A romatelepeken a vírusnál is veszélyesebb az álhírek terjedése

2021. április 13. – 07:00

frissítve

A romatelepeken a vírusnál is veszélyesebb az álhírek terjedése
Egy lakó vizet visz a házába egy ideiglenesen kihelyezett víztartályból a miskolci Lyukó-völgyben 2020. március 25-én. A tartályokat a Miskolci Roma Nemzetiségi Önkormányzat és Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzat helyezte ki, mivel a szakemberek sűrű kézmosást és fertőtlenítést javasolnak a vírus terjedésének lassítására – Fotó: Vajda János / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

A járványügyi statisztikák, az oltásokról és a korlátozások enyhítéséről szóló hírek mellett általában kevesebb szó esik arról, hogy milyen módon érinti a marginalizált, hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat a koronavírus-járvány. Pedig a mélyszegénységben, szegregáltan élő romák több szempontból is kiszolgáltatott csoportnak számítanak.

  • A telepeken rosszak a lakhatási körülmények, túlzsúfoltak a háztartások, így a vírus villámgyorsan terjedhet ezekben a zárt közösségekben. Sok helyen a vezetékes víz és a csatorna sincs bevezetve a házakba.
  • Szociális helyzetük miatt a romák általános egészségi állapota is rossz: hamarabb halnak meg, mint a többségi társadalom tagjai, gyakori a körükben a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás és az elhízás, miközben nehezebben jutnak egészségügyi ellátáshoz.
  • Az alacsony iskolázottság, az információhiány és az egészségüggyel szembeni bizalmatlanság miatt jobban terjednek ezekben a közösségekben az álhírek és a konteók, emiatt az oltással szemben is elutasítóbbak. Aki pedig be akarja oltani magát, sok esetben nincs információja, hol és hogyan teheti ezt meg.
  • A járvány miatt rengetegen veszítették el a munkájukat, a diákok jelentős része kiesett a digitális oktatásból, ez pedig csak tovább fokozza a meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket.

Nem véletlen, hogy a romák nehéz helyzetére az Európai Bizottság külön felhívta a figyelmet. „Mindent meg kell tennünk azért, hogy ne csak a roma kisebbséget erősen sújtó válsághelyzetet kezeljük, hanem valódi változásokat is elérjünk” – fogalmaztak a nemzetközi roma nap alkalmából kiadott közleményükben.

A Reuters magyarországi riportjában pedig Horváth Aladár, a Roma Parlament Egyesület elnöke beszélt arról pár napja, hogy tapasztalataik szerint a gettókban nincs pénz gyógyszerre, de még a tisztálkodási lehetőségeik is korlátozottak. A hozzá eljutó hírek alapján a roma közösségen belül a kisvárosokban, a fővárosban és a gettótelepüléseken is végigsöpört a vírus. „Az embereink úgy hullanak, mint a legyek” – mondta a roma aktivista, aki nem sokkal korábban vesztette el 35 éves unokaöccsét.

A statisztikák szerint Magyarországon több mint 1300, főként romák lakta szegregátum, elmaradott településrész található, ezekben él a magyar lakosság 2,8 százaléka, vagyis több mint 200 ezer ember.

Katasztrofális következménye lehet, ha betör a vírus egy szegregátumba

„Nem nagyon tudok Nagykállón olyan családról, amelyben ne lett volna fertőzött. Volt olyan hét márciusban, hogy 12 rokonom feküdt kórházban”

– mesélte a Telexnek Bitó-Balogh Zsanett, nagykállói roma aktivista. Környezetében az első és második hullámban nem kapták el annyian a vírust, idén tavasszal azonban robbanásszerűen tört be a járvány.

Hogy a vírusnak kinél milyen lefolyása van, emberenként változó, de általánosságban komoly problémát jelent szerinte, hogy a háziorvosok sincsenek tisztában pácienseik alapbetegségeivel. Ennek az aktivista szerint három oka van. Az egyik, hogy a szegényebb településeken pénzhiány miatt egészségtelenül táplálkoznak az emberek, csak nagyon kevesek mindennapi étrendjébe tartoznak bele a zöldségek, gyümölcsök. A munka és az otthoni feladatok mellett pedig sokan nem mennek el orvoshoz, ha valamilyen panaszuk van, így sokszor egyáltalán nem vagy csak nagyon későn diagnosztizálnak egy-egy súlyosabb betegséget. De van ezenkívül egyfajta félelem is a romákban, Bitó-Balogh szerint sokan tartanak az orvosoktól és a kórházaktól, „attól félnek, hogy ha bemennek egyszer, nem jönnek ki többé”.

„Azt szajkózom már az első hullám óta, hogy ha betör a vírus a romatelepekre, katasztrófa lesz. Sajnos igazam lett, rengetegen haltak meg a környezetemben az elmúlt hónapokban.”

Ugyancsak idén, a harmadik hullám elején jelent meg a járvány markánsabban a Pest megyei Bag és Dány szegregátumaiban, ahol a BAGázs Egyesület van jelen. Both Emőke, az egyesület alapítója lapunkak arról beszélt, a járvány elején aggódtak, hogy súlyos következményei lesznek, ha a dányi és a bagi családokon végigsöpör a vírus. Szerencsére a legtöbb esetben meggyógyultak a fertőzöttek, bár így is voltak súlyosabb lefolyású esetek és halálesetek, mint bárhol az országban. Az önkormányzattal, a háziorvossal összefogva igyekeztek tájékoztatni a családokat a járvány veszélyeiről és a szükséges óvintézkedésekről. A járvány negatív hatásait előbb megérezték, ősszel sokan vesztették el a munkájukat és kerültek emiatt nehéz anyagi helyzetbe.

A postára kell menni a teszt eredményéért

Ami sokkoló volt számukra, hogy mennyire nehézkes a tesztelés megszervezése, volt, hogy egy hét is eltelt, mire a mentő kiért a Covid-gyanús esethez, vagy csak a család egyik tagját tesztelték, miközben másoknak is voltak tüneteik. Ez még annyival bonyolódik a telepeken, hogy sokaknak nincs telefonjuk, ami szinte leküzdhetetlen akadályt jelenthet ilyen esetekben, hiszen így nem tudják értesíteni őket a mentők, hogy mikor mennek a teszttel. Ezt úgy próbálták áthidalni, hogy valamelyik szomszéd vagy a BAGázs munkatársainak a számát adták meg nekik.

Az is abszurd helyzeteket teremtett, hogy sokaknak a karanténról szóló végzésért a postára kellett menniük, mert nincs emailcímük, ahova elküldhetnék a teszt eredményét, és a szegregátumokba postás se jár.

„Az jól látszott, hogy azokra az emberekre, akiknek nincs se telefonjuk, se emailcímük, nem volt felkészülve az ellátórendszer”

– mondta Both Emőke.

Ugyanakkor voltak olyanok is, akik tüneteik ellenére nem akarták teszteltetni magukat, mert féltek, hogy nem dolgozhatnak vagy kirúgják őket, ha karanténba kerülnek, és akkor az egész család megélhetése veszélybe kerül.

A másik nagy problémát a digitális oktatás jelenti a BAGázs tapasztalatai szerint, ami azzal sem oldódott meg, hogy mostanra szinte mindegyik rászoruló család kapott megfelelő informatikai eszközt. Az eleve hátrányos helyzetű gyerekek nagyon nehezen tudnak bekapcsolódni az online órákba, és a szüleik sem tudnak segíteni, főleg, ha közben el kell járniuk dolgozni. „Egy olyan családban, ahol a szülők írni-olvasni sem tudnak, egyáltalán nem evidens, hogy tudják menedzselni azt, hogy a gyereknek melyik linkkel kell belépnie a különböző oktatási platformokra” – magyarázta Both. Hiába korrepetálják ezeket a gyerekeket hetente 3-4 órában a BAGázs önkéntesei, ez sem tudja helyettesíteni az iskolai oktatást, gyakorlatilag behozhatatlan lemaradásba kerültek az elmúlt egy évben.

A kormány ugyan rendeletben ingyenessé tette a vezetékes internet-hozzáférést a diákok és pedagógusok számára ősszel, ám arról már akkor is írtunk, hogy ezt pont azok nem tudják igénybe venni, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, mert sok házba nincs bekötve az internet. A szegényebb településeken jellemzően mobilinternet használnak, amire nem vonatkozik a kedvezmény.

Digitális oktatás a BAGázs Egyesület helyiségében – Fotó: BAGázs Közhasznú Egyesület

Sokan vesztették el az állásukat

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa és helyi programvezetője, Tasi Krisztina az ország egyik legszegényebb településén, a kétezer fős Tiszabőn dolgozik pszichológusként és szociális munkásként. A faluban november–december környékén tetőzött a járvány, szinte mindenki átesett a fertőzésen, ki enyhébb, ki komolyabb tünetekkel, Tasi Krisztina az utóbbiak közé tartozott, napokig lázas volt. Tömeges halálozásról viszont nem tud, kórházba is kevesen kerültek Covid miatt, a harmadik hullámot már „rutinszerűen” vészelték át.

Tiszabőn is sokan veszítették el munkájukat az elmúlt időszakban, de mivel a járvány előtt is magas volt a munkanélküliség a faluban, sajnos ez nem akkora újdonság.

Sokat segített a járvány elleni védekezésben, hogy végre lett a falunak állandó háziorvosa, így szoros szociális munkával kiegészítve sikerült menedzselni a járványhelyzetet, vitamin- és gyógyszercsomagokat is osztottak a családoknak, mondta. Azt tapasztalják, hogy elsősorban az idősek szeretnék beoltatni magukat, a fiatalabbak nem veszik annyira komolyan a járványt és annak veszélyeit. Karcagon kaphatják meg a vakcinát a tiszabőiek, a Szeretetszolgálat kisbuszával szállítják az oltásra várókat. Tasi Krisztina elmesélte, hogy egyszer valaki félúton, a benzinkúton közölte, hogy mégse kérné az oltást.

Kadét Ernő, a Roma Sajtóközpont munkatársa, az 1 Magyarország Kezdeményezés alapítója arról beszélt a Telexnek, hogy nincsenek adataik arról, hogy a szegregátumokban élő romák hány százaléka fertőződött meg vagy halt meg a Covid következtében, így nem lehet összehasonlítani az országos helyzettel. Emiatt nem állítaná azt, hogy a romák „hullanak, mint a legyek”, mint azt egyes beszámolókból lehet hallani. Ugyanakkor saját ismeretségi körében egy hét alatt több olyan esettel is találkozott, amikor roma emberek 30-40 évesen haltak bele a fertőzésbe. A romák rosszabb általános egészségügyi állapota önmagában is okozhatja azt, hogy a körükben többen halnak meg a vírustól – tette hozzá.

Nem mindenhol tartják be a szabályokat

Az Autonómia Alapítvány munkatársa, Béres Tibor, a Heves megyei Gyöngyös egyik szegregátumában, a Durandának nevezett településrészen foglalkozik általános iskolás gyerekekkel. Nincsenek számszerű adatai, de személyes tapasztalatai alapján az első két hullámban több fertőzött volt, mint most, halálesetek is inkább a második hullámban történtek. A helyi roma közösség egyik ismert tagja is Covidban halt meg, ami nagy port kavart akkor.

Ami a vírusnál is jobban terjed ebben a közösségekben, az a tévhit, mondta Béres Tibor. Ennek részben a tudás- és információhiány az oka, nem tudják, mivel jár egy járvány, hogyan fertőz a vírus, de közrejátszik benne az egészségüggyel szembeni bizalmatlanság is, nem ismerik az ellátórendszer működését, félnek orvoshoz menni.

(A járvánnyal kapcsolatos álhírek és összeesküvés-elméletek terjedéséről ebben a cikkünkben írtunk részletesen; ebből kiderül, hogy a többségi társadalom tagjai között is rendesen terjednek a konteók.)

Emiatt nem igazán veszik komolyan a járványt, elbagatellizáljak annak veszélyeit. A többség az oltást is elutasítja, félnek, hogy megbetegednek tőle, amit csak tovább táplálnak a különböző rémhírek: elterjedt, hogy egy ismert roma ember az oltás miatt halt meg, ami persze nem igazolt. Mivel kevés háztartásban van internet és számítógép, ezért azok is nehezebben jutnak oltáshoz, akik egyébként szeretnék megkapni. (Igaz, ahogy láttuk, azoknál sem ment zökkenőmentesen a regisztráció és az oltás felvétele, akik egyébként rendelkeznek ezekkel, tehát a telepeken élők még nehezebb helyzetben vannak.) Ahol van is internet, ott is inkább a rémhíreknek, tényekkel nem alátámasztott információknak a terjedése jellemző. A járványügyi előírásokat (pl. maszkviselés) nagyjából betartják, amiben az is szerepet játszhat, hogy a rendőrök sűrűbben járőröznek a telepen mostanában.

Van, ahol nem tartják be olyan szigorúan a járványügyi szabályokat. Nyírpilisen a beszámolók szerint alig visel valaki maszkot az utcákon, a boltokban is sokan csak akkor veszik fel, ha külön szólnak nekik. „Ez nagyon szomorú szerintem. Mindegy, hogy egyetértünk egy szabállyal, vagy nem, akkor is be kell tartani” – mondta Turgyán Rudolf, a Kiútprogram egyik helyi ügyfele. Ő Nyírpilisen kevés fertőzöttről tud, és csak a szomszédos faluban hallott egy áldozatról.

Azt mesélte, a nyírségi kisfaluban is elindult az oltás az elmúlt hetekben, többen ugyanakkor úgy vannak vele, hogy nem tartják szükségesnek. Ha kötelezővé teszik, beoltatják magukat, de maguktól nem regisztrálnak.

Oltási kampány indul

Beszélgetéseink visszatérő eleme volt, hogy a romák és a hátrányos helyzetű települések lakói között széles körben terjednek az álhírek a vírusról és a vakcináról.

Kadét Ernő legalább akkora a problémának tartja az álhírek terjedését, mint magát a vírust, a többségi társadalomhoz képest az információhiány, az alacsonyabb iskolázottság és a közösségek zártsága miatt a romák fogékonyabbak a rémhírekre és a konteókra, emiatt aztán az oltással szemben is elutasítóbbak, mint a társadalom többsége.

Béres Tiborhoz hasonlóan ő is megemlítette, hogy az egészségüggyel szemben is bizalmatlanok, részben félelemből, információhiányból, részben pedig a romákkal szembeni előítéletek miatt. A romák egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése is rosszabb: rengeteg hátrányos helyzetű településen nincs háziorvos helyben, esetleg olyan rossz minőségűek az utak, hogy a mentő is lassabban ér ki a betegekhez, sorolta a problémákat.

Hogy javítsanak a romák oltási hajlandóságán, civil szervezetek „Oltass, hogy élhess!” címmel országos kampányt indítottak.

A kezdeményezésben az aHang, a Dikh Tv, a RomNet, a Roma Sajtóközpont, a Rendszerszint, a Civil Kollégium Alapítvány, az 1 Magyarország Kezdeményezés és az Országos Roma Önkormányzat is részt vesz. A kampány célja, hogy minél többen oltassák be magukat, ehhez jövő héttől kezdődően 100 hátrányos helyzetű települést keresnek fel az önkéntesek, hogy az ott élőknek segítséget nyújtsanak a regisztrációban. Első körben Borsod, Baranya, Hajdú-Bihar, Heves, Szolnok, Nógrád, Pest, Somogy, Zala, Tolna és Szabolcs megye településeit járják körbe. Azt remélik, hogy a kampánnyal 80–100 ezer embert tudnak majd megszólítani.