2024. február 18. – 11:16
A 2022-es országgyűlési választásokra a kormánypárt legerősebb bástyájává vált Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, a Fidesz itt aratta megyei szinten a legnagyobb győzelmét. A térség aprófalvas és bokortanyás településszerkezete, a vallásosság szinte egyedülálló módon máig meghatározó szerepe, valamint a mindenkori győzteshez húzás mint visszatérő választói motívum a június 9-i önkormányzati- és EP-választáson is előrevetítik a földcsuszamlásszerű kormánypárti diadalt.
Arra már viszonylag kevesebben emlékeznek, hogy a megye 2010 előtt a baloldal vezető politikusainak volt a keltetője, és 2006-ban még a szocialisták verték itt listán a Fideszt. A mostani választásokon természetesen a megyeszékhelyre lesz érdemes figyelni, ugyanakkor a baloldali vezetésű Nyírbátor példáján röviden megmutatjuk, miért csorbulnak ki az országos politikából levezetett következtetések egy helyhatósági voksolás napján.
Mivel szüleim az 1980-as évek első felében az akkori Nyíregyházi Főiskolán váltak tanárra, viszonylag sokat hallottam a városról, számos barátot szereztek a megyéből, és így én is rendkívül sokat utaztam Szabolcsba. Apámék egyszer egy tengerentúli tanulmányútra készültek Kentuckyba, és a nyíregyi barátaival vettek egy orosz balalajkát a híres nyíregyházi KGST-piacon, majd hazatérve megrökönyödve mesélték, hogy vendéglátóik leruszkizták őket. Számomra a tanulság annyi volt gyerekként, hogy azon a varázslatos piacon tényleg bármit meg lehetett szerezni. Lényegében a felbomlott Szovjetunió termékeinek előretolt helyőrségeként működött, ahova a legtöbben olcsó ukrán cigarettáért és szeszesitalokért jártak, sem mint balalajkáért.
A legtöbb nem megyebeli magyar mentális térképen – így az enyémen is – az ország ezen vidéke elsősorban mint szegény, de szorgalmas emberek által lakott térség jelenik meg, ahol a Budapestre ingázó melósokat szállító fekete vonat kezdő állomása található, de persze az összkép ennél jóval összetettebb.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élők átlagos jövedelme 2010 és 2022-ben valóban a legalacsonyabb volt Magyarországon, tehát hiába könyvelhettek el az itt élők 48 százalékos reálbérnövekedést ebben az időszakban, ez is csak a sereghajtó hely megtartására volt elegendő. Érdemes ugyanakkor emellé tenni a foglalkoztatás változásának adatait is. Tizenkét esztendő leforgása alatt ugyanis 50 ezerrel nőtt a személyi jövedelemadót fizetők száma, miközben ugyanebben az időszakban a megye elveszítette lakossága 6 százalékát.
Más szavakkal, a megye választóinak sokkal nagyobb aránya van jelen ma már a munkaerőpiacon, mint 2010-ben, és sokkal kevesebben tengődnek különböző szociális juttatásokon. Ez még akkor is jogosan növelhette a kormánypárt népszerűségét, ha mindeközben a megyebeli jövedelmek semmit nem közeledtek az ország más térségeinek jövedelmeihez.
Ha azt vizsgáljuk, hogy ugyanebben az időszakban, a teljes lakosság hány százaléka volt foglalkoztatott – fenntartva persze, hogy ez elég nyers adat – azt látjuk, hogy a 2010-es 35,7 százalékról, 2022-re már 46,3 százalékra kúszik fel ez a szám. Ez 10,6 százalékpontos növekmény, ami viszont abszolút rekord Magyarországon.
Ilyen szintű foglalkoztatásbővülés egyik megyénkben sem volt tettenérhető ebben a 12 évben.
A választási eredményekre itt 2010-ig az volt a legjellemzőbb, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egy igazi amerikai billegő állam képét mutatta: gyakran születtek teljesen más pártszínezetű mandátumok az egymást követő választásokon. Ennek mégis volt egyfajta rendező elve, méghozzá az, hogy
a megye választói valamiért mindig a hatalmon lévő pártok jelöltjeit támogatták nagyobb arányban.
Ennek okára nehéz egyértelmű és plauzibilis magyarázatot találni, inkább csak találgatni tudunk. Mintha az rögzült volna az itteni választókban, hogy életkörülményeik javítása érdekében a mindenkori hatalom birtokosát érdemes preferálniuk. Az 1990-es önkormányzati választáson a korábbi tanácsrendszer szerinti települések tanácselnökeinek közel felét(!) újraválasztották polgármesterként. Mindemellett Szabolcsban rendre nagyon alacsony a választási részvétel az országgyűlési választásokon. 1990-ben még csak akkor volt érvényesnek tekinthető a választás, ha az adott választókerületben legalább minden második választó megjelent – magyarán 50 százalékos volt az érvényességi küszöb – így több itteni kerületben meg is kellett ismételni a voksolást. Ezt a szabályt 1994-ben a Horn-kormány iktatta ki. Az önkormányzati választásokon viszont rendre az egyik legaktívabb volt a megye, ami csupán a megye sajátos, aprófalvas település szerkezetéből fakad. Hazánkban minél kisebb egy település, annál többen mennek el szavazni a helyhatósági választásokon, és mivel a megyében a megyei jogú város (Nyíregyháza) után teljesen hiányzik a közepes városok (20 ezer főnél népesebb) szintje, és rendkívül sok ugyanakkor az ezer vagy akár 500 főnél alacsonyabb népességű aprófalu, az önkormányzati választásokon való részvétel itt rendre az egyik legmagasabb országosan.
A fenti ökölszabály természetesen továbbra is érvényes, csak négy egymást követő fideszes kétharmad után már kevesebb magyarázóerővel bír. 1990-ben többnyire MDF-es győzelmek születtek, de szerzett egy mandátumot Fehérgyarmaton az egykori tsz-elnökökből gründolt Agrárszövetség is. Ekkor már egy sor, később fényes politikai karriert befutó politikust találunk a jelöltek között.
Baja Ferenc, Veres János a későbbi szocialista kormányok fontos miniszterei lettek, de itt indult egyéniben az egykori Független Kisgazdapárt későbbi elnöke és minisztere, Torgyán József is, valamint Seszták László KDNP-s színekben, aki a későbbi fejlesztési miniszter, Seszták Miklós édesapja. Utóbbi 1994-től átvette a kisvárdai körzetet édesapjától. 1990-ben még rajthoz állt Tiszavasváriban az a Berecz János is, aki az egykori kommunista állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottságának pártpropagandáért felelős tagjaként a legvégsőkig ellenezte a megszülető többpártrendszert.
1994-ben természetesen MSZP-s győzelmek születtek a megyében, és 1998-ban is még az MSZP volt a legerősebb párt: be is húztak 5 egyéni mandátumot, míg a másik 5 körzeten a Fidesz, MDF és Kisgazdapárt osztozkodhattak. Ekkor szerzett egyéni mandátumot itt Juhász Ferenc, az első Gyurcsány-kormány későbbi honvédelmi minisztere, de már felbukkant a fideszes Papcsák Ferenc neve is a szavazólapokon, igaz, a későbbi elszámoltatási kormánybiztos és zuglói polgármester ekkor még nem tudott mandátumot szerezni.
A 2002-es választásokra, tehát az első Orbán-kormány végére a korábbi 5-5-ös mandátumarány már 8-2-re módosult a Fidesz javára.
Az MSZP csak a két nyíregyházi körzetben tudott nyerni, tehát a megye többi részén a regnáló kormány mellett szavaztak, országosan ugyanakkor nyertek a szocialisták, és következett a Medgyessy-kormány. 2006-ra aztán 7-3 arányban nyertek a szocialisták (csak a legkeletibb, Szatmári részen nyert a Fidesz), tehát a megye megint inkább a regnáló kormány felé billentette a körzetek többségét. 2010-ben és azóta is természetesen rendre Fideszes győzelmek születtek az egyéni országgyűlési választókerületekben.
A megyéhez kötődik a hazai politikatörténet egyik sajátos rekordja is. Képzeljünk el egy politikai tettvágytól fűtött szereplőt, aki a rendszerváltás óta az összes létező országgyűlési választáson elindult egyéniben, de mindig más párt logója alatt, szinte majdnem mindig másik egyéni választókerületben, de soha nem nyert. Azonban ez a sikertelenség soha nem szegte kedvét. Zsinórban kilenc országgyűlési választással és nyolc különböző pártlogóval a háta mögött Helmeczy László lett a rendszerváltást követő magyarországi belpolitika Zlatan Ibrahimovića.
Helmeczy a 90-es években a Fideszben politizált. Személyesen ő hozta létre a megyebeli pártalapszervezetek felét, a megyei közgyűlés elnöke is volt, azonban a megválasztása körüli belső viszályok végül oda vezettek, hogy 2000-ben kizárták a pártból. Helmeczy esete rávilágított a helyi erős emberek és a központi pártvezetés között ekkor húzódó feszültségre. Kövér László ekkor úgy fogalmazott szűk körben; „ha újraválasztják Helmeczyt, akkor ezt a megyét fel kell szántani és be kell sózni.”
Helmeczy politikai karrierje ekkor lényegében véget is ért. 2002-ben már a Centrum Párt színeiben, 2006 és 2010-ben MDF-esként indult, a 2014 és 2018-as választásokon pedig a baloldali összefogás, majd a DK jelöltje lett, majd végül 2022-ben a Gattyán-féle Megoldás Mozgalom (MEMO) plakátjain kacsintott vissza a választópolgárokra. Neve országosan két dolog miatt vált ismerté. Egyrészt jó nevű ügyvédi irodát visz, 2006-ban a hírhedt olaszliszkai lincselés áldozatainak jogi képviseletét látta el, így sokat szerepelt az országos híradásokban is, majd 2018-ban az ún. csengeri örökösnő és Kósa Lajos körüli botrányok idején mint előbbi ügyvédje jelent meg a nyilvánosság előtt.
Van egy másik érdekes, a választásokhoz kapcsoló aspektusa is a megyének: szinte alig lehetett az utóbbi 10 évben olyan választási visszaélésről szóló hírt olvasni, amiben Szabolcs-Szatmár-Bereg megye valamilyen szintű érintettsége fel ne merült volna. A Stekler Ottó és Seres Mária nevéhez köthető kamupártok elburjánzása is itt kezdődött már az 1990-es években. Ezt a folyamatot a Partizán több részes dokumentumfilmje is feltárta.
Volt olyan, amikor kettejük nevén három pártot is bejegyeztek valamelyik szabolcsi településen, de később az is megtörtént, hogy a többszörösen jogerősen elítélt Szepessy Zsolt vezette Összefogás Párt ugyanarra a nyíregyházi címre volt bejegyezve, ahol Gődény György két közvetlen családtagjának a neve is szerepelt a kaputelefonon. A legutóbbi országgyűlési választáson országos listát állító Normális Élet Pártja nevű formációt Gődény György vezette, a lista harmadik helyén találjuk Seres Máriát, a hetediken pedig Stekler Ottót. A 2014-es és 2018-as választások alkalmával elindított kamupártok jelentős része (Közös Nevező, Rend Párt, NetPárt, Családok Pártja, Összefogás Párt, Medete) szintén a megyéhez kötődött.
A választási visszaélések egy műfajilag másik ágát képviselték azok a 2018-as esetek, amelyek az ukrán határ melletti vásárosnaményi körzetben szerveződtek, és amelyeket a Partizán mellett az Átlátszó is részletesen feltárt. Ebben a választókerületben 2014-2018 között olyan szinten nőtt meg a névjegyzék, tehát a szavazókorú népesség, ami kizárólag a budapesti agglomerációs gyűrűben volt jellemző. Ennek hátterében az ukrán határ másik oldalán magyar állampolgárságot szerzők szervezett lakcím-bejelentései álltak, aminek csak járulékos, ugyanakkor számunkra döntő mozzanata volt a választásokon való aktív és szervezett részvétel, amelyet az akkori HírTv kamerái is rögzítettek. Ezek a választók életvitelszerűen nem laktak a magyar falvakban, ami nehéz is lett volna azokban a házakban, ahová tucatjával voltak bejelentve. Sok esetben még lakás vagy ház sem volt a megadott címeken, ahová amúgy 30-40 „választópolgárt” regisztráltak. A visszaélések nem korlátozódtak az országgyűlési választásokra. A 2019 októberében tartott önkormányzati választáson, a határ közelében fekvő Kispaládon a helyiek próbálták meg útját állni az Ukrajna felől kocsikkal szervezetten megjelenő választóknak.
Nyíregyházát 16 éven keresztül irányította Csabai Lászlóné, a szocialisták rendkívül népszerű helyi politikusa. A földcsuszamlásszerű jobboldali győzelmet hozó 2006-os önkormányzati választáson még megszorongatni sem tudta őt a fideszes Vinnai Győző. Vinnai hosszú ideje annak a tiszavasvári országgyűlési választókerületnek a képviselője, ami például a Huszár (korábban Guszev) telep néven elhíresült nyíregyházi szegregátumot is lefedi. 2010-ben már nem indult újra Csabainé, így a várost átvette a fideszes Kovács Ferenc, aki azóta is Nyíregyháza első embere. 2019-ben egy viszonylag szoros meccsen tudott nyerni a regnáló polgármester az ellenzéki Jeszenszki Andrással szemben. Az egyéni körzetekben 9-6-ra győzött a kormánypárt, ami még így is nagyon jelentős előrelépés volt az összefogott ellenzék számára, hiszen 2014-ben mindössze 2 egyéni mandátumot szerezhettek.
A legutóbbi önkormányzati választások egyik sajátosságát az jelentette, hogy rendkívül szoros eredmények születtek az egyéni körzetekben.
A nyíregyházai 3-as körzetben mindössze 5 szavazattal nyert az ellenzéki jelölt, a 6-osban pedig a Fidesz képviselője 3 szavazattal szerzett többet, mint ellenzéki kihívója. Az elmúlt néhány évben a város határába tervezett akkumulátorgyár kérdése borzolta a kedélyeket, nem egyszer tüntetést és a már szokásosnak nevezhető, felfokozott hangulatú közmeghallgatásokat is tartottak.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nagyon kevés helyen irányítja a települést nem fideszes, vagy nem a kormánypárthoz hűséges független vezető. Mára unikumnak számít Győrtelek polgármestere (Halmi József), aki még 2019-ben is tisztán MSZP-s színekben tudott magabiztosan újrázni. Mellette 3-3 fideszes és független képviselő nyert mandátumot a helyi közgyűlésben. Másik ilyen település a pár száz lelkes Jéke, ahol a jobbikos Kovács József tudott szoros versenyben győzni.
A fentieknél jóval jelentősebb Nyírbátor, ahol 2002 óta van baloldali városvezetés. A város Veres János korábbi pénzügyminiszter (2005-2009) territóriuma volt, ő vette be a várost a baloldal számára a 2002-es helyhatósági választáson, ahonnan pár hónappal később tovább is állt a Pénzügyminisztérium politikai államtitkári posztjáért. Ugyanakkor a Nyírbátor központú választókerület egyéni országgyűlési képviselője maradt, és a 2004-es EU-csatlakozás után rendkívül sikeresen lobbizott a településért. Számos olyan nagy befektető érkezett (pl. Unilever), amely amellett, hogy munkát adott a környék lakóinak, igen jelentős helyi iparűzési adóbevételhez juttatta a várost. Veres szerepe ilyen szempontból nagyon hasonlatos Seszták Miklóséhoz, aki országos frontpolitikusként igyekezett saját választókerületét (Kisvárda) vonzóbbá tenni a befektetők számára. A 2019-es önkormányzati választáson Nyírbátorban a szavazatok 66 százalékát megszerezve tudott újrázni az MSZP-s Máté Antal az ellenzéki összefogás jelöltjeként, a 11 ezer lelkes kisváros egyéni körzeteiben 7-1 arányban verték a Fideszt.
A polgármester megkeresésünkre elmondta, hogy több szempontból a fővárosi XIII. kerület egyfajta vidéki-kisvárosi modelljeként tekintenek magukra.
A viszonylag bőséges helyi adóbevételeket mindig visszaforgatják a helyi társadalom javára. A nyírbátori önkormányzat széleskörű családtámogatási programot tart fent, fürdőlátogatási kedvezményt ad a helyieknek, saját bérlakásprogramja van, 25-30 jogcímen biztosít különböző fajta támogatásokat internet-támogatástól kezdve, a városkártyán át, a fiatalok első lakáshoz jutásának támogatásáig.
Ugyanakkor sikerük másik fontos összetevője rávilágít egy országos jelentőségű tényezőre. Máté elmondása alapján a várost irányító emberek baloldali érzelmű lokálpatrióták, azonban tudatosan távol tartják magukat az országos politikai fejlemények kommentálásától. Magyarán pontosan ellentétes attitűdöt képviselnek, mint a kormánypárti önkormányzati politikusok.
A Fidesz ugyanis a helyi politikusait országos hálózatba szervezte, és ezt a fajta működési módot a 2006-os önkormányzati választások után tökéletesítette. A sok ezer fideszes önkormányzati képviselő nemcsak mint helyi ügyek aktora lép fel a nyilvánosságban, hanem aktívan kiveszi a részét az országos kampányokban is, és közvetíti a párt központi kommunikációját a helyi választók irányába. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Fidesz egy pártként működő szervezet, míg a nyírbátoriakhoz hasonló, nem fideszes, helyben sikeres szereplők alól már rég kipusztult a valamikor még létező pártszervezet.
Nyírbátorban, ahol 2019-ben kétharmada volt a nem fideszes városvezetésnek, 2022-ben az országgyűlési voksoláson, már a Fidesz volt a legerősebb párt 48 százalékos támogatottsággal, míg az ellenzéki lista mindössze 43 százalékot ért el a településen. Más kérdés, hogy a megyebeli eredményekhez képest ez is kiugróan jó ellenzéki szereplésnek számított itt helyben.
Ugyanakkor nem arról van szó, hogy ekkorát zuhant volna az ellenzék népszerűsége 3 év alatt, csupán a két voksolás eredménye egyszerűen semmilyen szinten nem összevethető. Az önkormányzati választáson – különösen egy 11 ezer lelkes kisvárosban – a helyi képviselet kapcsán hoznak döntést a választók, és sok esetben a városházába megválasztott képviselők párthovatartozása másodlagos döntési szempontként jelenik meg a helyiek számára. 2018-ban 8 százalékponttal szerepelt jobban a kormánypárt a városban az országgyűlési választáson, mint rá másfél évre az önkormányzatin 2019 októberében, ami aligha volt betudható a Fidesz népszerűség-vesztésének. Éppen ezért volt hiba a 2019-es relatív ellenzéki sikerekből az országos politikára vonatkozó következtetéseket levonni.
Az ország különböző pontjain időről-időre megszületnek azok a kormánytól független helyi politikai ajánlatok, amelyek az adott város társadalmának vonzónak tűnnek, akár még a Nyírbátorhoz hasonló kelet-magyarországi kisvárosokban is. Ezeknek azonban jószerivel semmilyen országos politikát érintő hatása nincs. Ennek hátterében az a (túlélési?) stratégia áll, amely nem engedi a helyi városvezetést országos politikai kérdésekben megnyilvánulni. A helyben sikeres ellenzéki polgármesterek a legritkább esetben mondanak sarkos véleményt nagypolitikai kérdéseiben, vagy lépnek ki a fényre a pártok képzelt vagy tényleges színpadjain. A másik fontos tényező, hogy a hatalmi centrumon kívüli önkormányzati világ tagjait végül senki nem tudta hálózatba szervezni, habár állítólag Botka László 2019 után tett erre egy kísérletet. Azt már nem fogjuk megtudni, hogy ez a kezdeményező nagyvárosi ellenzéki szereplőkön úszott-e el, vagy maga a célközönség nem volt erre fogadókész.
A sorozat eddigi részei: