A budapesti Sneakernessen lenni olyan érzés, mintha visszaugrottunk volna pár évet az időben

"Mindenki cipőért áll sorba?” – kérdezte egy babakocsival elhaladó férfi a Millenárison a 2024-es budapesti Sneakernessre bejutni igyekvő tömegre mutatva. Mikor azt a választ kapta, hogy igen, mosolyogva csak annyit mondott, „öreg vagyok én már ehhez”. A Millenárison száz méternél is hosszabb, javarészt fiatalokból álló sorok kígyóztak a cipő- és streetwearexpó bejáratánál. Sok gyereket a szüleik kísértek el, a legfiatalabb résztvevő egy öt év körüli kisfiú lehetett, aki Travis Scott Airpods-tokról mesélt a szüleinek.

Magyarországon ekkora tömegeket csak politikai pártok, zenészek vagy fesztiválok tudnak megmozgatni. A négynapos Békéscsabai Kolbászfesztivál és a Sneakerness között hatalmas különbségek vannak, de nem elsősorban a résztvevők átlagéletkora miatt, hanem inkább a szervezés tekintetében, méghozzá előbbi javára. A Millenárison több eladó meglepődve fogadta, hogy a látogatók nagyon kevés információt kaptak, sokaknak például a programok menetrendje sem volt világos.

„Végtelen mennyiségű NPC van” – mondta nekünk az egyik eladó arra utalva, hogy az emberek sokszor csak a tömeggel tartanak, de maguk sem tudják, hogy merre mennek. Feltűnt az is, hogy enni gyakorlatilag csak hamburgert lehetett az eseményen, mivel a négy foodtruckból mind a négy hamburgeres volt. A szervezetlenség néha egészen vicces helyzeteket is szült, a VIP-ben például nem kanapé várta az extra pénzt kifizető látogatókat, hanem egy pingpongasztal, amihez viszont se ütők, se labda nem tartozott. Az emberek érzése az volt, hogy ez az esemény egyszerűen túl nagy erre a helyszínre, ami jól mutatja, hogy milyen közösségszervező ereje van ennek a kultúrának.

Sneakermajális

A kiállítók és a látogatók alaposan kitettek magukért, a szervezés hiányosságai ellenére a Sneakerness olyan volt, mint egy ünnep azoknak, akik imádják a cipőket és a streetweart. Az eseményen több extravagáns darab is feltűnt, rövid idő alatt három darab túlméretezett piros csizmát is megpillantottunk, ami úgy néz ki, mintha Astro Boy lábáról szalajtották volna. A lábbelit 2023-ban adta ki a kísérleti, polgárpukkasztó termékeiről híres MSCHF márka. „Gyűjtöm a sneakereket, ez biztosan nem maradhatott ki” – mondta egy harmincas férfi, aki épp egy piros bakancsban sántikált. Büszkén azt is hozzátette, hogy akciósan, 200 ezer forint helyett csak 180 ezerért jutott hozzá.

A nagy piros bakancson kívül számtalan Sprayground hátizsákot lehetett látni (amit jellemzően 18 év alatti fiúk hordtak), és látványosan sok Denim Tears-pulóver volt a tömegben, ami eddig nemigen volt elterjedt Magyarországon. A drága ruhadarabjairól híres (egy pulcsi ára 120 ezer forint körül mozog) Denim Tears márkát 2019-ben alapította Tremaine Emory, aki korábban Virgil Abloh, Kanye West és más, divatiparban aktív kreatív alkotó oldalán megfordult már. Az afroamerikai kultúra hagyatéka előtt tisztelgő márka ikonikus, könnyen lemásolható és gyakran le is másolt – logójához a gyapot virágát vette alapul Emory,

ilyen szempontból pedig egészen szürreális élmény volt Kelet-Európában fehér tizenéveseket a rabszolgaság előtt emléket állító gyapotmintás pulcsiban látni.

Az Egyesült Államokban a Denim Tears az egyik olyan márka, amit újabban nagyon gyakran hamisítanak. Zoltai Olivér, a True to Sole ruhaüzlet kreatív igazgatója szerint ez a márka különösen ki van szolgáltatva ennek. Állítása szerint a Sneakernessen megjelent fiatalokon látható Denim Tears termékek közül tízből minimum nyolc már ránézésre is hamisítvány lehet, amit szerinte edukatív szempontból fontos kihangsúlyozni. „Rengeteg no name oldal van, ahol hirtelen megjelennek ezek a márkák, ugyanez igaz Young Thug brandjére, a Spiderre is. Travis Scott kollekcióit is gyakran árulják így, ezért nagyon könnyű belefutni ezekbe az átverésekbe. Furcsa, hogy nem kapnak be nagy pereket emiatt” – tette hozzá Zoltai, majd megjegyezte, hogy először ő is meglepődött, hogy „annak ellenére, hogy milyen nehéz a Denim Tearshez hozzájutni, és az ára az egekben van a hivatalos piacokon, mégis rengeteg van belőle a helyszínen.

A tengerentúli sajtó az elmúlt években sokat írt arról, hogy a nagy logókat és drága ruhákat előtérbe helyező, 2018 tájékán berobbant hypebeast szubkultúra és az ezzel gyakran összemosott streetweardivat halott. A kérdéssel több kisebb magazin és YouTube-csatorna foglalkozott, mémoldalak elemezték, hogy a trendet szimbolizáló Yeezynek annyi, így a hypebeast mint jelenség egyre rosszabb irányba halad, a témában még a New York Times is cikkezett. A magyar Sneakernessen ennek pont az ellenkezőjét lehetett látni: a zömében tizenéves közönségen ugyanúgy Off-White, Yeezy, Bape és Supreme feszült, amit a világ túlsó felén idejétmúltnak és már-már cikinek csúfol a divattal foglalkozó sajtó.

Nem szűnik meg, csak átalakul

„Van különbség a hypebeast és a streetwear között: a hypebeast lehet, hogy halott, és nem olyan populáris, mint volt, az utcai kultúra azonban mindig is népszerű volt, és az is marad” – mondta a Telexnek Ferenczi Balázs, az esemény egyik főszponzorának, a Chrono24-nek a márkakapcsolatokért felelős vezetője. „Megfigyelhetjük, hogy Magyarországra egy–két év késéssel érkeznek meg a külföldi trendek. New York az, ami kiizzadja magából ezt a kultúrát, és pillanatok alatt ráugranak az emberek, ide viszont pár év alatt jut el” – tette hozzá Ferenczi, aki arról is beszélt, hogy a hypebeastkultúrát jellemző legtöbb márka kulturális relevanciája lefelé ível, ugyanakkor nem mindegy, hogy a trendeket Japánban, New Yorkban, Budapesten vagy a magyar vidéken szemléli az ember.

Szerinte az Off-White története is jól mutatja, hogy milyen utat járt be a hypebeast- és streetwearkultúra az elmúlt pár évben. A Louis Vuittont, a pezsgőjéről ismert Moët brandet, a Diort és megannyi más luxusmárkát tulajdonoló francia LVMH még 2021 júliusában szerzett többségi részesedést a Virgil Abloh által alapított márkában. Abloh ugyanezen év novemberében meghalt, a márka pedig nélküle már képtelen volt fenntartani egykori kulturális erejét. Jól jelzi ezt, hogy az LVMH idén ősszel meg is vált az Off-White-tól, és eladták a Bluestar Allience nevű cégnek.

„A maga idejében az Off-White még a Rimowa márkával csinált kollaborációkat. Ezt a kettőt összehozni merész vállalkozás volt, de akkor működött. Most már nem működik. Aki Németországban Rimowát húz, azok hatvanas frankfurti bankárok”

– tette hozzá a Németországban élő Ferenczi Balázs.

Az esemény egyik visszatérő sztárvendége Alojz Abram, a hetvenes éveiben járó német nyugdíjas volt, akit a nagyközönség csak Gramps néven ismer. Az idős úr „hypebeastnagypapa” néven is elhíresült az interneten, és amiatt lett szenzáció tárgya, hogy 70 felett is olyan márkás hypebeastruhákat viselt, amikért általában Z generációs fiatalok szoktak sorban állni éjszakákon át.

A karakter megalkotója és a Gramps-projekt megálmodója a papa unokája, Jannik Diefenbach volt: ő a nyugdíjas férfi fotósa és menedzsere, illetve ő kezeli Gramps 2,5 millió követővel rendelkező Instagram-profilját is. A Gramps egy családi biznisz, amiből Diefenbachon és a nagypapán kívül az ötletgazda testvérei, szülei és a nagymama is jól megél, aki egyébként szintén gyakori szereplője a fotóknak, és a Sneakernessen is ott volt a férjével közös egyenszettben.

Az unokát arról kérdeztük, hogy szerinte valóban leáldozóban van-e a papa imidzsét adó hypebeastdivat, ha pedig igen, miképp tudnak lépést tartani a változó trendekkel, és meddig lehet fenntartani egy olyan karaktert, amit egy múló trendre építettek fel. „A hypebeast ha nem is halott, de mindenképpen megváltozott” – mondta a Telexnek Diefenbach, aki szerint a trend 2017 és 2018 tájékán volt a csúcson, azóta egyre kevesebbet lehet profitálni a másodkézből történő eladásokból, pedig ez a resellbiznisz a trend motorja volt egykor.

„Erre már nincs akkora kereslet, mint korábban. Bizonyos trendek még léteznek, és továbbra is van egyfajta hype buborék, de a legnagyobb része átalakult”

– teszi hozzá Jannik Diefenbach.

Állítása szerint nagy kihívás lépést tartaniuk ezzel a jelenséggel, a saját ruháiknál ezért leginkább arra törekednek, hogy jó minőségű, időtálló darabokat gyártsanak, amik az évente változó mainstream trendektől függetlenül bármelyik korban megállnák a helyüket. Ezt szerinte azzal érik el, hogy nem alkalmaznak óriási logókat, és ügyesen ötvözik a trendeket, mindehhez pedig Európában gyártják a termékeiket, megfelelő munkakörülmények között, kerülve a kizsákmányolást és az olcsó munkaerő jogtalan kihasználását. „Nem akarunk hivalkodóak lenni. Ha egyszer veszel tőlünk valamit, az jó esetben örökre stílusos marad, nem kell pár havonta lecserélned, hogy menő tudj maradni.”

Diefenbach szerint, bár minden ország más, a magyar Sneakernessen lenni „olyan érzés, mintha visszaugrottunk volna pár évet az időben”, mivel az emberek a régi hypebeaststílust képviselik még. „Határozottan meg lehetne különböztetni egy amszterdami és egy budapesti tömeget” – mondta.

Gramps – aki amúgy csak németül és szlovénul beszél – egy budapesti városnézés után jött meg a Sneakernessre, ahová az egyik kollekciójukat jöttek népszerűsíteni és rajongókkal fotózkodni, emellett a Diefenbach által emlegetett Gramps-márka medáljait, sapkáit, sáljait és felsőit is árulták. Bár sokan megálltak egy fotóra Grampsszel, jogosan lehet olyan érzésünk, hogy a drága márkás ruhákba öltöztetett nagypapa már nem akkora attrakció, mint három–négy évvel ezelőtt volt, amikor meghódította az internetet.

Az esemény főszervezője, Trunk Tamás „Dablty” Jeff Staple-lel, az utcai öltözködés egyik nagy New York-i ikonjával is beszélgetett, aki már a tavalyi Sneakernessen is kiemelt sztárfellépő volt. Staple a védjegyévé vált galambos logójáról híres, amit a rajongók Nike-cipőkön és más ruhákon is viszontláthattak már az elmúlt évek kollabjain.

Pótor Attila, a True to Sole alapítója is megerősítette, hogy Magyarországra több év csúszással érkeznek meg trendek, így még nem lehet valódi haláltusáról beszélni. „Átalakulóban van. Nem halt meg, csak átalakult. A hypebeast egy niche jelenség volt, mostanra pedig mainstream lett” – mondta Pótor, majd kitért arra, hogy globálisan egyre több kisebb sportmárka éled újra, aminek a Nike issza meg a levét. „A Nike-nak egyre mennek le a számai meg a tőzsdei értéke is, eközben pedig csomó alternatív márka újraéled, köztük a Puma, az Asics, az Adidas, a Hoka és a Salomon is.

Kimész a párizsi divathétre, és senki nem hord Nike-t, ott mindenki dizájnerdarabokban vagy túracipőkben és futócipőkben mászkál.”

Pótor kollégája, Zoltai Olivér szerint a streetweardivat még a hypebeasttrendeknél is később jött be Magyarországra, és mivel a legtöbb brand amerikai, ezért nehéz hozzájutni a drága darabokhoz. „Ha hozzá is jut, vagy nem szállítanak ide, vagy óriási a költség a szállításra és a vámra.”

Zoltai szerint az emberek nagy része azért jött el a Sneakernessre, hogy olyan árakon kapjon meg resellerektől egy-egy cipőt, amit náluk a True to Sole-ban vagy más nagyobb amerikai üzletekben drágábban kapnának meg. Bár szerinte a színtér felhígult, az ilyen események közösségépítő értékét nem szabad lebecsülni, a fiatalok itt kapcsolatokat tudnak építeni, és kialakulhat egy összetartó közösség, akik az ő eseményeiken is meg szoktak jelenni.

Pótor Attila szerint van még egy fontos különbség a tengerentúli és a hazai expók között: „Itt magánfelhasználásra és hordásra veszik a termékeket az emberek, míg az amerikai sneakeresemények valódi trade show-k, ahová az emberek nagyobb százaléka megy eladni és kereskedni a vásárlás helyett.” Ehhez képest a magyar Sneakernesst epekedve várják a fiatalok, akik itt olyan termékekhez juthatnak hozzá, amiket a mindennapokban nem tudnak beszerezni. „Ahogy vége van holnap, már várják is a jövő évit. Erre egész évben készülnek, előre összerakják az outfitjüket, és spórolnak rá” – mondta Pótor Attila.