2023. február 4. – 19:09
Mióta az internet felbukkanása totálisan hazavágta az album- és zeneeladások piacát, a zenészek legfontosabb anyagi bevételét az élőzenei koncertek jelentik. Nyilván a streaming is egyre több pénzzel jár a zenészeknek, de a koncertezéssel és turnézással járó bevétellel továbbra sem lehet összehasonlítani. Éppen ezért lett elképesztően fontos szerepe az amerikai Live Nation Entertainmentnek, ami mára a világ legnagyobb élőzenei cége, Los Angelestől Berlinen át Budapestig minden fontosabb piacra betörtek már. Olyannyira, hogy az Egyesült Államokban egyes felmérések szerint az élőzenei szektor 70 százalékát fedik le, a többi, sokkal kisebb cég pedig osztozik a maradékon.
Ez az egyenlőtlenség és régóta tartó monopolhelyzet feltűnt az amerikai politikusoknak is, nemrég a szenátus előtt kellett felelnie a Live Nationnek kifejezetten kellemetlen kérdésekre. Nehéz megjósolni, milyen következménye lesz mindennek, de
bármi is történik a Live Nationnel, az a globális koncertiparra is kihatással lesz, miközben Magyarországon éppen most törnek be a kisebb klubok piacára.
Január 24-én tartották azt a szenátusi meghallgatást az Egyesült Államokban, amelyben a Live Nation Entertainment pénzügyi vezetőjét, Joe Berchtoldot faggatta többek között az az Amy Klombuchar szenátor, aki a trösztellenes albizottság elnöke a szenátusban. A szenátusi meghallgatásra azért cibálták be a világ legnagyobb rendezvényipari cégének egyik vezetőjét, mert évek óta egyre több velük a probléma, sokan úgy tartják, hogy az Egyesült Államokban gyakorlatilag monopolhelyzetet alakítottak ki a piacon. És ha ez nem lenne elég, a szolgáltatásaikkal annyira komoly problémák merülnek fel, hogy Taylor Swift óriási érdeklődés közepette bejelentett turnéjára a rajongók nem tudtak jegyeket venni, mert összeomlott a jegyértékesítő rendszer. Az egyik oldal monopolhelyzetre panaszkodik, a másik oldal szerint viszont egyszerűen csak arról van szó, hogy sokkal többen akarnak jegyet venni, mint amennyi eladó egyáltalán.
Mi az a Live Nation?
A Live Nation Entertainment 2010-ben jött létre a Ticketmaster és a Live Nation összeolvadásából. Ugyan Amerikában és Nagy-Britanniában is bírálták az összeolvadást, sőt utóbbiban elsőre nem is engedélyezték – és többek között Bruce Springsteen is felháborodott rajta –, végül minden országban jóváhagyták a bizniszt. Az amerikai versenyhatóság mindössze annyit kötött ki, hogy adják el a konkurenciának a jegyrendszerük és az ahhoz tartozó szoftver tulajdonjogát, illetve 10 évre megtiltották nekik, hogy bármilyen szinten is negatívan diszkriminálják azokat a helyszíneket, amelyek nem a Ticketmasterrel szeretnének dolgozni, majd ezt további öt évvel meghosszabbították a folyamatos visszaélések miatt.
Az összeolvadás után a Live Nation világszerte vad felvásárlásokba kezdett. Független fesztiválokat és koncertszervező cégeket vettek meg Észak-Amerikától Európán át Afrikáig, majd később odáig mentek, hogy elkezdtek konkrét klubhelyiségeket és koncerthelyszíneket felvásárolni az Egyesült Államokban. A cég piaci részesedése ekkor már kétszer akkora lehetett, mint az összes többi cégnek együttvéve, és nem véletlen, hogy egy idő után elfogyott a konkurencia türelme.
2018-ban az Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma kezdett el vizsgálódni az Anschutz Entertainment Group (AEG) bejelentése miatt. Az AEG volt az a cég, amelynek annak idején eladták a jegyértékesítési rendszerüket, hogy a versenyhivatal így egyenlítse ki a viszonyokat az összeolvadás után. Azonban az AEG szerint a Live Nation a piaci helyzetét kihasználva rájuk erőltette a Ticketmaster használatát, és szándékosan nem szerveztek koncerteket az AEG helyszíneire, így is gyengítve őket. A Live Nation tagadta a szándékosságot, és pusztán a helyszíni adottságokkal érveltek a kiválasztásnál.
Másfél évvel később kitört a globális pandémia, ami hazavágta a rendezvényipart. Klubok, fesztiválok és szervezők ezrei mentek csődbe világszerte, a Live Nation pedig sokáig nem volt hajlandó visszafizetni az embereknek az elmaradó vagy átszervezett koncertek árát. 2021-re az előző évi bevételének 84 százalékától esett el a Live Nation, ezért is lehetett szükség már 2020-ban egy nagyobb befektetőre: a Dzsamál Hasogdzsi újságíró megkínzásának és meggyilkolásának elrendelésével vádolt Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg vezette szaúdi befektetési alap vásárolt tulajdonrészt a hírek szerint 500 millió dollárért. (Ők vásárolták meg pár hónapja a Newcastle United focicsapatot, de szinte mindenben van érdekeltségük a Disneytől a Facebookon át az Uberig.)
Magyarul a Live Nation a 2010-es összeolvadás óta még a pandémiát is túlélte, folyamatosan ömlik bele a pénz, és bővítik a portfóliójukat fesztiválokkal, szervezőirodákkal és zenei helyszínekkel. Papíron bárkinek lehetősége lenne versenyre kelnie velük, a valóság azonban teljesen más, ahogy azt több olyan független forrás is megerősítette nekünk, aki dolgozott itthon vagy külföldön a Live Nationnel.
Mindent egy kézbe
A Live Nation kicsit úgy működik, mint a Fidesz: gyakorlatilag az iparág minden szegmensét igyekeznek annyira lefedni, hogy egy idő után a cégnek elég legyen saját magával tárgyalnia az anyagiakról:
- A Live Nation csinálja a bookingot, tehát ők szervezik le az előadók és zenekarok turnéit és koncertjeit különböző helyszínekre világszerte.
- A Live Nation csinálja ezeknek a koncerteknek a marketingjét és a promócióját is.
- A Ticketmasteren keresztül pedig a jegykezelés is házon belül marad.
- Ezenkívül bizonyos esetekben a production lebonyolítását is ők végzik, vagyis magát azt a háttérfolyamatot, ahogyan létrejön egy nagy koncert valamilyen helyszínen az első felszerelt lámpától akár az utolsó turnébusz beparkolásáig.
A Live Nation hangos kritikusai szerint éppen ez a mindent lefedő attitűd alakított ki Amerikában monopolhelyzetet. Ha egy népszerű zenekar mondjuk 30 állomásos amerikai arénaturnéra akar indulni, akkor megteheti, hogy nem a Live Nationnel dolgozik, cserébe azonban bizonyos klubokba, arénákba vagy más helyszínekre nem juthat be. Ez azért problémás, mert ha egy adott városban van egy 20 ezres aréna, és egy 5 ezres klub, de előbbinek a Live Nation a partnere, akkor hiába lenne a fellépőre 20 ezer ember is kíváncsi a városban, kénytelenek a kisebb helyszínt választani, így nemcsak a nézők maradnak hoppon, hanem elmarad a potenciális bevétel komoly százaléka is a szervezőknek és a fellépőnek. Ha viszont hajlandó a Ticketmasterrel és a Live Nationnel dolgozni, akkor rengeteg más nagy turnéba kerülhet be külön állomásként.
A másik komoly probléma, hogy a Live Nation már-már annyira megkerülhetetlen, hogy ezt sokan meg sem próbálják. Ezért viszont arra kötelezik őket, hogy a jegyértékesítést a Ticketmasteren bonyolítsák le, így hiába tudnak más cégek esetleg jobb vagy olcsóbb szolgáltatást biztosítani, a szervezők és fellépők nem kapnak más opciót. Ráadásul a Live Nationnek minden szinten akkora az elérése, hogy ha egy feltörekvő produkcióról van szó, amellyel évente igyekeznek egyre nagyobb helyeket megtölteni, akkor még az ilyen kötelezettségek mellett is megéri a Live Nationnel dolgozni.
A Slate tavalyi cikkében kiderítette azt is, hogy a Ticketmaster szándékosan hátrébb sorolt bizonyos rajongókat az online sorban. Pont azokat, akiknek a profilján szerepelt a „hivatalos rajongó” pecsét, tehát éppen hogy előnyt kellett volna, hogy élvezzenek jegyvásárlás során. Ugyanis az igazán nagy és népszerű előadók pár éve bizonyos mennyiségű jegyet először a hardcore rajongóknak ajánlanak fel megvételre, és csak utána vásárolhat a többi ember, illetve ez a rendszer elviekben a botokat és a hiénákat is kiszűri.
A Taylor Swift-fiaskó
A szenátusi kihallgatás során is kiderült számos olyan probléma, amelyek nyílt titkok az iparágon belül, de szinte lehetetlen ezeket bizonyítani. Hogy mégis ekkora ügy lett az egészből, ahhoz Taylor Swift népszerűsége és kitartó rajongói kellettek. A saját függetlenségére egyébként is kifejezetten érzékeny énekesnő tavaly novemberben jelentette be a 2023-as turnéját. A világ egyik legnépszerűbb előadójáról van szó, így nyilván óriási érdeklődésre lehetett számítani, ahogy megnyitják a jegyvásárlást.
A Ticketmaster kezelte az értékesítést, és az előregisztráció során 3,5 millió rajongó bukkant fel a rendszerben, amely a hatalmas embertömegtől összeomlott. De úgy, hogy hiába fagytak ki sokan a vásárlásból, mégis sikerült 2,4 millió jegyet úgy eladni, hogy rengetegen voltak, akiket egyszerűen kidobott a Ticketmaster összeomló rendszere. A Live Nation 14 millió vásárlóról beszélt, amit egyszerűen nem bírt el a rendszerük, azonban Swiftnek pont azt ígérték, hogy meg tudnak birkózni majd a problémával.
Azonban hiába állították le az elővásárlást, rengeteg jegyet olyan hiénák vásároltak meg, akik utána dupla- vagy triplaannyiért kezdték el árulni azokat online. Ez az óriási blama elég volt ahhoz, hogy ismét fellángoljon a Live Nation elleni iparágon belüli gyűlölet, és azok a kritikák, hogy a cég monopolhelyzete miatt még Taylor Swift is kénytelen egy ennyire diszfunkcionális szolgáltatást használni, mint a Ticketmaster jegyrendszere. A helyzet azonban a közfelháborodás ellenére sem ennyire fekete-fehér.
Pechjükre, az énekesnő pont a rivális AEG-vel áll szerződésben, a cég pedig nem volt rest azonnal közölni, hogy a Live Nation kötelezte őket a Ticketmaster használatára, hiszen a legtöbb érintett koncerthelyszínnel exkluzív megállapodásuk van. Végül Taylor Swift rajongói annyira bepöccentek, amiért lemaradtak a jegyvásárlásról, hogy decemberben beperelték a Live Nationt szándékos megtévesztés, ármanipulálás és a trösztellenes törvény megsértése miatt. Így került az ügy a szenátus elé is, hiszen a botrány után mind a demokrata, mind a republikánus politikusok kőkeményen nekimentek a közösségi felületeiken a Live Nationnek.
A botrányok miatt egyre erősebb a politikai nyomás
A január 24-i szenátusi meghallgatáson Joe Berchtold pénzügyi vezető próbálta állni a demokrata és republikánus képviselők kérdéseit, akik leginkább arra panaszkodtak, hogy
- a cég kihasználja monopol piaci helyzetét a jegyárak meghatározásánál,
- átláthatatlan a működése,
- nem tud védekezni az online botok ellen,
- és érzéketlen az előadók érdekeivel kapcsolatban.
Berchtold mindent tagadott és hárított, egyedül a Taylor Swift-fiaskó miatt kért elnézést, bár szerinte arról is a jegyüzérek és a botok tehetnek, nem ők. Közben a Capitolium előtt az énekesnő rajongóinak százai követelték a cég megbüntetését és feldarabolását. És erre hamar sor is kerülhet, a Billboard szerint ugyanis mind a jobb-, mind a baloldal politikai tőkét kíván kovácsolni abból, hogy egy ennyire népszerű közszereplő balhéjának hátán felmászva, az igazság hőseként büntetik rommá a Live Nationt. Mindent elmond a helyzetről, hogy még Joe Biden amerikai elnök is megszólalt az ügyben egy szóvivőjén keresztül.
Biden szerint a verseny nélküli kapitalizmus nem kapitalizmus, hanem kizsákmányolás.
Valamilyen retorzióra valószínűleg tényleg szükség is lesz, hiszen egyes felmérések szerint a nagy amerikai koncerthelyszínek 80 százalékának exkluzív megegyezése van a Live Nationnel. A politikusok szerint ha nem dominálná ennyire a piacot a cég, és lenne valódi konkurenciája, akkor kénytelen lenne innoválni és a Ticketmaster szolgáltatásánál jobbat fejleszteni. Ami külön frusztrálhatja a céget, az az, hogy hosszú évek óta nem volt olyan ügy az amerikai politikában, amelyben ennyire egy hullámhosszon lett volna a két párt. Nem véletlen, hogy 2018-hoz képest a Live Nation majdnem ötször annyit, 1,3 millió dollárt költött arra 2021-ben, hogy az igazságügyi minisztériumnál lobbizzon, ahol a hírek szerint nagyobb átláthatóságot akarnak a törvénybe iktatni a jegyértékesítések piacán.
Ráadásul azért is gyenge érvelés a Live Nation részéről a jegyüzéreket és hiénákat okolni a saját blamájukért, mert már három éve kiderült, hogy aktívan segítenek a zenekaroknak abban, hogy akár dupla- vagy triplaannyiért adják el a jegyeiket másodlagos piacokon anélkül, hogy azokhoz egyáltalán hozzá lehetett volna férni. A Metallica esetében például 88 ezer belépőt tettek elérhetővé a StubHub felületén az eredeti ár sokszorosáért. Mindezt úgy, hogy azt a 88 ezer jegyet sosem tették elérhetővé a Ticketmasteren keresztül, tehát esély sem volt arra, hogy az eredeti áron vehessék meg a rajongók. A Live Nation ráadásul még csak nem is tagadta ezt, hanem büszkén vállalta a Voxnak, hogy így segítenek a zenekaroknak több pénzhez jutni. Így már például könnyű összekötni, hogy miért volt nehezebb a Taylor Swift-rajongóknak jegyet venniük, mint mindenféle botoknak és jegyüzéreknek:
azok a jegyek sokkal nagyobb eséllyel landolnak a már említett StubHubon, pluszbevételt generálva.
És ha ez nem lenne elég, az elmúlt években számos olyan súlyos hiba, bizonyos esetekben tragédia történt, ahol felmerült a Live Nation felelőssége. A Houston Chronicle számításai szerint 2006 óta 200-an haltak és 750-en sérültek meg a Live Nation eseményein világszerte, bár ezek közé olyan tragédiák is tartoznak, mint az öngyilkos merénylő Ariana Grande manchesteri koncertjén, a Bataclan-tragédia Párizsban vagy a Las Vegas-i lövöldözés egy 2017-es countryzenei eseményen. További példák még:
- 2011-ben összeomlott egy színpad Indiana államban, heten meghaltak és 61-en megsérültek.
- 2013-ban összeomlott a Radiohead színpada Kanadában, meghalt egy munkás.
- Szintén 2013-ban egy Live Nation-eseményen dolgozó munkásnak 101 millió dollárt ítélt a bíróság, amiért egy targonca letarolta azt a bódét, ahol dolgozott, a balesetben pedig súlyos agykárosodást szenvedett.
- 2016 és 2019 között legalább 10 olyan ügyről tudnak, amikor a Live Nation megsértette a kötelező biztonsági előírásokat.
- Ők szervezték a 2021-es Astroworld Fesztivált is, ahol rendezési hiányosságok miatt a tömeg nyolc embert halálra taposott a helyszínen kialakult tömegjelenetek miatt.
- Még ebben az évben a színpad mögött halálra késelték az egyik fellépőt, Drakeo the Rulert a Live Nation által szervezett Once Upon a Time in L. A. nevű egynapos fesztiválon.
- Tavaly decemberben több ezer, elvileg érvényes (utólag kiderült, hogy valójában hamis) jeggyel rendelkező néző ragadt kint Bad Bunny mexikóvárosi koncertjén. A mexikói elnök megígérte, hogy megbünteti ezért a Ticketmastert.
Sosem voltak népszerűek
A Live Nation és a Ticketmaster sosem volt túl népszerű az iparágban a rajongók és a fellépők körében, de a cég hagyta, hogy mára egészen durván elmérgesedjen a helyzet. Van a Ticketmasternek egy „dinamikus beárazás” elnevezésű funkciója, amelynek nagyjából annyi a lényege, hogy minél többen próbálnak online jegyet venni egy adott koncertre, annál gyorsabban emelkedik a jegyek ára. Erre egyszer maga Bruce Springsteen jött rá, amikor kipróbálta a Ticketmastert, és hamar észrevette, hogy bizonyos belépőket már 5 ezer dollárért (1,8 millió forintért) árul a rendszer. A helyzetet súlyosbítja, hogy a Live Nation nemcsak koncertekkel, hanem sporteseményekkel is foglalkozik, és a Ticketmasternek exkluzív együttműködése van az NBA-vel, az NHL-lel vagy az NFL-lel is. A CBS szerint a zenei piacon a jegyértékesítés 70, a sportpiacon a 80 százalékát kontrollálják.
Nem Springsteen vagy Swift az elsők, akik ugranak, ha elhangzik a Ticketmaster neve. A Pearl Jam már 1993-ban panaszt tett az igazságügyi minisztériumnál, amiért a cég a legtöbb helyen nem engedte őket fellépni, mert nem akarták túl drágán adni a jegyeket a nézőknek. Az ügy végül egészen az amerikai kongresszusig jutott. Egy másik, valamivel frissebb példa Zach Bryan countryzenészhez köthető, aki tavaly decemberben hozta ki a koncertalbumát, amely az All My Homies Hate Ticketmaster címet kapta, ami magyarul kb. annyit tesz, hogy „minden haverom utálja a Ticketmastert”. Bryan azzal indokolta a címválasztást, hogy egyre nagyobb problémát okoz korrekt áron árulni a koncertjegyeket, és ő maga inkább mélyen a zsebébe nyúlt, csak ne kelljen a rajongóinak bizonyos esetekben akár 450 dollárt (160 ezer forintot) kifizetni egy koncertjéért.
„A munkásosztálynak megfizethető jegyárakkal továbbra is elérhetővé kell tenni a koncertre járás lehetőségét”
– nyilatkozta a zenész, aki szerint valamit most már tenni kell, mert egy monopolhelyzetben lévő cég uralkodik és ellopja a pénzüket.
A januári 24-i szenátusi meghallgatáson részt vett a Lawrence nevű New York-i popduó is, akiknek a False Alarms című számában szerepel egy olyan sor, ahol monopóliumnak hívják a Live Nationt. A Lawrence ugyan nem számít világhírű formációnak, de havi közel egymillió Spotify-hallgatóval annyira kicsinek sem nevezhetők. A meghallgatáson a saját példájukon keresztül vezették le, milyen állapotok uralkodnak a rendezvényiparban a Live Nation helyzete miatt:
- Sok esetben a cég a fellépőhely tulajdonosa, ők adják a pénzt a promócióra, és ők kezelik a jegyértékesítést is, így gyakorlatilag kész tények elé állítják a zenészeket a tárgyalások során.
- Emiatt gyakorlatilag bármilyen plusz költséget ki tudnak találni, majd azt elszámolni. Mondhatják azt például, hogy elveszik a jegybevétel 10 százalékát létesítménydíj címen, más esetben meg mondjuk fixen 30 ezer dollárt kérnek előre a hely bérlése miatt. A két fizetési mód eltér egymástól, mégis ugyanazon a címen szedik be.
- Ha a zenekar 30 dollárban állapítja meg a jegyek árát, arra a Ticketmaster rárakja a saját 40 százalékos részesedését, így máris 42 dollárt kell fizetniük a nézőknek. Végül miután kifizették a helyszínt (akár előre, akár százalék alapján) a zenekar 12 dollárt keresett minden belépőn. És ennek a 12 dollárnak a fele elmegy a turnézással járó költségekre, tehát tisztán 6 dollár (kicsivel több mint 2000 forint) haszna van a fellépőnek egy megvásárolt belépőn. Mindezt az ő esetükben el kell osztani nyolcfelé a többi zenész miatt, illetve fizetni belőle az adót és a saját egészségbiztosításukat is.
A már említett random pluszszázalékok egyébként itthon is ismerősek lehetnek a jegyvásárlóknak. Valahol például kezelési költségnek hívják, ha az ember vesz egy koncertjegyet, amit 20 ezer forintért hirdettek meg, de már csak a fizetés előtti utolsó pillanatban jelzi nekik a rendszer, hogy felszámoltak még x forintnyi pluszköltséget. A Lawrence szerint a Live Nation 82 százalék pluszköltséget terhel rá a jegyáraikra úgy, hogy erről semmilyen információt vagy kommunikációt nem kapnak, és kénytelenek ők is szimpla jegyvásárlóként regisztrálni a Ticketmasterre, hogy kiderüljön, mennyiért árulják a belépőket a koncertjeikre.
A CBS szerint Amy Klobuchar szenátor rá is kérdezett arra, hogy miért nem oldja meg a költségek csökkentését a Live Nation, mire Berchtold azzal terelte el a témát, hogy a jegyárszabás mindig a rendezvényeknek helyet adó helyszín dolga. Mondta ezt úgy, hogy arra nem tért ki, hogy a Live Nation több ezer amerikai klub, aréna és szórakozóhely tulajdonosa, vagy exkluzív partneri kapcsolatban áll velük.
A helyzetet némileg árnyalja az, amit a Los Angeles Timesnak nyilatkozott Bob Lefsetz zeneipari elemző. Lefsetz szerint egyáltalán nem kizárólag a Ticketmaster a felelős ezekért a pluszköltségekért, hanem maguk az előadók is, akik még több pénzt szeretnének úgy, hogy a rajongók ne rajtuk, hanem a Ticketmasteren verjék el a port. Ezért tüntetik fel külön a kezelési költséget, hogy azt hihessék, az a pénz nem hozzájuk megy, miközben ez gyakran megegyezés kérdése a két fél között. És Lefsetz véleményét más iparági és független szereplők is osztják, miszerint a Ticketmaster valójában csak a bokszzsák szerepét tölti be a minél több pénzre vágyó zenészek és az egyre több pénzt fizetni kénytelen nézők között. Hasonló vélemények szerint a Ticketmaster nem a monopolhelyzet miatt piacvezető, hanem mert más szolgáltató nem képes ugyanazt a szolgáltatási szintet hozni a jegyértékesítésben.
Magyarországon épp most kezdenek el igazán terjeszkedni
A Live Nation hosszú évek óta jelen van a magyar piacon is, azonban egészen eddig főleg arénás vagy stadionkoncerteket szerveztek. A Live Nation közép-kelet-európai leányvállalatának vezetője jó ideje Borsos László, akihez szeptemberben csatlakozott bookingvonalon az egyik legbejáratottabb magyar független koncertszervező, Horváth Máté. Borsos az IQ Magazinnak nyilatkozott ezzel kapcsolatban még szeptemberben, és itt már arról beszélt, hogy Horváth csatlakozása a cég budapesti irodájához remek lehetőséget nyújt arra, hogy a Live Nation a jövőben betörjön a klubkoncertek piacára is.
Több olyan iparági forrással is beszélgettünk, akik aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a Live Nation megpróbál betörni a kisebb volumenű rendezvények piacára is, amelyhez Horváth tökéletes választásnak tűnik, hiszen hosszú éveken át szervezett koncerteket a Dürer Kertbe, a Budapest Parkba, illetve más klubokba és fesztiválokra is. Németországban vagy más nyugati országokban ezt már évek óta csinálja a Live Nation, így – ahogy egy iparági forrásunk fogalmazott – igazából meglepő, hogy itthon csak most tervezik bővíteni a portfóliót ilyen módon.
Hogy ez mennyire elindult, azt a Live Nation magyarországi honlapján lehet jól lekövetni, ahol több tucat meghirdetett idei koncert között találunk nagyobb helyszíneket (Puskás Aréna, Papp László Sportaréna, MVM Dome), illetve kisebb-nagyobb klubokat is, mint az új helyre költözött Barba Negra, az Akvárium, a Dürer Kert, az A38, de még az Instantba és az Analog Music Hallba is vannak meghirdetett programok. A hazai szektorból többen is arra panaszkodtak, hogy amíg a zenerajongóknak jó lehet, hogy a Live Nation végtelen kapcsolatrendszerét kihasználva egyre több, jobb és népszerűbb produkció juthat el Magyarországra, hosszú távon ez azzal járhat, hogy szinte teljesen kiszorítják a piacról a maradék független szervezőt, ezután pedig úgy alakítják a versenyt, a piacot, a fellépők gázsiját és a jegyárakat, ahogy csak akarják.
Ezek a név nélküli megszólaló szakemberek javarészt olyanok, akik a hazai mellett ismerik az európai és a brit piacot is. „Eddig a Live Nation azért főleg az Arénába és stadionokba szervezett koncerteket, amivel túlságosan senkinek sem léptek a lábára, hiszen ekkora eseményeket csak páran mernek bevállalni az országban” – mesélte egy forrásunk. Egy másik viszont arról beszélt, hogy a nyugati országokban szinte már megkerülhetetlen a Live Nation, sokszor egészen kis klubok esetében is.
„A gond az, hogy sok helyen ők adnak szinte mindent a promóciótól a lebonyolításon át a technikai munkákért felelős stábig. Emiatt gyakorlatilag úgy ügyeskednek a költségekkel, ahogy akarnak. Hiába mondom, hogy 1000 euró a technikai stábért nevetségesen sok, és bárhol Európában megoldják ezt mondjuk feleennyiből, a Live Nation azzal takaródzik, hogy ők megfizetik a munkavállalóikat. A valóság viszont az, hogy az ilyen nehezen elszámolható és leellenőrizhető költségekkel bütykölik a rendezvények pénzügyi hátterét, és szinte képtelenség átlátni sokszor, mi miért is került annyiba, amennyibe” – mesélte az informátorunk, aki hozzátette, hogy még mindezek tudatában is érdemes a Live Nationnel dolgozni, mert ez annyit tud dobni egy-egy produkció beágyazottságán és kapcsolatain az iparágon belül, mint semmi más.
„Nagyon alaposan ki kell számolni minden költséget előre, megszabni egy viszonylag konkrét elvárást a bevétellel és fizetéssel kapcsolatban, a többi pedig nem érdekel. Azt oldják meg, ahogy akarják, úgysem lehet rendesen ellenőrizni semmit. A Live Nationnel meg nem érdemes összeveszni, mert pillanatok alatt periférián találod magad az iparágban nemzetközi szinten.”
A magyar helyzet annyiban is más, hogy itt nincs Ticketmaster, viszont a hozzáállás hasonló, mint nyugatabbra. Itthon a Live Nation az egykori Ticketpróval fonódott össze, amit ma már Funcode-nak hívnak, és a Live Nation-eseményekre főleg ők árulják a jegyeket. A Funcode honlapját böngészve is látszik, hogy főleg Live Nation-eseményekre árulnak jegyeket, más rendezvényre csak elvétve.
„Idővel biztos nehezebb lesz versenyezni a klubszíntéren is, vagy helyeket kapni külsős szervezőként, mert nyilván elsőbbségük lesz már csak a programmennyiség miatt is” – mondta a Telexnek egy iparági szakértő, aki szerint még hosszú idő, amíg ennek a hatásait itthon igazán érezni lehet majd.
Kerestük kérdéseinkkel Borsos Lászlót, a Live Nation CEE Kft., vagyis a kelet-közép-európai leányvállalat ügyvezetőjét is. Borsos elmondta, hogy az amerikai szenátusi fejleményeket nem kommentálhatja, viszont a régiót és Magyarországot érintő kérdésekre szívesen válaszolt. Mint elmondta, korábban is szerettek volna klubkoncertek felé nyitni, ahogy az Amerikában vagy nyugatabbra már bevett szokás a Live Nationnél, azonban egészen Horváth Máté leigazolásáig nem találták meg ehhez a megfelelő embert.
Kitértünk arra is, hogy nálunk mennyire van kizárólagos együttműködése a Live Nationnek egy adott jegyértékesítővel. Borsos elmondta, hogy annak idején azért kezdtek el a Ticketpróval dolgozni, mert Magyarországon csak náluk működött digitális jegyértékesítésre használható szolgáltatás, ez a munkakapcsolat pedig annyira működik azóta is, hogy 20 éve dolgoznak kizárólagosan az azóta a Funcode nevű platformra váltó céggel. Azt viszont hozzátette, hogy ugyan a saját rendezvényeiken alapvetően a Funcode az elsődleges jegyértékesítő partner, helyszíntől, illetve szerződésektől függően előfordulhat, hogy más jegyértékesítők is felbukkannak. Erre a Puskás Arénában rendezett idei Rammstein-koncertet hozta fel példaként, ahová a zenekar saját partneri megállapodása miatt a Funcode mellett az Eventim is árusíthat belépőt. Borsos szerint mivel nincs igazán keresleti piac a régióban és Magyarországon, így bizonyos helyszíneken (például Budapest Park, Barba Negra) a Funcode mellett az adott helyszínek saját jegyértékesítő rendszerei is beszállnak a jegyértékesítésbe annak érdekében, hogy az adott koncertre a lehető legtöbb jegyet tudják értékesíteni, és az adott helyszín törzsközönségét is elérjék.
„Árérzékeny piac a magyar és úgy általában a kelet-közép-európai régió is. Nincs akkora keresleti piac, mint nyugaton, hiszen még az idei Depeche Mode-ra vagy a Rammsteinre is lehet jegyet kapni” – mondta a Telexnek Borsos, aki kitért arra a pontra is, amire még Joe Biden is külön felhívta a figyelmet. A Live Nation alapvetően kétféle plusz díjjal működik a jegyértékesítések során: van egy alapvető jegykiállítási díj, amely klubbuliknál jegyenként 200-400 forintot, nagyobb koncerteknél 500-800 forintot jelent; illetve van egy úgynevezett tranzakciós díj, amely minden vásárlásnál (tehát ha valaki több jegyet vesz egyszerre, akkor is egy alkalommal számolja fel a rendszer) a jegyár 2-3 százalékát teszi rá a jegyre kisebb koncerteknél, a nagyobb fellépések esetén viszont ezt a díjat 900 forintban maximálták.
„A jelenlegi magyarországi helyzet transzparens, átlátható, tiszta és egyértelmű minden szereplő számára. Nincsenek nálunk olyan kritikák és olyan túlárazások, amelyek ne fordulnának elő más hazai piaci szereplőknél. Nálunk ráadásul többszereplős a piac, van rendes piaci verseny, szóval egészen másról beszélünk, mint Amerikában”
– mondta Borsos.
A szenátusi meghallgatásnak és a balhénak annyi következménye már most van, hogy Joe Biden is reformot sürget. A legfrissebb hírek szerint pont azokat az előre nem látható pluszköltségeket korlátozná vagy tiltaná meg teljesen, mint a kezelési költség és társai. Ez ugyanúgy vonatkozna a sporteseményekre, mint a koncertekre. De itt még nincs vége, a Fehér Ház közleménye szerint Biden előre feltüntettetné az összes költséget a jegyeken, és megszüntetné azt a gyakorlatot, hogy a jegyértékesítők szándékosan visszatartják az eladható jegyek egy részét, hogy azok aztán váratlanul sokkal drágábban tűnjenek fel hiénáknál és viszonteladó szolgáltatásoknál.
Biden állítólag szó szerint arról beszélt a versenytanács ülésén, hogy a Ticketmasterhez hasonló cégeknek csökkenteniük kell a saját szolgáltatási díjukat, mert az akár több száz dollárral növelheti egy amerikai család kiadásait, ha koncertre vagy meccsre mennek. Ezeket a díjakat Biden egyenesen tisztességtelennek nevezte, és ide sorolta még a légitársaságok, hotelláncok és más jegyértékesítők gyakorlatát is. Egy kormányzati vizsgálat során kiderült, hogy a jegyértékesítők átlagban a jegy eredeti árának több mint 20 százalékát számítják még fel a belépő eladásánál, de bizonyos esetekben ez akár elérheti az 50 százalékot is.
Emellett Biden a jövőben eltörölheti vagy korlátozhatja azt például, hogy légitársaságok pluszpénzt számoljanak fel, ha a családtagok egymás mellett akarnak ülni a repülőn; az elképesztően magas szerződésbontási díjat a telekommunikációs társaságoknál; illetve az előre be nem jelentett díjakat a szálláshelyeken.
Az amerikai elnökre a Ticketmaster kifejezetten pozitívan reagált, állításuk szerint támogatják a reformtörekvéseit.