Orbán Viktor új népszavazása: hollywoodi háború Albániával

Két hollywoodi szál ért össze tegnap éjszaka Rogán Antalék kommunikációs agytrösztjében. Az egyik egy örök igazság, miszerint kutyákkal és gyerekekkel – és most utóbbi a fontos – mindent el lehet adni. A másik pedig két kilencvenes évekbeli VHS-kazetta: az Amikor a farok csóválja... és a Pajzs a résen, avagy a tökéletlen erő. Mindkettő vígjáték, mindkettő ugyanarról szól: botrányok miatt az amerikai elnök népszerűsége vészesen zuhan, amire a megoldás egy háború, amit könnyen meg lehet nyerni (az egyik filmben Albánia, a másikban Kanada ellen).

A magyar kormány történetesen épp viharos időket él. Vasárnap este robbant ki a Pegasus kémszoftver használatával kapcsolatos nemzetközi botrány, amelyben egyetlen európai uniós tagállam kormányaként a magyar is érintett (bár célpontként több uniós politikus neve is előkerült): mint kiderült, a kémfegyvert számos országban nemcsak az eredeti céljának megfelelően, tehát terroristák, bűnözők leleplezésére használtak fel, hanem újságírókat, aktivistákat, ügyvédeket, politikusokat is megfigyeltek vagy próbáltak megfigyelni vele.

Az ügyről a kormányzati szereplők eléggé összevissza beszéltek az elmúlt napokban, Szijjártó Péter már megint semmit nem tudott, Pintér Sándor nem ért rá interjút adni, Gulyás Gergely nem válaszolt egyenesen a kérdésre, Varga Judit és Kovács Zoltán semmit nem cáfolt. A kormányzati kommunikáció defenzívába szorulása és ötlettelensége érződött ebből, ahogy abból is, hogy a miniszterek még a szerdai kormányülés előtt is egymásra és másokra mutogattak a munkatársaink kamerák előtt feltett kérdéseire.

A kormány ráadásul kedden újabb pofonokat kapott, az Európai Unió jogállamisági jelentése számos kemény kritikát megfogalmazott a legfelsőbb szinteken burjánzó korrupciótól a média és az igazságszolgáltatás veszélyeztetéséig, majd kiderült az is, hogy a jogállamiság rendszerszintű problémái miatt az Európai Bizottság nem fogadja el azt a helyreállítási tervet, amin 2500 milliárd forintnyi uniós támogatás sorsa múlik.

Ebben a helyzetben a legkézenfekvőbb megoldás az volt, hogy kirobbanjon az Albánia elleni háború. Ahol persze Albánia valójában Brüsszel,

és az atombombát előállító albán terroristák brüsszeli eurokraták, akik kettős mércével mérnek, de az igazi bűnük a kormány narratívája szerint az, hogy a gyerekeinkre pályáznak (tudjuk, gyerekkel bármi eladható). Brüsszel azért is tökéletes célpont, mert nem most először háborúzunk velük – vagyis hát támadnak ránk ők aljas, cudar módon – hanem visszatérő ellenségek a kormány kitalált ellenségek elleni légbokszolás-sorozatában.

Az Orbán Viktor által gyerekvédelminek mondott népszavazás meghirdetése jelzi, hogy a kormány vissza akarja venni a kezdeményezését a kommunikációs térben. Ezzel a referendummal azonban több baj is van.

Egyfelől ennek a népszavazásnak – ami olyan, mintha egy nemzeti konzultációs kérdőívet helyeznénk át egy új szintre – az egyes kérdései is problémásak: populisták, és annyira leegyszerűsítőek, mint egy emojikra felépített plakátkampány. Azt is mondhatjuk, hogy ugyanolyan primitív, mint a 2016. októberi menekültellenes kvótanépszavazás (amin egyébként olyan alacsony volt a részvétel, hogy az végül érvénytelen lett, és politikai kommunikációs kampányt kellett arra felfűzni, hogy de politikailag érvényes!). Hiszen ki lenne az, aki egy olyan kérdésre igennel válaszolna, miszerint „kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?” Akár azt is kérdezhették volna, támogatja-e ön, hogy gyerekeket bántsanak.

De még így is nagyobb baj az, hogy, szintén populista módon, a népszavazás kezdeményezését okosan és cinikusan összemossa a kormányzati kommunikáció a kormányt ért uniós kritikákkal: mintha azért akarna Brüsszel megint az ellenünkre törni, mert mi meg akarjuk védeni a gyerekeket, mintha a jogállamisági aggályok a melegellenessé tett pedofiltörvényről szólnának az LMBTQI-lobbi érdekében. Holott erről szó sincs, az uniós kifogások a magyar politikai és jogrendszer számos aggályos elemét felsorolják. De az igazi probléma még csak nem is ez a hazug, de a népszavazás meghirdetésének elsődleges célját jelentő összemosás.

Hanem a gyerekek, elnézést a kifejezésért, felhasználása.

Természetesen nem kérdés, hogy a gyerekek egészséges testi és mentális fejlődéséhez szükséges körülmények biztosítása mindenki számára a legfontosabb. Szülők, családok, állami intézmények számára egyaránt.

Csakhogy ez nem egyenlő azzal, hogy valaki a gyerekekre, az ő vélt érdekeikre hivatkozva önös célokból politizál – ez ugyanis nem más, mint a politikai pedofília minősített esete,

ha kevésbé látványos is, legalább olyan súlyos, mint a kampányban óvodákban fotózkodni. Pláne, hogy ez az önös cél összekapcsolódik egy kisebbség, a szexuális másság elleni uszító hangvételű kampánnyal, aminek a kézzelfogható eredményei sajnos már látszanak a mindennapokban. Ezt figyelembe véve a most meghirdetett népszavazás egy olyan kamuháború, aminek sajnos valódi áldozatai is lehetnek.