2023. október 19. – 19:00
„No para, laza, nagy a vibe, kicsi flex / Mindig buli, buli, buli, Puskás Stadion a next” – énekli Azahriah Vicc című, nyáron megjelent dalában. Nem volt vicc, a Papp László Arénát könnyűszerrel megtöltötte még tavasszal, jövő májusban pedig a Puskás Arénában fog nagykoncertet adni, rögtön háromszor egymás után, ráadásul telt házaknak. Ilyet magyar előadó még nem csinált az országban, előtte pedig csak veterán zenekarok és specifikus, nagy produkciók fordultak meg a régen Népstadionként ismert építményben, mint az Omega, a Hungária, az Illés vagy az István, a király.
Október 17., kedd reggel 10 óra: körülbelül 100 fős sor várakozik a Broadway Károly körúti jegyirodájánál, egy hangszóróból tompán szólt a Lost Tiki című dal. A turisták nem értik, mi történik, egy 60 feletti hölgy meglepő módon viszont igen, mondja is a párjának: „Azahriah-ra várnak szerintem.”
Van, aki a hangszóróján ül laptoppal az ölében, és épp távmunkázik, mert elengedték a munkahelyéről, másikuk kempingszékben vár. Előbbi mind a három arénakoncerten ott lesz, mindegyiken más társasággal. Mellettük valaki 4:50 óta vár, elmondása szerint a második jegyértékesítési körnél a 119 ezredik helyig jutott a végjátékban, majd feladta. Barátnőjével szokott Azahriah-t hallgatni, meg „amúgy is, már nincs olyan, aki ne hallgatná.” Tényleg ezt érezhetjük: a sokszínű tömeget családosok, fiatal felnőttek, közép- és kiskorúak és idős nagypapák adják.
Bent az irodában a 21 éves Baukó Attila, vagyis Azahriah téli sapkában és méretes napszemüvegben ül az üvegfallal elválasztott pult mögött, ő pecsételi és szignózza a harmadik arénakoncertjére szóló jegyeket. Van, aki az üvegen át szelfizik vele, de összességében nyugalom honol, nincs csevej, pacsik is alig, az énekes kérdezi, hova és milyen jegyet kér a vendég. Az autogram is „csak opcionális”, ha kell, de azért általában kell az érkezőknek, remélik, megtarthatják. Más egyebet nem szól, olajozottan folyik a jegykiadás. Jobbra fent a Hungária „Most vagy soha” plakátja, akik júniusban szintén koncertet adnak a Puskásban 1995 után újra, igaz, ők csak egyszer, és nem két-három éve robbantak be.
„Álmainkban sem gondoltuk azért, hogy ez lesz” – hallom Tóth Gergely, Azahriah menedzserének a szavait a helyszínen. Igaza van, erre kevesen számítottak. Pláne, hogy már a harmadik telt ház is közel van.
Azahriah magyar közvéleményt és zeneipart felborító utolsó egy hete poptörténelmi esemény. Karrierjéből és személyéből pedig kirajzolódik az első tradicionális értelemben vett magyar szupersztár képe, már ha az épp átalakuló modern zeneiparban beszélhetünk még tradíciókról. Működése korlenyomat a 2020-as évek régi mintázatokat felelevenítő, mégis egészen új, részvételen alapuló rajongói kultúrájáról, autodidakta előadói önszerveződésről és a FOMO (fear of missing out, avagy az attól való félelem, hogy kimaradsz valami nagy horderejű folyamatból, eseményből – a szerk.) fájdalmasan kísértő szükségéről, fanok és hírességek szintjén egyaránt. Egy merőben új jelenség, okai és miértjei viszont nem érthetetlenek.
Egy palotai nem vár már csodát?
Azahriah újpalotai „telepi” srácból lett Magyarország legnépszerűbb és legtöbbet streamelt előadója. A középiskolát nem fejezte be, ezalatt viszont már videózott Paul Street néven, csatornáján több mint 500 ezer feliratkozó gyűlt össze. Három-négy éve publikál zenéket, két és fél évvel ezelőtti első koncertjén rögtön 1500-an voltak. A YouTube-on élő hű közönsége könnyen beolvadt a zenei követők táborába, ők adták a magot, ami aztán nagyon rövid időn belül bővülni kezdett.
A produkció burjánzott, terjedt, felszínen maradt, majd onnan ugrott még nagyobbat a népszerűsége, hála annak, hogy karaktere körül szemernyi jele sem volt külső kezek és mesterséges erők munkájának, ezt pedig valahogy még az idősebb korosztály is érzi.
Az Azahriah-jelenségben adott minden, ami egy modern kori popsztár sikerének kulcsa lehet a jelen sztenderdek szerint:
- átütő siker és sok százezer videó a zenéire TikTokon;
- bombaerős, hűséges és megszállott követőtábor;
- műfajötvözés (indie, trap, rap, reggaeton, reggae, ragga, mulatós, magyar alter);
- gazdag diszkográfia relatíve rövid EP-kel és lemezekkel;
- egy emlékezetes botrány, amiből egész nyáron tartó bulvársztori lett;
- rivális előadókkal való konfrontáció (G.w.M);
- jó marketing és stabil, okos kiadói hátszél;
- és a legfontosabb hívószó: a „csináld magad”, DIY-filozófia.
Merthogy Azahriah magának írja, producereli, hangszereli és néha keveri is a dalait. Majdnem úgy, mint a TikTokon szintén taroló többi kortárs tengerentúli ikon, köztük Olivia Rodrigo, Steve Lacy és Billie Eilish, akiknél ezt rendre hangsúlyozzák. Annyi a különbség, hogy Azahriah körül még olyan slágergyáros szuperproducerek sem sürgölődnek, mint a Rodrigo hangzását profira maszkoló Dan Nigro, vagy Eilish aranykezű testvére, Finneas. Kanye West, Yung Lean és Frank Ocean esetében is azt szokás kiemelni, hogy saját útjukat járva, önálló univerzumot kreálva, megalkuvás nélkül lettek generációs, és még azon is túlmutató hatású legendák – ez az alapállás valahogy mindig működik, és mindig rá is érez a zenefogyasztó tömeg.
A kizsigerelt Britney Spearsek kora lejárt, olyan popsztárok idejét éljük, akiket már nem kell megcsinálni és legyártani, ők írják a saját narratívájukat. Bár van kiadójuk, nem uralkodik felettük egy diktatórikus menedzser és ravasz PR-csapat sem. Így nem is egy mások által kialakított protokoll szerint dolgoznak,
hanem maguk alakítják a protokollt, amelyhez aztán a szakma igazodik, ha tudja tartani a tempót.
Igaz, hogy hollywoodi lépték szerint, de ilyen sztár Rodrigo is, aki disney-s múltjával szakít, és egykori karakterét hagyja maga mögött rebellis, de abszolút eladható, nevetségesen popérzékeny dalaiban. Ami Rodrigónál a disney-s múlt, az Azahriah esetében a Paul Streetként beteljesített YouTube-karrier, amely megadta a zenei produkció kezdőlökését.
Az emberek követhették Azahriah karakterét a videómegosztón, és az alapélmény, hogy a kamera előtt ülő srác önazonos, öntudatos, sőt, „egy közülünk”, szemernyit sem változott a megítélésük szerint. Ezt pedig könnyű volt a zenei alteregójára is ráhúzni. Régi igazság, hogy a YouTube-nézettséget nem mindig egyszerű valós jegyeladásokra váltani (lásd: az egykor még Azahriah elleni hadviselést folytató G.W.M. nem túl acélos számokat produkáló akváriumos koncertje), de az énekes erre is rácáfolt, igaz, speciális előnyből indulva.
A fankultúra régi-új erői
„Van most öt előadó, Azahriah, Dzsúdló, Carson Coma, Krúbi és Beton.Hofi, akik toronymagasan kiemelkednek a hazai mezőnyből. Aktuális, fiatal előadók, akik pár év aktív működés után meg tudják tölteni a Budapest Parkot, a Papp László Arénát. Közülük is kiemelkedik Azahriah, aki most tripla Puskás Arénát hoz össze” – írja a Telexnek Urbán Dániel, a Bermuda zenekar tagja, aki a kétezres években a legendás Alan McGee (a My Bloody Valentine, az Oasis és a Libertines menedzsere) asszisztense volt Angliában.
Szerinte a sorminta, amelyhez az Azahriah-jelenség is kapcsolható, nem újszerű, de hatnak rá modern tényezők és a mai kor sajátosságai is, így van, amit hazai viszonylatban csak a 21 éves zenész tud összehozni.
„Minden korszakban megvoltak itthon az óriási őrületet kiváltó zenekarok, a ’60-as évek végén az Illés, a ’70-es években a Piramis, a ‘80-as években az Első Emelet, a ’90-es években a Rapülők vagy a Bonanza Banzai. A saját korszakukban mind a legszélesebb közönséget érték el, mégsem tudtak Azahriah szintjén (100 ezer+ fizető néző) helyeket megtölteni. Én itt keresném Azahriah kiugró sikerének a titkát: az őt övező őrület, a széleskörű elérés, a jó dalok, a jó kiállás – erre korábban a fenti előadóknál is láttunk példát. Azonban náluk az üvegplafont szerintem maga a kor jelentette. Nem volt egyszerűen a sokszázezres rajongói bázisuknak olyan mobilizálhatósága, és méginkább olyan fizetőereje, mint ma.
Innen nézve Azahriah sikere az elvitathatatlan saját érdemein túl leginkább a mai generációk sikere is. Elsősorban a Z generáció, de az összes többi korosztályé is. Aki nem csak hallgatja a kedvencét, hanem akar és tud is 20-30 ezer forintot áldozni arra, hogy élőben lássa az adott előadót. Valószínűleg az első Puskást ők töltötték meg, és már ezzel is könnyűzenei történelmet írtak közösen Azahriah-val.”
Piacképes ujjgyakorlatok
A páratlan kommerciális siker számszerűsítve:
- 702 ezer havi Spotify-hallgató;
- 649,2 millió hashtag megtekintés (#azahriah) TikTokon;
- 230 ezer követő az egyik, és 241 ezer követő a másik Instagram-profilján (összesen 471 ezer);
- 8 YouTube-feltöltés 10 millió megtekintés felett, köztük a Mind1 37 millió megtekintéssel, emellett rendre a legtöbb videón legalább 1 millió kattintás van;
- egy 438 ezer feliratkozóval bíró zenei YouTube-csatorna;
- sőt, rádiós lejátszások is: mint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) idén nyáron publikált kutatásában írja, „a 2022-ben 122 milliószor megtekintett Azahriáh-t összesen 6,774-szer hallhattuk a rádiókban”.
Kijelenthető, hogy az egyeduralmat, amit részben a youtube-os múlt, majd a Youtube- és a TikTok-algoritmus készített elő, az ominózus szolnoki palacsintafesztiválon történt szexbotrány betonozta be, amelynek részletei nem szorulnak elemzésre. A bulvárzajban mindenki ugyanazt a nevet és ugyanazt a sztorit hallotta végtelenítve. Ha a részletes bulvárcikkek aljára szerencsés módon egy YouTube-beágyazás is elfért, ebben a spirálban egy-egy zeneszám is eljutott ahhoz, aki még nem tudta, ki az az Azahriah.
Végül az álmoralizálás, eltörlés és álszenteskedő értékítélet helyett maga a zenei termék győzött, amely pontosan ötvöz minden aktuális, újra népszerűvé váló és olykor túlhasznált limonádéhangzást. Ez beakadhat tudat alatt az agglomerációból gyerekeket iskolába cipelő anyukáknak, akik a kocsi rádióját hallgatják a mindennapokban. Az apukáknak, akiknek már van Spotify-előfizetésük. A nyugdíjasoknak, akik már minimum tudják, mi az a YouTube.
És betalálhat tudatosan is azoknak, akik amúgy is Bad Bunnyt (a világ leghallgatottabb előadója, a reggaeton sztárja), gitárzenét, vagy a hiphop valamely mutációját pörgetik. Azahriah karaktere mellett szól, hogy valahogy zsánerkeveréséből sem a slágergyáros nyerészkedő szándéka, inkább a kísérletezés és próbálgatás önfeledt aktusa tűnik ki, ami néha kellemetlenül bugyuta és kínos számokat szül (Lost Tiki, Drogba, Casa De Papel), néha meg fülbemászó és kiváló dalokat, amelyeken nehéz fogást találni.
A kultúrából csipegető keselyű helyett inkább az ujjgyakorlatot végző zenészt látjuk, aki metálon nevelkedett, most mégis Introvertált dalt ír, és ez jó.
Emellé még hunglish (a magyar és angol nyelv keverése) sorok is beékelődnek a dalszövegeibe („Van egy pár pretty little ebony baby a házban”) és luxusmárkákat is sorol mint a hiphop jó tanítványa. Az utóbbi két elemet így vagy úgy, de már korábban meghonosították itthon, a hozzászoktatás időszakán túl vagyunk, Azahriah csak egy jól ismert módszerhez nyúlt ismét fogyaszthatóan.
Mintha szólna a pophallgatóhoz, a műroma lüktetés kedvelőihez és az alteres gitárzene fogyasztóihoz is. Latinos is, arabos is, mulatós is, raggás is, mindeközben pedig képes hajlításokkal, magas és mély váltásokkal, vékony hangon elcincogott sorokkal hangszerként használni a hangját, amit a megosztó autotune-ról szokás mondani. Alkotótársa, Desh hasonlóan affektál, de ott gyakran meginog a mutatvány az „r” betűk ízléstelen megnyomásakor és az elharapott-elmormolt, kínos soroknál („Tokió, Tokió, husis punci, ami jó”).
Mindenkinek pacsi, nyaljátok a zacsim
Azahriah esztétikája kellően „tömeg”, épp természetesen hanyag és zsigeri ahhoz, hogy a hazai szemnek ne tűnjön idegennek. Más szóval érthető, továbbra is hat az egyközülünk-effektus. Nincs úgy kifundálva az arculat és a promóciós folyamat (az úgynevezett rollout), mint például a szintén Supermanagement által menedzselt Dzsúdló esetében: nincsenek szépen befotózott kis- és nagylemezborítók, egységes arculat, visszatérő motívumok és szigorú szimbólumrendszer sem. Helyette klipből kivágott kép van rajta silány „régi kép” effekttel, bajszos, sombrero kalapos fotó Deshsel, és egy alap betűtípussal kiírt Memento felirat. Nem biztos, hogy ez hosszú távon pozitív, de a produktum olyannyira nincs túlesztétizálva, hogy talán még több ember kapcsolódhat hozzá.
Mégis, az univerzumépítés működik, és sok saját, nagy ívű és mémszerű ötlet él együtt furcsa szimbiózisban. A produkció minden eleme profi és közben teljesen barkácsolt, trollkodva humorizáló, illetve szabadon meghatározott.
Azahriah első arénakoncertjén, amely még a Papp László Sportarénában zajlott 2023 márciusában – egy később leereszkedő –, magaslaton énekelt, előzenekara pedig valamely éppen futó virális zenészkolléga helyett a borsodi Bittó Duó volt, amely fel is dolgozta az Introvertált dalt. A verziójukat hallva világossá válik, mennyire nem áll távol Azahriah bizonyos számainak hangszerelése a mulatós lüktetésétől.
A Bittó Duó felléptetése elsőre könnyen tűnhet elviccelt, „megteszem, mert megtehetem” húzásnak, mégis, Azahriah már ezzel a lépéssel indirekten sokat tett a hazai cigányzene integrálásáért legalább fél órára.
Míg bizonyos zenész kollégák a YouTube Trendingbe száműzik a mulatóst, Azahriah a Papp László színpadára tette. Bátran lép meg bármit, amit szeretne, ennek útjába pedig látszólag nem áll kiadói önkény és megúszós óvatoskodás sem.
Egyszer kritikusan bevágja a dala elejére Orbán Balázs (a miniszterelnök politikai igazgatója) okfejtését a közvélemény médián keresztüli uralásáról a Four Moods 2-ben, amire a politikus vissza is szól. Utána a TikTokon épp nagyot futó, frusztrált miskolci férfi, Mc Isti dühös monológjával kezdődik egy sötétebb dala, az egykori telepi élményeket megéneklő Szosziazi. Mintha a videós múltból megmaradt volna a közéleti témák boncolgatása, más vizuális tartalmakra való reflektálás, azok átvétele, már-már komollyá emelése némi régi, internetes YouTube-humorral megspékelve.
A Papp Lászlóban Szellő István és Erős Antónia konferálja fel, miután a tömeg „Ria-Ria-Azahriah” kántálásba kezd. A Puskásban tartott koncert bejelentővideójában meg asszonykórus énekli a Pullupot: piros-fehér-zöld szalagot vágnak át, előtte pedig Deshsel olyan beszédet mondanak, amelyet bármilyen öt éves terv vázolása előtt méltó lett volna prezentálni a szocialista aranykorban egy csokor muskátli és egy rakás tapsolásra kényszerített kisdobos előtt.
Az már abszolút csak ráadás, hogy állítása szerinti legmélyebb albuma, a Memento Depicentrum című outrója egy mesterséges intelligencia által felmondott – Google-fordítós orgánumú – női hanggal végződik, aki egy ponton így zár a köszönetnyilvánítás után Azahriah szavait tolmácsolva: „Mindenemet beletettem, ezzel pedig magam mögött hagyok egy lezárt történetet, amivel együtt egy új nyílik meg.
Szeretlek titeket, mindenkinek pacsi, nyaljátok a zacsim, csá.”
A szöveg a képernyőn pörög, sok helyen hiányoznak az ékezetek, mintha csak egy iPhone-jegyzet lenne kimásolva.
A FOMO nagy úr
A puskásos triplázás sokakat megszólalásra ösztönzött a magyar közéleti és zenei színtér minden frontjáról; a jó magyar celeb és zenész úgy érezte, meg kell nyilvánulnia. Pörög a biznisz, záporoznak a klikkek, zakatol a gépezet, amelyre mintha mindenkinek fel kéne kapaszkodnia. Majka, Quimby, Varnus Xavér, Sebestyén Balázs, és Curtis: ez csak pár hely, ahonnan főhajtás érkezett, de furcsa analógiát követve még Dopeman is gratulált, mondván, hogy Orbán Viktor hozott létre olyan ideális gazdasági rendszert, amelyen belül jól tud menni az amúgy élesen kormánykritikus Azahriah szekere.
Ezen felül pedig a szintén Aréna-koncerttel készülő Halott Pénz frontembere, Marsalkó Dávid is megnyilvánult az Instagramon. „Wow, gratulálok!”, írta a zenész egy taps emoji kíséretében. A tervek szerint nekik is a Puskás Aréna megtöltése a céljuk, Azahriah viszont beelőzte őket, így még ha hivatalosan nincs is szó versenyről, a közvélemény vetélkedést projektálhat a jelenségbe.
„A második, potenciálisan harmadik telt ház talán még magát az előadót és csapatát is váratlanul érte, de itt viszont már a hype és a FOMO (is) bejátszott: ha valami ilyen elképesztő dolog történik, mindenki ott szeretne lenni, mindenki szeretne magának egy darabot ebből. Ilyen a rengeteg kéretlen pró és kontra megnyilvánulás a szakmától, zenekaroktól” – mondja Urbán Dániel.
Érkeztek alternatív megfejtések is. „Azért megy a csikicsuki, mert előzenekar akarnak lenni” – mondta egy rajongó a Telexnek a Broadway iroda bejáratánál, a harmadik jegyroham előtt. „Majka is nagyon jó, de nem éri el Azahriah-t. Szerintem erre megy ki a játék.” Ő hajnal 5 óta volt ott, a feleségének, nővérének és keresztlányának vette a jegyet, mivel ő nem megy az Arénába, de az október 22-ei Kolbászfesztiválra (ahol Azahriah is fellép) viszont már megvan a jegye.
Az Azahriah-jelenséggel külön foglalkoztunk az After+ e heti adásában is. A teljes adás is hallgatható, de alább külön kivágtuk videóval az említett részt.
Jó, hogy vannak még ilyen fiatalok
Azahriah-ban mintha a gyereküket látnák a videóklipjei, dalai és a TikTok-videói alatt rendre megjelenő 30-40, sőt, akár 50 év feletti felhasználók, pont mint a TikTok-nagymamákban a saját nagyszüleiket felfedezni vélő huszonévesek. Ahhoz a nyugdíjashoz és/vagy anyukához hasonlóan, aki büszke kommenteket ír egy diáktüntetéses videó alá, biztatva a rendszer ellen kiálló fiatalokat, már megjelenhet jó pár nyugdíjas egy Azahriah-szám alatt is. A közös bennük, hogy hasonló érzelmekben osztoznak; a fiatalságba vetett hitük végre új erőre kaphatott, hisz akad még remény, a Z generáció nincs elveszve, jó, hogy vannak még előremutatóan gondolkodó fiatal felnőttek.
„Örömmel tölt el, hogy ilyen intelligens, tehetséges fiatalok is vannak kis országunkban. Kislányom kedvence vagy, és már az enyém is. Öröm Téged hallgatni. A zenéid pedig igazi remekművek csodás hangzással. További sok sikert, váltsd valóra minden álmod” – olvasható egy anyuka kommentje. Az alábbi szentimentális jókívánságot pedig egy nyugdíjas írta az Introvertált dal alá: „71 éves vagyok, éjjel nappal őt hallgatom, pedig rock és metálos vagyok, de ekkora zsenivel évek óta nem találkoztam. Csak azt sajnálom, hogy a koncertjére már nem juthatok el. ÉLJ, ZENÉLJ, ÉNEKELJ EGY ÉLETEN ÁT, TE HAZÁNK LEGNAGYOBB TEHETSÉGE.”
Azahriah előtt több út is nyílt: kezdetét veszi a külföldi honfoglalás, majd az annál is nagyobb volumenben történő terjeszkedés sem kizárt. Az Introvertált dal alatt már francia, brit, török, ukrán és izraeli kommentelők méltatják, némelyikük Duolingón tanul magyarul, és nem bírja letenni a dalait. Eközben már jó ideje bejelentették a november másodikán startoló európai turnéját, a 10 koncertből pedig már most néhány telt házas, sokat nagyobb helyszínre kellett cserélni a kiemelkedő érdeklődés miatt.
Autonóm hozzáállását az is igazolja, hogy nem tervez az 50. jubileumi koncertig előre. Mint a Recordernek tavasszal elmondta, a zene örökre vele marad, de az épp futó Azahriah-projekt 5 év alatt kimaxolható. Ez a szemlélet pedig több mint rendben van. Amúgy is, Mácsai Pál intrója így szól a Deliriumban: „Már ötven éve tündököl fölöttem ez a sok élő, fényes, égi szomszéd.” Azahriah utolsó két sora pedig így:
„Mondd, Azi, mi neked az, az, ami már elég? Veretem még öt évig, azt csók!”
