Bordányban epret és barackot szedett, hétfőtől szombatig ott volt. Később, mikor szembesítették vele, hogy novemberben aligha volt eper és barack, amit szedhetett volna, előállt azzal, hogy a gyümölcsös gazdának szőnyegmosója is volt, és ott segített. Csakhogy a gazdáék vallomása szerint ebben a szőnyegmosóban állandó alkalmazottak dolgoztak, kizárt, hogy Sz.-t gyümölcsszezonon kívül odahívták volna segíteni, és biztosan nem adtak neki olyan elfoglaltságot, ami egy egész hétre oda kötötte volna hozzájuk Bordányba.
A férfi sajátos magyarázattal állt elő arra nézve, hogy kerülhetett a DNS-e a gyilkosság helyszínére. Azt mesélte, hogy egyszer, mikor Makón élő barátnőjét ment meglátogatni, a makói kocsmában megismerkedett egy férfival, aki elhívta magához inni, majd a háza kapujában magára hagyta azzal, hogy mindjárt jön a sörrel, aztán eltűnt, ő meg egy idő múltán utánaindult az idegen, sötét házba, ahol így, tapogatózva, megfoghatott ezt-azt.
Sz. arra már nem tudott magyarázat adni, hogy az áldozat körme alá hogy kerülhetett a DNS-e.
Van kesztyű, nincs kesztyű
Egy határozott állítása volt még védekezés gyanánt: hogy nem lehetett az övé a cérnakesztyű, amit a gyilkos hagyott hátra, mert ő soha nem hord kesztyűt. Emiatt a szerdai tárgyalás visszatérő témája volt a vádlott kesztyűviselése, és ami elhangzott, nem Sz. szavahihetőségét erősíti.
Három tanút hallgatott meg kedden a bíróság: Sz. testvérét, annak férjét, azaz Sz. sógorát, valamint azt a makói nőt, aki néhány hónapon keresztül Sz. barátnője volt. „Kesztyűje mindig volt, ez biztos” – állította a sógor, aki a feleségével néhány évre befogadta magához Sz.-t még a kilencvenes évek végén. A testvér is úgy emlékezett, hogy Sz. munkához, például paprikaszedéshez mindig viselt kesztyűt.
Egy sor más tanú vallomásait csak a bíró ismertette. Kesztyűügyben cáfolta a vádlott állítását egy körzeti megbízott rendőr és egy polgárőr-mezőőr is, akik az évek során piti ügyekben sokszor megállították, igazoltatták, átkutatták Sz. Dénest. Mindketten azt vallották, hogy mindig volt nála fehér cérnakesztyű. Sz. ennek ellenére kötötte az ebet a karóhoz a kesztyűvel kapcsolatban, ezért az ügyvédje indítványára végül a következő tárgyalásra személyesen beidézik tanúskodni a rendőrt és a polgárőrt.
Német akcentusnak hazudta a beszédhibát
Kesztyűt a volt barátnője nem látott nála, de az ő vallomása is terhelő volt a vádlottra nézve, több szempontból is. A nőnek, akivel társkereső újsághirdetésen keresztül ismerkedett meg, kezdettől fogva hazudott alapvető dolgokban. Álnevet használt, azt mondta, a vöröskeresztnek dolgozó kamionsofőr, és németnek adta ki magát. Az utóbbit a nő szerint azért tette, hogy így akcentussal magyarázhassa feltűnő beszédhibáját.
A tanú elmondása szerint voltaképp nem is mondható igazi kapcsolatnak az, ami kettejük között volt, Sz. hetente-kéthetente felbukkant, ilyenkor rátelefonált egy makói telefonfülkéből, hogy ott van, menne hozzá. Eljárni nem jártak el, a nő nem akart Sz -szel mutatkozni, mert rossz tapasztalatai voltak vele: a férfi ivott, nem tudott viselkedni, kellemetlen helyzetbe hozta. A viszonynak a nő vetett véget, a szakításba belejátszott az is, hogy a férfi rendszeresen lopott tőle pénzt. Mikor ez a vád elhangzott a volt barátnő részéről, ez volt a tárgyaláson az a pillanat, amikor a vádlott trágárságot vágott a képernyőről a tanú fejéhez.
Pedig ennél a gyilkossági vád szempontjából nagyobb tétje volt annak az állításnak, hogy a kapcsolatnak már rég vége volt ugyan akkor, amikor a makói kettős gyilkosság történt, de a tanú biztos benne, hogy a férfi még ezután is hónapokon át vissza-visszajárt Makóra. Ezt onnan tudja, hogy a vádlott egy makói telefonfülkéből hívogatta időnként szitkozódva a szakítás után is. Ráismert a fülke telefonszámára. A nő elmondásából derült ki az is, hogy Sz. Makón mindig egy olyan megállóban szállt le a távolsági buszról, ami legfeljebb 50-100 méterre van a gyilkosság helyszínétől.
Megfogta a nyakát
A bíró arról is megkérdezte a tanúkat, agresszív volt-e a vádlott. A testvére szerint részegen sokszor sértegette őt, de „bántalmazás nem volt”. „Egyszer fogta meg a nyakamat” – mondta olyan hangsúllyal, mintha így, hogy máskor nem fordult elő, ez semmiség lenne. Fizikai erőszakról a volt barátnő nem számolt be, de
elmondta, hogy Sz. ordítozott vele, és egy alkalommal, már a szakítás után, megfenyegette, hogy elvágja a torkát nemcsak neki, hanem a családjának is.
Sz.-nek volt már összeütközése a törvénnyel. Állítása szerint bíróság előtt korábban nem állt még, de többször kellett pénzbüntetést fizetnie kisebb ügyek miatt, lopások, verekedések voltak a rovásán, illetve most is folyamatban van ellene egy másik büntetőeljárás egy, a makóihoz képest súlytalan ügyben.
Sz. 41-42-es lábmérete egyezik a helyszínen talált lábnyomok méretével. A daktiloszkópiai szakvélemény szerint az áldozat fürdőszobájában talált ujjnyomtöredék az ő bal kezének a középső ujjából származik. Ahogy az elfogása utáni rendőrségi sajtótájékoztatón elmondták: 1 a 462 trilliárdhoz a valószínűsége, hogy a DNS nem tőle származik.
Sz. talán azért is maradhatott olyan sokáig mindennek ellenére a nyomozás látókörén kívül, mert nem kötötte semmi az áldozatokhoz. A meggyilkolt asszony egyetlen rokona, ismerőse sem látta korábban. A vallomások ismétlődő eleme volt: nem ismerik ezt az embert, semmi keresnivalója sem lehetett a háznál.
Sz.-re az ügyészség életfogytiglant kér. A per a tervek szerint júniusban folytatódik a kesztyűügy miatt beidézett tanúk meghallgatásával, szakvéleményekkel és a perbeszédekkel.
A téma érzékenysége miatt ebben a cikkben nem jelenítünk meg reklámokat.
