2023. október 21. – 12:48
Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Különleges túrán vett részt október 14-én a Szépkilátás: egy 30 fős csapattal jártuk be a Dél-Dunántúli Kéktúra Büdös-kúti turistaház és Zobákpuszta közötti szakaszát a Kéktúrázás napján. Megkóstoltuk a sárkány vérét, rácsodálkoztunk az életmentő fára – amin egy fél éjszakán át kucorgott a környék leghíresebb erdésze –, és kipróbáltuk, valóban csúszós-e az erdei Iszapoló Medve-tó partja.
A Mecsek elsősorban a baranyaiak, tolnaiak, somogyiak kedvenc kirándulóterepe, pedig olyan látványos természeti képződményei vannak, hogy megéri odautazni az ország távolabbi részeiről is. A tavalyi Kéktúrázás napján a legszebbnek tartott részeket jártuk be a Titanic-hajóorra emlékeztető Zsongorkő-kilátóval és a kővé vált esküvői menetből lett Babás-szerkövekkel, idén a folytatás következett Zobákpusztáig.
Mintegy négyezer túrázó toporgott országszerte az Országos Kékkör 143 különböző pontján október 14-én reggel, arra várva, hogy 9 órakor nekivághasson az Országos Kéktúra, a Dél-Dunántúli Kéktúra vagy az Alföldi Kéktúra kiválasztott szakaszának.
Mi harmincadmagunkkal a Nyugat-Mecsek szélén, a Büdös-kúti turistaház előtt álldogálunk, várva a busszal érkező csoportra. Tavaly itt fejeztük be a túrázást, logikus volt, hogy innen folytatjuk alkalmi túratársainkkal. Indulás előtt feltöltjük kulacsainkat a nem túl bizalomgerjesztő nevű Büdös-kúti forrásból, már csak azért is, mert különös monda fűződik hozzá, ami szerint sárkányvért kortyol, aki beleiszik a vizébe.
Eszerint réges-régen errefelé, a forrás közelében tanyázott egy hétfejű sárkány. A mesék kőbe vésett szabályait követve természetesen egyszer egy fiatal vitéz vetődött arra, aki inni akart volna a vízből. A sárkány észrevette és rátámadt, ám a legény megküzdött vele, és levágta mind a hét fejét. A sárkány kicsorgó vére elvegyült a forrás vizével, azóta hívja a nép ezt a forrást Büdös-kútnak. Persze mivel pár kilométerrel arrébb egy Büdös-víz nevű ér is csordogál az erdőben, inkább az lehet a fura elnevezés oka, hogy vulkáni utóműködésből származó szivárgó gázok szagosították a forrás vizét, mint a bakonyi Fingó-kútnál.
Akárhogy is van, a forrás vize már nem büdös, sőt friss és jóízű. Jó lendületet ad, ami feltol minket az első emelkedőkön. Még szerencse, hogy a fás, erdős részen haladunk, mert október közepén úgy tűz a nap, mintha nyári kánikula lenne. Itt közli egyik helyi túratársam, hogy ha nem a Dél-Dunántúli Kéktúra nyomvonalához lenne kötve az útvonalunk, akkor északra fordulva a Mecsek legszebb völgyeibe, a Nagy-Mély-völgybe és Melegmányba ereszkedhetnénk be, ahol a mésztufa-gátaktól és -lépcsőktől, a vízeséseken keresztül, különböző kőfülkéket és forrásbarlangokat fedezhetnénk fel sorra.
A Kereszt-kunyhó pihenőnél egyébként információs tábla is ismerteti a lenti völgyek érdekes világát. Különleges vonzalom fűz az erdei kunyhókhoz, de itt hiába keresem, sajnos már megsemmisült, csak egy esőbeálló van a helyén. Az eredeti kunyhót vitéz Raáb (Rábay) Gyula erdőmester állította fel itt 1928-ban, egy alkalmi áron megvett portás fülkéből. Alapvetően szerszámokat tároltak benne a csemetekert dolgozói számára, és az erdőmester állíttatott egy keresztet (Gadó-kereszt) is mellé. A kereszt még mindig áll. A mai térképeken a közeli vadászházat titulálják keresztkunyhónak.
Széles, jó minőségű erdei úton érkezünk meg az első állomásunkhoz, a Fehér-kúti kulcsosházhoz, ahol egyben pecsételünk is a Kéktúra-füzetünkbe. Az aránylag jól karban tartott kulcsosház 1951-ben épült, és a Letics-parrag nyugati kúpján áll. Nevét ez a ház is a közeli vízadó helyről kapta: a Fehér-kút régen gémeskút volt, majd kerekes kútként működött.
A csapat jó hangulatban beszélgetve ereszkedik le a nyeregbe, ahol egy kis fakerítéssel körbevett magas tölgyfa áll. Közelebb érve a mellé helyezett tábláról elolvashatjuk, hogy ez a nevezetes Tripammer-fa, ami száz éve megmentette egy helyi erdőmester életét.
Tripammer Károly, aki egyébként sokat tett a mecseki erdőkért és turistaegyesületekért, egy nap éppen hazafelé tartott, amikor ezen a helyen egy sebzett vadkan támadta meg. Mivel más kiút nem volt, gyorsan felmászott az egyik fára, és egy fél éjszakán kucorgott az ágán. Mikor másnap visszament, hálája jeléül összekötötte két ágát, később pedig egy léckerítést is eszkábált köré. Azóta Tripammer-fának hívják a fát.
Az életmentő fához közel esik az Árpádtető, ami egy pihenőhelyből bővült erdei szabadidő objektummá, ahol kötélpálya, erdei bob, mászófal és még egy csomó minden segít levezetni az oda látogatók gyerekeinek fölös energiáját. Nekünk a hely épp aznapi félútra esik, ezért inkább energia utánpótlásra van szükségünk, amit bableves formájában magunkba is kanalazunk a Tepsifüles nevű büfében.
Szerencsére a folytatás is egy kényelmes erdei út, majd keskeny műút, ezért a levesnek van ideje nyugodtan felszívódni a reggeli sárkányvér mellé. Egy nagyfeszültségű vezetéknek irtott széles nyiladék előtt közvetlenül balra kis kitérőt mutat a térkép az izgalmas nevű Kincskereső-forrás felé. Megszavazzuk, hogy megnézzük közelebbről. Sajnos a szépen kiépített kút nemhogy kinccsel, de vízzel se nagyon szolgál. Megtudjuk viszont miért kincskereső a neve.
A kutat az 1950-es években bányászok foglalták és merítős forrás volt, aztán az idők során rendesen lepusztult. Így állt egészen 2014-ig, amikor a dél-dunántúli geocacherek (azaz kincskeresők) pénzadományokkal és munkával, valamint a Mecsek Egyesület Munka Osztály és a Mecsekerdő munkatársai felújították. Egyik helyi gyakorló túratársam szomorúan közli, hogy a Mecsek számos forrása közül már nagyon kevés működik megbízhatóan. Ezt alátámasztja a nem messze fekvő, szintén szép környezetben kialakított Hársas-kút forrás is, aminek vízhozama könnycseppnyi.
Vizet legközelebb az egy kilométerre fodrozódó Iszapoló Medve-tónál látunk. Az erdei tavacska árnyékos vízfelszínének jelentős részét békalencse borítja. Partján horgász figyelmeztet, hogy a part széle csúszós, jobb nem belepottyanni a 10 méter mély tóba. Milán, Nyilas Gergely kolléga fia ezt hallva rögtön tesztelni kezdi a partszakaszt, szerencsére a fürdő elmarad. A pecással még megbeszéljük, hogy a tó tökéletes kishalazásra, de a nevéről nem tud információt szolgáltatni. Abból kiindulva, hogy egy hatalmas bányagödör mellett található, valószínűleg a költői Iszapoló név volt az első, ami aztán az idők során Medve-tóvá nemesedett.
A fák rejtekébe húzódó óriási bányagödröt északról kerüljük, ahol az út mellett egy távolról gigantikus fehér gombának tűnő valamit pillantunk meg. Közelebb érve látjuk, hogy valaki, nem tudni milyen ötlettől vezérelve egy mosdókagylót installált az út menti fa tövébe. Talán a higiénia fontosságára akarta felhívni a figyelmet, talán ennél egyszerűbb a megoldás, mindenesetre fura helyet választott.
Ahogy közeledünk az erdei úton az utolsó állomáshoz, a kis kitérővel elérhető Kövestető-kilátóhoz, egyre gyakrabban suhannak el mellettünk terepkerékpárosok. Mint kiderül, bringás verseny van, aminek közel a bázisa. Ennek megfelelően a Kövestető felét is leszalagozták, alig lehet a kilátóhoz férni. Márpedig muszáj felmenni rá, mert a húsz kilométeres túraszakasz egyetlen kilátópontjáról van szó. A kilátó tetejéről tényleg jó a kilátás a közeli Hármas-hegyre (603 m) és a Zengő-csúcsra (682 m), de nincs körpanoráma.
Innen már csak beereszkedünk Zobákpusztára. A pecséthely aznapi szállásunk, a Nomád ifjúsági tábornál van, de az utolsó pár száz métert a nagy forgalmú autóút szélén kell megtenni, ahol kellemetlenül közel suhognak el a kocsik mellettünk. Este a „fenyvesi mix” nevű, aprított húsból és zöldségekből álló vacsorával töltődünk fel a tábortűz mellett, azt tervezgetve, hogy másnap külön visszatérünk a Melegmányi-völgyhöz egy körtúrára. Szándékunkat azonban a vigasztalanul zuhogó vasárnapi eső keresztülhúzza. Majd máskor.
Összefoglalva: a húsz kilométeres szakasz ugyan a hossza miatt a nehéz kategóriába került, de az utak szélesek, a szintemelkedés nem vészes, ezért kényelmesen végig lehet járni egy nap alatt. Az úton egy csomó érdekesség van, de az igazán nagy természeti látványosságok az előző szakaszon (Babás szerkövek, Zsongor-kő) vagy a következő szakaszán (Csepegő-szikla) vannak. Külön kellemes, hogy az út mindkét végén van szállás, és hogy az út közepén aránylag jó kínálatú büfé található.
A túraszakasz nagyítható térképe:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
További kéktúrás cikkek:
