2024. március 28. – 18:01
A pilisvörösvári Zajnát-hegyek egyik zugában, a fenyves takarásában bújik meg a Pilis legfurcsább sziklaalakzata, ami imbolygó kőgombákra, tengerár ringatta óriás korallágakra vagy akár egy gigantikus imádkozó kézre emlékeztetheti a véletlenül arra járót. Nem véletlenül, de arra jártunk.
Jellemző, hogy amikor legutóbb, három éve a Zajnát-hegyeken túráztunk, sikerült elkerülni a fenyves elég eldugott zugában álló bizarr sziklát. Most néhány hete célzottan kerestük, így a felfedező körút a közeli Vércse-sziklával együtt egy szép, könnyű túrává kerekedett az egykori Kopároson.
A túra most is a Kopár-csárda előtti placcról indul, ahová autóval és busszal is könnyen el lehet jutni. A piros sáv jelzésen támadunk a 365 méter magas Vörös-hegynek, ami a Zajnát-csoport egyik legmagasabb kiemelkedése. A Budaörstől Dömösig, majd onnan visszafordulva Csillaghegyig lekalandozó piros turistaút a térség egyik legfontosabb hosszútávú túraútvonala, aminek látványos első, Nagykovácsiig tartó szakaszát Budai Piros néven ismertettem már ebben a cikkben.
Nyolcvan méternyi szintemelkedést magunk alá gyűrve felkaptatunk a csúcsra, majd a magasfeszültségű vezetéknek vágott nyiladékon rácsatlakozunk kelet felé a sárga sáv jelzésre. Kicsi a világ, az Esztergom és Budaörs között kígyózó sárga turistaút pedig a térség másik fontos hosszútávú túraútja, aminek szép fővárosi szakaszáról Budai Sárga néven itt emlékeztem meg.
Körülbelül 750 métert gyalogolunk a keskeny erdei irtáson, és szemeinkkel az erdőbe hatoló kis ösvényt keressük bal oldalon. Ha megvan (könnyű elmenni mellette), miénk a siker: rövid emelkedő után ott a furán imbolygó kőgombákra hajazó szikla. Könnyen fel lehet mászni a tetejére, viszont könnyen le is lehet esni onnan, ezért jó lesz vigyázni.
A kilátást dél felé a Zajnát-hegyek déli vonulatának erdős púpsorozata zárja le, kelet felé a távolban a Kevélyek feszítenek, valamennyi látszik Pilisvörösvár és Pilisborosjenő házaiból is. Sajnos az érdekes formájú dolomitszikla kialakulásáról nem találtam semmit, mint ahogy azt sem tudni, miért éppen egy sólyomról nevezték el.
Sokkal egyértelműbb a következő kőalakzat, a Vércse-szikla (vagy Sas-szikla) formája, ami valóban egy pihenő ragadozó madárra emlékeztet. Ezt egy nem jelölt ösvényen felfelé haladva tíz perc alatt érhetjük el. A Vércse-sziklához már egy jól kijárt, sőt tanösvényként hasznosított, kényelmes erdei út vezet.
Érdekesség, hogy a Vércse-sziklában két fülke-szerű mélyedés található, de csak az egyik tekinthető valódi sziklafülkének, a másik későbbi utánzat. A fülke hosszúkás formájú volt, mely a kimosódások – és a valószínűsíthető sziklamászások – következtében mára kissé átalakult, csepp alakúvá vált.
Hogy mire is használhatták? Számos hasonló fülkés szikla található Magyarországon, főleg a Bükkalján, a Budai-hegységben és a Pilisben. Egyes kutatók szerint ezek a fülkék síremlékek voltak, és urnákat tettek a belsejükbe a hun-magyar vagy szkíta időkben. Mások a vakablakoknak bálványtartó, áldozat-bemutató rendeltetést valószínűsítettek a honfoglalás idejéből. Ma a leginkább ismert és elfogadott vélemény szerint a fülkékben hajdan méhészkedtek, innen a legismertebb nevük: kaptárkövek.
A Vércse-sziklától már a tanösvényen haladunk tovább, amin tájékoztató táblák informálnak arról, hogy nem volt mindig fenyő ezeken a hegyeken, az 1800-as évek elejéig összefüggő tölgyeserdő borította a területet. Akkor azonban megindult a nagyüzemi fakitermelés, aminek következtében száz év alatt teljesen kopár lett a környék. Ezért is hívták sokáig Kopárosnak.
1927-ben rájöttek azonban, hogy a gyorsan pusztuló, lemosódó-erodálódó hegyeket csak visszaerdősítéssel, kopárfásítással tudják megmenteni, ezért óriási munkával teraszokat alakítottak ki, és feketefenyőket telepítettek, amik képesek voltak megfogni a talajt. Ám a fenyőknek is meg vannak számlálva a napjaik, megtették a kötelességüket, most már mehetnek. A talaj már megfelelő az őshonos cser és molyhos tölgyesre cserélésre, ezért, ha minden jól megy, pár évtized múlva várhatóan visszaáll a régi, 300 évvel ezelőtti természeti rend.
A tanösvény oda-vissza kanyarog a mindig zöld fenyőfákkal teli hegynyúlványon, több jó kilátópontot, romantikus zugot is felfedve. Besétáljuk az utolsó centiméterig, aztán elindulunk visszafelé a csárda irányába. Visszaúton a Vörös-hegyi nyiladékot elhagyva még beiktathatunk egy szép kilátópontot, ahonnan jól láthatjuk a Kevélyeket.
Míg leérünk a hegyről, még elmesélem, honnan jöhetett az érdekes hangzású hegységnév. A feltételezések szerint a hegyek Miklós fia, Aynárd nevét őrzik, akinek egyébként nem messze, a Budai-hegység csücskében emelkedő Zajnát-tetőn 1200 körül egy fa-föld szerkezetű sáncvára is állt. Az Aynard-család a XII. században került Dél-Franciaországból Magyarországra, és III. Bélától kapták meg egyebek között Tinnyét és környékét. Aynard vára a nép nyelvén némi átalakulás után lett Zajnát vára, a kissé északabbra fekvő Zajnát-hegyek pedig hasonló névátalakuláson mehettek keresztül.
A túra útvonala nagyítható térképen:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk.
További pilisi túrák a Szépkilátáson:
