Rohamosan iphone-izálódik a Xiaomi, és ez nem feltétlenül jó hír

A nyolcvanas évek Amerikájában a Toyota, sőt, úgy általában az, hogy japán autó, egyet jelentett azzal, hogy olcsó, gazdaságos, megbízható, alacsony fogyasztású és elnyűhetetlen. Amikor a Toyota vezérei kitalálták, hogy jó lenne inkább a BMW-vel, Volvóval, Audival konkurálni, világos volt, hogy ezt a képet elég nehéz lenne az emberek fejében átrajzolni, és még ha sikerül is, talán többet veszítenek vele, mint amennyit nyernek. Így született meg a Lexus brand, ami Toyota, de nem annak látszik, és rövid úton az egyik legsikeresebb prémium autómárkává küzdötte fel magát.

Ha én stratégiai és kreatív főtörzsőrmester lennék a Xiaominál, biztos nagyon utálnának a kollégáim, mert az összes stratégiai és kreatív meetingen felhoznám ezt a sztorit. A Xiaomi ugyanis mostanában egészen hasonló helyzetben van: akkora sikersztorit futott be agresszíven olcsó, de tulajdonképpen nem is rossz alsó és alsó középkategóriás telefonokkal, hogy pár év alatt a harmadik legnagyobb gyártóvá vált a világon. A cél most a prémiumkategória meghódítása, de a Lexus-trükk nélkül. Ez részben előremenekülés is, 2022-ben ugyanis az egész okostelefonos piac megzuhant kicsit, és a topgyártók közül pont a Xiaomi a legjobban. Akárhogy is, a cégnél úgy érzik, már elég erős a márkanév, elég nagy és vastag pénztárcájú a rajongótábor ahhoz, hogy az Apple és a Samsung csúcskészülékeivel tudjanak birkózni a félmillió körüli árkategóriákban.

Igen, a Xiaomi új csúcskészüléke, a 13-as, alapverzióban 390, a Pro változat pedig 525 ezer forinttól indul. Vagyis kb. 20-50 ezerrel olcsóbb a kistesó a Samsung Galaxy S23 és az iPhone 14 alapmodelleknél; 80-100 ezer a különbség a Pro Max/Ultra kategóriában.

Ha elfogadjuk kiindulópontnak, hogy egy árkategórián belül egy átlagfelhasználónak az összes telefon nagyjából ugyanolyan (értsd: jól néz ki, baromi gyors, gyönyörű a képe, szép fotókat készít, kibírja egy napig az aksi, stb.), akkor ez a meccs azon fog múlni, hogy a megszokás, a márkahűség, az egyes brandek státusszimbólum-értéke nyom-e többet a latban, vagy az a pár tízezres árkülönbség.

Akkor bontsuk is ki a Xiaomi 13-ast

Az iphone-izálódás első jelei már itt szembeköszönnek, már konkrétan a doboznál. A Xiaomi telefonok doboza még két-három évvel ezelőtt is olyan harsány és hivalkodó volt, mint a fél négyzetméteres Louis Vuitton logó egy random NER-lovag random ruhadarabján. A hatalmas, aranyszínű, dombornyomású feliratok után a Xiaomi 13-as széria csomagolása Apple-szerűen visszafogott, letisztult és elegáns. A Leica logója hirdeti egyedül, hogy helló, tudjad ám, hogy itt egy szuperhíres gyártótól van a kamera optikája – de amúgy az egész azt a magabiztosságot sugallja, hogy nekünk nincs szükségünk arra, hogy ordítva hívjuk fel magunkra a figyelmet. Hadd ne mondjam, hogy big dick energy.

Maguk a készülékek is némileg iPhone-dizájnúak, az alapmodell lekerekített sarkú, szögletes élű kialakítása, vagy a hátoldalon a hatalmas bumszli, négyzet alakú kamerasziget kiköpött iPhone 14 Pro Max. Mondjuk, ebben valószínűleg célszerűbb lenne inkább a Samsung után menni, ami az S23-ban teljesen eltüntette a kameraszigetet, és az objektívek alig emelkednek ki a telefon házából.

A 13-as családot a Qualcomm-féle Snapdragon 8 Gen 2 processzor hajtja, ez most a legerősebb csip az androidos világban, és az is marad késő őszig, amikor jön majd a menetrendszerű Gen 3. Szó se róla, ez érződik is a telefonokon: nem tudtam úgy nyúzni őket, hogy lassulást produkáljanak, a Genshin Impact vagy a PUBG minden létező grafikai beállítást a maximumra húzva, meg se rezzent, és melegedni is alig melegedett a telefon.

Ha már itt tartunk, daráljuk le a technikai paramétereket:

• Az alapmodell 6,63, a Pro 6,73 hüvelykes képátlót hoz, előbbi nekem még kényelmesnek, utóbbi már eléggé tepsinek érződött, ráadásul a kerámia hátlap elég csúszós, az ember önkéntelenül is szorongatja inkább, mint tartja a kezében.
• Mind a kettő 120 Hz-es Amoled kijelzőt kapott, a kicsi 1080*2400, a nagy 1440*3200 felbontással.
• Kamerában 50/10/12/32 megapixel sorban a főkamera, a tele, a széles látószögű és a szelfi a sima verzióban, 50/50/50/32 a Pro változatban.
• 4500, illetve 4820 mAh az aksi mérete.

Na de mit jelent ez a gyakorlatban? Hát, most jönne az a rész, ami az elmúlt pár évben már minden telefontesztben szinte copy-paste: igen, tök szép a kijelző képe, és igen, tök jó fotókat csinál vele bárki, aki eltalálja az exponáló gombot; amúgy egy napot magabiztosan kibírja egy töltéssel, ha spórolunk, kettőt is. Jó, a gyorstöltést emeljük ki, abban amúgy is elég erős a gyártó, épp most demóztak egy 300 wattos töltőt, ami 5 perc alatt visz egy telefont 0-ról 100 százalékra. A Xiaomi 13 ennyire azért nem gyors, én 9 percet mértem 50 százalékig, és 22-t teljes töltöttségig, ami azért figyelemre méltó. Nem mondom, hogy csajozni lehet vele, vagy hogy drasztikus életminőség-javulást hoz, de vicces odatenni egy iPhone mellé, ami jó, ha fél óra alatt felszed magára 50 százalékot.

A tesztek általában kiemelik, hogy mennyire jó a Xiaomi 13-as kamerája, hát én, ha fegyvert tartanak a fejemhez, se láttam érdemi minőségi különbséget, akár a két és fél évvel és sok megapixellel régebbi iPhone-omhoz képest se. Jó, ha tényleg fegyvert tartanának a fejemhez, azért hajlandó lennék szürkületkor max zoommal fotózni vele gyorsan mozgó dolgokat, csak hogy elmondhassam, hogy ég és föld a különbség, vagy még több. Az mondjuk jópofa, hogy a Leica beépített színprofiljai között kapcsolgathatunk.

Jegyezzük még meg, hogy az Androidra rátelepedő MIUI 14-es verziója fut rajta, a szokásos módon teleaggatva előtelepített, totál felesleges appokkal, én speciel hagyományosan úgy navigálok benne, mint egy mém-Travolta. Aki ilyet használ életvitelszerűen, az már nyilván hozzászokott, talán még otthonosnak is érzi, persze ezzel én még nem vagyok kinn a vízből. Apropó, víz: a Xiaomi telefonoknál régi para a vízállóság, illetve hát annak hiánya – na, a 13-as család már büszkén viseli az IP68 minősítést, szóval akár zuhanyozhatunk is vele. Amúgy ezt nem ajánlom senkinek.

Igen, ez egy (két) csúcstelefon

Ezt most minden irónia nélkül mondom, a Xiaominál tényleg összeraktak egy olyan készüléket, ami egy ligában játszik mondjuk a Samsung S23-as családjával. Ránézésre is, érzésre is, technikai specifikációra is, árcédulára is. A kérdés, hogy szüksége van-e erre a világnak. Én mondjuk a magam részéről nem nagyon látom se a rajongótáboron belül, se kívül azt a tömeget, ami rohanna megvenni egy félmilliós Xiaomi telefont. De hát mint említettem, nem vagyok stratégiai és kreatív főtörzsőrmester, szóval simán rám cáfolhat az élet.