Váratlanul erős kihívóval érkezett meg a Motorola a 150 ezres mobilok küzdelmébe

Önnek mikor jutott eszébe utoljára a Motorola? Ha olvasta az augusztus végén megjelent cikkünket arról, hogy megint betörnének a magyar piacra, akkor egy hónapja, de ha nem, akkor valószínűleg valamikor a kétezres években, ami persze nem is meglepő. A Motorola nem jött ki jól az okostelefon-forradalomból, és bár az elmúlt években rendre korrekt telefonokat tett le az asztalra a Lenovo alá tartozó gyártó, a mobilos piacon önmagában ezzel már rég nem lehet eljutni sehova. Az átlagfelhasználónak tényleg teljesen mindegy, hogy mit használ, és

tutira nem fogja órákig bújni az internetet a lehető legjobb elérhető opcióért ahelyett, hogy bemenne a szolgáltatójához, és hagyná magát rábeszélni valamire az aktuális listából.

Nem kis fába vágja tehát a fejszéjét a Motorola, amikor azt mondja, hogy három éven belül két számjegyű piaci részesedést érne el Magyarországon, de azt nem lehet állítani, hogy ne próbálkoznának. A gyártó telefonjait minden szolgáltatónál és fontosabb viszonteladónál lehet már kapni, és nem is rossz kínálattal próbálnak meg alternatívát nyújtani a középkategóriában. Ennek a kísérletnek az egyik főszereplője a a felső-középkategóriás Edge 40 nemrég megjelent kistestvére, a Motorola Edge 40 neo, amelyre panaszkodni ugyan lehet, de ennyi pénzért tényleg felesleges.

Az ár is középkategória

Ugyan a középkategória évek óta tele van erős versenyzőkkel, kétségtelen, hogy a korábban megfizethető, de jó telefonokról ismert gyártók egyre inkább hajlamosak a csúcskategóriát előnyben részesíteni. Erre a trendre a Xiaomi a legjobb példa, amelynek jelenlegi csúcskészüléke, a Xiaomi 13 árban is abszolút prémium, és a hasonló teljesítményt nyomott áron kínáló telefonjai is bőven túl vannak azon a lélektani határon, amelyet a legtöbben hajlandóak kifizetni. Arról nem is beszélve, hogy még a tavaly direkt nem csúcslapkában gondolkodó Nothing második telefonja is közelebb került a prémium szegmenshez – árban és tudásban egyaránt.

Ehhez jön még hozzá, hogy a hazai mobilos piac éppen most kezd éledezni az elmúlt évek horribilis áremelkedéseiből – ahogy az az idei iPhone-ok áraiból is látszik –, de még nem tartunk ott, hogy a középkategória ne legyen kényelmetlenül közel a felsőbb ligák pár évvel ezelőtti áraihoz. Szóval a Motorolának ebben a nehéz környezetben kellett bedobnia valamit, ami egyszerre megfizethető és vonzó, méghozzá annyira, hogy

az emberek hajlandóak legyenek inkább ezt megvenni, mint mondjuk a Xiaomi valamelyik tényleg középkategóriás telefonját, vagy a nálunk töretlenül domináló Samsung hasonló készülékeit.

Ezzel pedig el is érkeztünk a Motorola Edge 40 neóhoz, amely az alapvetően prémium készülékeknek szánt Edge-család legolcsóbb tagja, és itt ezt komolyan lehet venni – az alapból 12 giga memóriával és 256 gigás tárhellyel érkező telefonért alapjáraton 155 ezer forintot kell kifizetni. Ezek után hiába éreztem azt többnapos használat után, hogy az Edge 40 neo nem fog azonnali hullámokat vetni a magyar piacon, a tény, hogy az összes szolgáltatónál elérhető lesz, hogy teljesen jó teljesítményt nyújt, és amúgy jól is néz ki, abszolút predesztinálhatja arra, hogy a „csak akartam egy új telefont” felfogású emberek ezt válasszák bármi más helyett.

Van miért dicsérni

Az Edge 40 neo már azzal jó benyomást tesz az emberre, hogy a dobozba befért a 68 wattos gyorstöltőfej a kábel mellé ahelyett, hogy a Motorola környezetvédelemre hivatkozva kispórolta volna az újrahasznosított kartonból készült csomagolásból. A növényi alapanyagokból készült tok is jó húzás, mert az Apple környezettudatos FineWoven nevű anyagával ellentétben nem kopik és karcolódik csúnyán a mindennapi használattól. Az utóbbi években nehéz volt nem azt érezni, hogy a nagy telefongyártók a környezetvédelemre hivatkozva valójában lehúzzák a vásárlókat, de a fentiek fényében a Motorola vállalásai kivételesen tényleg őszintének tűnnek. És persze magának a telefonnak sincs oka szégyenkezni:

• az anyaghasználat nem bazári, a vegán műbőr hátlap és az itt műanyagra cserélt keret is abszolút prémiumnak érződik, a Pantone-nal való együttműködés miatt pedig a telefon színe is vonzza a tekintetet,
• a 6,55 hüvelykes, 144 hertzes – adaptívan 120-ig megy, de ez aligha tűnik fel bárkinek – OLED kijelző nagyon szép, főleg ennyi pénzért,
• az aksi 5000 milliamperórás az ottani 4400-as helyett, a kifejezetten jó gyorstöltéssel együtt pedig mindennapi használathoz tökéletesen elegendő,
• memóriából pedig alapjáraton 12 giga került a telefonba, ami egyáltalán nem jellemző ennyi pénzért.

A kompromisszumot a rendszercsipnél kötötte meg a Motorola, a középkategória felsőbb polcain tavaly ilyenkor népszerű Snapdragon 778G-nél kicsivel gyengébb MediaTek Dimensity 7030 hajtja az Edge 40 neót. A mindennapos használat viszont ettől még gördülékeny, még a játékoknál is. További random tények: a képernyőbe épített ujjlenyomatolvasó tökéletesen teszi a dolgát, jack bemenet nincs, a telefon két SIM-kártyát is támogat, ha abból az egyik eSIM, a lecsupaszított Android itt is remek, a Motorola előre telepített alkalmazásai, például a Samsung DeXhez hasonlító Ready For pedig nem érződnek szemétnek. Ja, és a telefon teljes mértékben por- és vízálló, ami megint csak kuriózum ilyen ár mellett.

A Motorola Edge 40 neo a kamerarendszerét is a nagytesótól örökölte (minimális különbségekkel), ami egy 50 megapixeles főkamerát, egy 13 megapixeles ultraszéles kamerát és egy 8 megapixeles szelfikamerát jelent. Optikai zoom nincs, viszont van makrófotó mód, és mindhárom egységgel lehet 4K-s videókat csinálni. A főkamerával készített képek természetes fényben jól néznek ki, de ha be van borulva az ég, akkor elég kontrasztosak, a színek viszont többnyire el vannak találva, és még egy koncerten is lehet egészen jó képeket csinálni vele. Megfelelő fényben az ultraszéles lencsével sem volt problémám, és a szelfikamerával is ugyanez volt a helyzet. Elájulni senki nem fog tőle, de ennyi pénzért én igazából elégedett voltam vele.

Nem tökéletes, de így is nehéz belekötni

Hogy bele is kössek valamibe, az oldalt lekerekített kijelző ízlés kérdése, és engem marhára idegesített, hogy a hangerőszabályozó gombok a jobb oldalra kerültek, de ezekkel együtt lehet élni. Ennél fontosabb probléma lehet, hogy bár az Edge 40 neo egyértelmű előrelépés az Edge 30 neóhoz képest, hiányzik belőle a vezeték nélküli töltés, és biztosan van olyan is, akit zavar, hogy az előző generációval ellentétben a neo ugyanakkora mint a nagytesó, szóval itt nem lehet úgy tekinteni rá, mint egy kompaktabb alternatívára.

Ezen kívül viszont tényleg nehéz kritizálni ezt a telefont, pláne úgy, hogy 155 ezer forintba kerül, és miután mindhárom nagy szolgáltatónál kapható lesz, valószínűleg olcsóbban is meg lehet majd venni. Egy ilyen telefonért ez szokatlanul kevés pénz, amit jól mutat az is, hogy ha a szolgáltatói kedvezményeket nem számítjuk, az első számú riválisának is tekinthető Samsung Galaxy A54-nek a 128 gigás verziója a márciusi megjelenés után most van ezen az árszinten a nagyobb boltokban.

Ráadásul az IP68-as besorolás és az ebben a szegmensben figyelemre méltó gyorstöltés miatt az Edge 40 neo az áron túl is simán felveszi a versenyt a Samsung telefonjával. Persze a koreai gyártó nem véletlenül olyan népszerű Magyarországon is, a megbízhatósága és a hosszabb távra beígért frissítések komoly érvek lehetnek mellette, de a nagyon kompetitív árazásnak, és a széles körű elérhetőségének hála az Edge 40 neo ahhoz bőven elég lehet, hogy a Motorola a környező országok után nálunk is meg tudja vetni a lábát.