„Pozitív szürreális élmény” – sulikoncertek a Dalszerzők Napján
2024. október 21. – 17:38
Az Artisjus Egyesület kezdeményezésére a Dalszerzők napját Magyarországon 2018 óta minden évben október 8-án tartják. Ezzel is felhívják a figyelmet a produkcióknak dolgozó dalszerzőkre, a szövegek értékközvetítő szerepére. Idén 12 népszerű szerző látogatott vissza volt iskolájába, ahol zenéltek és beszélgettek a diákokkal. Áron Andrást, Dallos Bogit és Lázár Domokost kérdeztük, hogy milyen élmény volt újra abban az iskolában zenélni, ahonnan zenészként és szövegíróként indultak.
A Dalszerzők Napján saját szerzeményeivel látogatott vissza egykori iskolájába 12 ismert szerző, akik beszélgetéssel egybekötött akusztikus szólókoncertek keretében meséltek a diákoknak a dalok születéséről és a dalszerzésről. A 12 minikoncert fellépői ők voltak: Áron András, Dallos Bogi, Hegedűs Józsi, Hegyi Dóra, László Evelin, Lázár Domokos, Molnár Tamás, Pápai Joci, Pátkai Rozina, Sallai László, Sára Gergely, Szabó Balázs.
Áron András (Lazarvs, Trillion, Aron Andras & the Black Circle Orchestra, Junior Artisjus-díjas dalszerző) a budapesti Lauder Javne Iskolába látogatott vissza.
A többiekhez hasonlóan ő is a gimiben kezdett szövegeket írni. Szerinte nehéz megmondani, mert ízlés kérdése, hogy ki a jó dalszövegíró, de az fontos, hogy ne azért hozzon létre valamit, hogy mást lenyűgözzön, hanem saját maga miatt. Nem karrierről álmodott, gyerekkori traumáit írta ki magából, leginkább belső indíttatása volt arra, hogy demókat készítsen már 14-16 éves korától. Visszagondolva valószínűleg akkor olyan „hülyeségeket” kérdezett volna, ha egy zenésszel beszélgetett volna, hogy mennyi idő megtanulni jól játszani. Az egy emlékezetes gimis élménye volt, hogy Gerendás Péter egy szál gitárral fellépett az iskolában, ő pedig nézte és azt érezte, hogy bárcsak ezt csinálhatná egyszer.
Ahhoz akkor túl szégyellős volt, hogy kérdezze bármiről, és őt sem faggatták a mostani diákok, sokan is voltak, legalább kétszázan hallgatták meg az aulában a fellépését. Egy tanár is megerősítette, ami neki is feltűnt, hogy szinte példátlan, hogy ennyi fiatal csöndben, az előadásra koncentrálva élvezze a koncertet.
Számára semmihez nem hasonlítható élmény volt ez. Egy valóra vált fantázia, hogy megtapsolta ez a közösség, hogy a tanárok pacsiztak vele, az igazgató ajándék borral várta és a tanáriban összejövetellel fogadják. „Nagyon jó fless volt, a hihetetlen kategória”, főleg, hogy ő az a diák volt, aki tanulóként nem feltétlenül példakép, bukott is, a kirúgás határán is járt. „Minden tekintetben pozitív szürreális élmény volt”.
A Dalszerzők Napjának dátuma azért október 8., mert 1965-ben, a kultikus Bosch klubban ekkoriban játszották először közönség előtt az első magyar nyelvű rockdalt, Bródy János és Szörényi Levente Óh, mondd című dalát az Illés-együttes előadásában.
Dallos Bogi a Győri SzC Baksa Kálmán Két Tanítási Nyelvű Gimnázium és Győri SZC Krúdy Gyula Turisztikai és Vendéglátóipari Technikumban koncertezett.
Először más szerzők dalait énekelte, 15 évesen már saját klipje volt. Visszagondolva furcsa, hogy ez egy szakítós dal volt, hiszen erről az élményről akkor még nem volt saját tapasztalata. Később rájött, hogy akkor lesz önazonos egy szerzemény, ha saját, megélt élményről ír. A dalszövegírás úgy indult nála, hogy először az énekdallam született meg angol halandzsával, majd arra írta meg a magyar szöveget.
Már elég korán együtt dolgozott a Heaven Street Seaven frontemberével, Szűcs Krisztiánnal, még ha tanácsot nem is kért tőle. Visszagondolva akkor a legfőbb kérdése az lett volna, hogy hogyan vállaljon fel olyan témákat, amikben nem a menő oldalát mutatja meg. Hiszen őt a mindig vidám lánynak tartották, és emiatt nehéz volt felvállalni az esendő, nehézségekkel is küzdő énjét.
Meglepő volt számára, hogy milyen nyitottak voltak a diákok, mertek kérdezni, kíváncsiak voltak. Például arra, hogyan születik egy dal, hogy működik a média, hogyan lehet sikeres valaki. Annak, aki zenél, szerinte nem lehet ma elég tartalmat gyártani, mindent közzé kell tenni, még ha csak egy dalkezdemény is született. A volt iskolájába is vitt korai demót, hogy lássák, honnan indult.
Nagyon érzelmes élmény volt, egy teljesen más fellépés, mint bármelyik korábbi, volt olyan szám, amit inkább el sem énekelt, nehogy elvigyék az érzelmei. A tanárokkal is jó volt találkozni, de járt a volt osztálytermében, megnézte a tablóját, furcsa és felemelő volt újra itt lenni. Nagy hatással volt rá ez a nap, ennél jobb ötlet nem is születhetett volna a Dalszerzők napja alkalmából.
A Dalszerzők Napját szervező Artisjus adataiból kiderül, hogy az újonnan regisztráló szerzők között 2019 óta trendszerűen emelkedve négyszeresére nőtt a 20 év alattiak aránya. 2019-ben még csak 3% volt, majd 5-8, végül 13% lett. Bár a 21-30 éves korosztályban történt némi visszaesés ebben az időszakban, a két legfiatalabb korosztály összesítve adja az újonnan regisztráló szerzők felét. Az egészen fiatal szerzők sem tekinthető „egyművű” alkotóknak. A 20 év alatti magyarországi lakcímmel rendelkező fiatal szerzők átlagosan 5 zeneszámot regisztráltak már, a fiatal szerzők regisztrált hangfelvételeinek átlagos száma 13.
Lázár Domokos (Esti Kornél, Lázár tesók) a Karcagi SZC Teleki Blanka Gimnáziumba látogatott vissza Mezőtúrra.
Harmadikosok voltak, amikor felkérték őket, hogy a szalagavatóra tanulják meg a Pink Floyd The Wall c. albumának 10 dalát. Az osztálytársak közül kerültek ki a zenekar tagjai 2005 telén, a műsorral pedig később felléptek máshol is. Nagyon élvezték, hogy tipikus garázs gimis zenekarként zenélhettek sulis rendezvényeken, ez a közeg sokat adott. Nem is kellett sok, hogy rájöjjenek a zenélés ízére, ami azóta sem múlt el.
A mezőtúri zenészekkel egész korán jó viszony alakult ki, Pl. az akkor még meg sem alakult Qualitons ex-frontemberével G. Szabó Hunorral és Hock Ernővel, aki azóta is zenakar tagja. Ha nem is gimnazistaként, de hamar megismerkedtek személyesen is a korábbi szövegíró példakép Lovasi Andrással. Aki pár évvel később már segített nekik, tanácsokat is adott, megerősítette őket, hogy jó amit csinálnak, előzenekarnak is hívta őket. Később rengeteg zenészt megismertek, akiket korábban csak hallgattak – belekerültek ebbe a körbe.
Gimisként azt kérdezte volna meg egy példaképétől, hogy hogyan lehet egyszerű dalokat írni, amik mégis különlegesek. Az első szövegek ugyanis általában túlírtak, ebbe a hibába sokan beleesnek, viszont egy mentor segíteni tud. Tőle a diákok sok mindent kérdeztek, például azt, hogy honnan jön az ihlet. Ma már azt mondja, bármiről lehet írni, nincsenek szent témák. Sőt, sokszor az, ami hétköznapi és egyszerű, az a legjobb téma, sok jó szám születik ilyenből.
A cikk megjelenését az Artisjus támogatta
