Dzsúdló: Soha nem éreztem alkalmasnak a zenémet arra, hogy beleálljak politikai témákba

Kincugi. A törött kerámiák arannyal történő összeillesztése, a japán technika, ami filozófiai értelemben a sebek, a törésből való építkezés és a tökéletlenség felvállalását jelenti. Ezzel a címmel jelent meg a 25 éves Juhász Márton, alias Dzsúdló sorban harmadik nagylemeze is szeptember 12-én. Az arénakoncertjére készülő énekes – aki mostanra a kortárs magyar popzene egyik legsikeresebb előadójává vált – a Telex Afterben mesélt arról, hogy milyen műfajokban próbálta ki magát új albumán, miképp birkózik meg a gyásszal Ernő című dalában, miért nincs politika a zenéiben és hogy miért lehet érdektelen figura a bulvárlapok számára.

A borsodi Mezőzomboron felnőtt Dzsúdló 2019-ben debütált Unom, Baj lesz és Minden című dalaival. Korábban díjnyertes slammer is volt, karrierje elején pedig még az ébredező trapszíntér korai válogatáslemezén is megfordult, illetve dolgozott az akkori éra jól menő producereivel és videósaival is. Tagja volt a Holdudvar nevű hiphop kollektívának is, de hamar a szólókarrierjére helyezte a fókuszt, harmadik kiadott dala óta pedig Tembóval dolgozik. Bár 2 éve az Afterben még azt nyilatkozta, hogy örül, ha egyszer félházas Budapest Parkot csinál, 4 év leforgása alatt odáig jutott, hogy december 29-én több telt házas Park-koncert és három stúdióalbum (Fotofóbia, Szörnyeteg és a friss Kincugi) után a Papp László Sportarénában lép fel.

„Nagyon lerövidült az az idő, ami alatt be lehet futni ezt a pályát. De sokkal szebben be is lehet lőni, hogy mikor mi történik és mi jön majd ezután, ez kicsit enyhít a helyzeten” – mondja rögtön az adás elején, reagálva az új keletű trendre, miszerint már egy magyar zenésznek is elég pár év a milliós közönségsiker eléréséig.

Az énekes pedig már az első lemezével kivívta ezt, a közreműködők nélküli Kincugi hasonló, bejáratott úton megy tovább, igaz, Dzsúdló szerint több düh ihlette és valóban találni ingerült pillanatokat a projekten. „Nem emlékszem a nevedre / Egyszer találkoztunk / Ne-ne-ne kérdezz a családomról! / Ne írj a szigetről, meg ne kérdezz az apámról / Meg ne írjál a csajomról, mer' szétfeszül a tarkóm” – énekli például a Semmi című dalban. Az az adásban is előkerül, hogy a siker és az akarva-akaratlanul megszerzett státusz kezelése nem könnyű az előadó számára: az adásban például elhangzik, hogy igyekszik erősíteni a privát szféráján, és van, hogy arra is figyel, mikor lépjen ki az utcára.

Dzsúdló elmondása szerint hangzásában is szerteágazóbb albumot írt, a szövegek egy részét pedig egy meg nem nevezett helyen írta meg egyedül, tudatosan elvonulva egy házban. Ezt amolyan „para” kihívásként írja le, mivel még soha nem töltött ennyi időt teljesen egyedül. Az ilyen alkotói folyamatokból (is) születő Kincugi pedig nem feltétlenül a Fotofóbiával indult korszak lezárása, sokkal inkább valami új elindulásának a kezdete.

„Megfogalmazódott bennem a második lemez után, hogy olyan ügyekhez akarok nyúlni, amikhez eddig még nem nyúltam, legyen az hyperpop, house vagy drum and bass.” És tényleg: ilyen például a valóban elektronikus hatású Gyűlölj, vagy a megkérdőjelezhető című Túl sok a tune, ami tudatosan egy sok autotune-t használó hyperpop dalnak íródott, mivel Dzsúdló nagyon szereti a valódi aranykorát 2021 körül élő műfajt. Hozzáteszi, hogy figyelt arra is, hogy ne csinálja kétszer ugyanazt. Kérdéses, hogy ezt sikerült-e elkerülnie a Kincugin, az ismétlődő dallamvezetések használatára irányuló kritika viszont nem érdekli, mivel még mindig csak 3-4 éve fut a produkciója.

„Ezt tudatosan telibe szarom, mert csak három éve vagyok itt. Az van, hogy én növök, ahogy növök, hiába mondod, hogy nőjek gyorsabban, nem azért fogok mást csinálni.”

Annak ellenére, hogy elhangzanak olyan sorok is, mint a „Tudod, hogy a faszom ki van a hírnévvel! Tudod, hogy a faszom ki van a kormánnyal”, az énekes nem akar célzottan és belemenősen politizálni a zenéiben, az ilyen elszólások sokkal inkább ösztönös kifakadásokból születtek. Magánemberként többet politizál, és követi a hazai történéseket, mégis így vélekedik: „Én valahogy soha nem éreztem alkalmasnak a zenémet arra, hogy beleálljak politikai témákba. Egyrészt nem jött ösztönösen sem. Alapvetően akkor szeretem, ha zenészek ezt teszik, amikor tényleg pontosan tudják, hogy mi zajlik a politikában.” Szerinte nehezen komolyan vehető amikor előadók nem tudják, hogy pontosan mi történik, „csak annyiról írnak, hogy a Fidesz rossz”. „Ez tényleg csak rage” – állítja. „Nem akarok ilyen dedósan sem beleállni semmibe, csak azért, hogy ki lehessen emelni rólam, hogy »na, a Dzsúdló beleállt a kormányba«.”

Ezen felül leszögezi: „Én zenész vagyok, nem tévés viccesember”, válaszul arra a kérdésre, hogy szerepelne-e a valaha tévében. „Nincs az a pénz. Nem tudok olyan formátumot elképzelni, ami miatt nincs szekunder szégyenérzetem” – mondja, megjegyezve, hogy nem is igazán hívják emiatt, mivel már a tévések is tudják, hogy ez nem érdekli őt. Sőt, a bulvár sem foglalkozik vele annyit a kortársaihoz képest (lásd: Manuel), hisz egyszerűen nem olyan figura, mellesleg „nem annyira nehéz úgy csinálni ezt az egész dolgot, hogy ne adj kenyeret a bulvárnak.”

A Kincugin említésre méltó dal még az öngyilkosságba menekülő gyerekkori barátnak emléket állító Ernő, ami az Afterben szintén érintve lett. „Ez valahogy azért is jött ki most, mert egy kicsit felszínre lett rángatva” – mondja Dzsúdló, utalva arra, hogy a Partizános interjúja óta (amiben először beszélt a tragédiáról a szülőfalujában) több helyen is foglalkoztak ezzel a témával. „Tényleg az van, hogyha én nem beszélek róla az utóbbi pár évben, akkor rajtam kívül nem igazán beszél róla senki.” Bár szerinte is még több szót kéne ejteni egy ilyen komoly témáról, a pszichológusánál „ez még nem volt topik”, sőt, mint mondja, azon sem gondolkozott még, hogy élőben milyen érzés lesz megmutatni a terápiás jellegű, személyes dalt, amit nem is adna elő mindegyik koncertjén.

Ami a címet illeti, Dzsúdló – aki elmondása szerint nagy Japán-rajongó – egy dokumentumfilmben találkozott először a kincugi fogalmával. A sérülésekből építkező, és azokat büszkén fel is vállaló lemez nem véletlenül kapta ezt a címet. „Ennek van egy nagyon szép szimbolikája. Nem elfedik, hanem sokkal inkább kihangsúlyozzák egy kerámia sérüléseit” – mondja. „Emiatt egy sokkal értékesebb és különlegesebb darab lesz a tárgyakból.”

A címadásnál is megjelenő koncepciózus hozzáállás a lemez promóciója során is szembetűnő volt, fel lehet fedezni párhuzamokat friss külföldi sztenderdekkel. Travis Scotthoz és több, A listás előadóhoz (The Weeknd, Playboi Carti, Kendrick Lamar vagy Drake) Dzsúdló is nagy figyelmet fordított a Kincugi arculatára és arra, hogy külön világot kreáljon az albumhoz, aminek kulcseleme egy régi Lancia autó.

„Korábban nem voltam nagy rajongójuk, de elkezdtem szeretni az autókat, meg az autózás élményét. Kicsit úgy raktam össze a zenéket, hogy legyen belőle egy autókázós lemez.

Kicsit úgy írtam meg, hogy egy autóban lehessen hallgatni. Egy nagyon konkrét univerzumot akartam építeni a lemez köré.

Állandó elem a Lancia Delta, amit még nem is mutattam meg teljes formájában, az animációs klipben volt lerajzolva, és az arénakoncert borítóján is belóg a képbe, illetve a színei visszaköszönnek mindenhol” – utal az allegorikus, folytatólagosságra épülő arculatra. A Kincugi lemezhallgatós eseményén meg lehetett csodálni a járművet teljes valójában, de azt sem zárhatjuk ki, hogy a kocsi az arénában is feltűnik majd.

Mint kiderült, a vizuális megjelenésért az a Reduster nevű fotóskollektíva felelt, amely a Vogue magazinnak fotózta Palvin Barbara és Dylan Sprouse esküvőjét idén nyáron. Mint az adásban elhangzik, az albumborító fotózása is közel tíz óráig zajlott, a felvezető kislemezekhez használt absztrakt bukósisakot pedig kézművesen készítették el. És nem csak a vizualitás, a divat terén is új kísérletekbe fogott az énekes: az adásban szó esik Dzsúdló első saját márkájáról, ami már készülőben van, és ígérete szerint nagyon minőségi lesz. Egy-két napszemüveget már maga is viselt a szigetes fellépésén a kollekcióból.

„Olyan ruhákat szeretnék csinálni, amiket még egy olyan ember is fel akar venni, aki gyűlöli a zenéimet.”

Az adás többi részében szóba került még:

• Miért nincsenek közreműködők az albumon?
• Milyen a közös munka Tembóval, a Kincugi vezető producerével?
• Lehet-e trilógiaként kezelni az első három projektjét?
• Kik hatottak rá mostanában zeneileg?
• Miképp inspirálódott Dzsúdló Rick Rubin sztárproducer könyvéből?
• Milyen kapcsolatot ápol most a Holdudvar formációval, akikkel együtt zenélni kezdett?
• Váltana-e stílust és hangzást egy, a Dzsúdlótól független projektben?
• Elfáradhat-e egyáltalán egyszer a Dzsúdló-produkció?
• Van-e feljebb Magyarországon egy arénakoncertnél?
• A Kincugi melyik dala írja le legjobban a személyiségét?

Az interjúban szereplő idézeteket az olvashatóság érdekében szerkesztve közöltük. A teljes beszélgetés meghallgatható a Telex After legújabb adásában.

Ennek az interjúnak az elkészülésekor fizetett együttműködés keretében az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) alkalmazást használtuk.