Hagyjuk már a cellaadatokat: a turisztikai ügynökség ismét bebizonyította, hogy így nem kéne tömeget becsülni

Kevesebb mint egy hónap van hátra az országgyűlési választásig, és a kampányhajrában a pártok szinte mindent bevetnek, hogy bizonyítsák, ők a népszerűbbek. Mint minden nagyobb eseménynél, úgy a történelmi megemlékezéseken is beindul a számháború – így volt ez október 23-án, és így volt március 15-én is. Mindkét oldal magát akarja kihirdetni győztesnek, ami a szoros verseny miatt kifejezetten fontos fegyvertény lehet, így nem csoda, hogy a kormány nem akarta a véletlenre bízni: ismét bevetette a Magyar Turisztikai Ügynökséget (MTÜ), ami már akkor győztesnek hirdette ki a Fidesz rendezvényét, amikor a Tiszáén Magyar Péter még javában beszélt a színpadon. Kedden azonban kijött az ELTE szociológusainak hagyományos módszerű becslése is a két vezérszónokot hallgatók számáról, ami egy igencsak más eredményre jutott. De ne szaladjunk ennyire előre!

Az MTÜ állítása szerint március 15-én a fideszes Békemeneten 180 ezren voltak, a tiszás Nemzeti Meneten pedig 150 ezren. Az adatot felkapta a kormánypárti univerzum apraja-nagyja, például Szentkirályi Alexandra, Menczer Tamás, Kovács Zoltán, az Origo és a Mandiner is, a propagandainfluenszerekről nem is beszélve.

Azzal nem mondunk különösebben új dolgot, hogy az MTÜ erősen fideszes kötődésű cég. Guller Zoltán, az igazgatóság elnöke Rogán Antal bizalmi embere, emellett a miniszterelnök lánya, Orbán Ráhel köreiben mozog, a cég jelenlegi vezérigazgatója, Egresitsné Firtl Katalin pedig korábban – többek között – a Győr-Moson-Sopron vármegyei Fidesz női tagozatának vezetője volt.

Ha egy pillanatra elvonatkoztatunk mindettől, akkor nézzük meg az adatot, amire az állításukat alapozzák: a cellainformációkra. Ezekről már augusztus 20-án is írtunk, amikor azon ment a találgatás, hogy hányan voltak az állami ünnepségen, és az MTÜ akkor is bedobta a cellaadatokat. A probléma ezzel ugyanaz most, mint akkor volt: jelen formájában ez nem tudományos, megbízható módja a tömegbecslésnek.

Nem jön ki a matek

Az egészen biztos, hogy mind a két rendezvényen nagyon sokan voltak, és mivel az augusztusival vagy az októberivel ellentétben most már hivatalosan is kampány van, ez már éles számháború. Emiatt valóban fontos lehet, de mindenképp érdekes lenne tudni, hogy mennyi volt az annyi. Már csak azért is, mert a korábbi rendezvényekhez hasonlítva látni lehet belőle, hogy mekkora az aktuális vonulási kedv egy adott táborban.

A kormánypárthoz köthető, civilnek mondott szervezet, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) 2012 óta rendez Békemeneteket, és a szervezők, fideszes politikusok vagy épp egy állami szerv a rendezvény után több alkalommal bemondta már, hányan voltak. Ez a szám vérmérséklettől függött: az első Békemeneten Bencsik András szerint egymillióan voltak, míg a Belügyminisztérium szerint inkább közel négyszázezren. Márpedig ha valakinek van eszköze arra, hogy felmérje, hányan voltak egy megmozduláson, az a Belügyminisztérium – amiről persze szintén felmerülhet, hogy mennyire pártatlan egy ilyen kérdésben.

A 2012-est azóta több hasonló menet követte, mindegyiket százezer-egymillió fősre becsülték, és a belügy többször is dobálózott ezzel a 400 ezer körüli számmal. Ehhez képest most érdekes, hogy a kormánypárti politikusok és megmondóemberek a március 15-i, az MTÜ állítása szerint 180 ezres Békemenetre és Kossuth téri rendezvényre az eddigi legnagyobbként hivatkoznak. Ennek egyetlen logikus magyarázata lehet: hogy 2026-ban legalább 220 ezer ember úgy vonult a fővárosban, hogy nem volt náluk telefon. Logikus, de 2026-ban nem túl életszerű. Mindenesetre a minisztérium, illetve a rendőrség az utóbbi években már nem közöl létszámbecslést, így marad az MTÜ-féle.

Az MTÜ már az október 23-i rendezvényekkor is osztott meg cellainformációk alapján számokat. Akkor azt közölték, hogy a kormánypárti eseményen 80 ezren, míg a Tisza rendezvényén 45 ezren voltak. Az ELTE kutatói viszont mindkét rendezvényen ott voltak, és hagyományos tömegbecslő módszertant követve kiszámolták, hogy valójában a Tiszáén lehettek többen: nem 45 ezren vonultak a Hősök terére, hanem inkább 160-170 ezren, míg a Békemenet résztvevőinek számát az MTÜ-s adathoz hasonlóan 85-92 ezerre becsülték.

De nem is az a legérdekesebb ezekben a számokban, hogy a kutatók szerint októberben nagyjából három és félszer annyian voltak a Tisza rendezvényén, mint az MTÜ szerint. Hanem az, hogy az MTÜ saját állítása szerint akkor 45 ezren voltak, most meg 150 ezren. Elég ránézni az októberi és a most vasárnapi eseményeken készült képekre, és szabad szemmel is látni lehet, hogy nem háromszor annyi ember volt most, mint néhány hónapja. Tehát az egészen biztos, hogy legalább az egyik MTÜ-adat nem fedi a valóságot. Ha ehhez hozzánézzük a tudományos megközelítéssel kiadott számot, akkor sejthető, hogy az októberivel valami nincs rendben – és nem kizárt, hogy a turisztikai ügynökség márciusi becslése sem a legpontosabb.

A kézenfekvő bizalmi tényező mellett, azaz hogy egy kormánypárthoz kötődő állami szervezet becsléseit mennyire fogadja el valaki hitelesnek, pusztán magával a módszerrel, a becsléshez használt technológiával kapcsolatban is felmerülhetnek fenntartások.

Mi fán terem a cellainfó?

Jöjjön egy rövid gyorstalpaló arról, hogy mi is ez a cellainformáció. Ahhoz, hogy a telefonunk telefonként funkcionáljon, rá kell csatlakoznia a szolgáltatónk valamelyik tornyára, és egy cella az a terület, amit egy ilyen torony lefed. Az alapján, hogy a telefonunk mikor melyik toronyra csatlakozik, a szolgáltató viszonylag pontosan tudja követni a mozgásunkat.

Ez értelemszerűen rendkívül érzékeny adat, ami jelentős adatvédelmi terhet ró a szolgáltatókra. Ettől függetlenül a magyar törvények lehetővé teszik, hogy ezeket az adatokat értékesítsék, például az MTÜ felé, de csak azután, hogy az adathalmazt úgy anonimizálják, hogy visszafejthetetlen legyen, hogy egy-egy felhasználó mikor mit csinált. A One tulajdonosa, a 4iG augusztusban azt írta a megkeresésünkre, hogy adott ilyen adatokat az MTÜ-nek, a Telekom nem tagadta, de nem is erősítette ezt meg, a Yettel viszont azt válaszolta, hogy kizárólag az arra feljogosított szervek, hatóságok jogszerű adatkéréseire adják ki a cellaadatokat, nem értékesítik azokat.

Persze ez nem új technológia: már a kilencvenes évek végén is használták a mobilcellaadatokat turisztikai kutatásokban, csak nem nagy sikerrel. 2020-ra viszont már sokat fejlődött a terület, így a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont szakemberei például mobilcellaadatok alapján kiszámolták, hogy egy évben hány egynapos látogatója volt Szentendrének (nagyjából 510 ezer). De használtak cellaadatokat a koronavírus-járvány alatti mozgások kutatásához; az áremelkedések előrejelzéséhez is kísérleteznek ezzel a módszerrel; és még hosszan sorolhatnánk.

Augusztusban a 4iG kérdéseinkre többek között azt válaszolta, hogy ügyfeleik az ilyen adatokat használják például kiskereskedelmi helyszínválasztásnál, tömegközlekedés és útvonal-kapacitás tervezésekor, turisztikai célpontok forgalmának és szezonalitásának felmérésére, nagy rendezvények hatásának értékelésére.

Bár akadnak előnyei, sok hátránya, korlátja is van a módszernek. Főleg egy Budapest méretű város belvárosában, ahol a rendezvényekre óriási tömegek gyűltek össze amúgy is sűrűn lakott helyekre. Az iparágra rálátó forrásaink szerint például egy cella nemcsak az áthaladó embereket regisztrálja, hanem azokat is, akik mondjuk a Hősök terétől vagy az Andrássytól egy utcával beljebb laknak, és épp netflixeznek vagy zenét hallgatnak.

Hasonló akadály lehet az is, hogy a cellaadat szempontjából fontos, hogy a telefon hol pingelte meg az adott tornyot, hol történt lekérdezés. Például ha valaki a Fidesz eseményétől függetlenül kisétált mondjuk a Cipők a Duna-parton holokauszt-emlékműhöz, és mikor onnan elindult haza, benyomott egy albumot a Spotifyon, akkor őt a torony úgy regisztrálta, mintha ott lett volna a Kossuth tér körüli egyik toronynál. Amíg a zenét a neten keresztül hallgatta, a torony azt hitte, hogy még mindig ott van – miközben egyébként kapcsolódott más tornyokra is, hogy elérje a hálózatot. De ugyanez igaz fordítva is: ha valaki úgy indult el otthonról a Békemenetre, hogy a neten át zenét hallgatott, amit a vonulás közben sem kapcsolt ki, akkor a cellainformációk alapján ő még otthon volt, így nem számolódik bele a tömegbe.

A módszerrel maguk is próbálkozó Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont kutatói is megemlítették, hogy a mobilcellaadatok elemzésének van néhány hátránya – például az, hogy az adatok rendkívül zajosak és torzítanak (mondjuk az átutazók nagy száma miatt), emiatt úgy gondolták, hogy csak korlátozottan alkalmazhatók abszolút látogatószámok meghatározására.

És akkor a dupla SIM-kártyás mobilokról, e-SIM-es okosórákról vagy akár a Gondosórákról még nem is beszéltünk, pedig ezek miatt is tűnhet úgy, hogy egy ember valójában több. A Redditen el is kezdődött a találgatás, hogy vajon beleszámolták-e az MTÜ számaiba a 2G-képes, saját SIM-kártyával rendelkező Gondosórákat. Ezt a konkrét esetben nem tudjuk, de a Yettel – ami most sem szolgáltatott adatot az MTÜ-nek – erre vonatkozó kérdésünkre azt válaszolta, hogy a saját rendszereikben meg tudják különböztetni egymástól ezeket az eszközöket, tehát elméletben nagyon egyszerű kiszűrni a Gondosórákat egy cellainfós adathalmazból.

„Minden önálló SIM-kártyával rendelkező eszközt egyedi eszközként kezel a hálózat, így képes megkülönböztetni az eszközök típusát; ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a hálózat a megfelelő szolgáltatást tudja nyújtani”

– válaszolta a Yettel.

Fontos megjegyezni, hogy nem ismerjük a szolgáltatók adataggregációs módszereit, ahogy az MTÜ statisztikai módszertanát sem, így előfordulhat, hogy számolnak mindezzel, és tompítják az esetleges torzító hatást. Az ügyben kerestük az MTÜ-t, de nem válaszoltak a kérdéseinkre, így csak feltételezni tudjuk, hogy nem számolták bele a Gondosórákat a becslésükbe.

Egy kis statisztika

Kérdéseinkre a Yettel hétfőn azt írta, hogy most sem adtak át cellaadatokat az MTÜ-nek, tehát egészen biztos, hogy az ügynökségnek legalább egy szolgáltató felhasználóiról nincs pontos képe. Ezért hiányos a kiindulási adathalmaz, hiszen a szolgáltató az egyik meghatározó szereplője a magyar telekommunikációs piacnak. Ez alapján azt gondolhatnánk, hogy eleve nem használhatók érdemi becslésre a másik két szolgáltató adatai, de Ferenci Tamás biostatisztikus kérdésünkre azt mondta: általánosságban véve több módon is lehet kezelni az adathiány torzító hatását.

Például ha tudjuk, hogy a piac mekkora része tartozik a Yettelhez, akkor abból lehet következtetni arra, hogy hány ember hiányozhat a mérésből. Ha egy szolgáltató a piac negyedét birtokolja, akkor úgy becsülhetjük, hogy egy 150 ezresnek mért létszám valójában 200 ezer. Ez a becslés mindössze annyit feltételez, hogy a tüntetésre kimenők körében ugyanaz az adott szolgáltatóhoz tartozás aránya, mint az egész piacon. Ami fontos, hogy ez a két rendezvény abszolút számait ugyan megváltoztatja, de azok arányát nem, mivel mindkét tüntetést ugyanazzal kell felszorozni.

Ferenci megemlített még egy lehetőséget, ami inkább érdekesség, nem feltétlenül van érdemi jelentősége, és valószínűleg egyébként is leellenőrizhetetlen: ha a két tüntetésre kilátogatók között eltér a hiányzó szolgáltatáshoz tartozók aránya.

Itt nem feltétlenül arról van szó, hogy mondjuk a telekomosok politikailag aktívabbak, míg a one-osok inkább megtartják maguknak a véleményüket. De még csak nem is arról, hogy lehet, hogy valaki nem hajlandó leszerződni a One-nal, mert a cég azé a 4iG-é, ami Mészáros Lőrinchez köthető, és így nem teljesen kizárt, hogy a Tisza rendezvényén kevesebb a one-os. Inkább arról, hogy elképzelhető, hogy a szolgáltatóválasztás mutat például életkor, nem vagy iskolázottság szerinti eltéréseket, amik viszont biztosan összefüggenek a politikai preferenciával. Minderről azonban semmilyen adatunk nincs, és egyébként is nagyon valószínűtlen, hogy bármiféle érdemi jelentősége lenne ebben az esetben.

Tehát elméletben lehet korrigálni a Yettel hiányzó adatai miatt jelentkező torzulásokat, de mivel nincs elég adat ahhoz, hogy minden apróságot figyelembe lehessen venni, csak pusztán a számokat lehet feltolni, ami az arányokban semmiféle változást nem eredményezne.

Megkerestük a Magyar Telekomot, a One-t és a Yettelt is, és ugyanazt kérdeztük tőlük:

• Szolgáltattak-e adatot az MTÜ méréséhez?
• Amikor ilyen adatokat értékesítenek, ki tudják-e szűrni a dupla SIM-kártyák, Gondosórák okozta torzítást?
• Mennyi időre van szüksége átlagosan egy szolgáltatónak ahhoz, hogy összesítse, megfelelően anonimizálja és a megrendelőnek átadja egy bizonyos nap adatait? Szakértőik reálisnak tartják-e, hogy már vasárnap délután fél hatkor kész adatok és elemzés kerüljön ki két, alig néhány órával korábbi eseményről?

Elsőként a Yettel válaszolt, és a cég közölte hogy nem adtak el az MTÜ-nek ilyen adatokat, csak a hatóságoknak adják át azokat a jogszabályokban meghatározott kereteken belül. Emellett ki tudják szűrni a Gondosórákat, okosórákat is.

A Telekom most sem erősítette vagy cáfolta meg, hogy szolgáltattak-e adatot az MTÜ-nek. Válaszukat azzal kezdték, hogy köszönik, hogy szakértőként gondoltunk rájuk a témában, de azt írták, hogy őszinte sajnálatukra ezúttal nem tudják válaszokkal segíteni a munkánkat. A 4iG cikkünk megjelenéséig nem válaszolt.

Tehát nem sok minden változott augusztus óta: ugyan óvatosan rá lehet nézni ezekre az adatokra, de ha valaki biztosat állít csak a cellainformációk alapján – itt most feltételezve, hogy valóban azok alapján állítja –, akkor sokkal és tudományos szempontból indokolatlanul magabiztosabb, mint szabadna lennie.

Mit mér a hagyományos módszer?

Az állami, Fidesz-közeli MTÜ ugyan a Békemenetet mérte népesebbnek, de még ha ezt az eredményt hitelesnek is tekintenénk, az sem feltétlenül jelentené azt, hogy valóban Orbán Viktor beszédére voltak többen kíváncsiak. Az ELTE szociológusai most is jelen voltak mindkét eseményen, és statisztikai módszereikkel más eredményre jutottak. A becslést októberhez hasonlóan ugyanaz a Szabó Andrea szociológus, politikatudós vezette csapat végezte, ami az októberi tömegbecslést is. A Tömegbecslés Projekt 2026 eredményei szerint:

Orbán Viktor beszédére 58 ezren voltak kíváncsiak, Magyar Péterére viszont közel háromszor annyian, 162 ezren.

A kutatók kiemelték, hogy míg a közvélemény-kutatásoknál a hibahatár +/- 3,2 százalékpont szokott lenni, ez ennél a kutatásnál +/- 10–15 százalékpont, mindkét számnál.

Míg arról fogalmunk sincs, hogy az MTÜ hogy jutott el a látványosan különböző számokig, Szabó és csapata részletesen leírta, hogyan végezték a mérést. Az 56 fős, önkéntes hallgatókból álló csapat mellett összeállt egy fesztivál- és koncertszervezőből, geofizikusból, szoftveres, adatelemző szakemberből, korábbi demonstrációk szervezésében részt vevő, illetve politikai elemzőkből álló projektcsapat, ami kidolgozott egy új mérési, becslési módszertant, amit korábban itthon még nem használtak.

A tömegeket sűrűségük alapján négy kategóriára osztották:

• nagyon sűrű tömeg, ahol szinte lehetetlen beljebb haladni (3 fő/m² felett);
• sűrű tömeg (2-3 fő között/m²);
• ritkább tömeg (1-2 fő között/m²); és
• a tömeg széle, a perem (1 fő/m² alatt).

Minden zónában legalább egy, de többen is három mintavételi pontot jelöltek ki, ahol a kétfős csapatok előre meghatározott időpontokban egy 3 méteres szelfibot segítségével 4-4 képet lőttek a körülöttük álló tömegről, és egy naplóban feljegyezték, hányan álltak az őket körülvevő 4×4-es területen.

A Békemeneten 12 zónát jelöltek ki, a nagyobb területen húzódó Nemzeti Meneten 17-et, és a rendezvények előtt mindkét helyszínt bejárták, hogy felmérjék a színpadok, tereptárgyak, utcabútorok méretét, hogy később valóban a nettó területtel tudjanak számolni. A tömegbecslő alkalmazásoknak, mint például a MapCheckingnek, az az egyik hibája, hogy mindig a bruttó területtel számolnak, pedig a rengeteg tereptárgy akár 20–40 százalékkal is csökkentheti a valós területet, tehát torzul az eredmény. Gondoljunk csak bele, hogy a Kossuth téren van egy elég nagy méretű medence, parkosított részek, vagy az Andrássy úton is sok, a növényzet számára elkülönített terület, emellett minden rendezvényen van hangosító pult, sátor és egyéb lezárt terület, ahol nem lehet állni.

A kutatók a mintavételi pontokról az egy adott időpontban készült fotókat és megfigyeléseket elemezve állapították meg, hogy egy adott zónához tartozó mérési ponton mekkora volt a sűrűség, és ezt felszorozták az adott terület nettó négyzetméterével, így jött ki, hogy az egyes zónákban hányan állhattak.

Mindeközben azt is megszámolták, hogy a Békemenetre hány busz érkezett („a Nemzeti Menetre jóval kevesebb busz érkezhetett, s azok a rendezvényektől nagyon távol, különböző helyeken parkoltak” – jegyezték meg). Egy ötfős supervisor-stáb külön bejárta a rendezvényeket és a környező utcákat, saját méréseket is végeztek, hogy össze tudják vetni ezeket a mérőpontokról befutó adatokkal. Ahol eltérés volt, nyilvánosan elérhető képek alapján pontosították az eredményt. A tömegbecsléseket egymástól függetlenül két kutató végezte el.

A kutatók nem azt állítják, hogy a Nemzeti Meneten összesen 162 ezren, a Békemeneten pedig 58 ezren vettek részt. Az eredményük a főszónok beszédének 10. percében tapasztalt tömegre vonatkoznak. Azért ezt az időpontot választották, mert ekkora már valószínűleg a késők is megérkeznek, és talán még nem kezdenek el hazaszállingózni az emberek.

A kutatásban részt vett Baranyi Imre közgazdász is, aki jelenleg a 6. kerületi önkormányzat egyik tanácsadója. A projektről közzétett bejegyzései alapján egy dologban biztos volt: „A Magyar Turisztikai Ügynökség »becslése« komolytalan, végletesen elfogult, szakmaiatlan.”

Na de mi értelme ennek a számháborúnak?

A választást nem az fogja eldönteni, hogy a kampányidőszakban ki hány embert tudott utcára vinni. Főleg úgy, hogy a Tiszának mint a fő kihívó ellenzéki pártnak a fővárosban jelentős előnye van, így az ő szempontjukból igazából az lett volna meglepő, ha nincs ekkora érdeklődés a Nemzeti Menet iránt. A résztvevők számából természetesen nem feltétlenül tudjuk megállapítani, hogy hogy alakul majd a választás.

Róna Dániel, a 21 Kutatóközpont vezetője, aki a Telex műsorában azt mondta, szerinte egyértelműen a Tisza rendezvényén voltak többen, beszélt arról, hogy ez miért fontos mégis. Szerinte ezeknek az összehasonlítgatásoknak azért van jelentőségük, mert a bizonytalanoknak és a párt nélkülieknek nem mindegy, mit látnak.

„Ha valaki a többséghez tartozónak érzi magát, az hangos, kiteszi a Tisza-molinót, posztol, megszólal a kocsmában”

– mondta.

Emiatt lehet hatékony a Tisza mobilizációs stratégiája: az országjárásokkal és a rendezvényekkel folyamatosan mutatják, hogy mekkora az érdeklődés a párt üzenetei iránt, így az ország minden részéről lehet látni, hogy a Tisza létezik, csinál dolgokat. A 2022-es választás előtt az emberek kétharmada azt gondolta, hogy a Fidesz az esélyesebb, míg most Róna szerint hibahatáron belül van a Fidesz és a Tisza győzelmét várók aránya, ami jelentős hatással lehet a szavazási hajlandóságra.

Hasonlóan vélekedett a vasárnapi ünnepségek előtt a Telexnek nyilatkozó Szabó Andrea is.

„A modern média által irányított világban óriási jelentőségük van a képeknek, annak, hogy mit mutatnak magukról ezek a megmozdulások, vagyis hogy mi látszik az emberek számára”

– mondta.

Persze nem lesz ott minden választópolgár a két rendezvényen, így a többség a képek alapján tudja majd megítélni, hogy melyiken mennyien vettek részt. Épp ezért a szociológus teljesen természetesnek tartja az ilyenkor szokásos számháborút, mert szerinte fontos üzenete van a kampányban annak, hogy ki tud több embert mozgósítani, azaz a képek alapján ki képviseli a magyarság többségét. Ennek azért van nagy jelentősége a kutató szerint, mert a bizonytalanabb választók az utolsó hetekben jellemzően ahhoz a politikai erőhöz húznak, amely szerintük a többséget képviseli.

Március 15. az utolsó alkalom a választás előtt, amikor óriási tömegek mozdulnak meg, és sokan ebből szűrhetik le aztán azt a következtetést, hogy hol van a többség, hova érdemes húzni.

Ettől függetlenül szerinte a társadalom 80 százaléka már eldöntötte, hogy kire fog szavazni, ezen már a március 15-i események sem tudnak változtatni. Mindig van azonban 10-15 százalék, akik csak az utolsó pillanatban döntenek.

Ahogy a vasárnapi elemzésünkben írtuk, az ellenzék már azzal nyert március 15-én, hogy akkora tömeget mozgattak meg, hogy egyáltalán kérdésként merülhet fel, hol voltak többen. 2006 októbere óta nem volt kérdés, hogy melyik párt rendezvényén lesz a legnagyobb tömeg, de két éve a Fidesz elveszítette az előnyét, és azóta minden nemzeti ünnep arról szól, hogy bizonygatnak és méregetnek.

Bárhogy is legyen, egy dolog pont annyira biztos, mint augusztus 20-án vagy október 23-án volt: bár a módszernek sok területen van értelme, nem nagyon kéne tényként mutogatni cellainformációkból kinyert adatokra, mert egyáltalán nem festenek teljes képet, és csak óriási támadási felületet adnak a szkeptikusoknak. Joggal.