2024. november 13. – 23:19
A Call of Duty több mint 20 éves történetében számos olyan pont volt, amikor a játékosok elkezdték temetni a szériát, de az egész talán sosem volt olyan mélyen, mint tavaly, amikor az Activision egy 70 eurós DLC-vel szúrta ki az emberek szemét, és közben váltig állította, hogy a kizárólag remasterelt multis pályák, a fél kampány és a zombimódnak álcázott DMZ igenis prémium játékká állnak össze. A Modern Warfare III.-ban benne volt a modern játékipar összes problémája, és az eddiginél is nyilvánvalóbbá tette, hogy értelmetlen évente kiadni egy újabb Call of Dutyt.
Arról, hogy ennek mégis van értelme, idén sem győzött meg az Activision, arról viszont igen, hogy amikor egy kompetens stúdiót hagynak nyugodtan dolgozni, akkor még mindig tudnak olyan Call of Dutyt csinálni, ami minden tekintetben a széria fénykorát idézi. Azzal pedig, hogy a két hete megjelent Call of Duty: Black Ops 6. a Microsoft tavaly lezárult akvizíciója miatt a Diablo IV.-hez hasonlóan bekerült a Game Passbe, arról is tett, hogy az új rész az elmúlt nagyon sok év legjobb CoD-os dealje legyen.
A nagy visszatérés
A Modern Warfare III.-ra a tavalyi tesztünk után nem akarok túl sok időt pazarolni, de azt azért érdemes rögzíteni, hogy a kampányt leszámítva igazából szórakoztató, csak éppen nulla újdonságot behozó, végeredményben pofátlan lehúzásnak tűnő játék után az Activisionnek idén fel lett adva a lecke. A tavalyi rész a játékosok és a kritikusok egybehangzó utálata ellenére szokás szerint jól fogyott – az EA FC mellett ez a másik sorozat, ami az apokalipszis közepén is vezetné az eladási listákat –, de decemberre már erősen visszaestek az eladások az előző részhez képest.
A tavalyi rész már pont a Microsoft irányítása alatt jelent meg, de a cégnek nyilván semmilyen ráhatása nem lehetett még a végeredményre. Az idei Black Ops 6.-nál viszont már igen, szóval különösen fontosnak tűnt, hogy megmutassák, az Activision felvásárlásának középpontjában álló Call of Duty még mindig olyan húzónév, amit büszkén lehet lobogtatni a befektetők és a játékosok előtt is. A játékot májusban kezdték el promózni, és már akkor kiderült, hogy jön a Game Passbe, a júniusi microsoftos bulin pedig egy egész jó előzetest is bedobtak,
de igazán az adhatott okot az optimizmusra, hogy kivételesen négy éven át fejlesztették a játékot, ami röhejes módon az eddigi leghosszabb ciklus volt a sorozat történetében.
Oké, a négy év nem sokkal több a hagyományos háromnál, de a Call of Dutynál sokszor valószínűleg csak az hiányzott, hogy még egy kis időt eltöltsenek vele, hogy minden eleme igazán jó lehessen. És volt egy másik pozitívum is, mégpedig az, hogy a két éve uniformizált grafikus motor miatt az is biztossá vált, hogy a játék animációi és mechanikái nem lesznek hirtelen rosszabbak, mint négy éve a Black Ops Cold Warnál, a látvány és a teljesítmény pedig szintén megmarad ugyanazon az amúgy elég kimagasló szinten, mint az elmúlt években.
Ezzel engem, mint a Modern Warfare-rebootokkal ellentétben még a hiányosságaival együtt is inkább a Black Ops Cold Wart preferáló játékost, már előre megnyertek, hiszen pont az azt visszatartó hibák tűnhettek el ezzel. És akkor ott volt még az, hogy a Microsoft leszámolt a tartalmak exkluzivitásával, meg az, hogy a Game Passen keresztül minden eddiginél egyszerűbb lett kipróbálni az új Call of Dutyt. Papíron tehát egy olyan rész rajzolódott ki, aminél jobbat kívánni sem lehetne, de az még így is meglepett, hogy a Black Ops 6. be is váltotta majdnem az összes reményemet.
Már megint a CIA
A Black Ops 6.-nál pontosan ugyanaz volt a felállás, mint négy éve a Black Ops Cold Warnál, azaz az alsorozatot megalkotó Treyarch felelt a multiért és a zombimódért, a Raven Software pedig az egyjátékos kampányt csinálta, a legutóbb is jól működő páros pedig ezúttal még jobban kitett magáért. A játék sztorija a Black Ops II. múltbéli küldetései után veszi fel a fonalat, egészen pontosan 1991-ben, amikor az öbölháború vége felé egy CIA-ügynökökből álló osztag éppen megpróbálja kimenteni az iraki védelmi minisztert Kuvaitból.
A mentőakció már a legelején összekuszálódik egy Pantheon nevű paramilitáris szervezet megjelenése miatt, aztán a célegyenesben megjelenik a Black Ops Cold War központi figurája, Russell Adler, és rövid úton tesz róla, hogy még nagyobb legyen a káosz. A félresikerült küldetés után a részt vevő ügynököket felfüggesztik, az ekkor már kerekesszékbe kényszerült Frank Woodsnak szánt üzenete viszont célba ér, és ezzel kezdetét veszi a szokásosnál is illegálisabb hajsza a Pantheon megállításáért, ahol egyre furcsább alakok segítik a CIA fekete bárányait.
A Black Ops 6. abszolút a Black Ops Cold War örökségét viszi tovább azzal, hogy a küldetéseket egy bejárható központi helyszínről indítjuk, ahol fejtörőket oldhatunk meg, beszélgethetünk a csapattársainkkal, sőt, még tápolhatjuk is magunkat a küldetésekben szerzett pénzzel, ez az irány pedig még mindig nagyon jól áll a játéknak. Annyira, hogy megint azt éreztem, hogy ha kétszer ilyen hosszú lenne a kampány, akkor simán kiemelkedő egyjátékos élmény lehetne, a karakterek és a világ építgetése mellett azért is, mert maguk a küldetések is nagyon jók.
A Black Ops Cold War után itt is érezni, hogy ki akartak törni az egykaptafás rambózásból, szinte minden pályán van helye a lopakodásnak. Az előző Black Opsban is hangsúlyos, fegyverek nélküli küldetésekből is van jó pár, sőt, néha kifejezetten hangulatos, ijesztő horrorba megy át a játék, és ezek a részek még úgy is remekül működnek, hogy a játék keretei érezhetően nem erre lettek kitalálva. A pályadizájnok is fantasztikusak, és egy rakás érdekes ötletet zsúfoltak bele durván 8 órába, amik a Vanguard és a tavalyi Modern Warfare III. kísérleteivel ellentétben itt kivételesen működnek is.
A sztori is elég érdekes lett, bár a végére a sok előkészítés után nem nagyon jut el sehova, ráadásul egy gigantikus cliffhangerrel zárul. Ja, és a kifejezetten izgalmas hátterű főszereplő sem kap értelmes lezárást, pedig a játék felénél még az MKUltra-projektet gyakran előszedő Black Opshoz képest is elég meredek dolgok derülnek ki róla. Ezek után az egykor a Jedi Knight-szérián dolgozó Raven igazán megérdemelne egy hosszabb, szerteágazóbb kampányt, ha már mindenképpen a CoD-bányákban kell dolgozniuk, de amit idén összehoztak, az így is bőven átlagon felüli.
Jó a multi, jó a zombi, végre lehet jót codozni
Ezen a ponton viszont térjünk is át arra, amiért sosem lesz igazán hangsúlyos a kampány, vagyis a többjátékos módra, ami idén szintén sokkal jobbnak érződik, mint az elmúlt sok évben bármikor. Kivéve talán a tavalyi évet, de az egyik legnépszerűbb rész remasterelt pályáival azért nem volt nehéz jó multit csinálni. A Black Ops 6.-ban a tavalyi tizenhat helyett csak tizenkét 6v6-os pálya van – illetve most már tizenhárom, mert az ikonikus Nuketown már bekerült az első szezon előtt –, de a négy évvel ezelőtti nyolchoz képest jócskán tudott emelni a Treyarch.
Mindez persze semmit nem számítana, ha a pályák nem lennének jók, de a Black Ops 6.-ban nemcsak a lényegében változatlan Nuketownt élveztem, hanem az összes pályát, pedig négy éve még a kevesebb pályából is volt több olyan, amitől előre rosszul voltam, ha megláttam. Két hét után egyikre sem tudom azt mondani, hogy rossz lenne, pedig elég változatosak lettek, és bár a modern Call of Dutyk jellemzője – vagyis az, hogy a pálya bármelyik pontján 28 helyről lőhetnek le – itt is jelen van, de erre kapunk is megoldást az egyetlen nagy újítás, az omnimovement képében.
A Black Ops 6.-ban már nemcsak előre lehet futni, hanem oldalra és hátra is, és a vetődéssel, meg a csúszással is ugyanez a helyzet, utóbbi pedig még lehet is valamennyire irányítani menet közben. Ez a pályák dizájnjával együtt idén végképp arra ösztönzi a játékosokat, hogy folyamatosan szaladgáljanak a pályán, ami sok veteránnak biztos nem fog tetszeni, de a széria evolúciójában logikus lépésnek tűnik, és azt sem mondanám, hogy ettől kevésbé kellene ügyesnek lenni a sikerhez, inkább csak egy másik készséget kell megtanulni.
A fegyverek feloldása és fejlesztése idén sem lett gyorsabb, de cserébe végre megint úgy működik a rendszer, hogy ha egy fegyvert hosszú távon használni akarunk, akkor egyszerűen csak azzal kell játszani, és kész. Ja, és hat év után a presztízs mód is visszatért, vagyis amint elérjük a legnagyobb szintet a multiban, dönthetünk úgy, hogy visszaállítjuk magunkat egyes szintre, és kezdjük az egészet elölről, cserébe viszont exkluzív cuccokat oldhatunk fel, ami a kiszedhető fegyverkinézetekkel együtt alaposan kitolja a Black Ops 6. élettartamát.
A másik dolog, ami sokat hozzátehet ehhez, az az idén is visszatérő zombimód, ami a klasszikus Treyarch-formulát követve megint körökre van osztva, és alapjaiban a Black Ops Cold Wart idézi. Csak sokkal jobb a játékmenet, egy helyett már most két pálya van – és mindkettő jobb, mint a Die Maschine négy éve –, és olyan újítások is vannak, mint a véletlenszerű extra kihívások vagy az egyszer használatos, fejlesztéseket adó rágók. A zombizás amúgy ezekkel, és az előre választható fegyverekkel is elég nehéz a 30-as szint környékén, szóval ha valakinek a kihívás hiányzott, megkapja azt is.
Call of Duty <3 Game Pass
A Black Ops 6. egy olyan Call of Duty, amire régóta várhattak már az emberek, mert ugyan érezni rajta, hogy 2024-ben adták ki, és nem tökéletes, de valójában minden benne van, amiért 10-15 éve szeretni lehetett a szériát. Egészen a multiban fémes csattanással felvillanó jelvényekig, ami továbbra is ezermilliószor jobb az új Modern Warfare-ek minimalista megközelítésénél. Ezt pedig a játékosok is így érezték, mert a Microsoft a megjelenés után azt közölte, hogy ez volt a széria történetének legjobb rajtja, ráadásul az eladások mellett állítólag a Game Pass-előfizetők bevonzásában is rekordot döntött.
A jelek szerint tehát bejött a Microsoft stratégiája, hogy az aranytojást tojó tyúkjukat is belerakták a Game Passbe, és én ezt készségesen el is hiszem nekik, többek közt azért, mert én is így nyomom a játékot.
Az integrálás, mondjuk, nálam, és ahogy láttam, másoknál sem volt problémamentes: a kampányom mentése egyszer kitörlődött, és hiába próbáltam meg mindent, és telepítettem újra háromszor a játékot, végül elölről kellett kezdenem az egészet. Ezen kívül viszont semmi bajom nem volt vele, elvégre nem kellett teljes áron megvennem a játékot, és ez önmagában valószínűleg egy csomó olyan veteránt és új játékost vonzott be, akik sosem, vagy maximum egy nagy leárazásnál vették volna meg a Black Ops 6.-ot. Közülük pedig sokan ki is tarthatnak a játék mellett, mert ez többéves kínlódás után tényleg az elmúlt sok év legjobb Call of Dutyja.
