Az Óriás-hegység, ahol Hitler kastélybunkere versenyzik a turistákért egy természetes sziklalabirintussal

„Ez itt egy 50 méter mély beton liftakna. Képzeljük el, amint Adolf Hitler kilép mellettünk a náci rabolt kincsekkel feldíszített tanácskozóterem ajtaján, és megnyomja a lifthívó gombot, hogy leszálljon a reneszánsz-barokk Książ kastély alatt terjengő hatalmas bunkerrendszerbe, mert kíváncsi, hogy állnak tudósai a német csodafegyver fejlesztésével odalent”

– mondta vezetőnk a ma már múzeumként működő kastély helyrehozott főterme melletti folyosón. És persze történelmi források szerint Hitlernek már nem volt ideje beköltözni a tervezett főhadiszállásra, sőt a tudósok se biztos, hogy ide jöttek volna, azért a liftakna megvan, és odalent a mélyben valóban bunkerek hatalmas termekből álló rendszere terjeng, amit a nácik az ellenséges bombázóktól, esetleg az atombombától való félelmükben robbantottak a sziklába. Hogy valójában milyen célból, azt máig homály fedi.

A lengyelországi Alsó-Szilézia hét és fél órányira autózásra van, mint például Velence, a Dolomitok vagy a távolabbi osztrák tartományok, de ha rászánja magát az ember, akkor érdemes körülnézni. Mi most a Śnieżka-csúcs, a Błędné Skaly sziklalabirintus és a Książ kastély háromszögében az utóbbival kezdünk, mert az egyenlő távolságra van a többitől.

A Wałbrzych városa mellett álló Książ kastélyát a legszebb lengyel kastélynak tartják. Az épület 700 éves története tele van meglepő fordulatokkal: egyik szárnyát például Mátyás király építtette sikeres sziléziai hadjárata után. Igaz, ezt megelőzően hadvezére, Stein György, azaz Georg von Stein a harcokban rombolt rajta egy keveset. II. Ulászló királysága idején Stein az addig székhelyeként használt erődöt átadta a Hochberg-családnak, akik a következő évszázadokban tovább bővítették barokk és egyéb stílusban.

A tartozásokba keveredő Hochbergektől a II. világháború idején Hitler kormánya vette meg a kastélyt, ami alatt gigantikus bunkerjáratokat fúrtak-robbantottak. Az arannyal felcicomázott tanácskozóteremből lift vitte volna le a Führert az 50 méter mélyen húzódó tágas járatokba egy bomba-, vagy esetlegesen egy atomtámadás esetén.

A várkastély alatti járathálózat egy nagyobb, párhuzamosan épülő bunkerrendszer, a Riese (Óriás) része volt, amin több helyszínen sok ezer munkaszolgálatos és koncentrációs táborba hurcolt zsidó fogoly dolgozott. A Książ kastély alatti járatok nagy részét a lengyel kormány rendbe hozta, és ma már bárki sétálhat bennük, csakúgy mint a kastélyban.

Az Óriás-hegység meghódítása

Ha már Riese, azaz Óriás, a kastély után a közeli Karpacz üdülővárosba megyünk, ez a település ugyanis az Óriás-hegységbe túrázók bázisa. A város dél felől öleli körbe a Lengyelországban Karkonoszének hívott hegyvonulat, aminek legmagasabb pontját, az 1603 méteres a Śnieżkát néztük ki magunknak.

A hegy késő tavaszig havas, nem véletlenül nevezték el magyarra fordítva Havas-tetőnek a lengyelek. Meg a csehek. Meg a németek is (mint Schneekoppe), hiszen a hegyvonulat sokáig volt lengyel, német, porosz vagy éppen monarchiabeli határ a történelem viharaiban.

Most éppen igen népszerű kirándulóhely a cseh–lengyel határon, ami az uniónak köszönhetően már teljesen virtuális. A hegycsúcs mindkét országból jól megközelíthető, és mivel Csehországból már ezt megtettük télen, most jöjjön a nyári lengyel oldal.

Első felvonás: a hegytetőre fel is kaptathatunk Karpaczból, de mi inkább kihasználjuk Zbyszek felvonót, ami 500 méterrel feljebb, 1350 méteren dob ki magából (potom 85 złoty – 7000 forint – kiperkálása után). Nem lustaságból ajánlom a felvonót, hanem azért, mert az egyhangú kaptatáson megspórolt időben és erővel a hegytető jóval nagyobb része bejárható. Megéri.

A felső állomás a Kopa nevű csúcs mellett van, innen széles, terméskővel kirakott járda kanyarog a hegy vállán üldögélő Śląski Dom-ig, azaz Sziléziai turistaházig. Péntek kora délelőtt szerencsére nincsenek sokan, de a széles, kikövezett út nem hagy kétséget afelől, milyen turistaáradat lehet itt hétvégén délután.

A Kopáról ugyanis nem nehéz a csúcsra feljutni. Mindössze 250 méteres szintkülönbséget kell leküzdeni a kétharmadában sétaútnak is nevezhető gyalogos sztrádán. A 2,3 kilométeres útvonal egyirányúsított utolsó harmada meredekebb, lépcsős-sziklás, de alig nehezebb felhágni rá, mint a Gellért-hegyre.

A széles hegytetőn több régi és újabb épület is áll. Először a formája miatt ufónak is becézett, csészealj alakú csillagvizsgáló meteorológiai állomás (majd vendéglő) mellett megyünk el. Az 1974-ben épült objektum ajtajai már le vannak zárva, az ufó felújításra vár. A mellette kissé eltörpülő régi Szent Lőrinc-kápolna kapuja is zárva, nem tudjuk meg, mi van bent.

Nem úgy a cseh oldalon, ahol nyitva az 1899 óta itt üzemelő, kezdetben császári és királyi osztrák, majd cseh postahivatal doboza. 1921-ig itt élt fent maga a postai és távírói alkalmazott, Johann Kirchschleger is, aki a csomagok, levelek és pénz továbbítása mellett egy kis vendéglőt is üzemeltetett, sőt meg is lehetett szállni nála. Szegény postásnak szinte mindennap le kellett mennie a hegyről, és vissza kellett másznia, nem ritkán 15 kilónyi küldeménnyel a hátán.

A háborúk után a posta bezárt, de az ezredforduló után a csehek újra megépítették és modernizálták. Most szinte egész évben nyitva tart, többnyire délelőtt 10 és 16 óra között. Üdítőt, frissítőket lehet kapni benne, és helyből küldhetünk képeslapot innen az ismerősöknek. A kötelező kofola mellé elkérem a posta hivatalos stemplijét is, hogy a túraútlevelembe ütött nyomattal pecsételjem meg barátságunkat a Śnieżkával. Most már ugyanis egy illusztris társaságba tartozunk III. Frigyes Vilmos porosz királlyal és John Quincy Adams amerikai elnökkel, akik szintén megmászták a csúcsot 1800-ban és 1804-ben.

Még hosszas bámészkodás kezdődik a négy égtáj irányába, a Śnieżkáról ugyanis fantasztikus körpanoráma nyílik mindkét országra, és az Óriás-hegység további részeire is. A csúcsról lefelé a lankásabb gyalogossztráda jellegű levezetőn megyünk vissza a Sziléziai házig. Itt legurul a jutalomsör, majd elindulunk a kék jelzésen a gerincen az 1400 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő dagadóláp felé.

Bizony, ilyen is van a törpefenyő-szigetekkel tarkított gyephavas lapos hegyhát egyik széles medencéjében. Ez az egyedülálló ökoszisztéma a tőzeglápokkal és sajátos növény- és állatvilágával természetvédelmi terület és csak a jelzett túraúton lehet behatolni.

Kilátópontjáról visszatekintve nagyon jól látszik a Śnieżka csúcstömbje. Innen a sárga jelű túraútra térve visszakavarodunk a lengyel oldalra, ahol egy meredekebb moréna tetejéről lepillantunk a festői szépségű Mały Staw (Kis-tó) gleccsertóra, aminek felszínén keringőbogarak vadásznak a vízbe esett rovarokra. Ezeknek az úszó ízeltlábúaknak a szemük két részből áll: a felső résszel a víz felett, az alsó résszel a víz alatt látnak, ám maga a vízfelszín vakfoltban marad, ott a csápjuk segítségével tájékozódnak.

A tengerszem másik oldalán áll a Strzecha Akademický (Zsúpfedeles Akadémia) nevű menedékház, ami a fura nevét onnan kapta, hogy egy időben krakkói diákegyesületek és egyetemi sportszervezetek üzemeltették. A turistaház felkészült a rohamra, két tucat asztalt kipakoltak, de szerencsére még csak páran vagyunk vendégek. Így villámgyorsan hozzájutunk klasszikus lengyel túraebédünkhöz, és elmerülünk a zsurek-bigosz-Żywiec Bermuda-háromszögében. (A zsurek egyébként savanykás, húsban gazdag rozslevest, a bigosz gombás-mézes székelykáposztát takar, a Żywiec pedig a legendás lengyel táncos sör.)

Teli gyomrunkat lankás lejtőn ereszkedve apasztjuk visszafelé Karpaczba. Mintegy 400 méternyi szintet süllyedve még benézünk a nevezetes Wang templomba, ami nem egy kínai, hanem eredetileg egy norvégiai épület Vang faluból. A Vangban nagyobbra cserélt egzotikus épületet 1842-ben a helyiek meg akarták semmisíteni, ám Frigyes Vilmos porosz király megvásárolta, darabokban átszállíttatta, és Karpaczban újra összerakatta. Ma Lengyelország, sőt valószínűleg a világ leglátogatottabb fatemploma.

Kóborlás a Kóborló Sziklák között

Következő nap hazafelé vesszük az irányt, de az ország elhagyása előtt megállunk a cseh-lengyel határ melletti Kóborló szikláknál, azaz a Błędné Skaly-nál. A cseh oldalon több hasonló sziklavárosban jártam már, ezért kíváncsi vagyok, hogy a lengyel Tábla-hegység Nemzeti Park (Park Narodowy Gór Stołowych) koronagyémántja hogyan csillog.

A határszéli Karłów falu mellett továbbgurulva érünk el a nemzeti park bejáratához, ahol választhatunk, hogy felgyalogolunk-e egy órányit a sziklavárosig, vagy kicsengetjük a 16 złotys (1200 forintos) belépő mellé a 30 złotys (2500 forintos) behajtási díjat is a kocsira, hogy fent, közvetlenül a sziklák mellett parkoljunk. Pro tipp: hétvégén napközben, délután tömeg van, ezért érdemes hétköznap vagy vasárnap a reggeli nyitásra érkezni és online előre megvenni a jegyet.

Mi így teszünk, a 350 látogatóra maximalizált sziklalabirintusban legfeljebb hetvenen lehetünk. Egymást nem zavarva kezdünk kóborolni a Kóborló Sziklák között. Azért a kóborlást nem kell teljesen szó szerint venni. A kisebb, mozgássérülteknek is használható körön végig rámpák és korlátok tartanak kordában minket.

A nagyobb kör mélyen behatol a védett sziklalabirintusba. Eltévedni itt sem lehet, mert a földre helyezett fapallók irányt mutatnak, de sokkal több tér van a csalinkázásra, sziklák közé mászásra. Ha egyáltalán szükségünk van erre, mert a fő útvonal is alaposan megtornásztat. Hol guggolójárásban, hol két fal közé lapulva-oldalazva törünk előre.

Szűk üregek és hasadékok, a furcsa formájú kiteresedésekben varázslatos sziklaformák és homokkő-tornyok: van mit ámélkodni a félórás sziklatorna közben. Nemcsak nekem indul meg rájuk a fantáziám, kis táblák jelzik a sziklaformációk fantázianeveit, úgymint Gomba, Csirkeláb, Koponya, Hajó, Konyha, vagy Kőnyereg.

A labirintus természetes módon alakult ki: a vastag homokkőréteg lapos óriásasztalának tömbje a korábbi vulkáni és hegységképződési tevékenység során repedezett meg, a repedéseket pedig a csapadékvíz eróziója tágította szűk, de bejárható sikátorokká.

A körtúra teljes hossza alig két kilométer, amiből 600 méter hosszan kóborlunk a labirintusban, lényegében átvágva a sziklavároson. A végpontról egy sétálós, pirossal jelzett turistaúton jövünk vissza a parkolóhoz, útközben több kilátópontról is visszanézve Lengyelország belső területei felé.

Az útvonalak nagyítható túratérképen:

(A cikk elkészítéséhez elfogadtuk a Lengyel Turisztikai Szervezet és a Dolnośląska Organizacja Turystyczna felajánlását, a szervezetek fizették újságírónk kint tartózkodásának költségeit, a teljes egészében szerkesztőségi tartalom készítésére azonban semmilyen befolyásuk sem volt.)

További kalandos túrák Lengyelországban, vagy mellette:

• Néha előfordul, hogy az Ördög rád mosolyog a hegytetőn
• Lengyel Kilimandzsáró: vidám perceink a fehér pokolban
• Áll, mint Herkules bunkója: téli kirándulás Krakkó közelében
• Lengyelország legmagasabb csúcsán hétköznap annyian vannak, mint nálunk a plázában akciós napokon
• Pucérkodás a téli divat Csehország legmagasabb hegyén