Békés ártéri őserdő, lassan csobogó víz, ezer hangon éneklő madarak minden mennyiségben – a városi zűrzavarban élő embernek szinte elképzelhetetlen háborítatlanság. A Bodrogon lefelé kenuzni olyan, mint követni a taoista vezérelvet, és harmóniában úszni a természet áramlásával.
„Nem kell Dél-Amerikába elutaznunk, van saját Amazonasunk, a Bodrog folyó”
– ezt Rastislav Trnka, a Kassa Megyei Önkormányzat elnöke mondta kissé fellengzősen, amikor két éve átadta a rendbe hozott Rákóczi-kastély melletti vízitúra-bázist Borsi (szlovákul Borša) településen a magyar határ mellett. Első hallásra én is megmosolyogtam a hasonlatot, de amikor nemrég meghívásra végig eveztünk a folyó 30 kilométeres szlovák-magyar szakaszán, megértettem, mire gondolt az elnök.
A tervünk egyszerű volt: belátható távolságból elindulni a folyó fenti szakaszáról, megszállni Borsin, majd másnap átevezni a határon, le, egészen Sárospatakig. Ehhez szüksége volt négyünknek két kenura, amit Borsin lehet bérelni, azok felszállítására Imreg (szlovákul Brehov) faluig, ami szintén megoldható, valamint csekély kézi izomerőre az evezéshez. Ha nem érdekel a kifejtés, de látni akarod, milyen hangulatú egy bodrogi evezés, nézd meg a vízi túráról készült rövid, vidám videónkat:
Reggel tehát az álmos-csendes Imreg településen tesszük vízre a kenukat. A faluban van ugyan bolt, de érdekes időpontban lehet nyitva, már ha egyáltalán nincs teljesen bezárva. Ezért jobb, ha a kissé meredek, füves parton beengedett hajókba már korábban megvásárolt enni-innivalót pakolunk be.
Imregnél a folyót még Ondavának hívják, a valódi forrás nélküli Bodrog ugyanis három kilométerrel lejjebb, a Latorca és az Ondava összefolyásától kezdődik. Az Ondava első métereitől ránk borul a dzsungelhangulat, mint egy láthatatlan búra. A folyót szegélyező sűrű ártéri erdőből ezernyi madár csicsereg, a parton víz madarak bóklásznak, az égen sasok, héják köröznek. A lassú csobogást az erdő átható illata teszi teljessé.
Az első szakaszon a folyó még nem túl széles, de kényelmesen el lehet férni rajta több kenuval is. Folyása lassú, és nem veszélyeztetik a hajókat váratlan és veszélyes rőzsegátak, mint amit például az Ipolyon tapasztaltam. Két-három kilométer/órás sebességgel cammog bele a hasonló méretű Latorcába. A torkolatnál kikötünk egy ponton, amit az ég is táborhelynek teremtett, és innen szemléljük nagy nyugalomban a Bodrog születésének pontját.
A Bodrog melletti első település Zemplén (Zemplín) falu, ami a középkor végéig sokkal nagyobb jelentőségű volt, mint mostanában, méghozzá annyira, hogy róla kapta nevét Zemplén vármegye, majd később a Zemplén-hegység. Egykori büszke várának romos sáncai a Bodrog partján állnak, de alig láthatók, a falu épületei meg pláne nem, szépen elcsorgunk mellettük.
A Bodrog hátán feltűnővé válik a nyári havazás, a vízfelszínt sok helyen festi fehérre a nyárfa szösze. Ha már röpködő szösz: alapvetően sok szúnyogra készültünk, de szerencsére még alszanak, vagy éppen valahol máshol szipókázzák az emberek vérét.
Ladmóc (Ladmovce) partján egy kikötőponton ismét megállunk. Elvileg a polgármester háza előtti részen vízi tábort alakítottak ki uniós pénzből, de ez néhány padon kívül nem nagyon látszik. A kölcsönözhető kenuk rács mögött alusszák Csipkerózsika-álmukat, a fabudit ellepő pókhálón egy hosszú bot segítségével macsétézzük át magunkat. Mindegy, az ebéd elfogyasztására megfelelő a part.
Frissítés: A cikk megjelenése után megkeresett Pásztor Attila, a település polgármestere, akitől megtudtam, hogy a vízi fejlesztéseket, így a kikötőt és a bérelhető kajakokat-kenukat saját pénzből építették-vették meg, hogy rá tudjanak csatlakozni a vízi turizmusra. Mint a polgármester mondta, május végén indul be a Bodrogon a vízi élet, kicsit korán voltunk náluk, ezért tűnhetett kihaltnak a part.
Még egy jó óra evezés innen Borsi, alsó felem a túra vége felé már igencsak érzi az ülőpad keménységét. A parton a lekerített vízi táborhely mellett a borsi erdő védett ártéri részét lehet bejárni pallókon. Az utóbbi láthatóan jóval népszerűbb a Magyarországról a Rákóczi-kastélyt megnézni érkező turisták körében, mint az evezés. Természetesen mi is benézünk a néhány éve magyar forrásból felújított kastélyba, mire költöttünk itt el másfél milliárdot. Az eredmény meglepően jó.
Rákóczi szülőhelyét nemcsak felújították, és korhű szobákkal szállodát alakítottak ki benne, hanem átlagos turistaszemmel nézve is érdekes, informatív és sokrétű kiállítást rendeztek be benne. Nyilván minden Rákóczi életéhez kapcsolódik: körpanorámás animációs filmen és virtuálisvalóság-jelenetekben kapcsolódhatunk be az udvar életébe, szabadulószobában szervezhetjük meg a fejedelem szökését a bécsújhelyi börtönből, és a tárlatot végigjárva mindent megtudunk Rákócziról, a szabadságharcról és a korról. Az étteremben elfogyasztok egy nyolc eurós (citrommal, tejföllel és babérlevéllel dúsított) korhelyhalászlét, majd eltesszük magunkat másnapra.
Reggel hamar elérjük a határt a vízen, majd megállunk az első vízparti magyar településnél: Felsőbereckin. Itt megáll az idő, a falu hangulata olyan, mintha még a hetvenes-nyolcvanas évek vidéki világában lenne: a napsütéses utcán nem mozdul semmi, a csendet maximum egy bágyadt kakaskukorékolás, esetleg némi kotkodácsolás zavarja meg. A helységen egyébként átvág az Alföldi Kéktúra, ami elhalad a legnagyobb látványosság, egy ipari műemlékként rozsdásodó 110 éves szivattyútelep mellett. Van egy kis kemping is, valaki egy nyugágyban hűsöl az egyik fa alatt.
A falu és Sárospatak között egy hatalmas, holtágakkal és állóvizekkel tarkított természetvédelmi területen, a Long-erdőn hatol át az egykor kanyargós Bodrog. Újra előjön a lelassult dzsungel-fíling, egy érintetlen világvégi vadonban érezzük magunkat, ahol nemcsak hogy embert, de az embernek nyomát sem látjuk hosszú kilométerekig.
A túra végén becsobogunk a sárospataki szabadstrand mellé, a Lábasház kikötőjéhez. Egy gyors gyalogos sétakörre még van időnk a város történelmi központjában, aztán jön a kenuszállító kocsi, hogy felvegyen minket és elszállítson a startpontunkig. Kicsit vonakodva indulunk el, jó lenne még napokat evezgetni a vízen, ami többet mutatott, mint amennyit vártunk. Hogy a nagy indián klasszikust, Szilaj Lapátot idézzem:
„Bodrog lenni jó folyó, kenuzni tudni bárki sápadtarcú rajta. Uff, én beszéltem.”
Árak. A szállás Borsiban a kempingben (saját sátorral) 4,5 euró/nap, vagy a kényelmesebbek választhatják a kastély korhű hálószobáit (88-108 euró/nap két személyre, reggelivel). Kenut a vízitelepen lehet bérelni 2-től 8 órára 6-tól 20 euróig, de három napos bérlési idő esetén az ár leesik napi 7 euróra. A kajak valamivel olcsóbb. A hajók szállítása az alsóberecki kemping szállítójárműjével oldható meg, alternatívaként ott is meg lehet szállni.
A vízitúra főbb megállóhelyei nagyítható turistatérképen:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk.
További vízitúrák a Szépkilátás rovatban:
