2024. március 3. – 13:20
Bács-Kiskun megyében nem új jelenség a jobbra tolódás. A kecskeméti Mercedes-gyárról, a tanyasi településszerkezetről és az aranyháromszögről is ismert alföldi vármegyénkben a választói magatartás széljárása már 1998 és 2002 között megváltozott, a jobbra tolódás egy-két kivételtől eltekintve azóta folyamatos. Érdekességképp elmondható, hogy itt nem a megyeszékhelyen várható idén a leginkább kiélezett politikai küzdelem, hanem alacsonyabban a településhierarchiában.
Bács-Kiskun megyében is, mint ahogy az Alföld jelentős részén, nagyobb településmérettel találkozhatunk. A török kor alatt ugyanis a három részre szakadt ország középső, török uralta részében az aprófalvak elnéptelenedtek, a népesség részben a magyar korona vagy az erdélyi fejedelemség területére, részben pedig az úgynevezett khász városokba húzódott vissza. Ezek a városok közvetlenül a szultán védelme alatt álltak és neki fizettek adót, ami által némi önállóságra is szert tettek. Ilyen volt például a mai Kecskemét, Kiskunhalas vagy Kunszentmiklós.
A területen ezt követően a nagyobb városok és a környezetükben lévő szórványtelepülések egyfajta harmonikus együttélése alakult ki. Az Alföldön ismert tanyaelv ugyanis azt jelenti, hogy a külterületen lévő tanyának mindig van egy a város belterületén található párja, amellyel együtt alkot egy lakó- és gazdálkodási egységet. Így a mezőgazdasággal foglalkozó családok nyárra kiköltöztek a külterületi ingatlanjukba (a tanyára), télre viszont visszatértek a városba, kétlaki életet élve. Ezáltal az ország többi részéhez képest nagyobb népességű és hatalmas külterületű városok jellemezték a területet egészen a huszadik századig, de manapság is itt a legnagyobb a külterületen élők aránya.
Ezt a településszerkezetet aztán az államszocializmus bontotta meg, mely a termelőszövetkezetekbe kényszerítette a mezőgazdasággal foglalkozók jelentős részét, ezek viszont nem tudtak ilyen szerkezetben létrejönni, így központosításra volt szükség. Az Alföldön ezért rengeteg olyan addig csak külterületként létező település található, amely belterületét az akkori államhatalom hozta létre, így a településmorfológiájuk meglehetősen szabályos, sakktáblaszerű (például Ágasegyháza, Imrehegy, Petőfiszállás). A termelőszövetkezetek méretgazdaságossági szempontjai miatt azonban ezek sem maradtak alacsony népességszámú települések.
Ebbe a társadalmi-kulturális földrajzi környezetbe érkezett meg a rendszerváltás, az ez utáni időszak is tartogatott változásokat, illetve izgalmakat a térség életében. Ugyanis az említett téeszesítésnek a megye középső része valamennyire ellen tudott állni, így a borosgazdák kezén maradhattak a szőlőterületek, de ezt az akkori rendszer kijátszásával, a szabályok áthágásával tudták elérni. Ebből a szocialista kapitalizmusból (a mentalitásból és a még a rendszerváltozás előtt megszerzett vagyonból) eredezteti Dezső András azt, hogy a Kecel–Soltvadkert–Kiskőrös által határolt, a köznyelvben aranyháromszögként ismert területen folyt az országban az egyik legnagyobb mértékben a pancsolt borokból és az olajszőkítésből az illegális tőkefelhalmozás.
A jelenséget jól szemlélteti az ezer főre jutó autók és az egy főre jutó jövedelem 1995-ös értékeinek összehasonlítása. Ebben az időszakban ugyanis a területi fejlettség méréséhez használták az autók fajlagos számát, ez pedig igen magas értékeket mutatott az aranyháromszög környékén. Ez nem állt összhangban a legális jövedelem szintjével, mert az egy főre jutó pénzmennyiség a térségben volt az egyik legalacsonyabb. Soltvadkert példája jól mutatja ezt, itt a bevallott jövedelem majdnem fele volt a kecskemétinek, közben az autók aránya meghaladta a megyeszékhely szintjét:
A kalandos kilencvenes évek megmutatkoznak a megye választói magatartásában is. Az első három választáson rendkívül nagy változékonyságot mutattak az országgyűlési egyéni választókerületek győztesei. Ekkor egyik képviselő sem tudott újrázni, nem tudta megtartani parlamenti székét: a homokhátiak minden választáson a győzteshez húztak. Míg 1990-ben többségében az MDF és az FKGP, addig 1994-ben már az MSZP jelöltjeinek sikerült kivívniuk az egyéni győzelmet. Az utolsó pálfordulás 1998-ban volt, amikor a későbbi kormányt alakító pártok, a Fidesz, az MDF és az FKGP ünnepelhettek egyéni győzelmeket a megyében.
Azóta a fideszes hegemóniát egyetlen egyéni választókerületben tudta megtörni a szocialista Garai István, aki a kiskunfélegyházi kerületben szerzett egyéni mandátumot 2006-ban. Ráadásul a megye jelenlegi egyéni képviselői közül Font Sándor, Lezsák Sándor és Zsigó Róbert 1998 óta ülnek a parlamentben, ők tehát rendkívül hosszú ideje meghatározó politikusok a térségben. A többi képviselő sem tekinthető zöldfülűnek, ugyanis Bányai Gábor 2006 óta képviseli az Országgyűlésben Kiskunhalast, Salacz László pedig 2014 óta az egyik kecskeméti kerületet. 2022-ben egyetlen új képviselőjelöltjük volt a kormánypártoknak: a másik kecskeméti kerületben Szeberényi Gyula, aki a várost korábban polgármesterként is irányító Zombor Gábort váltotta.
A kormánypárti túlsúly a megye több települési önkormányzatában is kialakult. Vannak olyan városok, amelyeket soha nem irányított baloldali vezető, ilyen például a megyeszékhely, Kecskemét, amelyet 1998 óta folyamatosan valamilyen Fidesz-támogatású polgármester irányít, de előtte is független, illetve MDF-es vezetője volt a városnak. A megye 6 ezer és 15 ezer fő közötti népességű városai a kétezres évek előtt egy-két kivételtől eltekintve rendre független városvezetőt választottak, csupán néhol nyert egy-egy alkalommal az SZDSZ, az FKGP vagy az MSZP támogatásával polgármester. Azóta viszont a Fidesz által támogatott polgármesterek lett a jellemzők.
Érdekesség, hogy az ebben a településkategóriában lévő Tiszakécske rendszerváltás utáni első polgármestere nem más volt, mint Szíjj László, a Duna Aszfalt későbbi tulajdonosa, akinek a majdnem 13 milliárd forint értékű jachtján nyaralt 2021-ben Szijjártó Péter. A később üzletemberként híressé váló Szíjj azonban csupán két évig volt a település első embere, mert nem nagyon találta a közös hangot a képviselő-testülettel.
A 15 ezer lakosúnál nagyobb településeken később következett be a kormánypárti fordulat. Baját 2006-ig, Kiskunfélegyházát, Kiskunhalast és Kalocsát egészen 2010-ig baloldali városvezetők irányították. A 2010-es tarolás óta érdemben Baján és Kalocsán változott csak a helyzet. Baján 2019-ben egy, az ellenzék támogatását élvező civil jelölt, a később a Momentumhoz csatlakozott, de a pártot azóta elhagyó Nyirati Klára nyert. Ellene most a kormánypártok Kámánné Bari Bernadettet indítják, aki tíz éve aktív a helyi közéletben.
Kalocsán, a megye egyetlen településén, amelyen a legutóbbi parlamenti választáson az ellenzéki lista több szavazatot szerzett a kormánypártokénál, 2014-ben egy független jelölt, Bálint József legyőzte a várost húsz éven át irányító szabad demokrata Török Gusztávot 2010-ben váltó kormánypárti polgármestert, Török Ferencet. 2019-ben aztán az ellenzék három jelöltet is állított, ezt kihasználva a fideszes Filvig Géza a szavazatok 46 százalékával is meg tudta szerezni a polgármesterséget. Filvig baloldali kihívója idén a DK-s Magóné Tóth Gyöngyi lesz, aki a legutóbbi parlamenti választáson még az ellenzéki listánál is 151-gyel több szavazatot szerzett a városban. Rajtuk kívül még a helyi lokálpatrióták, a Kalo jelöltje, Bagó Zoltán is jelezte indulását.
2014-ben Kiskunfélegyházán is bukott a fideszes polgármester, de az kormánypárti belharc következménye volt, mert helyette Lezsák Sándor Nemzeti Fórumának jelöltjét, Csányi Józsefet választották polgármesternek.
A kormánypárti erősödés Bács-Kiskun megyében nem volt olyan jelentős 2014 és 2022 között, mint egyéb megyék esetében, de ez inkább annak tulajdonítható, hogy a Fidesz–KDNP már 1998 óta rendkívül erős a térségben. Ez részben annak következménye, hogy a párt a korábbi MDF- és kisgazda szavazókat jól tudta integrálni saját szavazótáborába 1998 és 2006 között. Ezt jól mutatja, hogy a megye életét nagyban befolyásoló erős emberek, Font Sándor és Lezsák Sándor is az MDF-ből érkeztek a Fideszbe. A jobboldal beágyazottsága az agrárhagyományokból is fakad. A kormánypártok így is jelentős mértékben erősödtek, támogatottságuk a települések nagy részében 10–20 százalékpont között nőtt. Ahol pedig relatíve csökkent is az utóbbi nyolc évben, ott is bőven 50 százalék körüli vagy a fölötti a Fidesz–KDNP-vel rokonszenvezők aránya.
Összességében elmondható, hogy Bács-Kiskun megye választásföldrajzi vonatkozásban már korábban erős jobboldali bástyának számított, kivéve a baloldali vagy liberális hagyományokkal jellemzhető kis- és közepes városokat, Kalocsát és Baját. Ebből is fakad, hogy az idei választásokon a térségben nem a megyeszékhelyen várhatók a legizgalmasabb politikai csaták, hiszen Kecskeméten a kormánypárti városvezetés támogatottsága, nem kis részben a Mercedes-gyár jelentette gazdasági fejlődésnek köszönhetően, igen jelentős.