Egyetem-e a Fudan tudományos szabadság nélkül?

2021. június 05. – 07:01

Egyetem-e a
Fudan tudományos szabadság nélkül?
A Fudan logója az egyetem sanghaji kampuszán – Fotó: Lv Liang / Imaginechina via AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Sok mély sebből vérzik a kínai Fudan Budapestre telepítésének ötlete. Eddig számos kritikát megismerhettünk. A kínai kölcsönből tervezett óriásintézmény nemzedékekre eladósítaná a magyar társadalmat. A Peking érdekét szolgáló létesítményt magyar adófizetők pénzelnék az eddigi hírek szerint nagyjából ötszázmilliárd forinttal, plusz a hozzáadódó kamatokkal és működtetési költségekkel. A budapesti intézményt átláthatatlan szervezet működtetné, a korrupció veszélyével. A projekt nemzet-, EU-, NATO-biztonsági kockázatot jelent, és hozzájárulna a Kínától való geopolitikai függésünkhöz.

Egy fontos terület azonban eddig kevés figyelmet kapott: a Fudan és a tudományos szabadság kérdése. Minek tekinthetjük a Fudant egyáltalán, ha nem tiszteli a tanítás és kutatás szabadságát?

Akadémiai szabadság: ezer év

Az egyetem szó a latin universitas magyarítása, amelynek jelentése egyetemesség, egész, összesség, mindenség. A kifejezés az európai egyetemek koraközépkori történetében, a keresztény szerzetesek által alapított első egyetemeken eredetileg a tanárok és diákok közösségét, együttes jogait, autonómiáját jelölte. Azóta kiterjedt a fogalom jelentése: az egyetemes tudásra utal. Arra a törekvésre, hogy a mindenség, a világegyetem összes kérdését szabadon, cenzúrától mentesen taníthassuk és kutathassuk. A tudományos szabadság (más szóval akadémiai szabadság) egyetemességére.

Európai – és tágabb értelemben nyugati – egyetemeink ma az akadémiai szabadság otthonai. Közel ezeréves út vezetett idáig. Az akadémiai szabadságra utaló első dokumentum az 1088-as alapítású Bolognai Egyetemről (az első európai egyetemről) származik. A „Authentica Habita” (más néven „Privilegium Scholasticum”) akadémiai oklevél (1155 körül), többek között a kutatásra, tanításra induló tudósok akadálytalan mozgását garantálta, számos más joguk és kiváltságuk mellett. Az akadémiai szabadság az évszázadok során fokozatosan teljesedett ki a humanizmus és a reneszánsz, a felvilágosodás és a reformáció, a racionalizmus és a liberalizmus, majd a demokrácia hullámainak hatására.

Szabadság a tanteremben

Hogyan néz ki az akadémiai szabadság a hétköznapi tanári és kutatói gyakorlatban?

Egyrészt a tanszabadságról van szó. Ez a tanítással és tanmenettel kapcsolatos tanári autonómiát jelenti. A programok indításakor a tanári kar maga állítja össze a tanterveket, az oktatási programok kereteit. Szakmai alapon döntünk arról, mely tantárgyak legyenek kötelezőek (a diákok számára legfontosabb témák és közelítések), és melyek kötelezően vagy szabadon választhatóak. (Ezt befolyásolják a fizetőképes kereslet és a diplomások elhelyezkedésének trendjei.)

A második szinten azt vitatjuk meg, milyen témákat öleljenek fel az egyes kurzusok. Itt kizárólag szakmai érvek számítanak. A tanszabadság végül a tanterembe lépő tanár szabadságát jelenti. Legjobb tudásunk szerint, szabadon dolgozzuk ki, milyen témákat és szempontokat veszünk át a félév során. Szabadon döntjük el, milyen szakirodalmat választunk az egyes órákra, mik legyenek a kötelező és ajánlott olvasmányok, és miről beszélünk az órán. Mindenki ismeri ezt a szabadságot és a vele járó felelősséget, aki tanított valaha magyar vagy más nyugati egyetemen. (A nyugati kifejezés itt a kínai-nyugati viszonyra vonatkozik, tehát természetesen Magyarország is beletartozik.)

A másik rész a kutatás szabadsága: magunk döntünk kutatási témáinkról. Időnként megjelennek tematikus kiírások, amikor könnyebb kutatási pénzre pályázni, de ez nem változtat az alapvető kutatói szabadságunkon. Azt kutatjuk, arról írunk, amit fontosnak tartunk.

Az akadémiai szabadság azonban sajnos ismeretlen fogalom a Kínai Népköztársaságban. A kínai felsőoktatási intézmények a Kínai Kommunista Párt szigorú kontrollja alatt állnak. Hszi Csin-ping pártfőtitkár-elnök 2021. áprilisi útmutatása szerint „a kínai egyetemeknek új generációt kell kinevelniük, akik kíváncsiak, innovatívak és teljes mértékben hűségesek a szocializmus eszméjéhez, és persze a Kínai Kommunista Párthoz”.

A Fudan fő döntéshozó szerve a pártbizottság

A Fudan élen jár a kommunista pártfőtitkár iránymutatásának végrehajtásában. A Fudan chartája szerint az intézmény hűséges a Kínai Kommunista Párt (KKP) vezetéséhez, végrehajtja a KKP oktatáspolitikáját, és a KKP-t szolgálja. Az intézmény a KKP totális irányítása alatt áll. A Fudan „fő döntéshozó szerve a pártbizottság, mely irányítja a pártkáderek kiválasztását, képzését, értékelését és ellenőrzését; az egyetemen zajló ideológiai és politikai munkát; a tanárok és a diákok felvértezését a szocializmusnak a Kína elnöke, Hszi Csin-ping fémjelezte új kínai karakterével; a pártfegyelem szigorú érvényesítését; az egyetemi szakszervezetet, a kínai KISZ-t (Kommunista Ifjúsági Liga), a nőszervezetet, a diákuniót és az összes többi szervezet vezetését, és ezek egységfrontba tömörítését.”

A tudományos szabadság és autonómia elveinek tiszteletben tartása helyett a Fudan a KKP propagandájának kiemelten fontos végrehajtója.

A Fudan éppen néhány hete, 2021. május 10-én írta alá a teljeskörű stratégiai és együttműködési partnerségi megállapodást a hivatalos kínai állami propagandamédiával, a Kína Hangja/Kínai Mediacsoporttal. A közös ünnepi rendezvényen beszédet tartott Sen Haj-hsziung, a Kínai Kommunista Párt Propagandaosztályának vezetőhelyettese (egy személyben az állami médiacsoport vezetője) és Csiao Jang, a Fudan Egyetem pártbizottságának titkára. Tehát nemcsak arról van szó, hogy összefog a Fudan és a kínai állampárti propaganda, hanem eggyé válnak: a Fudan maga a propaganda kinyújtott karja, a kiemelt propagandaintézmény.

Ezzel kapcsolatban fontos kérdések merülnek fel. Jó lenne egyenes válaszokat hallani Cse-min Zhi-min Csen elvtárstól, a Fudan alelnökétől (aki néhány napja a Budapestre tervezett kampusz hatalmas méretéről tartott büszke előadást) és Őexcellenciája Csi Ta-jü elvtárstól, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetétől (aki Kína növekvő szerepét tükrözve egyre gyakoribb szereplő a magyar kormánypárti sajtóban). És persze Orbán Viktortól is, hiszen miniszterelnökként ő hívja Magyarországra a KKP elit intézményét.

A kérdések. Tarthat-e egyetemi kurzust a tanszabadság szellemében, szabadon választott szakirodalmakkal és szakmai szemlélettel, a Kínai Kommunista Párt cenzúrája (iránymutatása, parancsa) nélkül például a következő társadalmi, történeti, irodalmi, vallási témákról a Fudan (vagy bármely kínai felsőoktatási intézmény) tanára:

  • Tibet kínai elfoglalása 1959-ben, a Dalai Láma és mintegy 100 ezer tibeti emigrációba kényszerítése, mások munkatáborba zárása?
  • Az ujgurok (a magyarok rokonai) mai helyzete, mintegy egymillió ember politikai átnevelőtáborokba (koncentrációs táborokba) zárása?
  • Tajvan története, politikai helyzete és geostratégiai jelentősége?
  • A Dél-kínai-tengerrel kapcsolatos területi viták Kína és Vietnám, a Fülöp-szigetek, Tajvan, Indonézia, Malajza, Brunei között (és más területi viták például Kína és Japán között)?
  • Hongkong demokratikus mozgalmai és azok elfojtása az elmúlt két évben?
  • A Falun Gong vallás kérdései, politikai alapú börtönbüntetéseik, és a politikai foglyok meggyilkolása, a szerveikkel való kereskedelem?
  • Keresztényüldözés Kínában, ideértve a katolikus és neoprotestáns szervezeteket?
  • Hszie Si-kuang római katolikus püspök (1917-2005) élettörténete és munkássága (hite miatt több tételben 28 évet töltött kínai börtönökben – a budapesti Diákvárosban a közelmúltban róla is utcát neveztek el)?
  • A Nobel békedíjas Liu Hsziaobo (1955-2017) kínai író, irodalomkritikus, filozófus életműve és élettörténete (politikai fogolyként több mint 12 évet töltött kényszermunkatáborokban és börtönben, egészen haláláig).
  • A Tienanmen téri diák-munkás mozgalom és véres leverésének története 1989-ben?
  • A teljes kínai emigráns szépirodalom és társadalomtudományi irodalom?

És vajon szabadon taníthatnak, kutathatnak-e a Fudan tanárai, kutatói az olyan témákban, mint az alkotmányos demokrácia és az államhatalmak elválasztása; Kína és a Nyugat geopolitikai küzdelme; az emberi jogok kialakulása és mai kérdései; a kínai történelem és benne a Kínai Kommunista Párt története – nem a Kommunista Párt hivatalos szemszögéből; a cenzúra kontra szabad média kérdése és a kínai médiacenzúra rendszere; Kína és a Nyugat geopolitikai küzdelme; digitális totalitarizmus, online megfigyelőrendszerek?

Ha ezek mind tiltott témák, akkor hol az akadémiai szabadság? S ha nincs akadémiai szabadság, nevezhetjük-e egyetemes tudásra törekvő intézménynek, egyetemnek a Fudant?

Ha a Fudan nem teljesíti az akadémiai szabadság követelményeit, hanem a KKP szigorúan kontrollált, cenzúrázott káderképzője, akkor miért ülhetne „rektora” egy európai uniós tagállam egyetemi rektorai között? Miért foglalna helyet a KKP-t képviselő „rektor” a Magyar Rektori Konferencia asztalánál?

Miért pályázhatnának a KKP kutatói az európai családok adójából finanszírozott EU-s kutatási alapokra? És a Fudan hallgatói miért lennének jogosultak az európai hallgatók számára európai közpénzből nyújtott kedvezményekre, Erasmus- és egyéb csereprogramokra? Az EU-s kedvezményeket nem a Kínai Kommunista Párt káderképzőjének erősítésére találták ki a egyesült Európa képviselői. Miért kellene engedni, hogy a KKP intézete behatoljon az akadémiai szabadságot tiszteletben tartó európai oktatási és kutatási térbe?

Minek nevezzelek?

Kína vezetése nyíltan ellenséges az akadémiai szabadság nyugati koncepciójával szemben. A felsőoktatás cenzúrázására jó példát mutatnak a Kínában működő nyugati felsőoktatási intézmények, a kínai-nyugati közös kampuszok. Ezek körül rengeteg a vita, hiszen a tudástranszfer mellett a KKP sok ponton akar beleszólni a működésükbe, korlátozni a nyilvánosságukat, szűkíteni a szabadságukat.

Ezt a saját bőrömön is tapasztaltam, amikor meghívtak egy konferenciára a Nottinghami Egyetem ningbói kampuszára (University of Nottingham Ningbo China). A konferencia a médiakutatás globálisan vezető tudósait látta volna vendégül a kampuszon, nyilvános rendezvény keretében, nagy diákközönség előtt, angolul, kínai fordítással. Érkezésünk estéjén, a formális vacsorán vendéglátó professzoraink és a nyugati díszvendégek azonban halálsápadtan jelentek meg. A városi párttitkárság be-, pontosabban hosszas tárgyalások után kitiltotta a rendezvényt a kampuszról a konferencia előtti napon. Csak azzal a feltétellel találkozhattunk, ha a városon kívül, egy szálloda zárt termében, angolul, diákok nélkül beszélünk egymással. Így is történt: magunkban tanácskoztunk, a diákokat eltiltották tőlünk. Ezért igazán kár volt a résztvevőknek Európából, Amerikából és Kanadából átrepülni a fél világot. Nem áll tehát az az érv, hogy Kína szabadon beengedi és működni hagyja a nyugati egyetemeket, miért ne engednék be tehát a nyugati országok is a kínai létesítményeket.

Az európai és amerikai egyetemek egymás után zárják be a kínai forrásból működő, a tanszabadságot lábbal taposó, ideologikus tankönyveket használó Konfuciusz Intézeteket is. Az intézkedések alapja mindig ugyanaz: pekingi érdeket szolgálnak, kínai propagandát terjesztenek, cenzúráznak, kémkednek. Ez nem fér össze az akadémiai szabadság nyugati elvével. Svédország például erre hivatkozva a közelmúltban az országban működő összes Konfuciusz Intézetet bezáratta.

A kínai intézményi export a diktatórikus pártállami értékek exportját jelenti. A Fudan budapesti esete a tudomány szabadságáért folytatott harc nagyobb horizontjába illeszkedik. Mit lehetne tenni ez ellen és e helyett?

Az akadémiai szabadságot az egész világon meg kell védeni a kínai cenzúra és propaganda nyomulásával szemben. John Fitzgerald auszrtál professzor a témáról írt alapvető tanulmányában azt javasolja: először is alaposan meg kell ismerni a kínai intézmények belső működésmódját, és fel kell tárni Peking geopolitikai szándékait. Minden kínai intézményi együttműködést csak teljesen átlátható módon, nyilvános feltételekkel, különös figyelemmel szabad engedélyezni. Az akadémiai szabadság megsértését azonnal és radikálisan szankcionálni kell. Ha nem védjük meg a szabadságunkat, akkor pillanatok alatt elillan.

Globális szinten az egyetemek ragsorolásában érvényesíteni kell az akadémiai szabadság szempontjait is a publikációk és más szempontok mellett. A mesterségesen túlértékelt kínai intézmények azonnal lejjebb zuhannának a rangsorban. Magyarországon természetesen azonnal fejleszteni kellene a hazai egyetemeket és a Diákvárost – kiemelkedő nyugati partneregyetemekkel. Forrás láthatólag van rá.

A Nyugat egyetemein természetesnek vesszük, hogy a történelmi, társadalmi, politikai kérdésekről cenzúra nélkül, szabadon beszéljünk a tanteremben és írjunk a tanulmányainkban. Oly természetes ez, mint a szabad levegő, amit beszívunk – észre sem vesszük. Ezeréves európai hagyományunknak köszönhetjük az akadémiai szabadság finomra hangolt, érzékeny, otthonos, magától értetődő rendszerét. Kínában azonban az „egyetem” szó alatt a KKP által cenzúrázott propaganda- és kutatóintézményt értik. Ez a felfogás a százéves, leninista-sztálinista-maoista, Hszi Csin-ping-i diktatórikus hagyományból következik. A demokrácia, joguralom és szólásszabadság közegében működő autonóm egyetemeink elvei és gyakorlata alapvetően különböznek a totaliter pártállamot szolgáló, a mindent átható cenzúra rendszerében kialakult felsőoktatási és kutatóhelyektől. Ezek két eltérő történelmi út, értékrend és politikai rendszer, birodalom és civilizáció szülöttei. „Egyetem” – a szó ugyanaz, mégis két teljesen más intézmény rejtőzik alatta.

A helyzet az, hogy bár a Fudant egyetemnek hívják, az elnevezés megtévesztő. A Fudan valójában a KKP káderképző és kutatóintézete. Pontosabb tehát, ha így nevezzük, esetleg Fudan Intézetről beszélünk, vagy idézőjelben írunk „egyetemről” az esetében. A Fudan Intézetet beengedni Magyarországra, az EU oktatási terébe olyan volna, mint tankkal hajtani a forgalomba az autók, biciklik és gyalogosok közé.

A szerző szociológus, a Koppenhágai Egyetem Kommunikáció Tanszékének docense. 2009-13 között Hongkongban élt, a Hongkongi Egyetem Újságírás- és Médiatanulmányok Központ docenseként tanított, és a kínai médiáról végzett kutatást.

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a Telex véleményét. A Telexnél fontosnak tartjuk, hogy mások véleménye akkor is megismerhető legyen, ha nem értünk vele egyet. Szeretnénk, ha egy témáról az olvasóink minél több álláspontot megismerhetnének.