Háy János: Közéleti líra

2022. február 12. – 06:57

Háy János: Közéleti líra
Illusztráció: FIllér Máté / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Megjelent és kapható a Telexshopban a Telex első könyve, A fukusimai búvár és más novellák című válogatáskötet, amelyben a Telextárcák rovat szerzőinek művei olvashatóak, 23 író 28 novellája, köztük korábban nem publikált írások.

Ha azt akarjuk, hogy a közéleti líra hatásos legyen, akkor rögtön az elején jelezzük, hogy a közélet milyen kérdéseihez szólunk hozzá. Egy felkiáltás az elején nagyon jól jön, e per e-ben, vagy t per e-ben is lehet, mi maradunk az e per e-nél. Szóval felkiáltunk. Gyűlölöm! De mit és kit gyűlöljünk? Inkább legyen az, hogy: szeretem! De kit és mit szeressünk? Nem jut eszünkbe. Ezért a felkiáltást megismételjük: szeretem! Kit? Mit? Szeretem a hajléktalanokat, ez lehet az első mondat, ritmikailag ugyan elég ügyetlen, de olyan erős az üzenete, ne feledjük, a közéleti vers tele van üzenetekkel, mondhatjuk úgy, esemesek halmaza, direkt vagy burkolt formában, attól függően, hogy milyen szinten vannak hazánkban az emberi jogok. Egy közéleti vers miatt se tegyük kockára az életünket, mert úgy járunk, mint Petőfi, hogy kénytelenek leszünk elmenni egy csatába, vagy bebörtönöznek, kiutasítanak a hazánkból.

Még mindig fülünkbe cseng az első sor, mert ez egy nagy erejű sor volt. Most jön az aprómunka, részletesen fejtsük ki, hogy mennyire bánt minket ezeknek a szegény (szerencsétlen, rászoruló, megalázott, válogathatunk a jelzők között, olyan jelzőt is írhatunk, ami most nem jut eszünkbe) embereknek a sorsa. Egy-két reális elem jól jön, leírhatunk egy ideiglenes alvóhelyet a Blahán, rendőröket, ahogy zaklatják őket, központi utasításra, mert fejétől bűzlik a hal, holott már elég jól elaludtak, álomba ringatta őket a napi szenvedés (ez elég szép kép). Felhívhatjuk a figyelmet, ez még mindig a reális rész, a gyomruk tartalmára, s hogy ki sem lehetne bírni ezt az életet, ha nem volna némi alkohol ott az üresség mellett. Üresség kurziválva nagybetűvel. Itt megjelenik, szinte észrevétlenül, fontos, hogy az üzenet ne legyen direkt, és eddig láthatóan a direkt üzengetést elkerültük, szóval megjelenik önkéntelenül az egyéni és társadalmi felelősség kérdése is, hogy én mit tettem azért, hogy ez ne így legyen, és te mit tettél, és ti mit tettetek. Emberek! Ez megint nagyon nagy hatású része a versnek, ijesztő, dörgedelmes, profetikus hang, főleg, ha úgy is olvassuk fel. Belengeti ez a hang a büntetést, hogy mit érdemel az a bűnös, aki ennyire bűnös. Kerékbe törjük, kútba dobjuk, karóba húzzuk, és itt csak a k betűs büntetések vannak, de minden betűvel van legalább ennyi, harminckét betűször három, az majdnem száz, ezt csak azért írom, mert vannak, akik nem tudnak számolni, pedig a költészetben is fontos a matematika.

De én, most ez itt egy váratlan fordulat, visszakanyarodunk a versalanyhoz, de én, én nem vagyok olyan individuális én, mert én, érted, én, én szeretném megoldani ezt a problémát. Ez a vers is arról tanúskodik, hogy énén nem megyek el csukott szemmel a kéregetők mellett, és mennyire utáljuk, itt átvált a vers t per e-re, mert hirtelen egy közösség véleménye jelenik meg, nem vagyunk egyedül, ez azt is jelzi, együtt vagyunk mi, jóérzésű emberek, és közösen. Mert énmi mennyire utálom/juk azt a kormányzatot, amelyik nem akarja megoldani ezt a kérdést, sőt, azokat a szervezeteket és személyeket, köztük e vers íróját is, akik ezt meg akarják oldani, kifejezetten üldözi, a munkájukat ellehetetleníti, pénzüket elvonja és/vagy megadóztatja. Természetesen ezt csak abban az esetben fejtjük ki, ha számunkra ellenszenves kormányzat van hatalmon. Ez általában konzervatív kormányzat, mert a baloldali kormányzat a nemzeti öntudatot tiporja meg, semmibe veszi a nemzeti önállóságot, eladja az országot az amerikai pénzmágnásoknak, Mohácsot és Trianont lealázza, a bácsi nem Mohácsi, na, ezt biztos a besúgók találták ki, de ezt a közéleti tematikát egy másik költeményben, a Nemzeti dalban már kifejtettük. Odalapozva a konzervatív érzelmű olvasók megtalálják a költőben, illetve a versben azt az ént, amivel azonosulni tudnak. Mert komplexnek kell lennie az életműnek, különben hogy érhetnénk el az összes embert.

Mondhatni már az első versszakban forradalmi hangulat vesz erőt rajtunk, bár jóval túl vagyunk már Petőfin és korán, ennek ellenére énmi hangulatilag tovább fokozódok/unk. Megjelennek a versben a romák, mit keresnek itt, nem kell félni, nem lopni jöttek, ezt egy cigányellenes szervezet képviselője mondja a versben. Úristen, hol tart ez az ország. Ázsia, persze nem India, mert akkor legalább a romák otthon érezhetnék magukat. Szóval megjelennek a romák, nem cserélhető fel a szó a cigányokkal, mert ez egy szótaggal több, szóval a romák, akikkel ez a kormányzat szintén elbánt. Természetesen itt beugranak a képbe, ha ez egy kép lenne és nem egy vers, a melegek is, így együtt van az a csapat, akiknek a védelmére és felszabadítására szent esküt tett ez a költemény.

Együtt vannak azok, akik különben egyáltalán nem szeretnének a valóságban együtt lenni, de a versben nincsenek olyan higiéniai követelmények, amikre például a melegek szent esküt tettek, és egy hajléktalan számára értelemszerűen nem megvalósítható.

Legyen versszak? Ezt most kell eldönteni, mert ha lesz, akkor ez már az előzőhöz képest a következő versszakban van. Inkább nem csinálok, mert akkor olyan egylendületűnek látszik a vers, és egy lendülettel tudom majd felolvasni, ha például szerveznek egy tüntetést a számomra ellenszenves kormányzattal szemben. Ott állok majd, mint egy popzenész lobogó hajjal. Szerencse, hogy fúj a szél, különben a nap is süt, és a hajam, helyesebben a lobogó hajam csillog a fényben. Én különben nő vagyok? Vagy férfi? Most ez lényeges kérdés? Fú, de jó, hogy eszembe jutott, mert így akkor a genderkérdés is beemelhető a költeménybe, és egyre inkább a komplexitás felé tartunk, mert nem csak az életmű, az egyes versek szempontjából is fontos kérdés a komplexitás. Baszki, ha ez sikerül, minden közéleti verset lenyomok. Persze nem ezért írom, csak hát megjegyzem, hogy ez is egy következmény.

Jó volna egy kávét inni, csak attól félek, hogy megtörik a lendület. Még pizsiben vagyok, minek felöltözni, jó meleg van a lakásban, meg senki sem lát, egyedül vagyok. A pizsi szót csak rímhelyzetben használhatom, másképp nevetséges. Most nem jut eszembe rím, talán ha a kizsi, anzsambman gerel, ez már a másik sorban van, ezt majd megoldom, rímel is, meg izgalmas is így kettévágni egy szót. Különben felező nyolcasban írom a verset, és páros rímet használok, ha valaki nem vette volna észre. Jó, a nyitómondat tíz szótagból áll, de ez csak azért van, hogy jobban látszódjék, a többi szigorúan nyolcból. Ezért lehet ilyen könnyen megérteni, hogy miről szól.

Az érthetőség nagyon fontos, mert ezt minden embernek írtam, Magyarország és a nagyvilág összes lakójának. Igen, hangsúlyozom, most már erőteljesebben, felkiáltó mondatok kíséretében, hogy meg akarom oldani a hajléktalanok gondját és a szegénységet, fel akarom számolni a rasszizmust, a cigánybűnözést, ja, nem úgy értem, hanem azt, hogy valaki, például a korábban szóba hozott cigányellenes szervezet képviselője, ilyen állításokat tegyen, hogy az van. Mégiscsak kimegyek kávéért, de szar lehet most kint lenni a hidegben! Vajon az általános felmelegedés megoldhatja a hajléktalanok problémáit? Ezt majd kihúzom, mert az ózonlyukról, valamint az üvegházhatásról majd egy másik költeményben szólok. Le kéne vinni a kutyát, kutyamenhelyről van, csak a bunkók tartanak fajtiszta kutyát, a rasszisták és a nemzetvédők, a rendes emberek már nem gondolkodnak fajban, örökbe fogadnak, vállalják azt a társadalmi felelősséget, hogy megmentenek egy kutyát, esetleg egy cigány gyereket is a mélyszegénységtőlből.

Nemsokára más kormányzat lesz, a verset író vagy a versben beszélő versalany, nem is tudom, gondolhatja ezt egy versalany, hogy más kormányzat lesz, persze, mert a kormányzat lehet általános értelemben vett rossz és általános értelemben vett jó kormányzat, szóval az általános értelemben vett rossz kormányzatot végre leváltja az általános értelemben vett jó kormányzat, és aktualitását veszti ez a vers. Ezt a sort megismétli, még egy érzelmi kitörést is hozzárendel, hogy ó, aktualitását veszti ez a vers, mert megszűnik a hajléktalanság, a kannás bor, a szegénység és a mélyszegénység, boldogan élhetnek házasságban a melegek és a heteroszexuálisok is, a gyerekeknek nem lesz kötelező iskolába járni, a felnőttek általános alapbérben részesülnek, és csak azoknak kell dolgozni, akiknek tényleg van ilyen becsípődésük, hogy munka.

Érezzük, hogy közelítünk a közéleti költemény vége felé, már csak egyfajta jövőkép felvázolása van hátra, hogy ha majd a köz asztalánál, mondjuk, a Gundelben (azt mindenki tudja, hol van, azért épp ott), mind egyformán foglal helyet, ha majd mind egyformán kapnak ruhát, ételt, oktatást, lakhelyet, nyaralót, ingyenszexet, vagy legalább ingyenpornót, ha majd lecseréljük ezt a kormányzatot, akkor mondhatjuk, hogy itt van az ott van, és akkor én nyilvánosan széttépem ezt a verset, és elfogadom az új kormánytól az aranykeresztet, aranyrudat, tanácsadói állást, és nem írok többé semmit, mert nem lesz időm, annyi dolgom lesz, hogy bankszámláról bankszámlára pakolgassam a tanácsadói bevételeimet, ha majd ez mind így lesz, akkor mondhatjuk, hogy itt van már a hamajdhamár.

Mi akkor is kérdezünk, ha valaki nem akar válaszolni Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogass

A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .