Atomháborútól fél? Így Putyin alá adja a lovat

2022. május 12. – 06:14

Atomháborútól fél? Így Putyin alá adja a lovat
Kiállított védőruha a kijevi Csernobil Múzeum tárlatán – Fotó: Andre Luis Alves / Anadolu Agency via AFP

Másolás

Vágólapra másolva

„Mindenki nyugodtan vegyen tartós tejet, tervezzen nyaralást, nézze meg Magyarország gyönyörű tájait, sőt, ősszel még az iskolába is be lehet iratni a gyereket”

– ezt üzente a CEU-n rendezett szerda délutáni atomvitán Csiki Varga Tamás azoknak, akik esetleg attól félnek, hogy az ukrajnai háború miatt Oroszország akár az atomfegyvereit is bevetheti. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa szerint „atomháború nem lesz”, és ha esetleg ennek mégis nőne az esélye, akkor

„a veszélyről a felelős szakértők időben fognak szólni”.

Nagyjából ezen a véleményen volt a CEU Demokrácia Intézetének Bibó István Szabadegyeteme által rendezett panelbeszélgetés másik három résztvevője is: a Corvinus Egyetem docense, Marton Péter szerint csak Putyin alá „adnánk a lovat” azzal, ha beszédtémává tesszük az atomfenyegetést, Krekó Péter szociálpszichológus szerint pedig az orosz „abnormalitás szintjében is hatalmas ugrás lenne”, ha nukleáris fegyvert vetnének be Ukrajnában. Az NKE professzora, Nagyné Rózsa Erzsébet azt sem tartaná elképzelhetetlennek, hogy az ukrajnai válság lecsillapodása után a világ országai – köztük az atomhatalmak is – még szigorúbb szerződéseket kössenek a nukleáris fegyverek korlátozásáról.

Ha atomháborúról beszélünk, azzal Moszkvát erősítjük

Az ukrajnai háború első heteiben írtunk arról, hogy úgy tűnhetett, mintha közelebb kerülnénk egy atomkatasztrófához, mint az elmúlt évtizedekben bármikor. Az orosz hadsereg atomerőműveket foglalt el, robbantottak is a zaporizzsjai erőmű egyik reaktora előtt, néhány nappal az invázió után pedig készültségbe helyezte Oroszország nukleáris elrettentő arzenálját, és teljesen nyíltan kezdett el fenyegetőzni az atommal.

Igaz, később azt közölte a Kreml, hogy Oroszország csak akkor vetne be atomfegyvert, ha a saját létét érezné veszélyben. Szergej Lavrov külügyminiszter pedig bár elutasította az atomháborút, mint opciót, április közepén úgy nyilatkozott, hogy a háború „akkori szakaszában” nem tervezték nukleáris fegyver bevetését Ukrajnában.

Szergej Lavrov külügyminiszter Vlagyimir Putyin legendásan hosszú asztalánál – Fotó: Aleksey Nikolskyi / Sputnik via AFP
Szergej Lavrov külügyminiszter Vlagyimir Putyin legendásan hosszú asztalánál – Fotó: Aleksey Nikolskyi / Sputnik via AFP

A fenyegető aurájú cikkek ellenére Csiki Varga szerint óvatosan kell bánni azzal a kérdéssel, mire számíthatunk, ha tovább eszkalálódna a helyzet Ukrajnában: „Részben a hidegháború tapasztalatai, részben a katonai konfliktusok dinamikája azt hagyta ránk tapasztalatként, hogy bár a nukleáris hatalmak is vívnak olyan háborúkat, melyeket elveszítenek – mint a Szovjetunió Afganisztánban –, és bár lehetőségük lett volna nukleáris fegyver bevetésére, de ezt nem lépték meg.”

Szerinte a katonai stratégia és a józan ész hatott arra ezeknél a döntéseknél, hogy nem racionális lépés a tömegpusztító fegyverek bevetése – és most is abban kell bíznunk, hogy efelé tartunk.

Marton Péter még óvatosabban vizsgálta meg a kérdést: „Egy ilyen kérdésben, amikor a jelenben alakulnak az események, tulajdonképpen bármilyen formában megnyilvánulunk, az egy performatív tevékenység. Amit mondunk, az nem pusztán leírja, de befolyásolja is a valóságot.

Amikor felvesszük azt a lapot, amit Lavrov osztott nekünk a nukleáris fegyverek bevetésének lehetőségéről, és a mondataira reflektálunk, akkor ezzel éppenséggel további erőt adunk ennek a törekvésnek. Mi helyezzük olyan pozícióba őket, hogy érvényesítsék az érdekeiket, ezt nagyon fontos szem előtt tartani”

– mondta a kutató. Szerinte sem lenne logikus lépés az oroszok részéről az atomfegyver bevetése sem most, sem hosszabb távlatban. A háború legforróbb pontja most ugyanis a donbaszi csata, ahol mindkét félnek vannak még tartalékai, és igen sokáig elhúzódhat – pusztán konvencionális eszközök bevetésével.

Évek óta része az atomfenyegetés az orosz propagandának

„Kétszer vetettek be eddig nukleáris fegyvert a világ történetében, Hirosima és Nagaszaki ellen. Azóta nem tudjuk, mi történne ilyen esetben, és a ma raktáron tartott fegyverek hatóereje sokszorosa a Japán elleni atomfegyvereknek” – mondta Nagyné Rózsa Erzsébet, aki szerint évtizedek óta küzdenek a nemzetközi jogban az atomfegyverek korlátozásáért, mindhiába.

„2017-ben nyitották meg a nukleáris fegyverek tilalmáról szóló szerződést, amelyet 122 állam szavazott meg az ENSZ-ben, de rengetegen nem csatlakoztak hozzá – többek között mi sem.”

A szerződést nemcsak a NATO tagállamai nem írták alá, de a világ többi atomhatalma sem – és mivel minden nemzetközi szerződés csak az aláíró országokra vonatkozik, ezért szerinte az atomhatalmakat tulajdonképpen semmi nem korlátozza a fegyverek bevetésében.

Az orosz média pedig az utóbbi hetekben különösen gyakran veti fel a nukleáris fegyverek kérdését – Krekó Péter szerint azonban ez évek óta része a Kreml propagandájának: „2014 óta rengetegszer hangzik el orosz katonai, politikai vezetőktől, médiaszemélyiségektől, hogy Oroszország egy pillanat alatt radioaktív hulladékot képes csinálni egyes országokból – csak most kezdtünk el felfigyelni ezekre igazán. Ez abszolút része a Nyugat elleni hadviselésnek, és a belső mozgósításnak, az apokaliptikus hangulat fenntartásának.”

Igaz, szerinte így is valószínűtlen lenne Moszkva részéről a fenyegetések beváltása: „A hosszú távú orosz célokat nehéz látni, de ezzel együtt hatalmas ugrás lenne az abnormalitás szintjében, ha taktikai atomfegyvert vetnének be. A nonkonvencionális hadviselésnek széles eszköztára van a nukleáris fegyverek előtt is.”

Ha beváltják a fenyegetést, mindenki kihátrálna Oroszország mögül

Marton is hangsúlyozta, hogy szerinte csak retorikai fogás az atomfegyverrel való fenyegetés: „Láthatóan nagyon erős túlzásokkal operálnak, és amikor valaki nukleáris fegyverekkel kapcsolatban túlzóan kommunikál, akkor azért észre lehet venni, hogy valamit kompenzál.

Oroszország alapvető identitáskrízise, hogy megőrizzék a szuperhatalmi státuszba vetett hitüket – de közben érzik, hogy gazdaságilag nem rózsás a helyzet. Nincsenek innovációik, amelyekre büszkék lehetnének. Ilyen körülmények között logikus, hogy többet és túlzóan beszélnek a nukleáris fegyvereikről.”

Csiki Varga szintén kiemelte, hogy „jól ismert, beazonosított eszköze” az orosz külpolitikának a nukleáris elrettentés, amivel nyomást akarnak gyakorolni az ellenfeleikre. „Azért az már nem kapott akkora nyilvánosságot, amikor az öt elismert atomhatalom – köztük Oroszország is – januárban nyilatkozatot tett közzé a nukleáris fegyverek bevetése ellen. Persze ez nem olyan szexi, ezt nem mutatja be a média olyan láthatósággal, mint a fenyegetőzést.”

Nagyné szerint viszont a nukleáris fegyverek emlegetésével Moszkva nemcsak elrettenteni akar, de bizonyítani is szeretne a világ felé. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy bár a nyugati világ egységesnek mutatkozik Ukrajna kérdésében, de ez közel sem egyértelmű a bolygó minden pontján: „Tudomásul kell vennünk, hogy az orosz-ukrán konfliktusban a világ országainak nagy száma nem a mi véleményünkön van. Az Egyesült Államok legkomolyabb szövetségesei nem határolódnak el Oroszországtól – a szaúdi trónörökös például nem is fogadta az amerikai elnök hívását.”

Az ENSZ Közgyűlése felfüggesztette Oroszország tagságát a szervezet Emberi Jogi Tanácsában – Fotó: Timothy A. Clary / AFP
Az ENSZ Közgyűlése felfüggesztette Oroszország tagságát a szervezet Emberi Jogi Tanácsában – Fotó: Timothy A. Clary / AFP

Krekó Péter is kiemelte, hogy bár az ENSZ-ben a tagállamok többsége megszavazta az Oroszországot elítélő nyilatkozatot az ukrajnai háborúról, „széles közege van azoknak az országoknak, amelyek nem támogatták Moszkva felfüggesztését az Emberi Jogi Tanácsban”. Hozzátette viszont, hogy ez a fajta hallgatólagos támogatás szerinte elillanna, ha Oroszország atomot vetne be.

Saját gyengeségét mutatja Putyin rezsimje

Egyébként Csiki Varga Tamás szerint az atomfegyverek szempontjából van egyedül paritásban Oroszország az Egyesült Államokkal, és bár hagyományosan is nagyon komoly katonai képességekkel rendelkezik, gazdaságilag a súlya nagyjából egyenlő a 17 milliós Hollandiáéval. Ráadásul elképzelhető, hogy a háború miatt olyan pozíciókat veszít Moszkva közép- és rövidtávon, ami 10-15 évvel vetheti vissza az ország fejlődését.

„Ez a háború mindenképpen korszakhatár lesz nemcsak Oroszország számára, de Közép-Kelet-Európában, így Magyarországon is: ha fennmarad a katonai fenyegetettség – ami tartós béke híján reálisnak tűnik –, azzal egy új katonai vasfüggöny ereszkedhet le Kelet-Európára. Ennek egyik oldalán áll majd Oroszország és Belarusz, másik oldalán pedig a NATO tagállamai.”

Csiki Varga szerint a mostani háborúval egy olyan konfliktus született, ami miatt Ukrajna biztosan nem akarna visszakerülni az orosz érdekszférába. Holott Moszkva éppen emiatt indította el az inváziót – igaz, rosszul mérték fel a helyzetüket, és emiatt kerültek Marton Péter szerint is szorult helyzetbe.

„Mintha az orosz vezetés, köztük Putyin maga is elhitte volna az elmúlt évek orosz propagandáját. Téves képük volt arról, milyen a hadseregük, hogyan működik az ukrán közvélemény – hiszen maga Putyin is szólongatta az ukrán népet, a csapatokat és a hadászati vezetőket, mert azt hitte, Zelenszkij népszerűtlen”

– mondta erről Krekó Péter. Hozzátette, szerinte ettől függetlenül volt és van racionalitás Putyin lépéseiben – viszont a nukleáris fenyegetéssel valójában azt mutatják meg magukról a világ felé, mennyire gyenge lábakon áll Oroszország.

De tényleg, ki nyomná meg másodjára a gombot?

A panel résztvevői egyetértettek abban, hogy bár Oroszország nemzetközileg teljes mértékben elszigetelődne, ha mégis atomot vetne be Ukrajna ellen, nem valószínű, hogy egy másik ország válaszképpen megtámadná nukleáris fegyverrel. „De tényleg, ki lenne az, aki következő atomhatalomként megnyomná a gombot?” – emelte ki Krekó Péter, aki szerint viszont egy ilyen lépés közvetett hatása katasztrofális lenne. Ezt hangsúlyozta Csiki Varga is: „A bevett nemzetközi normák felrúgása szembehelyezheti Oroszországot Kínával és Indiával, ha nem is katonai, de gazdasági szempontból.

Kína ugyanis nem attól tart, hogy Oroszország atomfegyvert vetne be ellene, hanem Indiát figyelné, India pedig Pakisztánt – a körükben zajló katonai konfliktusra vonatkoztatva pedig ez egy olyan tabudöntögetés lehet, amit senki sem szeretne látni.”

Marton Péter azt hangsúlyozta a vita végén, hogy ugyan lehet merész forgatókönyveket szőni egy atomháborúról, de ezzel csak az oroszok törekvései „alá adnánk a lovat” – ebben egyetértett Csiki Varga Tamás és Krekó Péter is. „Vegyük észre, hogy az apokalipszissel való fenyegetés a pszichológiai hadviselés része.”

Nagyné Rózsa Erzsébet zárógondolatként pedig arról beszélt, hogy ha megoldódna, vagy legalábbis lecsillapodna az ukrajnai válság, azzal elhárulna a nukleáris fenyegetés közelebbi veszélye – és így egy újabb lökést kaphat a nukleáris leszerelésről szóló szerződés is. „Nagyon kicsi esélyt adnék neki, de akár azt is el tudom képzelni, hogy egy bizalomerősítő lépésként Oroszországnak is azt mondják: akkor ezt most lépjük meg. De ehhez az kell, hogy Ukrajnában valamiféle nyugvópont bekövetkezzen.”

Mi akkor is kérdezünk, ha valaki nem akar válaszolni Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogass