Nem a veszélyhelyzet miatt lehet most fontos törvényekbe belenyúlni, de logikus, hogy most csinálják

2020. november 11. – 14:03

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Jogilag nem függ össze a különleges jogrenddel az alkotmány és a választási törvény módosítása. Politikailag viszont van értelme most lépni. Elemzés.

A kormány közvetlenül azután, hogy az Országgyűlés megszavazta a veszélyhelyzet idején hozott rendeletek 90 napos hatályosságát több, nagy felhördülést kiváltó törvénymódosító javaslatot is benyújtott. De ne tévesszen meg minket a látszat, az Alaptörvény és a választási törvény módosításának jogi értelemben nincsen köze a rendkívüli jogrendhez.

Politikai szempontból viszont annál több értelme van most átnyomni ezeket a jogszabályokat.

Kezdjük az elején: a rendkívüli jogrendet a kormány hatásköre kihirdetni és visszavonni. Ezért az, hogy Orbánék rendre úgy keretezik ezt, mint ha szükség volna a parlamentre is veszélyhelyzet kihirdetéséhez, csak kommunikációs stratégiaként értelmezhető (erről és a veszélyhelyzetről bővebben itt). Az viszont, hogy a rendkívüli jogrend (jelen esetben veszélyhelyzet) alatti rendeletek ne csak 15 napig, hanem tovább is hatályban maradhassanak, már valóban kell a képviselők jóváhagyása – ezt kedden meg is kapta a kormány, az ellenzéki képviselők túlnyomó többsége is egyetértett a 90 naposra hosszabbítással.

Ezután következett, amire nem sokan számítottak: még a korlátozó rendeletek megjelenése előtt (majd közvetlenül utánuk is) a járvány elleni védekezéshez közvetlenül nem kapcsolódó, de egyébként fajsúlyos törvénymódosítókat adtak be kormánytagok. Ezek értelmében több ponton módosítani fogják az Alaptörvényt (pl. újradefiniálják a közpénzt és a család fogalmát, a tervezett változtatásokról itt olvashat részletesen), valamint a választási törvényt (ez elemzői vélekedés szerint lényegében egy hatalomtechnikai trükk, ami arra kényszerítheti az ellenzéket, hogy ha koordináltan indul a választáson, akkor csak egy közös listát állíthasson).

Mindkét módosítás látszólag a semmiből jött, időben egybeesik a veszélyhelyzettel, és borítékolhatóan sokakat felháborít, de mindez nem jelenti azt, hogy jogi értelemben bármi közük lenne ahhoz, hogy rendkívüli jogrend idején nyújtották be őket.

A veszélyhelyzet rendeleti kormányzásról szól, arra ad felhatalmazást a kormánynak, hogy bizonyos rendeletekkel akár hatályos törvényeket is felülírjon a járvány elleni védekezés érdekében, tehát a különleges jogrendet kihasználó esetleges visszaélések (ha lesznek ilyenek egyáltalán) veszélyhelyzeti rendeletek formájában érkezhetnek. Az Alaptörvény és a választási törvény módosítása nem ilyen, ezek parlamenti kétharmaddal bármikor átírható jogszabályok, a fideszes (2018 óta ismét kétharmados) többséget az ilyen jogszabály-módosításoktól maximum az általuk érzékelt politikai mozgástér tarthatja távol. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy amikor úgy látják a pártban, jól jönne egy módosítás, akkor mérlegelniük kell, milyen lesz a közvélemény reakciója; ha úgy ítélik meg, hogy túl nagy társadalmi ellenállást váltana ki, akkor könnyen juthatnak arra a következtetésre, hogy nem éri meg bevállalni. Jogi akadálya azonban a kétharmad miatt nincs annak, hogy gyakorlatilag bármikor belenyúljanak bármelyik, akár sarkalatos törvénybe.

És itt jön a képbe mégis a különleges jogrend, ez ugyanis bizonyos értelemben növelheti a politikai mozgásteret.

Egyrészt a veszélyhelyzeti rendeletek a gyülekezési jogot is korlátozzák, vagyis a következő 30 napban nem legális tüntetni. Másrészt maga a járványhelyzet és az új szabályok is olyan hírdömpinggel járnak, hogy a más típusú változtatások – mint pl. az Alaptörvény és választási törvény tervezett módosítása – könnyebben elsikkadhatnak, vagy legalábbis volna abban ráció, ha erre játszana a kormány. Tavasszal ugyanezt a kört már megfutottuk: az akkori járványhullámban nyomták át például a transzneműeket ellehetetlenítő törvénymódosítást és a Budapest-Belgrád vasútvonal dokumentumainak titkosítását.