Demeter Szilárd Orbán üzeneteibe szállt bele

2020. november 29. – 17:55

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Miért kezdett megdöbbentő holokauszt-relativizálásba Demeter Szilárd és miért vonta vissza azt? Miért hitte, hogy jó nyomra lép, ha ezt megírja? És hogyan nem vette észre, hogy Orbán Viktor alapvető üzeneteit trollkodja szét az ízléstelen írással?

Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője váratlanul írt egy nagyon durva, holokauszt-relativizáló esszét Soros Györgyről, majd az erőteljes ellenzéki, civil és nemzetközi felháborodás után – szintén váratlanul – visszavonta azt. Mire játszott vajon és hol számolta el magát?

Azt talán felejtsük el, hogy az Európai Unió költségvetési vitája, a magyar-lengyel különutasság kapcsán a magyar kultúrpolitika egyik vezetőjében valóban az merült fel, hogy a helyzetről az idős és passzív Soros György életútján merengjen. Nem valószínű, hogy az elemi felháborodás kerülgette, amikor Európát Soros György gázkamrájának nevezte, Sorost pedig a liberális Führernek, inkább régi beidegződések, vagy politikai számítás vezette a tollát.

Jöttek a remélt felháborodások

Mindenesetre nem lephette meg az írás következménye, vagyis az, hogy a baráti médiában (Origo.hu) elhelyezett gondolatsor felbőszítette a kritikus sajtót, az ellenzéki pártok arra szólították fel, hogy távozzon a közéletből, a nemzetközi zsidószervezetek és Izrael is kiakadt. A Fidesz, a NER szeret nemzetközi harcokba bocsátkozni, Brüsszellel, az északi államokkal, Hollandiával, Luxemburggal, Ukrajnával, sokakkal, igaz persze, hogy gázkamrázni, a ki a zsidó kérdéssel foglalkozni tényleg nem szokás.

A politikai család szeret üldözött, kettős mércével kezelt ostromlott várként feltűnni, az unió, a liberálisok, a kozmopoliták ellen vívott háborúban, ez önmagában nem lett volna gond, a baj az volt, hogy Demeter Szilárd, ki tudja, milyen megfontolásból, de nagyon beleszállt Orbán Viktor üzeneteibe, elsősorban a zsidósággal kialakított viszonyába, vagyis abba a képbe, amit a politikai család ebben a kérdésben sugallni szeretne.

A Fidesz és a Holokauszt

Az ugyanis már valóban némi belső tabudöntögetés is volt, hogy Demeter ellene ment a következő üzeneteknek:

1. A Fidesz mindig hangsúlyozza, hogy a propaganda nem a zsidósága miatt üti-vágja, plakátozza ki Sorost, hanem a nézeteiért, Demeter pedig nagyon a zsidó elemeket hangsúlyozta a Holokauszt-relativizálással.

2. A Fidesz a holokauszttagadás elleni küzdelmet maga is erősen alkalmazza a belpolitikában, főleg a Jobbik és egyéb ellenzéki pártok ellen is. Ez történt legutóbb Bíró László szerencsi indulása idején, az időközi választáson.

3. A nemzetközi zsidószervezetek és Izrael állam is az Orbán-kormány visszatérően deklarált barátai, így amikor ők is felháborodtak, kivételesen nem szerzett jó pontot egy „fideszes” vélemény azzal, ha a nyugati világgal konfliktust generált.

Demeter gyorsan vissza is vonta a szavait.

Miért csúszhatott volna át?

Miért követte el mégis ezt a furcsa kirohanást a szerző? Elsősorban a személyes védettségéért.

Demeter Szilárd nagy elánnal vetette bele magát a kultúrpolitikába, magát párbeszédképes, bátor, a kritikusokkal is szóba álló, de természetesen lelkes orbánista politikusként fogalmazta meg. Aztán Rogán Antal a raktárkoncertekkel elkezdte maga alá gyűrni az ő területét is, ilyenkor jön az utolsó lehetőség, „mondani valami nagyon durvát, hogy az ellenzék a fejemet követelje, mert ez bevéd.”


Amikor a Figyelő gazdasági lapként listázta a hazai közélet „sorosistáit”, jó időre megvédte magát a bezárástól, az eljelentéktelenedéstől, mert akkora csetepaté alakult ki a lap körül, hogy a miniszterelnök is megvédte az újságot. Biztossá vált, hogy ennyi „sorosista” kritika után a Sorost ellenségként kezelő kormány nem fogja megszüntetni az újságot, a lap vezetői dörzsölték a tenyerüket, „számítunk, felkerültünk a térképre” (fontos persze megjegyezni, hogy ez nem a lap jelenlegi, mérsékelt vezetésére, hanem az eggyel korábbi csapatra vonatkozik, a mostaniak éppen azzal jelentkeztek be, hogy
„na itt, nem lesz több listázás”).


Demeter jól sakkozott, tényleg követelte a DK és az MSZP a lemondását, ami lehet, hogy örökre megvédi, mert ha végül be is fog következni a távozása, Demeternek már bérelt helye lesz, ha nem is a fősodorban, de a „hevesebb” fiúk között, a 888.hu, az Origo.hu, a Pesti Tv szerzői, vendégei, kerekasztal-résztvevői között.

Konzerváló téma

A legnépszerűbb politikai párt amúgy is szereti az úgynevezett átjárhatóság-csökkentő, szavazó-konzerváló témákat. A politikatudomány által leírt fogalom szerint vannak olyan felvetések, amelyek a társadalom többségénél kiverik a biztosítékot, de még akkor is érdemes ezeket bevetni, ha alig valaki ért vele egyet.

A Demeter-féle Sor(o)s-pamflet ilyen volt, de ilyen volt korábban a gyerekek
drogszűrése, vagyis pisiltetése is. Ezeknek az a lényege, hogy árkot ás, felnagyítja a politikai oldalak között meglevő különbségeket és csökkenti annak az esélyét, hogy valaki elhagyja a korábbi politikai közösségét.

Mi történik ilyenkor?

Amikor a gyerekek drogvizsgálata miatt minden iskolást pisiltetne valaki (fideszes javaslat volt 2014-ben), akkor az egyik oldal, az ellenzők majd rendpárti nácizmust kiáltanak, ami már a gyermekeket sem kíméli. A másik oldal többsége sem akarja igazán a pisiltetést, de a véleményvezérei elmondják, hogy a liberálisok drogpártiak. Úgy elmérgesedik a vita, hogy nagyon nehéz lelkileg elhagyni a saját oldalt. Beindul a kognitív disszonancia és az igazságos világ hipotézis, vagyis nem szavazhattam korábban rosszul, nem tévedhettem, továbbra is kitartok a politikai oldalam mellett, mert már olyan szinten „hülyéznek” a másik oldalról, hogy nem tudok váltani. Ha valaki
korábban az egyik oldalra szavazott, olyan erősen meg kéne tagadnia a korábbi nézeteit, hogy az túl nagy áldozat lenne, ezért egyre jobban konzerválódnak a pártszimpátiák. Ez természetesen az erősebb pártoknak kedvez.

Köss bele a nagyfiúba!

De vajon mire gondolt Demeter Szilárd, amikor mégis így beleszaladt a jóízlésbe, a történelembe, még Orbán Viktor politikájába is? Több olyan példa is lebeghetett a szeme előtt, amikor valaki azzal emelte fel magát, hogy ilyen kezdeményezésbe fogott. A kicsinek mindig érdemes a nagyba belekötnie. Természetesen vicces, ha a nem
túl széleskörűen ismert Demeter Szilárd azt fejtegeti, hogy a globálisan is ismert Soros Györgyöt két percen belül majd elfelejtik, de ez egy ismert stratégia.

A Fidesz például nem azért szokta kerülni a választási vitákat, mert Orbán Viktor félne az ellenzéki politikusok vitakészségétől, hanem a nagynak (értsd akinek több a szavazója) sohasem kedvez, ha egy asztalhoz kerül, ha egy lapon emlegethető a kisebbel, mert akkor óhatatlanul közelebb kerülnek egymáshoz ismertségben,
megítélésben, népszerűségben. Az „innen üzenjük Amerikának” az egyik legismertebb fideszes politika, nem véletlenül szeret Orbán örökre az unióban az üldözött,
elnyomott kicsi szerepében feltűnni, nem véletlenül kötött bele Lázár János anno rögtön Csányi Sándorba, az ország legerősebb gazdasági szereplőjébe.


Demeter Szilárd is joggal érezhette úgy, hogy mivel Sorost a kormányoldalon mindenki
versenyben gyalázza, át fog csúszni az is, ha ő értékeli minden eddiginél durvábban, a nácik zsidókkal szemben elkövetett gaztetteinek fő jelképeivel (gázkamra, Führer) Soros eszméit, életútját.


Egy másik neres szólás szerint (a focit szeretik ebben a világban) „amikor becserélnek a pályára, akkor egy percen belül rúgjál fel valakit, különben nem fognak becsülni”. Amikor a NER magasra emel, egy ideig van esélyed letenni a névjegyedet. Amikor Seszták Miklós lett 2014-ben a fejlesztési miniszter és „simicskátlanított”, akkor ezzel annyi erőt gyűjtött, hogy utána már jöhetett bármi, vizes vb, MVM-es beszerzések és még egy rakás ügy, ő támadhatatlan ember maradhatott, még ha a politika frontvonalából ki is esett.


Demeter Szilárd is azt remélhette, hogy egy minden eddiginél durvább Soros-szöveg örökös fontosságot és védettséget jelent neki a jobboldalon, az idő eldönti majd, hogy igaza volt, vagy számára végzetesen elkalkulálta magát.