2022. szeptember 15. – 20:59
frissítve
Egyáltalán nem szokatlan dolog, hogy összeér a popzene és a sport, pláne a Fradi esetében, hát ki ne ismerné Aradszky László klasszikusát? Vagy amikor a Fradi játékosai és szurkolói énekelték a méltán elfeledett Help fiúcsapat Igazi szerelem című számának egy átiratát? Vagy éppen a YMCA-t?
Mivel a Fradi a legnépszerűbb sportklub itthon, a meccsein évtizedek óta megfordulnak a lelátón hírességek, köztük zenészek – így annyira nem is meglepő, hogy Kubatov Gábor klubelnök, mellékesen a Fidesz pártigazgatója, bejelentette, megjelent A Nagy Fradi Lemez. Ez annyira fontos projekt Kubatovnak, hogy a Facebookon még külön ki is emelte, hogy évekig csak álmodtak erről a projektről Lotfi Begi DJ-producerrel, csak egészen eddig nem jött az ihlet. Na, de most!
Az első gondolatom rögtön az volt, hogy mégis, milyen zenére asszociál az ember a Fradiról, hiszen a mulatóstól az EDM-en át a szkinhedzenéig, minden műfajban akadnak olyanok, akik annyira kötődtek a Fradihoz, hogy dalokat vagy komplett lemezeket is írtak róla.
A Nagy Fradi Lemez egy nagy teljes hallgatás után igazából majdnem minden, amit az ember egy Fradi-meccsen, -kocsmában, -közegben hallhat. Jó faékegyszerű szövegek, amiket rigmusokhoz igazítottak, szinte kizárólag feldolgozások, és rátettek egy rakás ismert embert is közreműködőként, akik vagy kötődnek a Fradihoz, vagy nem. Rúzsa Magdiról, Dér Heniről vagy Caramelről például életemben nem gondoltam volna ezt, pláne nem a miskolci Pataky Attiláról.
De egy teljes végighallgatás után bátran ki tudom jelenteni, hogy ezeknek a zenéknek a nagy részét biztosan nem fogják élvezni azok, akiknek szánták. Cserébe lesz mit játszani félidőben a hangosbemondón.
A lemez elég teátrálisan kezdődik, a B-közép hangja alá olyan zenét rakott Lotfi Begi, mintha valami monumentálisan drámai dologra készülne mindenki, mondjuk, egy mindent eldöntő 11-esre a BL-döntő 90. percében. Ehhez képest aztán Rúzsa Magdi énekel egy ezredforduló környéki Shakira-utánzatot, utána Dér Heni jön a Freed From Desire-rel, ami kézenfekvő szám, mert évek óta világszerte közkedvelt szurkolói rigmus, itt mégsem sikerült mást kezdeni vele, mint elénekelni egy kicsit áthangszerelt alapra.
Ennél jóval izgalmasabb az Edda-klasszikus Álmodtam egy világot újragondolása, amiből Lotfi Begi csinált egy synthwave-es popszámot, de pont olyat, mint amilyet Leander és Quixotic csinált pár éve a Ki visz majd hazából. Itt kezd el az album egészen egzotikus irányt venni, például jön egy régi Ámokfutók-szám (A Hold dala) modernen feldolgozva, amiben Kozsó, Lotfi Begi, Náksi és a magyar DJ Khaled, DR BRS nyomják, és egész végig azon járt a fejem, hogy ha nekem valaki akár csak 10 éve azt mondja, hogy Kozsó majd Fradi-dalban fog közreműködni, azt frontálisan kiröhögöm.
A feldolgozásroham itt nem áll meg, a közismerten nagy fradista Hevesi Tamás is előveszi a legnagyobb slágerét (Ezt egy életen át kell játszani), amiből csinál egy annyira megúszós, üres, semmilyen EDM-számot, hogy jut időnk Hevesi súlyos affektálására figyelni végig. Ezután jön egy modern trapdal a Hősökkel, amely azért nem erőltette meg nagyon magát, olyan sorokra futotta, mint hogy „ősz vagy nyár vagy tavasz vagy tél, bajnok a Fradi és tele a tér”. Amivel csak annyi a probléma, hogy ősszel meg télen viszonylag ritkán szokott bajnok lenni bármilyen sportcsapat, és egy szurkolóknak szóló dalban azért ez így kínos.
Ezután igazi mélyrepülés kezdődik, Caramel Deák Billt énekel, az egykori F.O. System-es (és Sex Action, Zorall), régi Fradi-szpíker Szendrey Zsolt „Szasza” pedig valami egészen penetránsan szóló, vörösboroskóla-ízű rockdalban énekli az egyik legrégebbi Fradi-dalt. Hogy aztán rátérjünk a kőkemény lakodalmas sramlira Bűdi Szilárddal, az Irigy Hónaljmirigy-es Sipos Péterrel, hogy a legvégén Nyári Kálmán (?!?!?!) énekelje el a Nélküledet, mi mást. A legjobb az egészben, hogy ahogy vége a dalnak, úgy kezd el bömbölni DJ Junior remixe a Dér Heni-feldolgozásból, mintha valakire ráordított volna egy hegyomlás, kopasz focihuligán, hogy haver, álljál már fel a Nélküledre, mint a többi rendes magyar ember. Az már tényleg csak bónusz, hogy van diszkóremix is a Nélküledből, baromira ideje volt már.
A zenével az van, hogy ha megrendelésre születik, akkor csak nagyon ritka esetben lesz belőle élvezhető végeredmény. Nem tudom, Kubatov és Lotfi mióta álmodtak erről a lemezről, azt sem, hogy ha ennyi volt az ihlet, akkor miért nem vártak még egy kicsit vele, de hát ez az egész valószínűleg senkinek sem jó. Viszonylag kevés keményvágású focidrukker szereti, ha összekozsózzák a kedvenc klubját, és hát a 21. században ennél sokkal többre is illene futnia. Ott van példának a Welcome to Wrexham nevű dokusorozat, amely egy angol ötödosztályú klubról szól, és az egész történet szerves részei, ahogy egy 40-es férfiakból álló hobbizenekar megírja a klub új himnuszát, vagy hogy egy környékbeli szarvasmarhatartó pandémia alatt írt számát választják a sorozat intrózenéjének. De ennél még Náksi két évvel ezelőtti Fradi-dala is ezerszer jobb, mert zeneileg tényleg megidézi azt a hangzást, ami most az ultrák világában domináns.
Valószínűleg ez tüske lesz minden fradistaszívbe, de az a nagy helyzet, hogy Magyarországon még mindig nem tudta egy zenész sem ennél jobban dalba és klipbe foglalni, hogy mit is jelent egy itthoni csapatnak szurkolni:
